Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-28 / 327. szám

1986. november 28., péntek Dunántúli napló 3 Több pénzéri több ház tisztán tartását vállalják! Pártta9ságának kelte: iqb© május A lakásfenntartó szövet­kezetek legújabb törekvése az, hogy minél több főál­lású házfelügyelőt alkal­mazzanak. Természetesen akik erre vállalkoznak, azoknak legnagyobb vonz­erő a szolgálati lakás. Egyből szép főbérleti la­kást tudhatnak a magu­kénak (bár a szerződések megkötésekor aláírják, hogy a munkaviszony megszűnte után kötelesek 15 napon belül kiüríteni a lakást és saját elhelyezé­sükről gondoskodni) és helyben munkájuk is Főállású ház­felügyelők Váltakozva 24 órás készenléti ügyeletet tartanak Akik ilyen jellegű feladatra vállalkoznak, azoknak úgy kel­letne) dolgozniuk, hogy a há­zakban élő kollektíva teljes mértékben elégedett legyen a munkájukkal. Ez érthető is, hisz a lakások tulajdonosai fizetik a házfelügyelőket. Ahol az elvá­rásoknak nem felelnek meg — felbontják a munkaszerződést. Van mikor ily módon üresedik meg egy házfelügyelői lakás, van, hogy a házfelügyelő lakást igényel és kap, vásárol, vagy építkezik. A megüresedett ház- felügyelői lakás pedig marad. — Vajon mi lesz ezen laká; sok sorsa? — érdeklődtem dr. Székelyhídi Gyulától, a Kertvá­rosi Lakásfenntartó Szövetkezet elnökétől. — A lakások nagyrészt a szö­vetkezet. kisebb részük egy-egy ház lakóinak a tulajdona. Ezek sorsáról közösen határozunk. Általános törekvés, hogy az üres lakásokat hasznosítsuk: bérbe kiadjuk, vagy eladjuk. Inkább az előbbit válcsztjuk legtöbb­ször, mert havonta jövedelem­hez jut a szövetkezet, és a be­vétel az üzemeltetési költsége­ket csökkenti. Általában úgy, hogy hatvan százalékban a la­kóház, negyven százalékban pedig a szövetkezet teljes tag­sága részesül belőle. Mivel ez folyamatosan pénzt jövedel­mez — gyakrabban ezt a meg­oldást választjuk. Ritkán — el­adjuk a megüresedett lakáso­kat. Egy összegben lehet kifi­zetni, mert a lakásszövetkezet nem hitelezhet pénzt. — Ki gondoskodik a házfel­ügyelő nélkül maradt házak tisztán tartásáról? — Közösen megbeszéljük a lehetséges megoldásokat az érintettekkel. Van mikor valaki a házból vállalkozik arra, hoay elvéqezze ezt a feladatot. Má­sok házfelüayelőt kérnek. Most korszerűsítjük a házfelügyelői hálózatot. Azaz, kevesebb hóz- felüavelővel többet szeretnénk elvállaltatni, viszont a munká­jukat jobban megfizetjük. Mindez nem igényel tőlük sok­kal naavobb megterhelést, de a fizetésük több lesz. Most a mellékfoglalkozású házfelüqye- iőket is megkeressük — aki iái dolaozik. szeretnénk, ha főállá­sú házfelüavelővé válna. Töb­ben már vállalkoztak erre. Cé­lunk, hogv olyan embereket al­kalmazzunk, akik elvégzik a vállalt munkát. Pécsett, a Hajdú Gyula út 42-44. számú ház földszintjén a bejárati ajtót függöny borít­ja, az előtérben szőnyeg és ren­geteg virág. Tisztaság, rend uralkodik az emeleteket össze­kötő lépcsőházakban is. Egy út­baigazító ' tábla tájékoztat ar­ról, hogy e két lépcsőház ház- felügyelője hol található. Kéméndiné Csapó Máriát, éppen háziasszonyi teendőiben zavarom — vasal. A lakásuk szép, ízlésesen berendezett, rengeteg virággal. — Miért vállalkozott arra, hogy házfelügyelő lesz? — Mikor ideköltöztünk (sa­ját lakásban laknak) öt évvel ezelőtt, még álmomban sem gondoltam, hogy házfelügyelő leszek. A TRITEX-nél dolgoz­tam, mikor megbetegedtem, 4 éve. Több hónapos táppénz után könnyebb munka után kellett néznem. Kesztyűdíszítést tanultam — aztán nem bírtam. Három éve a lakásszövetkezet­nél hallottam, hogy házfelügye­lők helyettesítésére embereket keresnek. Megpróbáltam, és megtetszett. Folyamatosan he­lyettesítettem többeket. Havi 1200-1500 forintot kaptam ér­te. Egy éve szóltak, elvállal­nám-e a mi, és az előttünk lé­vő lépcsőhöz házfelügyelői te­endőit? Igent mondtam. — Nem nehéz a munka? — Nem mondhatom. Én úgy állok hozzá, hogy elvállaltam, megcsinálom. Beosztom az idő­met. Reggel hat-negyed hét között kelek, elkészítem a reg­gelit, elkísérem a kislányomat az iskoláig. Utána nekilátok a léDCSőhózakat lesöpörni, fel­mosom a fogadószintet, a lif­tet. Hetente a két tízemeletes minden emeletét felmosom, le­mosom a korlátokat is. Negyed­évente nagytakarítást, ablak­tisztítást végzünk. Ezenkívül a járdát is lesöpröm. Minden ne­gyedik nap lift-ügyeletet tar­tok. Ez azt jelenti, hogy reggel héttől másnap reggel hétig itt ülök a lakásban, és nálam van a vészjelző készülék. Ha valaki beraqadna valamelyik liftbe - indulok menteni. Sajnos, a gye­rekek sokszor okoznak bajt, el­akadást. Hiába rohanok, időbe telik, míg áramtalanítok, és fel­tekerem a liftszekrényt. Közben pedig sötétben kell rostokolni a fülkében lévőnek. Mindig azon izgulok, nehogy nagyon megrémüljön a bennszoruló. Hiába van kiírva, hogy tíz éven felüliek kezelhetik, sok gyerek nem tartja ezt be . . . • — Szépen rendbe van tartva □ házak között a park is. Lát­szik mind a két lépcsőházban és az utcán is, hogy szereti a virágokat . . . — Heten, házfelügyelők ezen a környéken — brigádot alakí­tottunk. Ide a parképítősök nem is járnak. Ugyan többször kértünk már fákat, cserjéket, és apró járdalapokat — semmit nem kaptunk. Megpróbáljuk hát legalább rendben tartani, ami itt van. De szebbíteni nem tudjuk. Szeretném, ha a játszó­teret is rendezni lehetne — most nem barátságos, nincs elég játék. Aztán meg jön a tél — beszorulnak a qyerekek a lépcsőházba. Most lakógyűlé­sen a szülőknek javasolni fo­gom, hogy az egyik tárolót ala­kítsuk át nekik klubszobának, ahol beszélgethetnek, zajong- hatnak. Ugyancsak megbeszél­jük a „kakas" sorsát is. A ház­ban lakó idős házaspár az ün­nepi ebédre szánt kakast meg­szánta, és hónapok óta hajnali és napközbeni „koncertet" ren­dez több lakó bosszúságára. Sokan már nagyon tiltakoznak ellene . . . — Mit szól a család a foglal­kozásához? — A férjem postás - ha ráér, ő is szokott nekem segíteni. A ncgylányom már férjhez ment, előtte ő is segített. Krisztina, a kisebb nyolcéves, de ha kell, ő is segít. Ugyanabban a be­tegségben szenvedek, amiért el kellett jönnöm a TRITEX-től. Csak jobban vagyok, nem fo­gok belőle kigyógyulni. Ezt a munkát el tudom látni, és a pénz is jól jón. Emellett pedig itthon is elvégzek mindent, és a keszüi kertünkben is tudok dolgozgatni . . . Vagyis sikeres­nek érzem ezt a munkamódosí­tást, és a családnak is tetszik. A Krisztina tér 21 -es lépcső­ház házfelügyelői teendőit Bó- dis Aladórné látja el egy éve. Most novembertől már a 22-es lépcsőház is hozzá tartozik. — Én a gyerekek miatt olyan munkát kerestem, hogy itthon is el tudjam végezni. Egy éve költöztünk ide cserével. Meg­halt a férjem - és a nagyobb tanácsi lakásomat elcseréltem erre a kisebb házfelügyelőire. A munka nem volt ismeretlen, mert évekkel ezelőtt már dol­goztam a PIK-nél mint takarí­tó, aztán pedig a Posta szállón takarítottam. A kisebb fiam el­sős, és ő délelőtt jár iskolába. A nagyobb másodikos - ö dél- utános. Mégcsak nem is egy iskolába járnak . . . Ezért kellett nekem ez az állás. — Hogy alakul a napja? — Reggel ötkor kelek. Elvég­zem az itthoni teendőimet, majd elkísérem a fiamat isko­lába. Délelőtt takarítok, söp­rők, felmosok. Aztán bevásáro­lok, főzök. Iskolába 'küldöm a másik fiam is. A tél a nehe­zebb. Tavaly még szilveszterkor is havat lapátoltam ... A gye­rekek is szoktak segíteni, ugyan „szúnyogerővel”, de az igyeke­zet, az megvan bennük... Szeretek itt lakni, nagyon ren­desek a lakók. Én meg igyek­szem ellátni a munkámat. A 22-es ház lakóbizalmija most kérdezte, hogy elvállalnám-e az ő lépcsőházuk takarítását, és én igent mondtam. Most már ott is én takarítok. így több a pénzem. — Láttam, hogy sok a falevél a parkban. Senki nem tartja rendben? — Nem tudom, hogy kinek a dolga. Csak azt látom, hogy sok a szemét és a falevél. Nem is gondolkoztam még azon, hogy kinek kéne megcsinál­ni ... Én akkor vagyok nyugodt, ha rend van a lépcsőházban. Szeretnék jól dolgozni, mert szükségem van a pénzre. Azért is vállaltam el a másik lépcső­házat is. A lakásunkban nin­csenek szép bútorok - ezért most szeretnék újakat venni, aztán szőnyeg is kell és a gye­rekeknek íróasztal . . . Nekem nagyon jó, hogy itt nyugalom­ban élek, és jók az emberek. A férjem halála nagyon meg­viselt, még most is nyugtátokat szedek. Most jövök helyre, és a gyerekek is . . . Szeretnénk békességben, és jó erőben el­végezni azt, amire vállalkoz­tam. Már megszoktunk itt, és úgy érzem, befogadtak ben­nünket. Én ezt úgy viszonzom, hogy jól dolgozom . . . Ádám Erika „Jobban, fegyelmezettebben keli dolgoznom” Párttagságának kelte 1986. május. A Pécsi Bőrgyár IV. számú KISZ-alapszervezete egyhangúlag ajánlotta az MSZMP tagjainak sorába. Má­sik ajánlója egyik legidősebb, legtapasztaltabb munkatársa /olt, aki 1946 óta párttag. A felvételi javaslatban többek között a következő jellemzőket írták le róla: új munkahelyén gyorsan beilleszkedett a kollek­tívába, munkatársai tisztelik agilis magatartásáért, fegyel­mezett munkájáért, közvetlen­ségéért. S bár csak 1983-ban került a Pécsi Bőrgyárba, s ott az egyik legnehezebb munka­helyre, a nyersbőr raktárba, ahol igazán nincs patika tisz­taság, s a munka is „fickós”, vagyis a nagyobb fizikai erő­kifejtés rendszeres, két év múl­va már felfigyeltek szorgalmá­ra, emberi tulajdonságaira és dolgozói csoportvezetőnek ne­vezték ki. Vezetésével négyfős csoportja gyakran vállal túl­munkákat, társadalmi munkát, aktívan vesz részt politikai ren­dezvényeken. Érdi Zoltán ma a Pécsi Bőr­gyár egyik legfiatalabb párt­tagja. Nemcsak tagságának kelte, hanem életkora miatt is: 1959-ben született. Bár tavaly óta már egy kisfiú büszke apu­kája, még mindig gyerekarcú fiatalember, aki sikerrel tagad­hatna le életkorából akár egy évtizedet is. Alapszervezet döntése szerint mostanra érett párttaggá. Nem ismerhettem korábbról, így csak feltételezés, hogy egyéb vonatkozásokban is az utóbbi évek hozták meg szá­mára az érettséget. A munka­könyvében található bejegyzé­sek száma is erről tanúskod­nak, illetve „kalandos" ifjúkort sejtetnek. Mintha sokáig tar­tott volna, hogy igazi helyét megtalálja. Gépi forgácsoló szakmát tanult, de az utolsó év közepén abbahagyta, volt Pesten az EMKÉ-ben segéd a pincemester mellett, majd ital­kimérő, dolgozott maszek divat­árusnál, legvégül a MAV-nál jegyvizsgálóként, később bak- terként. Mindez néhány év alatt, úgy, hogy közben kato­nai szolgálatát is letöltötte. (A Magyar Néphadsereg kétszere­sen Kiváló katonája volt.)- Mohácson születtem, ott és a kőszegi vasutas gyermek­intézetben jártam általános is­kolába, édesapám ugyanis a MAV-nál volt műszaki főellen­őr. Korán meghalt sajnos. Édesanyám felszolgálóként dolgozott — kezdi mesélni élet- történetét. — Tulajdonképpen az eddigi egyetlen nagy törés az életemben harmadikos szak­munkástanuló koromban tör­tént: az első nagy szerelem, ami miatt könnyelműen ott­hagytam az iskolát. Persze ha­mar elmúlt, de egy félreértés miatt nem folytathattam azon­nal az iskolát. Azóta sokszoro­san megbántam már, hiszen máig tapasztalom, mennyivel könnyebben kereshetném meg kenyeremet szakvégzettséggel. Akkor, fiatal fejjel még nem igy gondolkodtam. Dunakeszin jártam szakmunkásképzőbe, két és fél év alatt igencsak megkedveltem a pesti életet. Csak az számított, hogy ott maradhassak: ezért vállaltam annyiféle munkát. Amikor visszajöttem, a vasút mór nem ilyen kitérő volt, hiszen édes­apám is a MAV-nál dolgozott, s bőven volt lehetőség, hogy mint vasutas továbbképezzem magam. De megházasodtam — feleségem fodrász — s apó­somhoz költöztünk Szőkédre. Mint jegyvizsgáló nagyon so­kat kellett távol lennem ott­honról, néha csak arra volt idő, hogy átöltözzek, s újra menni kellett. Ezért jó egy évig bakterságot vállaltam. Ez­zel viszont keveset kerestem, a szolgálat miatt mellékmun­kát sem vállalhattam, pedig nagyon kellett a pénz: apósom szoba-konyhás házát két szo­bával, fürdőszobával, előszo­bával bővítettük. Csak a havi OTP-törlesztés 4800 forint volt. Olyan munkát kerestem hát. amit jól megfizetnek. így ke­rültem a bőrgyár nyersbőr rak­tárába. Kemény munka. Telje­sítménybérben átlag havi 8500 forintot is keresek. — Nem gondolt arra, hogy tanuljon, valamilyen szakmát szerezzen?- Elkezdtem a dolgozók es­ti gimnáziumát. Közben kény­telen voltam egy év halasztást kérni, mert a házat még be kell fejezni. Életpályájának alakulásáról, terveiről csendes-nyugodtan, közvetlen egyszerűséggel be, szél, s nem keresgéli a sza­vakat. Az a kérdés azonban szinte szavát elakasztóan za­varba ejti, hogy miért is je­lentkezett a pártba, mit jelent számára a párt tagjának len­ni? A válasz persze nem köny- nyű, ha a nagy szavak frázi­sait méltatlannak tartjuk erre. Érdi Zoltánból nem formá­ba öntötten buknak ki a szag­gatott mondatok:- Édesapám nemcsak párt- tog volt hosszú ideig, de párt­titkár is. Gyerekkoromban lát­tam, milyen lelkesedéssel, oda­adással dolgozott a közössé­gért, szinte ez éltette, szeretet­tel végezte feladatát. Egykori munkahelyén ma is tisztelettel, megbecsüléssel emlegetik. Az ő példája mindig is vonzó volt számomra, mint ahogy a kö­zösségi munka is. Jó dolog olyan közösségbe tartozni, ahol értelme, felelőssége van moz­galmi munkának. Nekem na­gyon sokat jelent, hogy felvet­tek a pártba. Vannak, akik most azt mondják: párttag, persze sokkal többet megen­gedhet magának. Engem nem érdek vezetett, tehát éppen­séggel fordítva látom életem­nek ezt a fontos határkövét: a piros könyvecske nem ad ki­vételes jogokat, az eddiginél is jobban, hasznosabban, fe­gyelmezettebben kell dolgoz­nom, hogy méltó maradhas­sak rá. Dunai Imre Folyóiratszemle A Társadalmi Szemle no­vemberi számában két olyan írás is olvasható, mely a párt politikájának fontos kérdé­seit, elméleti igényességgel fejti ki. Természetesen jegy­zetünkben nincs lehetőség tartalmuk részletesebb idézé­sére, inkább a figyelmet kí­vánjuk irányukba felkelteni. Katona István, az MSZMP KB tagja, a folyirat szerkesz­tő bizottságának tagja, a demokrácia és az egypárt- rendszer kérdéseivel foglal­kozik. Utal arra, hogy pár­tunk közismert álláspontja; az egy- vagy többpárt-rend- szert a szocializmus építésé­ben nem elvi, hanem gyakor­lati kérdésnek kell tekinteni. Mindig a szóban forgó or­szág adott történelmi, politi­kai, társadalmi körülményei határozzák meg, hogyan ala­kul a pártok sorsa, mi a he­A párt politikájáról lyük, szerepük. Hazánkban történelmileg olyan helyzet jött létre, hogy az ellenforra­dalmat követő három évti­zedben egypártrendszerben épül az új társadalom. Fon­tos annak vizsgálata, ha már ilyen helyzet alakult ki törté­nelmileg, miként érvényesül­het a demokrácia az egy- pártrendszer körülményei kö­zött, és különösképpen a párt miként képes megfelel­ni hivatásának és rendelteté­sének. Berecz lános, a KB titká­ra, a Három évtized tanul­ságaiból című sorozatban a pártról és reformról - két- Irontos érzékenységgel témát fejti ki. írása elején utal ar­ra, hogy sokáig, évtizedeken keresztül hazánk kialakult politikai rendszere, működé­se természetes módon adott keretet a szocializmus építé­sének. Ma mégis viták, né­zetformálódások témája .lett a politikai rendszer és a párt vezető szerepe. Napjaink az eredmények, a kétségbevon­hatatlan fejlődés ellenére gondokkal, megoldásra^ váró feladatok sorával terheltek. Várakozás jellemzi társadal­munkat, a közvéleményt, ál­talában mindenkit, akit ér­dekel és foglalkoztat a szo­cializmus magyarországi épí­tésének jövője. A pártnak válaszolnia kell azokra a kérdésekre, amelyeket a szo­cializmusért érzett felelősség diktál, és meggyőzően vissza kell utasítania a sanda szán­dékokat. A párt elvi állás­pontja egyértelmű. Fejlődnie, gazdagodnia, korszerűsödnie kell a társadalom politikai intézményrendszerének. Eb­ből a folyamatból a pórt sem maradhat ki, de a párt veze­tő szerepe nem kérdőjelez­hető meg. Mégis ckadtak társadalomtudományi szak- írások, amelyekben a han­got kapott nézetek egy része mégis ebbe az irányba csú­szik. Kétségbe vonja a párt­nak azt a képességét, hogy a fejlődés egész folyamatá­ban egyaránt alkalmas meg­újítani a társadalom műkö­dését cs önmaga tevékeny­ségét, történelmi hivatása teljesítése érdekében. Törté­nelmi tény, hogy a kommu­nista párt az elmúlt közel hét évtized alatt nem egy­szer újult meg a társadalmi harcok közepette, hogy a kor követelményeit felismer­ve. a dolgozó nép akaratát szolgálva vezesse a haladó erőket. Ezért szükséges a pártról, a pártegységről és ezek tükrében a reformról szólni - kétfrontos érzé­kenységgel. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents