Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-04 / 304. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt XLIII. évfolyam, 304. szám 1986. november 4., kedd Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Akik fegyvert fogtak •(3. oldal) Jön a tél és a felkészülés (5. oldal) Új anyatejgyűjtő állomás Pécsett (5. oldal) Forradalmi sorsforduló 1956. november 4. sorsfor­duló o magyar szocialista társadalom és politika útján. E dátumot még a magyar politikai irodalom is — nem is beszélve a „másik oldal”, az ellenfelek rosszindulatú, ferdítő értelmezéséről — bosszú ideig lezárásnak, va­lami nagyon rossztól, az or­szág és a nemzet sorsára végzetes veszélytől való meg­szabadulásnak tekintették. Az is volt. A zűrzavarnak, a pusztulásnak, az ellenforra­dalom 12 napon át tartó tobzódásának vetett véget a szovjet hadsereg testvéri se­gítsége, amelyet az akkor ■megalakult Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány kért, mivel saját nemzeti erőből nem voltunk képesek a (fegyveres ellenforradalmat leverni, az ország törvényes, szocialista rendjének (helyre­állításához a feltételeket megteremteni. De ma, harminc év útjára visszatekintve, az azóta e honban végbement változás­fejlődés ismeretében még (meggyőzőbben mutatkozik meg, hogy 1956. november 4-ével új korszak kezdődött Magyarország szocialista for­radalmi átalakításában. Az újjászülető Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány mór az első 'pillanatban - a november 4-i felhívásban — olyan programmal lépett az ország elé, amely nemcsak a közvetlen teendőket fogal­mazta meg, hanem fő célki­tűzéseiben, a kérdések meg­közelítésének módjában, egész hangnemében a meg­újulás nagyívű perspektívá­ját vázolta fel. Tette ezt ab­ban a mély meggyőződésé­ben, amit néhány hónap múltán Kádár János az or­szággyűlésen így fogalmazott meg: „Mi ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmi­ség nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom hí­ve". Az adott helyzetben, ami­kor az október 23. óta eltelt két hét, de tulajdonképpen az azt megelőző hónapok alatt történtek miatt a lakos­ság tekintélyes része a zavar, a bizonytolansáq és a bizal­matlanság állapotában le­iedzett, a pártnak és a kor­mánynak világosan kifejezés­re kellett juttatnia, miben látja az okát annak, hogy ide jutott az ország. Az át­fogó elemzésre ugyan csak egy hónappal később, a Központi Bizottság decem­beri határozatában, az emlé­kezetes négy ok megfogal­mazásával került sor — a Rá- kosi-Gerő klikk szektás, dog'- matíkus politikája; Nagy Im­re és csoportjának a reak- ■ ciánok utat nyitó revizioniz- musa; a horthysta, kapitalis­ta-földesúri elemek restiu- rációs célzatú szervezkedé­se; a nemzetközi imperializ­mus aknamunkája -, de a párt az első pillanattól kezd­ve kétfrontos harcot hirdetett és folytatott. Miközben min- i den ingadozás nélkül vállal­ta a népi hatalom megte­remtésének, a szocialista át­alakulásnak minden forra­dalmi vívmányát, elhatárolta magát a politikai torzulások­tól, az eszméinktől idegen diktatórikus módszerektől, a törvénytelenségektől, má;- tészt az elvtelen, a burzsoó nyomásnak engedő udvar­lástól, a szocialista elveket és gyakorlatot lejárató de­magógiától. Mindattól a pártot és a nemzeti egységet bomlasztó huzakodástól, ami különösen 1953 óta mérgezte a közéletet. Az említett decemberi ha­tározat az új vezetés elha­tározását —, sőt immár egy­hónapos ténykedését is — jellemezve kimondta, hogy „a szocializmus építésének sajátos magyar útján akar haladni”. E megfogalmazás­sal nemcsak azt szögezte le, hogy szakít az egykori Rá- kosi-féle vezetésnek a ma­gyar viszonyokkal nem szá­moló politikájával, hanem a lenini elvekhez és módsze­rekhez való visszatérés mel­lett kötelezte el magát. Hi­szen Lenin már a nagy ok­tóberi forradalom másnapján —, annak nemzetközi tanul­ságairól szólva — figyelmez­tette a forradalmárokat, hogy csak oz egyeí országok történelmi múltjának, nem­zeti sajátosságainak, adott­ságainak messzemenő figye­lembevételével győzhetik meg népüket és nyerhetik meg őket a szocialista for­radalomnak, illetve a szocia­lista átalakulásban való a<- tív részvételnek. Az 1956. november ne­gyedikével kezdődő perió­dusban a Magyar Szocialista Munkáspárt a politikai-köz­életi, a gazdasági és a kul­turális élet minden területén intézkedéseket tett, reform- gondolatokkal állott elő, olykor merész kísérleteket kezdeményezett, amelyek a későbbiek folyamán szerve­sen beépültek társadalmi valóságunkba. Elég itt talán példaként a ma olyannyira aktuális és nagy tömegeket foglalkoztató gazdasági re­formra hivatkozni, amelynek gyökereit fellelhetjük olyan lépésekben, mint a gazda­sági irányítás merev mód­szereinek oldása, az iparban, és főleg a mezőgazdaság területén a személyes érde­keltség érvényesítése, és min­denekelőtt az életszínvonal­politikának homloktérbe állí­tása. De meggyőződéssel állít­ható — és az MSZMP azóta megtartott kongresszusa', minden fontos állásfoglalása kiemeli ezt, hogy fő elhatá­rozásában és irányvonalá­ban, legmélyebb értelmében a párt azt az utat követi, amelyre 1956. november 4-én lépett. Ennek a politikának pedig leglényegesebb voná­sa, megváltoztathatatlan szabálya az, hogy csak a tö­megekkel együtt, az ő na­ponta kivívott bizalmukkal, türelmet, 'fáradtságot nem sajnálva meggyőződésük ré­vén megszerzett támogatá­sukkal lehetséges a társa­dalmi megújulás. Nemes János Energiatervezés az ezredfordulóig 16 ivet zárnak Komiin az Elegantnál KCST-Ulés Bukarestben Lázár György felszólalása Hétfőn délután Bukarestben megkezdődött a KGST 42. ülésszaka. A háromnapos ta­nácskozáson tíz tagállam — közöttük Magyarország — Ju­goszlávia és megfigyelőként öt ország küldöttségei vesznek részt. Az ülésszakon a magyar küldöttséget Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke vezeti. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József minisz­terelnök-helyettes, Magyaror­szág állandó KGST-képviselő- je, Faluvégi Lajos miniszter­elnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke, Barity Miklós külügyminiszter-helyet­tes és Szigeti István, Magyar- ország állandó KGST-képviselő- jének helyettese. A többi tagállam küldött­ségvezetői: Georgi Atanaszov bolgár miniszterelnök, Lubomir Strougal cséhszlovák miniszter- elnök, Carlos Rafael Rodri­guez, a kubai államtanács és minisztertanács elnökhelyettese, Zbigniew Messner lengyel mi­niszterelnök, Dumágin Szodnom mongol miniszterelnök, Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke, Constantin Dascalescu román miniszterelnök, Nyikolaj Rizs- kov, a Szovjetunió miniszter­tanácsának elnöke és Vo Chi Cong, a vietnami miniszterta­nács elnökhelyettese. A KGST és Jugoszlávia kö­zötti megállapodás alapján az ülésszakon is részt vesz Jugosz­lávia küldöttsége, és ezt Janez Zemljarics, a szövetségi végre­hajtó tanács (konuány) alelnö- ke vezeti. Megfigyelői minőség­ben Afganisztán, Etiópia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Laosz és Nicara­gua küldöttségei vannak jelen. A tanácskozás munkájában részt vesznek a KGST szervei­nek vezető munkatársai is, élükön Vjacjeszlav Szicsovv'al, a KGST titkárával. Az ülésszakon megvitatják a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának beszámolóját a tanács múlt évi, varsói ülésszaka óta végzett munkáról, valamint át­(Folytatás a 2. oldalon) Tárgyalási kísérlet A Sri Lanka-i tamil mili- táns szervezetek lényegében elvetették a colonVbói kor­mány a tamilok politikai etnikai válságának megol­dására tett javaslatokat. A csoportok hétfőn juttatták el álláspontjukat a rende­zési folyamatban közvetítő szerepet vállaló indiai kor­mányzatnak. A szingaléz biztonsági eiőkkel hadban álló tamil szervezetek szerint a javas­lat nem megy el alapköve­teléseik kielégítéséig, neve­zetesen nem biztosítja ön­rendelkezési jogaik érvé­nyesítését, a tamil terüle­tek egységét és a hagyo­mányos tamil haza elisme­rését. A rendezési forgató- könyvet a colombói kor­mány a tamilok politikai pártjának, a TULF-nak a vezetőivel tartott tárgyalá­sokon terjesztette elő. Az indítvány egyfajta tartomá­nyi önkormányzatot irányoz elő a tamilok lakta terüle­teknek, azonban kizárja az északi és keleti részek (a hagyományos tamil „haza" körzeteinek) egyesítését. Márpedig a tamilok egyik legfőbb követelése éppen ez. Amerika meghódítására indulnak a kabátok Ismét szállítottak Japánba Feszített munka, de megéri... Jó az anyagellátás Ha nem is elbizakodottak, de bizakodók és jókedvűek mostanában a Május 1. Ruha­gyár komlói üzemében dolgo­zók. Az elkövetkezendő egy hó­nap alatt teljesítik a még hát­ralévő exportföladatokat. és december végéig a belkereske­delem részére is átadják az utolsó tételeket. Az idei munkák pedig talán még a szokottnál is nehezebb feltételek mellett zajlottak. A belkereskedelmi igények zömét még az első negyedévben ki­elégítették, és ekkor készítenék a szovjet piac részére az átme­neti kabátokat. A megnöveke­dett igények feszített munka­tempót követeltek. Hagyományos amerikai part­nerük 35 ezer férfikabátot kért tőlük, majd pótlólagosan még további 10 ezret. Itt az okozott némi izgalmat, hogy az útón- rendelés határidejének is az eredeti időponthoz közeli na­pot jelöltek meg. Több mint tíz éve állnak kapcsolatban ez­zel a partnerükkel, de ilyen mennyiséget — egész ponto­san 45 660 darabot — eddig még nem igényeltek. Ráadásul az az angol vállalat, melynek ugyancsak hosszú idő óta szál­lítói, szintén megtoldotta 17 ezres megrendelését jó ezer dara’bbal. És akkor még nem is szóltunk a kialakulófélben lévő japán kapcsolatról. A felkelő nap országában idén újra ezer­rel többen hordják a komlói Elegantnál készült gyapjúkabá­tokat. Zömében ez az átmeneti viselet kerül külföldre is az autóskabátok, illetve dzsekik mellett. Japánba és Angliába beszállított anyagból készült termékek kerülnek, ez tehát kellékes bérmunka. Amerikai vevőiknek viszont olasz alap­anyag mellett győri gyártmá­nyú gyapjút, illetve abból varrt viseletét adnak el. Az anyaghi­ány nem hátráltatta a munkát, kisebb zökkenőktől eltekintve kiegyensúlyozott volt az ellátás. — Az az igazi szerencse, — mondja Sárváriné Kovács Klá­ra műszaki vezető —, hogy dolgozóink nagyon megértőek. A határidők betartása érdeké­ben rendkívüli műszakokat vál­laltak, sőt november 15-én is jön még egy csapat. Odaadó munkájuk során azt sem nézik, hogy hétvége következik, pe­dig ez nem akármilyen áldo­zat, különösen, ha arra gondo­lunk, hogy itt valamennyien háziasszonyok. Az elmúlt évek alatt olyan rutinra tettek szert, hogy vevőinknek jóformán nincs minőségi kifogása. — Milyenek a kilátások 1987-re? — Bizonyos speciális gépek­re lassanként ráférne a csere, de általában megfelelő a gép­park. Most folynak az üzletkö­tések, reméljük, hogy döntő súlyú amerikai megrendelésünk nem csökken jelentősen az idei megnövekedett mennyiséghez képest. Továbbra is bízunk a folyamatos anyagellátásban, és ha ezek az alapvető feltételek együtt lesznek, akkor már jó évünk lesz. Sz. Koncz I. Vasalják és szállításhoz készítik elő az angol és USA exportra készített férfikabátokat Läufer László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents