Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-08 / 277. szám

986. október 8., szerda Dunántúlt napló 3 Jlami támogatások a felsőoktatásban (1.) Az ösztöndíj imelkedő összegek, nagyobb intézményi hatáskör Az új oktatási törvény élet- elépésével — hasonlóan több lás egyetemi-főiskolai részte- ilethez - változik a nappali igozatos hallgatóknak adható llami támogatások néhány vo- ása, nagyobb hatáskört kap­ok az adott intézmények, mó- osul több, eddig érvényben •vő utasítás. Sajnálatos gyónókkor, hogy a miniszté- umi végrehajtási utasítások ssése miatt az intézmények ilnyomó többsége ebben a inéVben nem tud minden új Dnást bevezetni. Az említett jg rehajtási utasítások szep- ■ mber elején érkeztek az in - izménye'kihez, így a fontos, a □ Ugatok zsebére menő, belső :abályzatok elkészítése továb- i időt vesz igénybe. A végre- ajtási jogszabályok körül ez jlt az egyik legnagyobb vitát eltő. A felsőoktatási intézmények oppoli tagozatos hallgatóinak dható állami támogatásoknak it nagyqbb fajtája van: az sztöndíj és a szociális támo- atás. Sorozatunk első részé- en az ösztöndíjakról lesz szó. Érdekes megállapítást olvas­atunk a Felsőoktatási Mód­ié rtani Közlemények Diákszo- áIis jogszabályok című kiod- ínyában az ösztöndíjakra vo- ntkozóan (kiadta a KISZ KB gyetetni Főiskolai Tanácsa): bből megtudhatjuk, hogy az t évvel ezelőtt bevezetett - és őst módosított ösztöndíjren- elet — „az elmúlt 40 év jogtör- inetében példa nélküli eset , ért a KISZ-vezetők javaslató- i az MM visszavonta átképzé­séit és a kiszesekét hagyta ivá. Érdemes az akkori viták két !lenpólusát idéznünk, hiszen a ostani módosítások csak cse- ;ly mértékben befolyásolják i 1981-ben kialakított struk- irót. Tudnivaló, hogy egy-egy tézmény a minisztérium által ttatott pénzbeli keretek alap­in adhat ösztöndíjat. A polé- ia éppen arról folyt, hogy a Szponti keretelosztás, a min­inkön tanulmányi átlagered- ények vagy a hallgatói össz- tszám alapján történjen-e. : azért fontos, mert ha pél - íul a hallgatói összlétszám apján történik az elosztás, :kor — lévén kiszámíthatatlan : évenkénti tanulmányi átlag int az ösztöndíj alapja — el- ipzel'hető, hogy egyik évről a □ síkra jelentősen csökken setleg nő) a kifizethető ösz- eg. A kialakított struktúra a sttő egységét tükrözi, mond- itnám úgyis, kompromisszum két változat között. 'Pillana tnyilag is háromféle ztöndíj típus van: általános, smelt és népköztársasági. Az talános többnyire 3,5 felett, műszaki és agrárintézmények­ben 3,00 felett adható. Több­nyire, irtom, mert mostantól hangsúlyozottan intézményi ha­táskörbe utalták annak eldön­tését, hogy milyen tanulmányi átlag felett adnak ösztöndíjat. A pécsi felsőoktatási intéz­ményekben jelenleg nagyon eltérő a kép. Van, ahol csak 3,7 felett adnak pénzt, másutt, jelentősebb közéleti tevékeny­ség alapján esetleg már 3,00- tól is adható. Von, ahol a ki­emelt ösztöndíj nem is létezik, másutt a hallgatók jelentős há­nyada ide sorolódik, 4,3 felett. Megint más helyen az intéz­mény névadójáról elnevezett Pollack-ösztöndíj értendő a ki­emelt ösztöndíj alatt, amelynek összegét mostantól intézményi szabályzat határozza meg. Jtt kell elmondani azt is, hogy szeptember 1-től növe­kedtek az egy hónapra tervez­hető havi keretösszegek. Az intézményi szabályzat alapján ösztöndíjra jogosult hallgatók számát 660 forinttal beszorozva alakul ki a minisztériumi keret, és teljes mértékben az adott egyetem vagy főiskola diák­jóléti bizottsága dönti el, hogy ezt hogyan osztják fel. Itt ter­mészetesen és az új utasítások szerint egyre inkább figyelem­be veszik az adott tanulócso­port, évfolyam javaslatait is, mégpedig úgy, hogy 4,00 és 5,00 között a tervezhető havi összeg 760, alacsonyabb átlag esetén pedig 520 forint fejen­ként. •Emelkedik a népköztársa­sági ösztöndíj összege is. A legalább két féléven át jeles eredményt produkáló és emel­lett közéleti tevékenységet is folytató hallgatók 2500 forintot kapnak havonta. Számuk Pé­csett összesen 25-30 körül van évek óta. Az intézményeknek, vala­mennyi hallgatónak igen nagy a felelőssége az ösztöndíjak odaítélésekor. 'Tudjuk azt, hogy az ösztöndíj, legalábbis így a tanulmányi eredményekhez kö­tődve, Európa országainak túl­nyomó többségében nem léte­zik. 'Feltételezhetjük azt Is, hogy úgymond „párszáz forin­tért senki sem fog jobban ta­nulni”. Továbbra is úgy vélem azonban, hogy az ösztöndíj pénzben kifejezésre jutó gesz­tus o jól és jobban tanulók­nak. Az odaítélés és az adható összeg eldöntésének kiszélesí­tése rendkívül jó lecke lehet valamennyi egyetemi, főiskolai hallgatónak. Az ifjúsági és ál­lami vezetők vizsgázhatnak ab­ból, mennyire tudják megismer­tetni a hallgatókkal az utasítá­sokat, mennyire hatékony a helyi körülményekhez alkal­mazkodó szabályzatot hoznak létre. A hallgatók leckét vehet­nek az elbírálásból kritikából és önkritikából egyaránt, saját véleményük alapján adhatnak összegeket egymásnak. És mi­re beletanulnak, rájöhetnek, hogy munkába állásuk után •nem ez lesz a helyzet, de a ta­pasztalatokat, a döntés lehe­tőségéből adódó esetleges ta­nulságokat és élményeket ma­gukkal viszik. Bozsik László Siker Szardínia szigetén Szeptember 18. és 21. kö­zött rendezték meg a VOCI :D‘ EUROPA (Európa Hangjai) elnevezésű fesztivált a Szardí­nia-szigetén lévő Porto Torres ■városában. Az idei fesztiválra számos kórus mellett — egyet­len külföldi résztvevőként - hívták meg a pécsi Mecsek Énekkart. Még ez előtt együt­tesünk Firenzétől 50 kilométer­re, Incisa Val D’Arno nevű hegyi faluban adott hangver­senyt. Az énekkart Horváth Gáborné vezényelte. A Tillai Aurél vezette kórus Porto Tones város San Gavino bazilikájában megrendezett nyitó koncerten olasz és fran­cia reneszánsz szerzők műveit énekelte nagy sikerrel. A kö­zönség elismeréssel fogadta a huszadik századi magyar zeneszerzők darabjaiból Ko­dály Zoltán és Bárdos Lajos kompozícióiból összeállított hangversenyünket. Vendéglátóink lehetővé tet­ték, hogy egy másik fesztivá­lon is bemutatkozzunk. Oris- tano városában — ahol a JPTE Női Kamarakórusa ve­lünk egy időben vendégeske­dett - a helybéliek egy estén két pécsi kórust hallottak. A fesztivál emlékezetes él­ménye volt a záróhangverse­nyen együtt muzsikálni a ven­déglátó kórussal és a Sassari Konzervatórium zenekarával. Händel; Messiás című orató­riumából szólaltattuk meg a •Halleluja-kórust. Törtely Zsuzsa > szocializmus megújulásának útja (2.) Az új szakasz Békés hétköznapjaink címmel nyílt fotókiállítás hétfőn Pécsen, a Nevelők Házában. A tárlat öt fiatal, pécsi pedagógus, Hámori Gábor, Horváth Tamás, Kárpáti Árpád, Körtvélyesi László és Platthy István színes és fekete-fehér technikával készült munkáit mutatja be. Ok hármon Ök hárman, David Copper- Id, Trasey Ullman és Lenny mry, valamint negyedikként rendező, Paul Jackson három vei ezelőtt Montreaux-ben züst Rózsa" díjat kaptak, ig pontosabban az általuk szített angol szórakoztató nnek ítélték oda, s nem ér- mtelenül, ezt a kitüntetést. Az „ök hárman" című, mind­íze huszonöt perces tévépro- kciót múlt csütörtökön este hatták a magyar televízió­zok, a Meghökkentő mesék a Panoráma között. S aki ta, az örült, hogy megnézte, örömének nem csupán egy, számtalan oka lehetett, ülhetett például a néző an- e, hogy gyorsan pergő, tech- oilag is bravúros, ezenkívül pant szellemes, poénokkal, jekkel, paródiákkal teli hu­nöt percben volt része, olyanban, amit a magyar tele­vízióban ritkán láthatunk. Még pontosabban ezt a műfajt lát­hatjuk ritkán. Pedig nagyon hi­ányzik ez a heti műsorokból; egy-egy ilyen rövid, két na­gyobb film vagy bármely más műfajú program közt frissítő­nek igazán elkelne. S nemcsak frissítőnek, hanem — ugyan­csak sok néző és egyben hall­gató örömére — nyelvgyakor­lás céljából is igazán kiváló egy húsz-harminc perces film, amely idegen nyelven beszélő, akárcsak ez volt. E film ango­lul került műsorra, s igaz, hogy feliratos volt, de ilyen rövid al­kotásoknál, főleg, ha látvány szempontjából is élvezhető a műsor, még azokat sem zavar­ja a felirat,, akik amúgy nehe­zen tudják elolvasni, s akiknek már fárasztó lenne egy másfél órás filmet ilyen módon végig­követni. Arról, hogy a magyar televí­zióban szinkronizáljuk-e a fil­meket vagy sem, már nagyon sok fórumon esett szó. Legtöb­ben a jugoszláv televízió pél­dáját hozzák föl, ahol egyálta­lán nem szinkronizálnak, s a különböző országokból szárma­zó alkotásokat mind feliratoz­va sugározzák. A feliratos fil­mek mellett persze, elsősorban azok törnek lándzsát, akik nyelvet tanulnak, s szűk lehe­tőségeik miatt ilyen módon szeretnének gyakorolni. De ter­mészetesen nem lehet senki önző, tehát a rosszul látókra, szemüvegesekre, idősebbekre nem kényszeríthetjük rá, hogy örökkön-örökké szinkronizálat- , lan filmeket nézzenek. De ta­lán — bármennyire is jó és vi­lághírű a magyar szinkron — jobb lenne ezt a problémát fe­le-fele arányban megoldani. Az mindenesetre biztos, hogy az „Ők hárman"-hoz hasonló rö­vidfilmeket legalább eredeti nyelven élvezhessük, s gyakrab­ban, mint eddig. De — sokakkal megvitatva ezt a kérdést — szinte minden­kiben fölmerült a javaslat, hogy a magyar televízió kettes prog­ramjában lehetnének olyan meghatározott napok, amikor egy-egy világnyelven szinkroni- zálatlan filmeket vetítenek. Mégpedig úgy, hogy mindenki tudná: a keddi nap például az orosz nyelvű filmeké, a szerdai a franciáé, a csütörtöki az an­golé, majd a következő a spa­nyolé, a németé. Akit ez érde­kel, nyilván számon tartaná, s minden bizonnyal ott ülne a képernyő előtt, s a dolog nem lenne haszontalan. Ilyen mó­don senki nem érezné kisem- mizve magát, s azt hiszem, nyelvtudásban oly gyatrán ál­lunk — amit úgyis mindig min­denki hangoztat —, hogy még ez a csekély segítség is nagyon sokat számítana. Dücső Csilla Az 1953 júniusi fordulattal nehézkesen és ellentmondásos 'körülmények között kezdődött a szocialista építés új szakasza. Később — ugyan viták után — így jelölték ezt az időszakot, és még a kongresszusi dokumentu­mokba is ez a fogalmazás ke­rült be. Kezdődött azzal, hogy a párthatározatot nem teljes terjedelmében tették közzé. Eb­ben a Rá'kosi-féle vezetésnek az a taktikája jutott kifejezés­re, hogy a mintegy fél évtizedes politikájuknak és irányításuk­nak személyre is szóló, rendkí­vül kemény kritikáját, felelőssé­güket az ország ügyeinek ala­kulásáért eltitkolják, vagy leg­alábbis erősen gyengítsék. Az alapvető fordulatot a pórt politikai irányvonalában — az addigi gyakorlattól teljesen eltérően — nem a pórt-, ha­nem az állami vezetés, a kor­mány jelentette be a májusi választások után, az országgyű­lés alakuló ülésén. Ez a meg­oldás természetesen kedvére volt az új miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hiszen így a tömegek részéről szívesen vett fordulat és sok népszerű in­tézkedés az élet minden terü­letén az ő nevéhez fűződött. A későbbi időkben ezt ő és kör­nyezete alaposan ki is használ­ta a politikai, majd egyre in­kább frakciósnak nevezhető harcokban. Nagy Imre természetesen a júniusi párthatározat alapján és szellemében mondotta el jú­lius 4-i kormányfői expozéját az országgyűlésen, de érthető okokból a pártvezetés megújítá­sának feladataira nem tért ki. A fejlődés reális értékelését nehezítette azzal, hogy szűkén bánt a felszabadulás, illetve a fordulat éve óta elért eredmé­nyek, a korszakalkotó változá­sok, és ebben a párt érdemei méltatásával. Mindez azt a látszatot keltet­te, hogy az új szakasz politiká­jának megvalósításában kissé hátrébb szorul a párt, és ez bi­zonytalanságot és tanácstalan­ságot váltott ki a párttagság­ban. Ezt a benyomást tovább erő­sítette az, hogy a fordulat be­jelentését követő bizonyos el­lenséges mozgolódást, másfelől a pártapparátus és a pártszer­vezetek bénultságát, tanácsta­lanságát érzékelve, egy héttel az országgyűlési miniszterelnöki expozé elhangzása után, július 11-én budapesti pártaktívát tar­tottak. Itt Rákosi Mátyás refe­rátumához szólt hozzá Nagy Imre. Természetesen mindkettő­nél a júniusi határozat volt az alap. Kiemelték a párt szerve­zeti, eszmei egységének létfon­tosságát, de némi hangsúlybe­li különbségek azért felfedez­hetők voltak a két vezető meg­nyilvánulásában. Különösen fel­tűnt, hogy Rákosi ez alkalom­mal nem szólt a párt szőkébb vezetősége által elkövetett hi­bákról, és az ezekből követke­ző torzulásokról. Mindezek közül a hatásában és időbeli kiterjedésében a re­habilitációs ügyek voltak azok, amelyek mintegy gennyes góc­ként mérgezték a közéletet és a párt életét is. A törvényesség semmibevételével megrende­zett — Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort, Szá­lai Andrást, Sólyom Lászlót és másokat jóvátehetetlenül meg­semmisítő, Szakosíts Árpádot, Marosán Györgyöt, Kádár Já­nost és másokat börtönbe vető — koncepciós pereknek a fe­lülvizsgálata csiqalassúsággal folyt. Voltak, akik csak 1956 nyarán szabadultak, és például Rajk László ártatlansáqát, illet­ve e gyalázatos hamisításban való kezdeményező szerepét is csak ekkor ismerte be_ nagy nyomásra Rákosi Mátyás. A rehabilitációt Rákosi, Gerő és Farkas éppen azért akadályoz­ták, mert a koncepciós üqyek kezdeményezésében és meg­rendezésében felelősségük iqen nagy volt, és ezt titkolni próbál­ták. Különösen sötét szerepet ját­szott Farkas Mihály, akinek gát­lástalanul embertelen mód­szereiért is a felelősséget vál­lalnia kellett volna, öt az 1953. júniusi határozattal eltávolítot­ták a Politikai Bizottságból és a titkárságból. Hat hét múlva azonban újra visszakerült e vezető testületekbe, mert az új szakasz politikájának legradiká­lisabb hívévé változva, meg­nyerte Nagy Imre kegyeit. Rá­kosi Mátyás pedig, mint cinkos­társát a koncepciós ügyekben, természetesen visszafogadta Farkas Mihályt vezető társként. Ilyen elvtelen kompromisszu­mok tarkították a Rákosi— Nagy rivalizációt — az ország, a párt rovására! Mindez persze nem változtat a legfontosabbon: az 1953 jú­niusi fordulat rendkívül nagy jelentőségű volt, és kedvezően alakította a szocialista építést Magyarországon. 1953 második felében a bérből és fizetésből élők reálbére 12 százalékkal volt magasabb az első félévi­nél, és csaknem 18 százalékkal múlta felül az 1952. évit, meg­közelítve ezzel az 1949-es szín­vonalat. (Ez utóbbi utalás mu­tatja, hogy milyen nehéz hely­zetbe jutott a lakosság a meg­előző három és fél évben a helytelen gazdaságpolitika mi­att!) A parasztság reáljövedel­me 1953 második felében a bérből és fizetésből élőkét is meghaladó mértékben nőtt. A lakosság áruellátása is javult, és a különböző szociális jutta­tások kedveztek a lakosságnak. A begyűjtési terhek csökkenté­se, adóhátralékok és díjak el­engedése, a tagosítás megszün­tetése, a szövetkezeti önálló­ság érdekében tett lépések, és még sok egyéb növelte a pa­rasztság érdekeltségét és ter­melési kedvét. Az iparban is sok fontos in­tézkedés történt. Mindenekelőtt a feszített és irreális terveket enyhítették, a nehézipari beru­házások közül többet leállítot­tak, bár olykor a döntéseket nem elég körültekintően hozták meg. Nagyon fontos volt, hogy mindenfajta adminisztratív nyo­más megszüntetésével, és bizo­nyos munkavédelmi intézkedé­sekkel is jobb lett a légkör az üzemekben, addig ugyanis az irreális tervkövetelmények és a lelketlen parancsolgatás miatt egyre nőtt a felháborodás. Je­lentős lépések történtek az ál­lamélet normális rendjének, és a törvényességnek helyreállítá- tásóra, megszűnt az internálás, és felállították a legfőbb ügyészséget is. Általában széle­sedett a népi demokrácia tö­megbázisa, és erősödött a munkás-paraszt szövetség is, nem utolsósorban az addigra mór szinte teljesen elsorvasztott népfrontmozgalom élesztgetése. révén. Megélénkült a szellemi és ideológiai front is. A dogmati­kus gondolkodáson is nagy rést ütött a júniusi határozat. Érződött a friss szelek hatása az elméleti munkában, hogy elemezni kezdik a szocialista építés sok alapvető kérdését, a marxizmus—leninizmus alkalma­zását a magyar viszonyokra. Még olyan tétel is megtalál­ható egy dokumentumtervezet­ben, amely szerint lehetőség von arra, hogy az osztályharc ne öltsön olyan éles formákat, mint annakidején a Szovjet­unióban, s hogy nem érdekünk „felszítani, élesíteni" az osz­tályharcot. Tulajdonképpen eb­ből vezette le ez az elaborá* tűm a párt vezető szervei szá­mára a kétfrontos harc szüksé­gességének kifejtését. A párt politikájában elkövetett hibák megértése, gyökereinek feltárá­sa és kijavítása közben — hangoztatja e rendkívül jelen­tős dokumentum — „kétféle veszély), a párt politikájában szocialista perspektíva elvesz­tésének veszélye (jobboldali veszély).a párt politikájában bekövetkezett változások lebe­csülése, meq nem értése (bal­oldali veszély). Ez utóbbi az adott helyzetben a fő veszély, de a jobboldali veszély elemei is megvannak és nőhetnek.” A párt, sajnos, ezt a felisme­rést sem tudta a következő években hasznosítani. Nemes János (Következik: Frakcióharcok, szektás ellentámadás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents