Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-29 / 328. szám

Gépkölcsönzés a Kertvárosban A pécsi Kertvárosi La- j kásfenntartó Szövetkezet a közeljövőben új szolgálta­tással bővíti tevékenységi körét. Az év elején felme­rült ötlet november végén valósult meg: gépkölcsön- i zési vállalkozásba kezde­nek. A három darab sző­nyegtisztító gép — amely­nek darabja 50 000 forint már útban van Pécs í felé. A szövetkezet elsősorban* tagjai részére nyújtja ezt a szolgáltatását, de nem zárkóznak el a megyében felmerült igények elől sem. Amire ilyenkor leginkább kíváncsiak a leendő köl­csönzők: mennyibe fog ke­rülni? Nos, az irányár, nyitástól zárásig — vagyis 7.30- tól 15.30-ig — 120 forint, zárástól nyitásig — 15.30- tól másnap reggel 7.30- ig — 150 forint, egész napra pedig 300 forint. A gyakorlott szőnyegitsztí- tók bizonyára észrevették, hogy Pécsett ez a legala­csonyabb, kölcsönzési ár. Valószínűleg sokaknak megfordul a fejében: miért" nem adják ki meghatáro­zott órákra a gépeket? Ennek egyetlen oka, hogy ezzel a módszerrel olyan nagy igénybevételnek ten­nék ki a szerkezeteket, amit jelentős károsodás nélkül nem bírnának ki. A meghibásodott gépek pe­dig — alkatrész hiányában kihasználatlanul porosod- ■ nának. A pótalkatrész az NSZK-ból megrendelhető ugyan, de mivel az átfutási idő igen hosszú, ezért hó­napokig tart, amíg a szállítmány megérkezik. Bár a szőnyegtisztító gép­nek igen egyszerű a ke­zelése, a szövetkezet terve­zi, hogy külön kérésre otthon egy szakember vég­zi el a munkát. Várhatóan egy gép az árát egy év alatt hozza be. Ebből az összegből bőví­tik a kölcsönözhető állo­mányt, — ha szükséges — úiabb szőnyegtisztítókkal, illetve barkácsfelszerelé- sekkel. Szintén terv, hogy a szövetkezet épületéhez közel (Sarohin tábornok u. 63- 65.) egy barkácsmű- helyt is berendeznek, ahol bárki fúrhat-faraghat ked­vére, csupán a felhasznált anyagot és a munkához szükséges gép használati s diját kell kifizetnie. A Kert­városi Lakásfenntartó Szö­vetkezet vezetősége várja a tagok további ötleteit, javaslatait. Ó. Zs. Udvarias, kulturált és szakszerű intézkedések- Meg lehet tanulni vezet­ni?- Megtanulni vezetni? Ne- ház és szövevényes feladat. Nem elég ismerni hozzá a ve­zetés elméletét. Gyakorlati ta­pasztalatok, nyitottság nélkül nem megy. Segítőtársak, alko­tó szellemű emberi kapcsola­tok feltétlenül szükségesek. Négy évvel ezelőtt is és ma is meggyőződéssel vallom, hogy a közösen megfogalmazott cél közelébe jutni csak együttes munkával lehet. A pécsi rend­őrkapitányság állományával - úgy érzem — ez sikerült.- Ennek hallatán a kívülál­lóban óhatatlanul megfogal­mazódik: a rendőrség egyen­ruhás testület, hierarchiája kidolgozott, vagyis a döntő szó a parancsnoké. Ily .módon is lehet - hogy az On szavai­ra utaljak — összefogni az ál­lományt?- Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne. A munka sajá­tos jellegéből eredően való­ban hangzanak el parancsok, de a feladatok megoldásához ez csak egy állomás. A veze­tői biztonsággal kiadott pa­rancsban ott van a munka­társak előzetes véleménye, ami biztosítéka a közös és gyors végrehajtásnak, ha úgy tetszik a munka sikerének. Alapelv­nek tekintem, hogy a beosz­tott és a parancsnok vélemé­nye között ne legyen éles el­lentét. Ez így bonyolultabb és nehezebb munka, mint egysze­rűen felszólító módban fel­adatokat osztogatni. Dr. Garai József két évtize­det töltött a rendőrségen. Négy éve Pécs kapitánya. 1986. szeptember 29-én, a fegyveres erők napja alkal­Mindennapos küzdelem Pécs közrendje és közbiztonsága megfelelő mából ezredessé nevezték ki, 43 éves.- Szoktak ilyenkor sok mindent mondani . . . Lehet úgy is- megítélni, hogy korom­hoz képest ez magas rang. De hiszem, hogy nemcsak sze­mélyemnek, hanem a város­ban, a városért végzett közös munkánknak is szól az elisme­rés.- Mindenkinek?- A döntő többségnek. Akikkel egVütt sikerült o'Jyan szemléletet kialakítani, hogy ma már az udvarias, kulturált és szakszerű rendőri intézke­dés a jellemző Pécsre. Ezt én komoly eredménynek tartom, az állampolgárok elsősorban ezen keresztül mérnek meg bennünket. És azon keresztül, hogy érzik, értük van a rend­őrség.- Min keresztül mérhető a rendőrség munkája?- Elsősorban az utca rend­jén. Ha a közrend, a közbiz­tonság megfelelő. Pécsett nincs ezzel alapvető gondunk. Természetesen nem ajzt állí­tom, hogy nem fordul elő rablás, garázdaság, kisebb- nagyobb szabálysértés. Ez azonban elsősorban nekünk jelent munkát. A másik fokmérő: nincs Pé­csett szervezett bűnözés. Eb­ben benne van a kapitányság állományának munkája, az ő munkájuk pedig az én ezrede­si kinevezésemben.- Mégis gyakorta hallunk a bűnözési hullám emelkedé­séről. Miben látja ennek oka­it?- Rendkívül összetett jelen­ség. Néhány okot azonban ki tudok emelni: a 'gazdasági helyzetünk kedvezőtlen alaku­lását, az állampolgári fegye­lem lazulását, a család fegyel­mező és összetartó erejének gyengülését, az alkoholizmust .és nem utolsósorban az egy­más iránti nemtörődömséget, tiszteletlenséget.- Fordítsuk meg a képle­tet: fellazuló állampolgári fe­gyelem — fokozódó bűnüldö­zési szigor. Igaz ez így is?- Döntően rendőr, eszkö­zökkel ezeket a jelenségeket leküzdeni nem lehet. Nagyon szeretném, ha ezt mindenki megértené — és komolyan venné. Csak összefogás segít­het, egységes össztársadalmi igény és fellépés. Például amíg az embernek mindegyike nem ítéli el azt a kocsmárost, aki gyermek-, vagy fiatalkorúak- nak szeszt ad, addig a rend­őrség ez ellen nem léphet fel eredményesen. Mi arra törek­szünk, hogy mind többeket vonjunk be ebbe a munkába: a lakóterületi pártszervezete­ket, a munkásőrséget, az ön­kéntes rendőröket, az üzemi rendészeket és minden józa­nul gondolkodó állampolgárt. — Mi az, amit munkaköré­hez kötődően kénytelen meg­csinálni, de feleslegesnek tart? — Nem így fogalmaznám: felesleges. Minden fontos, ahol hasznos információhoz jutok, mindegy, milyen rendez­vényen, melyik fórumon. A hosszú értekezleteknek, az ér­telmetlen fecsegésnek vagyok az ellensége. Annak idején a velenceiek okosan döntöttek, amikor kimondták: a város testületéiben csak 15 percet szabad beszélni, s csak olyat mondani, amit korábban sen­ki sem említett. — Negyedik éve az ország egyik legnagyobb városának rendőrkapitánya. Mérték a munkáiét és feltételezem mér­te saját magát is. — Rendkívül izgalmas fel­adat. Nem panaszkodom, de sok a buktató, sok a nehéz­ség, s néha van olyan érzé­sem is: a befektetett energia nem hozza meg a várt ered­ményt. A mi sikereink nem lát­ványosak, aki nem közvetlenül szemléli a rendőrök munkáját, nem érezheti: ez mindenna­pos küzdelem. % Ezredesi kinevezése napján, az esti órákban visszajött Pécsre és bement a rendőrség klubjába, anélkül, hogy érke­zéséről bárkit is előre értesí­tett volna Viharos taps fo­gadta. Az az érzésem, szíve­sen beszélt volna erről az egy percről. Csak annyit mon­dott : — Ez az igazi! Ez spontán jött . . . Mészáros Attila Útépítés Mohácson, a Fürst Sándor utcában Fotó: Proksza László Uj utakon Vállalkozó tanácstagok Egy év alatt három kilométer út és hétszáz méter szennyvízcsatorna épült Mohácson elhatározták, hogy 1990-re a belterületi utak 90—92 százaléka szilárd burkolatú lesz. Ha a mai ál­lapotot tekintjük, miszerint az utaknak mindössze 75 százalé­ka szilárd burkolatú, a feladat jelentős. Mindenesetre az idei év si­kere garancia: Mohácson el­készült pontosan 3061 méter út úgy, hogy a városi tanács erre szánt ötmillió forintja megkétszereződött. A megoldás rendkívül egy­szerű, s az alap a több éve rendszeresített tanácstagi pá­lyázati rendszer. A tanácstagi körzetek az elmúlt években is nagy gondot fordítottak a köz­mű építésekre, kiegészítve a városi tanács szűkös fejleszté­si forrásait. Csakhogy a mun­kákat a tanács rendelte meg, ehhez azonban nem egy eset­ben kevésnek bizonyult a lakók által felajánlott pénz, illetve társadalmi munka, bizonyta­lanná vált a beruházás. Meg­fordították a támogatás rend­szerét: ma a városi tanács ad­ja a forintokat a lakosság összegyűjtött pénzéhez, illetve társadalmi munka felajánlá­sához. A városi tanács által adott összeg általában az anyag és szállítási költségeket fedezi. Idén tíz utcában épí­tettek utat, amelyhez a taná­csi támogatás pontosan 5 153 000, a lakossági hozzá­járulás 2 136 000, a társadalmi munka értéke 3 992 000 forint. A megvalósított érték 11 281 000 forint. Ebben a tíz utcában a ta­nácstagok vállalkoztak: ők ma­guk, vagy a lakók választotta intéző bizottság szedte össze a pénzt, rendelte meg a terve­ket, kivitelezővel kötött szer­ződést, műszaki ellenőrt alkal­mazott. Ha mindez együtt volt, kapták meg a városi pénze­ket. A lakók természetesen az olcsóbb megoldásokat válasz­tották/ legtöbbször a hétvége­ken béreltek gépeket, és ma­guk is dolgoztak az útépíté­seken. Egy-egy utcában az ott dolgozó üzemek is társul­tak a lakók vállalkozásához. Akik jól gazdálkodtak, újabb középítésébe kezdtek, idén négy utcában 722 méter szennvvízcsatorna készült el, a 620 000 forintos tanácspénz­ből háromszoros értéket te­remtettek az utcák lakói. Ám régi vágyukat valósították meg a Szőlőhegyen lakók Is, mert az útépítésből megma­radt pénzen közösségi klubot alakítottak ki. A legtöbb helyen azért ide­genkednek az ilyen megoldá­soktól, mert attól tartanak, nem megbízható minőséagel gyarapodik a település. Nos, Mohácson garancia a műszaki ellenőrök alkalmazása, emel­lett a városi tanács szerződést köt a vállalkozókkal a beruhá­zásra, és rendszeresen ellen­őrzi, ha szükséges segíti a munkát. A tanácstagok most pályáz­nak a következő év| munkák­ra. A városi tanács ebben a tervidőszakban évente négy­millió forinttal tudja támogat­ni a vállalkozókat. Elsősorban azokat, akik minél többet tudnak hozzátenni a tanácsi pénzekhez. Gáldonyi M. Katalin virágai Nem mindennap látni pénz­tárgép mellett virágcsokrot. Az ABC áruházakban általában borotvapengét, jobb rágógumit, golyóstollakat, márkás cigaret­tákat, néhol jobb szappanokat tartanak ott. Értékes apróságo­kat, amelyek jobb, ha a pénz­tárosnő szeme előtt vannak ál­landóan. Mert ugye a vevő sokféle, és az ördög nem al­szik1 . . . Ezért i>s feltűnő a pénz­tárgép mellett a négy csokor virág. Szekfűk, gerberák, fóliá­ba csomagolva, szalaggal át­kötve. Persze, Katalin napja van! Ezek szerint a pénztárosnő, barna fiatalasszony, Katalin. Kiktől kapta a virágokat? Tel­jesen mindegy. Az a fontos, hogy szemmel láthatóan örö­met szereztek Katalinnak, aki csupa derű és csupa mosoly. Az ilyesmi pedig elég ritka a pénztárgépek mögött a késő délutáni órán, amikor tetőzik a csúcsforgalom, és hosszú so­rokban áll a nép tele kosarak­kal. De holnap is ilyen jó napja lesz-e Katalinnak? Vagy már reggel elkomorul, ha kinyitja a rádiót, és a gyerek öltözte­tése közben hallgatja, hogy új­ra méreg ömlött a Rajnába, sok tonna pakura úszik az Ode­rán, rakétákkal lőtték Bagda- dot, Dél-Libanonban tovább tart az Amal mozgalom táma­dása a palesztinok ellen. Ka­talin nem járt ugyan még a Rajna-vidéken és nem tudja pontosan, miben is különböz­nek a síiták a sunnitáktól, a hí­rekben mégis veszedelmet szi­matol. A gyerek ilyenkor cso­dálkozva pislog rá: miért rán­gatja rá az anyu a kabátot? Katalin aztán cipeli magával a hírek hangulatát, a mérgezett Rajnát, a pakurát az Oderán, a rakétát, Libanont. Óh ha megint kapna egy csokor virá­got, és odatűzhetné a pénztár­gép mellé ... Egy csokor virágot, vagy va­lami mást. Ami örörpet szerez­ne. Megint jó lenne az egész napja. Nem sok kell óm ahhoz, hogy az ember jól érezze ma­gát. A gond nélküli életről va­ló ábrándokról egyre nyilván­valóbbá válik, hogy csak az ál­modozók fantáziájában létez­het. A környezet fokozott szeny- nyezése, a fogyó energiatarta­lékok a nagy távú, gondokkal járó feladatokra utalnak. De ezek mellett az emberi lét min­dennapjait felhőzik a ,,kis" há­borúk, a terrorizmus, az éhség­övezetek, a fegyverkezési ver­seny, a rák, az AIDS. Az em­ber bámulja a képernyőt, és majdhogy nem közönbösen né­zi, hogyan szállítják el a Re­nault elnökének maradványait, és az autója roncsait a me­rénylet után/ Tudja, hogy a harmadik emeleti lakásában nem fenyegeti plasztikbombós merénylet. Magában háborog is a terrorizmus ellen. De .ugyan mit tehet? Elhatározza, hogy mostanában nem megy Párizsba . . . Együtt élünk a nagy gondok­kal. Cipeljük őket ide, oda. Próbálunk együtt élni velük, ahol lehet, ott próbálunk segí­teni. De ezeket csak az emberi­ség együtt tudja lerázni magá­ról. Ha mind a négy és fél - milliárdan összefognánk. De érdekes, hogy az emberi élet­ben ezek az általános, de óriá­si gondok kevesebb bajt kever­nek, mint gondolnánk. Nem szerepelnek a bűnügyek indí­tékai között, nem főszereplői a romló családi életnek, az utca emberében nem váltanak ki szokatlan reakciókat. Olyasféle­képpen élünk együtt velüjt, mint a háttérsugárzással. Elvi­seljük, igaz, a háttérsugárzás és a helyi sugárzás összeadó­dik, és akkor azonnal kiderül a veszedelmes volta. A kis gondoktól a pitiáner kellemetlenségektől, kellene megszabaduljunk. Valahogy úgy, mint a nukleáris eszkö­zeinkkel tesszük, el kéne zárni a mindennapi bosszankodások okozóit. Igaz, azokat nem le­het ólomhordóba gyömöszölni, sem betonpiramist építeni fö­léjük. Amíg kopogok az írógépen, a szomszéd szabóban bútoro­kat tologatnak. Új bútorokat kaptunk. Korszerűek. Simavona- lúak. Mit lehet még mondani róluk? Azt, hogy az íróasztal­fiókon úgy tűnik, mindörökké a besurranó tolvajok martaléka. Nem tartok ugyan ott sem dol­lárt, sem schillinget, sem har­mincezer forintot, minta „Kék- fény”-beli károsult a táskájá­ban. Bár, ha valaki kilopná be­lőle a vonalzót, a tubus ra­gasztót meg a többi hasonló értéket, joggal tenné fel a kér­déstől szigorú -nyomozó: miért nem húzta ki a kulcsot a zár­ból? Bizony pironkodva valla­nom be, hogy azért nem, mert nem lehet. A zár íogvatartja a kulcsot. Nagy ügy? Nem nagy ügy. Az. sem nagy ügy, hogy a szintén újnak mondható zöld­színű, sima vonalú irodai szek- lény ajtaját nem lehet bezárni, ajtajai pedig szemmel látha­tóan hordóformájúra vetemed­nek. Be kell vallanom, egy kicsit kizökkentem a folyamatos író- gépverdesésből. A kollégámat hallgattam meg. Azt, hogy mi­ket mondott, nem akarom le­írni, mivel az újság sem nem modern film, sem nem felnőt­teknek szóló tévéműsor. A lé­nyeg: néhány napja új akku­mulátort vett a kocsijába és ma már úgy kellett megtolnia a kocsit, az új akkumulátor már képtelen megforgatni az indítómotort. A régi (akkumu­látor) hat évi.g kitartott, ez miért nem tartott ki legalább hat hétig? Mondja, mondja, cifrázva persze. A legrosszabb, hogy ilyenkor az ember nem tud kitalálni még egy vigasz­taló szót sem. De nem is vi­gaszra, hanem egy jó akkumu­látorra volna (lett volna) szük­sége. És tudom, hogy a legkö­zelebbi orvosi vizsgálatkor is­mét elmondják mindkettőnk­nek: az idegeskedést feltétlenül kerülni kell. Hogyan temessük a mindennapi gondjainkat be­tonszarkofágba? A tárgyak okozta bosszúság mögött is emberek állnak, tu­dom. Valaki az akkumulátor- gyárban, valaki a bútorgyár­ban, " hányán a cipőgyárakban és másutt? Tettenérhetők? Leg­többször nem. És az is lehet, hogy ők meg miattunk mérge­sek. Azt mondja a cipőgyári ember: egye fene ezt a csiz­masarkat, ha öt méteren belül lekopik, hát lekopik, nekem meg hullik a csempe az új la­kásban. Emberek vagyunk. Néha két lábbal is képesek vagyunk be­lerúgni embertársunk lelkivilá­gába. A napokban egy mun­kásnő sírógörcsöt kapott. Mind­egy, hogy hol, az eset meg­történt. A második műszakjá­nak vége felé járt már. (Igen, megkérték, hogy maradjon két műszakon keresztül a mun­kahelyén, és ő maradt.) Elkép­zelhető. hogy fáradt volt, hogy kedvetlen is volt, hogy alig várta már a műszak végét. A fiatal művezető akkor járt kör­be n szondával, „alkoholnyo- mást” ellenőrzendő. M-né (ne­vezzük így) először tréfának vette a szondázást. Azért is mondta a fia-korú művezető­nek: ugyan ne szórakozzatok velem. Ezután a fiatalember erélyesen (durván?) felszólítot­ta, fújjon a szondába. Ezt is követte mén szó, de végül M-né „kiborult". Úgy lett ter­mészetesen az esetből. Állító­lag fegyelmi felelősségrevonás is. Ha M-né nem évtizedek óta dolgozik a munkahelyén, ha nem ismerte volna a művezető szakmunkástanuló kora óta, ha nem tudná egy egész üzem M-néről '-orv nem ittasan, de még talán inni (szeszes italt) sem látták, azt mondom rend­ben van. Ha szondázni kell, hát szondázni kell. De így? Az jelenti-e a rendet, ha tapintat- nélkül „fegyelmezünk"? Nem tudom, holnap milyen napja lesz Katalinnak. Kap-e virágát. Kap-e iá szavakat? Vagy éopen hullik náluk is a csempe? Talán nem ripakodik rá egy mérges vevő, akinek éppen holnap válik le a cipő­je talpa? De szép lenne, ha Katalin minden napja „jó nap" lenne! Kurucz Pál HÉTVÉGE 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents