Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-22 / 321. szám

Módosítások az egészségügyben? Az utóbbi hónapokban na­gyon sok cikk látott ' napvilá­got, rádió és tévéműsor hang­zott el azokról az egyelőre ter­vezet szintjén álló elképzelé­sekről, amelyek szerint bizo­nyos módosításokat kívánnak bevezetni az egészségügyben. Az elhangzottak sok félreértés­re adtak okot. Tisztázásuk érdekében kér­tük meg dr. Juszt Lajos egész­ségügyi miniszterhelyettest, tá­jékoztassa lapunk olvasóit. Í- Elterjedt a hír, hogy megszűnik az ingyenes or­vosi ellátás.- Bizonyos területeken va­lóban módosításra van szük­ség az egészségügyben. Veze­tő -politikai testületek, állami szervezetek vizsgálták az el­múlt időszakban az egészség­ügy helyzetét. Sokféle javas­lat hangzott el, ez igaz. Azon­ban nem képezte vita tárgyát, hogy azt a vívmányt, ami a lakosság számára állampolgá­ri jogon biztosítja azj alapve­tő egészségügyi ellátást, fenn kell tartani. Ezen nem fogunk változtatni. Tisztázni szeret­ném, hogy az alapellátás kö­rében nemcsak a körzeti or­vos, üzemorvos, hanem a szak­rendelő, kórház és a klinika is beletartozik. Ennek térítésmen­tes biztosítását változatlanul fenn kívánjuk tartani. — Mégis, mi adhatott lélreértésekre okot? Arra, hogy ilyen széles körben vetődött lel az ingyenes­ség megkérdőjelezése?- A politikai és az állami határozatok valóban tartal­maztak olyan feladatokat, vizs­gáljuk meg a nem alapvető ellátások területén melyek azok, amelyekről elképzelhető, hogy ezentúl térítés ellenében vehetik igénybe akár a lakos­ság, akár a vállalatok, ggz- dálkodó egységek. Pontosít­suk, miről is Van szó! Elsősor­ban olyan jellegű többlet szol­gáltatásokról, amelyek nem az alapellátáshoz tartoznak. El­képzelhető, hogy aki szanató­riumokban eqyágyas szobát iaényel, különdíjat fizet majd. Ugyanúgy, ha házaspáros be­utalásról van szó és kétágyas különszobába kérik az elhelye­zésüket, ezért térítést fizesse­nek. Hangsúlyozom, csak sza­natóriumoknál. nem kórházak­nál, klinikánál. Továbbá vannak olyan spe­ciális szolgáltatásai az egész­ségügynek, amelyekkel kap­csolatban valóban megkérdő­jeleztük az ingyenesség jogos- sáaót. Pl. vannak igen drága IBUSZ-utak Közel-Keletre, Dél-Kelet Ázsiába, liven utak előtt különböző védőoltások­ban kell részesíteni a résztve­vőket. Gondolkodunk azon, hogy a jövőben ezt megfizet­tetjük. A másik csoport, ahol szóba jöhet a térítés, azok a szolgáltatások, amelyek túl­mennek az egészségügy ható­sági kötelezettségén. Pl. a hétvégi ház mellett fúrt kút vizének vizsgálatát a KÖJÁL kellő díjazás ellenében fogja elvégezni. A jövőben gazdál­kodó szervezetek speciális igé­nyeit - tehát, ami túlmegy az állami előíráson —, és meg ki­vánjuk fizettetni. Arról van szó, ha pl. egyes export termékek­nél az importáló ország elő­írásai szerint nem elég az évenként egy kötelező szűrő- vizsgálat, hanem feltételként kötik ki az ennél gyakoribbat, akkor ezt a vállalattal meg­fizettetjük. Hiszen ez eddig ha­szonként az illető vállalat ár­bevételében realizálódott, az egészségügyi szervek pedig költségviselőként szerepeltek. Tehát ilyen és ehhez hasonló módosításokról van szó, de szeretném hozzáfűzni, nincs végleges döntés, nem lezárt vitáról van szó. A lényeget sze­retném mégegyszer hangsú­lyozni: mindez nem érintheti az egészségügyi alapvető el­látási kötelezettségét.- Sokszor hallani mos­tanában arról is, hogy az egészségügyet költségér­zékennyé kell tenni. Mit kell érteni ez alatt? Va­jon ez hogyan befolyá­solja a lakossági ellátást? — Az egész világán egyre nagyobb figyelmet fordítanak az egészségügy költségeinek alakulására. Ez abból fakad, hogy az elmúlt évtizedekben árrobbanás következett be az egészségügyben. A leggazda­gabb országok sem képesek ma már fedezni a rohamosan növekvő költségeket. Mit tehe­tünk mi? Először is szeretnénk egyértelművé tenni, mi mibe kerül. Nálunk ez Így soha fel nem vetődött. Ma az orvos’ döntés, diagnózis felállítása a gyógyítás folyamata mentes at­tól a gondolattól, hogy minek mi az ára. Miért fontos erről beszélni? Mert minden egyes vizsgálat pénzbe kerül, nem is kevésbe és 5 vizsgálatok nagy száma jelentős terheket rá az egészségügyre.. Mi módon lehet ezt csökkenteni? Programozott műtétek esetében a beteg szá­mára is, a kórház számára is előnyösebb lenne, ha járóbe­tegként végeznék el az előké­szítő vizsgálatokat, és csak azokat, amelyek feltétlenül szükségesek. Ha jól szervezik meg a diagnosztikai műszerek kihasználását, akkor nem kell napokig kórházban várni az egyes vizsgálatokra. Mind­ez jelentős költségmegtakarí­tást jelent. Az eddiginél na­gyobb figyelmet kell ezekre fordítani. Ezt jelenti az, hogy költségérzékennyé kell tenni az egészségügyet, mégpedig an­nak érdekében, hogy elkerül­jük a felesleges pazarlást.- Az egészségügy tehát eddig pazarló ágazat volt? — Az egészségügyben évti­zedek óta rendkívül -feszült gazdálkodás folyt. Emellett a feszültségek, gondok mellett mindig megtalálható volt cr pazarlás is. Ma már az orvos­nak meg kellene tanulnia, hogy amikor mind szakember intéz­kedik, egyidejűleg pénz felett is rendelkezik. Erre a beteg érdekében épp úgy szükség van, mint az egész társadalom érdekében.- Ellentmondó vélemé­nyek alakultak ki a sza­bad orvosválasztás beve­zetésétől, féltik az állam polgári jogon történő el­látást.- Bármennyire is furcsán hangzik, de ma is van szabad orvosválasztás Magyarorszá­gon. Igaz, hogy nincs kellő propagandája, de bárki be­mehet a Rendelőintézet igaz­gatójához és kérheti, hogy másik körzeti orvoshoz tartoz­zon, mint ahová egyébként la­kóhelye szerint tartozna. En­nek természetesen csak a vá­rosokban van értelme. A kór­házak, klinikákkal kapcsolat­ban: Magyarországon területi ellátás van. Egy-egy terület mögött áll városi, megyei kór­ház, vagy klinika. Ezt a rend­szert nem óhajtjuk felmondani^, még akkor sem, ha az állam­polgárok 8—10 százaléka ma sem tartja be ezt a rendet. Nincs annak akadálya, hogy az egy orvoshoz való ragasz­kodás miatt - különösen szü­léseknél fordul ez elő - igaz­gató főorvosi engedéllyel más­hová is felvehető legyen a beteg.- Milyen pénzből gaz­dálkodik az egészségügy?- Az állam, a közösség pén­zéből. Senki ne higyje, hogy azokból a térítésekből, ame­lyeket az imént példaszerűen említettem, fenn lehetne tar­tani az egészségügyet. Rette­netesen sokba kerülne és egy­re növekvő mértékben a gyó­gyítási, diagnosztikai eljárá­sokról nem szólva, a sokmilliós készülékekről, berehdezések- ről. Egyetlen egyszerű röntgen- felvétel ára 100—300 forint kö­zött mozog. A korszerű Com­puter Tomografok vizsgálat már tízezres nagyságrendű. Az árnövekedéseket pillanatnyi­lag nem tudjuk megállítani. Két dolgot tehetünk. Egyrészt, hogy az állampolgárok min­dent megtegyenek azért, hogy egészségesen éljenek, hogy megelőzzék a bajt. A má'sik, hogy az egészségügyben ren­delkezésre álfó pénzt nagyon gondosan kezeljük, hogy jus­son minél több korszerű esz­közre, és ha indokolt a költ­séges vizsgálatokra, műtétekre is. Nem akarjuk megváltoztat­ni a szocialista egészségügy alapvető jellegét, nincs ilyen célunk. De ez nem jelenti azt, hogy ne gazdálkodjunk oko­san. Sarak Zsuzsa Szakrendelés a POTE fogászati klinikáján Totó: Proksza László II varos peremén / # Szerelőcsarnokot épít a Komlói VGV Szerelőműhelyt épít Mecsek- jánosiban a Komlói Városgaz­dálkodási Vállalat. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola tervei alapján, a Mecseki Szénbá­nyák Karbantartó üzemének kivitelezésében készülp csarnok közel 15 millió forintba kerül. Az 1000 négyzetméteres alapterületen a fényező, az au­tómosó és a szemlehelyiség mellett helyet kap egy szerelő- műhely, ahol kis gépkocsikat, két másikban speciális, sózó és szemétgyűjtő autókat javítanak meg. A szervizt és az odaköl­töző lakatosműhelyt kiszolgáló raktárakon túl 30 személy ré­szére alakítanak ki szociális blokkot, fekete-fehér öltözőt. A szerelőcsarnokban lehetőség nyílik kisgépek javítására. A la­kossági igényeket így jobban ki tudják elégíteni. A városban lévő telephelyen megvalósulnak a munkavédelmi követelmé­nyek, nagyobb helyet köp az osztalosműhely és duplájára nő a központi raktár. A téglából épülő csarnok fa­lai már állnak, jelenleg a fö- démezés folyik. A szakipari munkákat, melyeket természe­tesen a vállalat saját dolgozói végeznek, a jövő hét elején kezdik meg. N. »A. A történelmi út és tapasztalatai Kádár János könyvéről „A vezetés nem uralkodás, és a munka, amelyet mi vég­zünk, olyasvalaminek a szol- igólata, aminél szentebb szá­munkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztár­saság, és népünk szolgála­ta. Mindig tudatában kell lennünk, hogy mi nem ural­kodásra elhivatott új kiválasz­tottak, hanem a nép szolgá­latára rendelt emberek va­gyunk” — fogalmazta meg Kádár János politikusi hitval­lását a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1961. de­cemberi ülésén elhangzott felszólalásában. Az idei po­litikai könyvnapokra megje- . 1 lent kötet, amely A szoci- i alizmus megújulása Magyar- országon címmel Kádár Já­nos elmúlt három évtizedben elmondott beszédeiből, köz­readott írásaiból nyújt át jól szerkesztett válogatást, a fen­tebb idézett ars poetica meg­valósításának hiteles tükör­képe. A kötetben közreadott hu­szonnyolc beszéd és írás há­rom évtizedet fog át: a Szak- szervezetek Országos Taná­csa X. plénumán, 1957. ja­nuárjában elhangzott hozzá­szólással nyit, és a Csepeli Szerszámgépgyárban 1986. j júniusában megtartott barát- r sági nagygyűlésén mondott beszéddel zárul. Áttekintést I nyújt a magyar nép törté- j netének eredményekben oly | gazdag korszakáról, a sike-, rés kemény munkáról, a párt- j politika megújításáról, és , kendőzetlenül szól az építő- 1 munka gondjairól, nehézsé­geiről is. A beszédek, cikkek tanulmányozása során átte­kintést kaphatunk az elmúlt három, évtized szinte minden fontos — ma már a szó iga­zi értelmében —, történelmi eseményéről, az 1957 óta meqtett útról. Az ellenforra­dalmi támadás visszaverése, a kommunista párt újiászer- vezése, a konszolidáció ki- i bontakoztatása és megvaló- j sítása, a mezőgazdaság szo­I cialista átszervezése, a gaz­daságirányítási rendszer re- i formja, a politikai mecha- j nízmus korszerűsítése, a szo­cialista demokrácia kiszélesí- I tése — címszavakban közel- i múltunk történetének csomó- j pontjai. A válogatás nyitó beszédei, j cikkei az ellenforradalmi lá- ] .zadás' kirobbanásának okai­val, a szocialista konszolidá­ció elvi, politikai platform­jának megfogalmazásával, az újjászervezett párt vezető szerepének helyes értelmezé­sével és érvényesítésével/fog- lalkoznak. Már itt az olvasó elé tárul Kádár Jánosnak az a mindvégig érvényesülő tö­rekvése, hoay a társadalmi valóság mélységes tisztelete alapján, a valóságos érde­kek, törekvések figyelembe­vételével fogalmazza meg mondanivalóját. Ezért tekint­hetők — többek között — a szakmai érdekképviseleti szer­vezetek feladatairól 1957. • januárjában elhangzott sza­vai hosszú távon érvényes­nek: „Szólnom kell még a munkásérdekek, a dolgozók . érdekeinek helyes szolgálatá­ról. Ez a szakszervezet első­rendű feladata. A szakszer­vezetnek szolgálnia kell a munkásosztály napi érdekei­nek védelmét, de a munkás- osztály alapvető, általános érdekeit is. A munkásosztály elemi érdeke az, hogy a szocialista társadalom éoí- tése megfelelő ütemben foly- : iék, és teljes befeiezést . nyerjen Magyarországon; hogy Magyarország szoci- 1 alista orszáq legven, minden­féle kapitalista kizsákmányo- : fástól mentesen. A szakszer- j vezetek érdeke és feladata, i hogy ezt az alapvető célt ■ szolgálják. A másik feladata ’ a munkások napi érdekeinek > szolgálata." j A kötetben Kádár Jánosnak számos olyan beszéde is . | megtalálható, amely napja- j inkban már kortörténeti do- í kumentum. Ilyen a Hazafias I Népfront Országos Tanácsa 1961. decemberi ülésén el­hangzott felszólalása, amikor olyan lényeges és fontos kér­désről szólott, mint a közélet tisztasága, a szocialista nem­zeti egység kibontakoztatása. Ekkor hangzott ej először a nyilvánosság előtt az MSZMP szövetségi politikájának az az alapelve, mely azóta az „aki nincs ellenünk, velünk van” szállóige formájában vi­lágszerte közismertté vált: „Igenis úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a népfront ellen, az vele van." ‘ A válogatást olvasva az írások, megnyilatkozások ké­pet nyújtanak Kádár János államférfiúi, politikusi, embe­ri magatartásáról, személyi­sége jellemzőiről. Ahogy egyik megnyilatkozásában megfogalmazta, nem akart történelmet „csinálni". Mégis nem csupán elemezte és ér­tékelte a hazai fejlődés moz- gatórúgóit, eredményeit és gondjait, sikereit és nehézsé­geit, hanem eközben a té­nyek, a valóság ismeretében, arra támaszkodva véleményt nyilvánított olyan döntő kér­désekről is, mint az elmélet és a gyakorlat, a cél és az eszköz viszonya, a közügy és a magánügy kötődése, o megújulási készség és a foly- tohossáq érvényesítése. Sza­vait minden kérdésben a nyílt, őszinte hang, az ered­mények és sikerek megbecsü­lése, ^elismerése, ugyanakkor a hiányosságok, gyenqeségek kritikus feltárása jellemezte és jellemzi. Ez tükröződött — többek között — a Központi Bizottság 1984. áprilisi ülé­sén elhangzott felszólalásá­ban is (antely e kötet lapjain került nyilvánosságra): „A közhangulatot, amennyire le­hetséges,. megpróbáljuk kö­vetni. Látiuk ennek változá­sát és hullámzását, mert a Jelentéseket nem szépítik mea. Ezekből és egyéb ielekből számomra az a következtetés adódik — mondotta —, hogy nagyon tiszteletreméltó a mi dolgozó népünk helytál­lása, és ennek óriási jelentő­sége van. Ebben sok minden szerepet játszik. Többek közt az, hogy a párt, a kormány­zat, a rendszer bizonyos hitelt szerzett politikájával a néb előtt, és valamit el is ért ál­tala. Innen a nép türelme. De ne tévesszük össze a gazda­sági üqvekben járatos, és az ügyeket kézben tartó vezetők ezreit, tízezreit a milliókkal. Hiqavék el. elvtársak, hoav az a sokszor hangoztatott hivat­kozás a „nemzetközi qazda- sáai körülményekre" és ..az életszínvonal területén elért eredmények meaőrzésének" jelszava nem tartható. Több­féle oknál foava nem tartha­tó. Nem tartható azért, mert ezzel a párt. a rendszer nem tud nersoektivót mutatni a dolqozó népnek.” A szocializmus megújulása Magyarországon címmel meg­jelent válogatás egy helyes politika és eqv népszerű po­litikus, az MSZMP politikájá­nak és Kádár Jánosnak hite­les tükre. Az írások, beszé­dek soraiban megtalálhatók emellett eav olyan kommu­nista államférfi, politikus em­beri habitusának jellemzői is, j aki magáról iqy nyilatkozott: ........én magamat szerencsés e mbernek tartom, és boldog I is vagyok abban az értelem­ben, hoav a meaqvőződésem j szerint éhem minden körül- ! mények között és olvan üqvért tudtam dolgozni és harcolni, ami nekem mint embernek mindig szívügyem volt. Az eszem is ezt diktálta, a szí­vem is ezt diktálta." (Kossuth Könyvkiadó). Botos János HÉTVÉGE 3.

Next

/
Thumbnails
Contents