Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-24 / 323. szám

1986. november 24., Hétfő T Dunántúli napló o Köhögés ellen hársméz Nektár méhész­bolt Pécsett Ha valakire rákérdeznénk: ugyan mondja már meg, meny­nyi az átlagos mézfogyasztás egy-egy évben Japánban, alig­ha kapunk választ. Ennek nem­csak az az oka, hogy messze van tőlünk a felkelő nap or­szága, s hogy alig-alig ismerjük étkezési szokásaikat, hanem az is: Magyarországon a méz mind ez ideig kiesik konyhánk érdeklődéséből. Holott joggal hihetnénk — éppen a mézter­melés ősi volta, természeti adottságaink, és sok egyéb mi­att is —, hogy természetes vele­járója táplálkozásunknak. En­nek egyenes következménye, hogy míg — maradjunk a pél­dánál — Japánban egy lakos átlagosan 20 kiló mézet fo­gyaszt, addig nálunk ez a mennyiség nagyon kevés: éven­te nem éri el a 2 kilogrammot. Pedig . . . Igen terjedelmes írást követelne, ha a mézben rejlő erőket kezdenénk felso­rolni, egészséges volta mellett 'kardoskodni. Néha-néha, mint például a propolisz, vagy ép­pen a méhpempő esetében, kampányszerűen jön divatba fogyasztásuk, s magam is lát­tam már olyan, több tízpontos felsorolást, amelyben a propo­lisz által gyógyítható beteg­ségek voltak olvashatók, utol­só pontként: minden egyéb. Ám ez még mindig nem az alap­cikk, a méz. Arról is sokat hallunk: mi­lyen mértékben van szükségünk az egészséges táplálkozásra, a természetes anyagok fokozot­tabb felhasználására. Ezért is jelent újdonságot — a divat­holmikkal villogó butikórban — egy szerény kis üzlet Pécsett, a Haltér—Rákóczi út sarkán: Nektár méhészbolt. A tulajdo­nos — Nagy István — több­hónapos előkészület után nyi­totta meg ma üzletét. Jellemző módon a jogcímek között a napokban éppen ,.kimúlt" régi rendelet a méhészkedést, a méhészeti termékek árusítását nem sorolta fel. Az új már igen. A bolt egyedüli Baranyában, profiltisztaságát tekintve egész Dél-Dunántúlon. A hangulato­san berendezett üzlet polcain öt-hat fajta méz sorakozik — hárs, akác, vegyes, lépes, pem- pős —, s ami lényeges, úgyne­vezett kiskiszerelésben is, nem kell kilószám venni — bár a méz elvileg korlátlan ideig el­áll. A kínálatba „beleszólt” a Hungaronektár is: legkelendőbb termékeivel növelve a pécsi bolt választékát, közöttük a Amo- rella névvel futó, export minő­ségű mézet, különböző mézes- tészta-készítményeket, a mé­hek gyűjtötte alapanyagból ké­szült cukorkákat. A Nektár méhészbolt nem csak konyháink javára dolgozik. Túl azon, hogy — mint ezt Nagy István külön is hang­súlyozta — az egészséges táp­lálkozás irányába szeretné ét­kezési szokásainkat, ha még oly «kis mértékben is eltolni, segít a méhészeken is, különféle, általuk használt eszközöket, fel- szerelési tárgyakat árusítva. Lé­vén a bolt alig néhány négy­zetméteres, a nagyobb tárgya­kat — mint amilyen a kaptár, a pörgető és mások — nem tartja a tulajdonos raktáron, csak igény esetén rendeli meg vásárlóinak. Belefért ebbe a kis boltba egy asztalka, két székkel is. Miután — véli Nagy István —, az emberek általában keveset tudnak a méhészeti termékek­ről, nyugodtan leülhetnék üz­letében, az asztalkára kikészí­tett szakirodalomban böngész­ve meggyőződhetnek arról: mi­ért érdemes mézet, mézből ké­szült ételeket enni, vagy éppen elcsodálkozhatnak azon: hogy­hogy eddig ilyen keveset fo­gyasztottak? Például a köhögés ellen ajánlott hársmézből. M. A. Jövőre már nem „havazik” Meszesen Kivágták a kanadai nyárfákat Beteljesedett a kanadai nyárfák sorsa tegnap Pécsett, a Meszesi Általános Iskola udvarán. Az utóbbi időben egyre több 'vitára okot adó fák májusban rendszeresen „behavazták" a környéket, és bár kellemes árnyat adtak a kisiskolásoknak, sok bosszúsá­got okoztak az errefelé lakók számára. Mégis voltak, akik ragaszkodtak hozzájuk, mások viszont szerették volna kivá­gatni a törzséket. A döntést végül is meggyorsította, egy, a közelmúltban, a szomszéd­ban lakó Sulyok János por­tójára szakadt nagy ág. A gyermekek testi épségének vé­delme is azt követelte, hogy a fákat vegyék ki. A föladat végrehajtására — az iskola kérésére — a Me­cseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság árpádtetői erdésze­tének egyik brigádja vállal­kozott. Tegnap tehát rendkí­vüli műszakot teljesítettek — társadalmi munkában. — Csak a vasárnap jöhe­tett szóba — mesélte Ritter János, a brigád tagja —, hi­szen olyan időpontot kellett találnunk, amikor senkit nem veszélyeztetünk. Körülbelül 5-6 órányi munkánk van, 25 törzset kell kiemelni, de a dolgot nehezíti, hogy a terü­letet kerítések, épületek ha­tárolják, és azokra vigyázni kell. Interfer márkacsalád Farmerek hármas kooperációban A farmer — örök divat. Ma már a legfiatalabbaktól a leg­idősebbek ruhatáráig mindenütt megtalálható. Akár mindenna­pi, akár ünnepibb viseletnek is egyaránt megfelelő. Kényelmes, strapabíró és sportos. Kezdet­ben volt az indigóval kékre fes­tett farmeranyag. Azóta? A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Újszegedi Szövőgyára évente tizenkét millió négyzet- méter szövetet gyárt. Ebből évi kétmillió négyzetméter a far­merszövet. öt-hat évvel ezelőtt kezdték el felújítani a géppark­jukat — francia és olasz licenc alapján készült lengyel ragadó­karos szövőgépeket vásároltak, így lényegesen kevesebb a hiba- lehetőség, és szebb a szövet­felület. Először saját festéssel próbálkoztak — az nem tet­szett. így -külföldi partner után néztek — az olasz Blue Raff céggel sikerült a megállapodás. Tőlük kapják az indigófonalat — így már megfelelő minőségű farmeranyagot tudnak produ­kálni. Beszereztek egy zsugorító gépet is —, amely biztosítja, hogy a vásárlást követő mosás után csak két-három százalékot megy össze a farmer ruhada­rab. Ezek a nadrágok River Blue néven ismertek a hazai keres­kedelemben. A nevet nem tart­ják megfelelőnek — helyette találóbb márkanevét keresnek a közeljövőben. Frányó József gyárigazgató nemcsak erre az üzleti sikerre, de a legújabb gazdasági kap­csolataira is méltán büszke. Külföld* üzleti útjáról repülőn hazatérőben szóbaelegyedett az utastársával. Kiderült, hogy az egyik hazai ruhaipari szövetke­zet elnöke a beszélgetőtársa, aki rögtön „ráharapott" a far­meranyagokra. Azóta az üzleti kapcsolat szépen beindult: a televízió nézőközönsége a tv- reklámban hirdetett Wrangler­farmerok révén szerzett erről tudomást. Vagyis az indigó­fonálból készült farmeranyagok az Újszegedi Szövőgyárból ke­rülnek ki. A Panyova Textilfestő gyárában mintázzák — csíkos­ra, többféle kockásra, lurexszá- lakat szőnek^ bele — a zala- szentgróti Rekord szövetkezet­ben pedig a legújabb nyugati szabásminta alapján szabják- varrják, kimossák. Az év min­den időszakában viselhető női, férfi- és gyermeknadróg, kabát, zakó, dzseki, szoknya, overáll, ing készül belőle. Az Interfer GT. pedig a Wrangler céggel kötött megállapodás alapján — és természetesen minősítő tesz­telés után — Wrangler márka­néven forgalmazza. Tervezik, hogy az Interfer GT. egy farmer szabadidőcsalódot — bőröndöt, táskát, hátizsákot, cipőt, csiz­mát, öltözetet — is elkészíttet és a jövőben árusít. Sőt az elkép­zelésük az, hogy még több far­meranyagot gyártson a Szövő­gyár, illetve értékesítsen gazda­sági kapcsolatai révén. A kö­vetkező évben példáiul a Szövő- ■ gyár olasz partnere kész far­meranyagot kap a gépeiért cse­rében, és Jugoszláviába is nagymennyiségű farmeranyagot exportálnak. S hogy mindebből mikor vá­sárolhatnak a hazai vevők? Hellyel-közzel mór most. Az Interfer márkacsalád tagjai az ország minden részében besze­rezhetők. A szegedi Centrum áruházban az Újszegedi Szövő­gyár egy mintaboltot létesített — ott is kínálják termékeik nagy részét. Terveik között sze­repel, hogy a pécsi mintabolt­jukat is ellátják farmeranyag­gal, és kész farmerruhákkal is, ha igény lesz rá... Adóm Erika A gesztenyepüré titkai Amikor a pici hurkács’kák •mélybarná'k és ránézésre is szétmállcnak szinte és pecke­sen, feszes vigyázzban áll raj­tuk a tejszínhab. A nyelvre helyezve elolvad és megadva magát eggyé válik a két al­kotórész íze is. Az az igazi, amikor friss a gesztenyepüré. Most van a szezonja ennek a nem éppen szolid árú, sze­lídgesztenyéből készülő cse­megének, amit nem mindegy, hogy hol fogyasztunk. Kide­rült, ahány hely, annyiféle tartozékarány lehetséges, ab­ban viszont mindahány helyen egyetértettek, hogy a közta­lálgatásokkal ellentétben ba­bot nem használnak a masz- szához. Miért is tennék mos­tanság, amikor a bab drá­gább, mint a gesztenye. Az egyik helyen elmondták, tré­fálkozva, hogy legszívesebben húsból készítenék a gesztenye­pürét is, olcsóbb lenne... A Nádor cukrászda részle­gének mindenese, Katona Fe- rencné elmondta, hogy meg­kapják a szelídgesztenyét Pécsváradról, aztán ínyenc­gépek megsütik, kiválogatják, héjától megfosztják az alap­anyagot, majd cukrot tesznek hozzá jócskán, vaníliásat is, Casino rumot és triplisecet használnak ízesítésül. Piciny­két csak, egy-egy adagban a milliliter tört része van. A Ná­dorban, a Mecsek cukrászdá­ban, a „Nagycsemegében" és a szintén pécsi Lila ABC- ben, ahova ők szállítanak, egy adagban 7 deka gesztenye és 4 deka tejszínhab a mérce. Az Elefántban egész más a helyzet, ők — hasonlóan a cukrászdák túlnyomó többsé­géhez — mélyhűtött gesztenye- masszát használnak, aromá­val ízesített, egy adagban 5 deka gesztenye és 5 deka tej­színhab van. Miután vázolom Rumbach Árpád üzletvezető­nek, hogy ahány húz, annyi szokás az adagokban, meg­tudom, hogy ők egész évben árulják a csemegét, de —va­lószínűleg a fagylaltszezon be­indulásának, hatására, május elejétől visszaesik a kereslet. Szívesen emlékezik cukrász­inas korára, amikor 1954-ben fakalapáccsal törték még a megfőtt gesztenyét, a legkü­lönbözőbb liknagyságú rostá­kon kézzel préselték át és kézzel is gyúrták a masszát. Bozsrk L. A két 'benzinmotoros Stihl- fűrész hangja és az LTK 80-as erőgép szokatlan látványa sokakat megállított a Tolbu- hin úton sétálók közül. Délre már glédában álltak a rön­kök. A méteres darabok fa­rostanyagul szolgálnak majd, a nagyobbakból pedig rak­lapokat készítenek a MEFAG árpádtetői fűrészüzemében. Annak idején nem volt sze­rencsés döntés, hogy erre a területre kanadai nyár került, mégis szint jelentett. Remél­jük, a most kivágottakat ha­marosan más fákkal pótolják, és az iskola udvarának zöld foltja nem szürkül el. Sz. Koncz I. A kivágott fákat a helyszínen fel is darabolják Kiváló ízű gesztenyepüré ké­szül Pécsett, a Mecsek cukrász­dában Marokra fogja az „időt” .. Örök, citrom- éss narancsfák Rigőder-tetön Ketyegnek, kakukkolnak, ha­rangütést hallatnak az órák veszettül a Rigóder-tető egyik kis családi házában, pedig pil­lanatnyilag csak nyolc-tíz mu­tatja a szüntelen időmúlást, a többi száztíz pihen a vitrin­ben, meg a falakon függve: szerkezete mindegyiknek kifo­gástalan, csak hogy jó 'másfél órába telne, ha mindegyiket be kellene állítani és indítani. Kivéve mondjuk a két örökjá­ró — üvegbura alatt élő — finn gyártmányú kvarcórát, de van itt olyan zsebóra is, amely egyetlen felhúzással nyolc na­pig megy. A fali kakukkosok zöme schwarzwaldi származék, a zsebórák pedig többnyire Doxa-gyórtmányúak. Koruk? Nyolcvan-száz-százötven éve­sek. Bertram Jenő — aki „mel­lesleg" a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója és 1400 dolgozó munkájáért, illetve évi 350—400 millió forint értékű termelésért felel — 30 éve gyűjti az órákat. — A dédapám gyönyörű ka- kukkosa volt az első szerzemé­nyem, aztán valahogy összejött a többi, sokat kaptam a ro­konoktól, ismerősöktől, elég sokat vásároltam is, persze ol­csón; a pécsi vásáron vettem egyszer egy Doxát 100 fo­rintért még régebben, ma már nyolc-tízezer forintot ér, csak nem adom el. Nézegetjük az ezüst fedelű- hátlapú, domborműves remek­műveket - van köztük például külön kulccsal felhúzható csör­gő zsebóra is — de vigyázat: az egyik „öreg" zsebóra be­tétje hamisítatlan műanyag . . . Hongkongi. Hamisítvány az is, amelyiknek számlapján a haj­dani „mester" feltűntette, hoqy 17 köves, ám csupán cilinde- res. — Az „idő" — ennyi óra tu­lajdonában - milyen szerephez jut az igatgató életében? Elneveti magát: — Mit mondjak? Én még so­ha életemben nem késtem se­honnét és a pontatlanságot gyűlölöm is, de ehhez nem sok köze van a gyűjteményemnek A kisszobában — ahol alszom - nincs is óra, de ha mond­juk hajnali négykor kell kel­nem, az biztos, hogy fölébre­dek az órák segítsége nélkül is. Az időt természetesen nagy becsben tartom, már munka­körömnél fogva is. Meg va­gyok győződve arról, hogy bár­milyen zsúfolt témájú értekez letet megtarthatunk másfél maximum két óra alatt. Ami­kor még élt szegény felesé gém, nyaranta a két kislá nyunkkal együtt elutazgattunk szabadságidő alatt, mostaná ban viszont mnidig bennmarac néhány napom az előző év szabadságból. Sok a munkám de itthon is elfoglalom magam van is mivel: itt ez a nagy kert fele szőlő, jó bort termesztek ,és nézze csak . . . Elhúzza a függönyt a nap­paliban, amely a zárt üvegve­randára nyílik: két terebélyes citromfa és egy kisebb na­rancsfa.- Elámulok, ugyanis a citromfákon virág is van és egyben zöld, illetve érettebb sárguló termés is. — Ez a természet csodája: virág is, citrom is. A citromfa a napfény és a hőmérséklet függvényében él meg. Miután nálunk kevesebb a napfényes napok száma, mint mondjuk Olaszországban, több mint egy év kell ahhoz, hogy teljesen beérjen a citrom. De mindig van rajta. Körülbelül nyolcvan- száz darab gyümölcsöt szedek le a verandán egy teljes érési időszakban. Már elhatároztam, hogyha nyugdíjba megyek, bujtással szaporítom a cit­romot és eladogatom. Ha a kertben dolgozik, gon­dolatban a vállalati munka és feladat kerül előtérbe: itt is születnek ötletek, döntések. Minden percet kihasznál, mar­kában tartja-szorítja az „időt. . ." Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents