Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-31 / 300. szám

1986. október 31., péntek Dunántúli napló 3 Nőtt a színvonalas publikációk aránya A tudományos kutatómunka eredményei a POTE-n Egy egyetem tevékenységét alapvetően két dolog határoz­za meg: az oktatás, illetve a tudományos kutatómunka minő­sége, volumene. Ezért kiemel­kedően fontos napirendet tű­zött október 2-i ülésének napi­rendjére az MSZMP Pécsi Or­vosegyetemi Bizottsága, amikor a vizsgálat tárgyának az egye­temen az elmúlt öt évben vég­zett tudományos kutatómunka eredményeinek elemzését, mi­nősítését jelölte meg. Az anyag előkészítése során is — amelyet az egyetem tu­dományos bizottsága végzett el — a tudományos rektorhelyet­tes által előterjesztett beszá­moló vitájában is számos prob­léma vetődött fel. Ezek lénye­gében két csoportra oszthatók: az ilyen felmérés újszerű, majd­hogynem egyedi, alig akad vi­szonylag friss összehasonlítási alap más hazai orvostudomá­nyi egyetemek ilyen tevékeny­ségével, tehát javarészt csak saját korábbi teljesítményével mérheti össze magát a POTE: másrészt az intézeti, klinikai és a társadalomtudományi kutatá­sok területén dolgozók munká­jának megítélésére mennyire lehet egyazon módszert alkal­mazni. A beszámoló elkészítői abból az általánosan elfogadott alap­tételből indultak ki, hogy a tu­dományos munka terméke az úi információ, amelv publiká­ció formájában válik hozzáfér­hetővé. A közlemény minőségé­től füaqően megjelenhet igé­nyesebb, vagy kevésbé igényes folyóiratban, amelyből felhasz­nállak — idézik —, vagv nem. A POTE elméleti tanszékeinek kutatói 1975—79-ben magyar nvelven 165. idegen nyelven 484 publikációt jelentettek meq, az elmúlt öt évben ez az arány 208 és 470-re módosult. A klinikák publikációi 1975— 79-ben: 643 magyar, 406 ide­gen nyelvű; 1980—84 idősza­kában 591 magyar és 496 ide­gen nvelvű. A fenti adatsorok­ból kitűnik, hogy a tudományos közlemények száma lényegesen nem változott, ugyanakkor az értékelés azt is megállapította, hogy nőtt a színvonalas publi­kációk aránya, elsősorban az elméleti intézetek érdeméből. A POTE kutatói derékhada jó. A klinikai kutatásban az odiunktusi, az elméleti kutatá­sokban a tanársegédi kategória a legaktívabb. A tanszékvezetők a számarányuknak megfelelően szerepelnek elsőszerzősként a cikkekben. Negatív jelenség viszont, hogy a tudományos minősítettek 28 százaléka nem mutatta a tőlük joggal elvárha­tó aktivitást. Pozitívum, hogy az egyetemen belüli és a hazai, vagy külföldi kutatóhelyekkel igen eredményes a kooperáció. A minőségi színvonal emelke­dése részben az okos kooperá­cióknak tulajdonítható, amivel sikerült kivédeni a rosszabbodó anyagi-technikai ellátottság fe­nyegető következményeit. Az egyes tanszékek tudomá­nyos teljesítményében a szóró­dás meglehetősen nagy: az al­só és felső régió között 8—10- szeres a különbség. Ennek a ténynek nincs elfogadható ma­gyarázata a munkaerő számá­ban, képzettségében, sem az anyagi-technikai ellátottság­ban, sem a dotációk mennyisé­gében, sem a szervezeti és fel­adatbeli különbségekben. A ku­tatómunka legfőbb hatóereje az emberben keresendő, s ez a tudomány iránti érdeklődés. A beszámoló is, a vitában felszólalók is kitértek a műszer- ellátottság és a kutatási támo­gatások kérdésére. Az értéke­lések szerint a POTE műszerál­lománya fizikailag rossz, öreg és elavult. Ennek következmé­nyei valószínűleg éreztetni fogják hatásukat a jövőben, hiszen egy-két évet ki lehet „bekkelni" fejlesztések nélkül, de egy évtizedet aligha. A legnagyobb kutatási pénzfor­rással az elmúlt öt évben az egyetem két kiemelkedő inté­zete, az anatómia és az élet­tan rendelkezett, s várhatóan a következő öt évben is nekik lesz a legtöbb pénzük. De a többi tanszék, eddigi, s a kö­vetkező időre jelenleg valószí­nűnek látszó javadalmazása és tudományos teljesítménye kö­zött nagyon nehéz arányossá­got találni. Példaként említhe­tő az egyik legjobb tudomá­nyos teljesítményt felmutató biokémiai intézetnek, illetve a szülészeti klinikának ez idáig semmiféle külső pénzforrása nincs a jövő időszakra. Az elmúlt öt év summázott mérlege: a POTE számos jel alapján elsősorban a minőségi munka terén 1980—84-ben is megőrizte előkelő helyét a ha­zai kutatóintézetek között. A POTE pártbizottsága hatá­rozatában fontosnak és szüksé­gesnek jelölte, hogy a kutató­munka eredményei hatékonysá­gának értékelésében új mód­szerekkel lépjen előrébb az egyetem. Ezért felkérte az egye­tem állami vezetését, hogy a pártbizottság előtt szereptő ta­nulmány alapján foglalkozzon ezzel a kérdéssel, s a levonha­tó következtetések birtokában tegye meg a szükséges intéz­kedéseket a tudományos élet fejlesztése és irányítása érde­kében. A POTE pártbizottsága egyben megbízta az egyetem­politikai bizottságot, hogy vizs­gálja tovább a tudományos ku­tatómunka hatékonyságát, a módszertani fejlesztés lehető­ségeit. D. I. A bérlők kéréseit figyelembe veszik, a munkákról folyamatosan tájékoztatnak Lakőházfelújítások - megelégedéssel Sokan emlékeznek rá — kü­lönösen akik a korábbi évek­ben maguk is átélték —, hogy mennyi gonddal, problémával jár egy-egy 'PlK tulajdonban levő lakóépület felújítása. Ez évtől teljesen megválto­zott a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat felújítási programja. Erről tájékoztatta lapunkat Németh Péter, a PlK igazga­tója. Mint mondta költségben nincs az új programnak je­lentősége, viszont nagyobb odafigyelést jelent. Sokkal gondosabban készítik elő a munkákat, és jobban odafi­Jobb együttműködés, kevesebb gond gyeinek rá. Mielőtt elkezdőd­ne egy-egy területen a fel­újítás — megkeresik a politi­kai szerveket és ismertetik ve­lük az elképzeléseiket. Máso­dik lépésként lakógyűlésre hívják össze az érintett lakó­kat. Ezt követően, az éves tervek összeállításánál a ta­nácstagok és a HNF körzeti bizottságai elnökeinek a vé­leményét is kikérik. Ha mind­„Lehetetlen nincs, csak tehetetlen” 30 évesen vezető A huszonötből négyen végeztek Mondhatnánk azt is, hogy íme egy fiatalember, aki foly­tatja a családi hagyományt, s apja pályáját követve, ő is a vasútnál dolgozik. Ez igaz is, meg nem is. Igaz azért, mert ifjabb Deák Sándor édesapja a villányi állomásfőnök, ő maga pedig ugyancsak állomásfőnök, Magyarbólyban. Maga a tény tehát helytálló, hogy apja és fia mindketten a vasútnál dol­goznak, de a fiú nem azért kö­vette apját e pályán, hogy ne szakadjon meg a családi tradí­ció. A dolog annyiban „nem igaz", hogy ifjabb Deák Sán­dor nem apja példáját követve került a vasúthoz, hanem — leg­alábbis eleinte - számára ez kényszerpálya volt, amit azután később rendkívül megszeretett.- Én tényleg véletlenül let­tem vasutas — mondja szolgá­latból hazatérve, villányi ottho­nába. — Érettségi után a keszthelyi Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem, főként azért, mert mindkj is nagyon szerettem az állatokat, s velük akartam foglalkozni, de sajnos nem vettek föl. S akkor, 1975 nyarán, elhelyezkedtem Pécs- bánya-rendezőn, mint váltóke­zelő. S terveimben az szerepelt, hogy még egyszer megpróbálom az Agrártudományi Egyetemre a felvételit. Továbbtanulásomat támogatták is a vasútnál, de csak szakmai vonalon. így je­lentkeztem Győrbe, vasútüzemi szakra a Közlekedési és Távköz­lési Műszaki Főiskolára. Fölvet­tek, hát így lettem én „vélet­lenül" vasutas. El is hiszem, amit mond: hogy az a levelezőn végzett négy év a háromműszakos be­osztás mellett nagyon nehéz volt - a huszonöt évfolyamtár­sából négyen fejezték be a fő­iskolát. Közben ugyan a három­műszakos beosztása helyett ka­pott egy nappali állást, de még így is a négy helyett öt évébe került a tanulmányok befeje­zése, hiszen közben katona is volt. — Továbbra is Pécsbányán dolgoztam, ez azt jelentette, hogy naponta reggel négykor indultam otthonról, s az oda- vissza utazással napi három órám telt el teljesen meddőn. Mióta Magyarbólyban dolgo­zom, oda-vissza összesen há­romnegyed óra az út — ez nagy nyereség időben. Ifjabb Deák Sándor 1981 óta középvezető: először Pécsbá­nya-rendezőn volt térfőnök, azaz forgalmi részvezető, majd 1983 novemberétől Magyarbóly határállomáson helyettes főnök, majd 1984 áprilisától megbízott, augusztustól véglegesített állo­másfőnök. Elég ritka az, hogy valaki fiatal korától, az ő ese­tében már 28 éves korától veze­tő legyen, de mint mondja, a vasútnál mostanában erőteljes a fiatalítás. Látszik, hogy szereti a mun­káját, lelkesen beszél róla. Mi ennek a foglalkozásnak a szép­sége? Azt mondja, az például, hogy a forgalomszervezés terén az ember már órákkal előre lát, s az ésszerű, logikus döntés si­kerélményt jelent. De azt is be­vallja, hogy mint fiatal vezető, állandó feszültségben él, hiszen a tapasztalat az évekkel együtt születik. S a jelenlegi követel­ményrendszer sokoldalú embert Folyóirat szemle Bár a Politikai Bizottság 1986. július 15-i határozatában foglalták, a párttagok átije- lentkezési rendjéről, az első látásra csupán szervezeti kér­désnek tűnik, mégis nagy je­lentősége van a párt belső fe­gyelme, akcióképessége szem­pontjából. A pórtélét fontos kérdésében foglalt állást a Politikai Bizottság, ezért indo­kolt annak ismertetése és ma­gyarázása a Pártélet októberi számában. Miután ezekről a kérdésekről nem kevés vita és eltérő gyakorlat van a port­ála pszervezetekben, érdemes közelebbről megismerkedni a határozattal és annak indok­lásával. A Politikai Bizottság hatá­rozatából kiemelésre méltó, hogy a munkahelyet, vagy la­kóhelyet változtató párttag­nak kötelessége 30 napon be­lül átjelentkezni új alapszer- vezetéíbe. A nyugdíjba vonuló párttag egy éven belül köte­les átjelentkezni a lakóhely szerinti lakóterületi-körzeti párta lapszervezetbe. A munka­helyeken nyugdíjas párttago­kat tömörítő párta la pszervezet nem létesülhet. Nagyon fontos, hogy a párt- alapszervezetek vezetőségei időiben beszéljenek az érintett párttagokkal, hívják fel figyel­müket a ‘Politikai Bizottság ha­tározatából fakadó kötelessé­geikre. Ugyanakkor a pártta­goknak is személyes felelőssé­gük az időbeni átjelentkezés. Már 'a XIII. kongiresszus elő­készítésének időszakában gya­korta szóba került az újonnan nyugdíjazott párttagok hova­tartozása. Kétségtelen, hogy vannak ezzel 'kapcsolatban konfliktusok, de a pártszerve­Pártéletről a PÁRTÉLET-be zetek vezetőségeinek időben segíteni kell ezek feloldását. Most a határozat a hangsúlyt az átjelentkezés! kötelezettség­re teszi. A munkahelyi és lakó- terű leti - körzeti pá rta fa pszerve­zetek vezetőségeinek feladata, hogy biztosítsák ehhez a szük­séges feltételeket. Ugyanakkor a határozat továbbra is lehe­tőséget ad az ótjelentkezési kötelezettség alóli felmentésre, de csak indokolt esetben, az alapszervezeti vezetőség dönté­se után, a tagság véleményét kikérve. Itt tehát van önálló­ság, de a felelősség is, hogy valóban biztosítva legyen a nyugdíjba kerülő párttagok aktív pártélete, s né formális indokok alapján maradjon el a határozat végrehajtása! Új lehetőség, hogy a mun­kaviszonyban álló párttag is kérheti a munkahelyi párt- alapszervezettől, hogy enge­délyezzék átjelentkezésüket a lakóhelyi-körzeti alapszervezet­be, ha kölcsönösen úgy látják, hogy azon a helyen a párttag hasznosabb pártmunkát végez­het. Ez különösen azoknak kedvező, akik például nagy távolságról járnak be munka­helyeikre, s a közlekedés rend­je, vagy az időhiány nem teszi lehetővé számukra az aktív pártéletet. Feltétlenül indokolt, hogy a Politikai Bizottság határozata végrehajtásának feladatait az ala'pszervezetek taggyűlésein -megvitassák. M. E. kíván: olyat, aki a szakmáján kívül valamennyire ért a joghoz, a kereskedelemhez is, különö­sen érvényes ez egy határállo­máson, ahol nem annyira a személyforgalom, sokkal inkább az áruforgalom a jelentős. Mindezeket az ismereteket per­sze csak folyamatos önképzés­sel lehet elsajátítani. — Megoldást azonban min­dig mindenre kell találni, leg­alábbis meg kell próbálni ta­lálni. Én az ismert mondással értek egyet: „Lehetetlen nincs, csak tehetetlen." De a kudar­caimat is be kell látnom: iga­zából a legnagyobb sikertelen­séget eddig a dolgozók anyagi helyzetének javítása terén ta­pasztaltam, nem a szakmában. De érik az embert olyan apró örömök is, amikor személyes ügyekben tud segíteni valaki­nek, s ez jó érzés. De nem is gondoltam volna, a gyakorlat­ban milyen nagy problémát je­lent egy fiatal vezetőnek, ami­kor büntetnie kell — különösen, ha egy idősebb munkatársát kell megbüntetnie vagy leválta­nia, főleg egy ilyen kis helyen, ahol végül is mindenki ismer mindenkit. De kivételt tenni nem lehet, mert akkor mind­örökre vége a tekintélynek. — Szabad idejében mivel foglalkozik a legszívesebben? — Most, hogy már itt a kö­zelben dolgozom, több időm van a családommal foglalkoz­ni. Van egy fiam, s októberre várjuk a második gyereket. Van egy négyszáz négyszögöles sző­lőnk, ezt a család műveli — ez, bevallom, nemcsak kikapcsoló­dás, hanem jövedelemkiegészi- tés is. S hobbim a barkácsolás; apósomnak van egy műhelye, ha időm engedi, akkor ott fog­lalom el magam. És nagyon szeretek harmonikázni - igaz, ma már ritkábban jutok hozzá, de néha társaságban még ma is szívesen játszom, s többiek, s a magam kedvéért is. D. Cs. ez tisztázódott, akkor a tervet a végrehajtó bizottság elé terjesztik. Mikor eldől, hogy melyik háztömbben dátum szerint mikor kezdődne a ta­tarozás — kilencven nappal előtte a mozgalmi szerveket és a lakosságot tájékoztat­ják erről. A lakógyűlésen a szakemberek is, részt vesznek. A lakások kulcsait jegyző­könyvvel veszik át: így bele­kerülnek az egyéni kívánal­mak, és a már bentlévő, ma­radó berendezések jegyzéke is. Lehet különlegesebb, mi­nőségibb burkolólapokat kér­ni, azt a íPIK beszerzi és be­szereli — ha a minőségi kü­lönbséget a bérlő fizeti. Ugyanígy kívánságra feste­nek, tapétáznak, vagy tapé­tázás alá glettelnek is. Ezen a közös fórumon a la­kókkal ismertetik a PIK át­alakítási terveit. Az érdekel­tek szavazhatnak, hogy szá­mukra melyik a legmegfele­lőbb, és a legkedvezőbb. Leg­utóbb a Hajnóczy utcában továbbra is kérték az élés­kamrát, a fürdőszoba kiala­kítását és a külön WC-t. Vagyis a mindennapi életük­höz szükséges legcélszerűbb átalakítás mellett döntöttek közösen. Természetesen ebből következik, 'hogy. a komfort­nélküli lakás a felújítás után komfortossá válik. A PIK mi­nél nagyobb kényelmet sze­retne biztosítani a bérlőinek. Előfordul, hogy a visszaköltö­ző lakó nem bírja fizetni a kényelmes, újjávarázsolt laká­sának, a komfortfokozattal növekvő bérét. Ha bárki ezt jelzi, kérésére keresnek neki egy megfelelő, alacsonyabb komfortfokozatú lakást. A ta­pasztalat, hogy a legtöbb idős, nyugdíjas ember mégis marad, megszokta, megsze­rette környezetét, szomszé­dait. Sajnálatos, hogy semmi­féle lakbérkedvezményt nem adhatnak — nincs jogosítvá­nya erre a PlK-nek — pedig igény lenne rá. Mindezeket az információ­kat megerősítette Beke Jó­zsef, a HNF újmecsekaljai II. körzeti bizottság elnöke is. Ö különösen azt tartja jónak, hogy a lakóbizottságok elnö­kei a kivitelezés során — a jogszabály szerint — időről időre figyelemmel kísérhetik a lakóházakban történő mun­kálatokat, és erről a bérlőket tájékoztathatják. így az em­bereknek mindig naprakész az információjuk, hogyan ha­lad a ház tatarozása. Megtudtuk, hogy idén a PIK 928 lakás felújítását ter­vezte 255 millió forint érték­ben. Eddig a felével mór el­készültek. Olyan jó ütemben haladnak a többivel, hogy év végére a terven felül még tíz lakást megszépítenek. Dol­goznak Meszesen, a Semmel­weis utcában, a Kolozsvár ut­cában, a Hajnóczy, a Körösi, a Petőfi, és a Légszeszgyár utcában. December elejére már visszaköltözhetnek „régi” otthonaikba a Semmelweis, a Hajnóczy, a Légszeszgyár, a Kolozsvár és a Petőfi utca lakói. Ezen túlmenően olyan szerződést kötött a PIK a Ker­tészeti Vállalattal, hogy az építési területeken az átadás után — rendezik a környeze­tet is. Egyszóval megpróbál­nak mindent jobban, és a la­kók megelégedésére végezni. Adám Erika

Next

/
Thumbnails
Contents