Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-30 / 299. szám

1986. október 30., csütörtök Dunántúlt napló 3 Gyógyszertár épül Kétújfalun Lesz-e gyógyszertár Kétújfa­lun? Választ hosszú éveken át még Monszider József tanács­elnök sem tudott adni a hely­beliek egyre gyakrabban el­hangzó kérdéseire. Ez év őszén azonban az épülő gyógyszer- tár jövő évi átadását ígérheti a székhelyközség lakóinak. A Zrínyi utcában, az iskolá­val szemben, a körzeti orvosi rendelő mellett már felhúzták az új gyógyszertár falait. A ki­vitelező, a Szigetvári Költség- vetési üzem májusban kezdte a munkát, a gyógyszertár át­adását 1987 májusára, a tető­térben kialakított szolgálati la­kásét pedig augusztusra terve­zik. Kétújfalu társközségében, Gyöngyösmelléken van a pati­ka. Mégpedig több mint száz éve ugyanazon a helyen. Gyön­gyösmellék egykoron központi község volt, de azt a funkció­ját a lakosság elvándorlásával elveszítette. Ma már Kétújfalu- ban van a körzeti orvosi ren­delő, az óvoda, a körzeti isko­la, a régi kastély épületében a felújított vegyesbolt; a húsbolt és az eszpresszó. És gyógysze­részünk is van már, aki itt épí­tett házat, csak a gyógyszertár hiányzott. Jól mutat az utcaképben a piros klinkertéglás lábazatú, boltíves bejáratú épület. A száznyolcvankét négyzetméter alapterületen lesz a márvány- burkolatos gyógyszerkiadó he­lyiség, mellette a laboratórium, három raktár, áruátvevő, moso­gató és iroda. Az emeleten pedig a háromszobás szolgálati lakás. Az építkezés 3,4 millió forint­ba kerül. A tervdokumentáció­kat a Baranya Megyei Tanács Gyógyszertári Vállalata bizto­sította, vállalták a műszaki el­lenőrzést, gondoskodnak a be­rendezésről és az építőanyag egy részéről - a márványbur­kolatról és a parkettáról. A megyei tanács az idén 282 000, jövőre pedig 658 000 forint cél- támogatást nyújt. A termelő- szövetkezet fél millió forinttal segíti az építkezést. M. Gy. Ki vállalja a felelösséiet? . Ez bőrkabát lenne — a felve­vőnő forgatja a holmit és közli, kitisztítják, de felelősséget nem vállal nak érte. Ki tudja, milyen I rejtett hibája van, főleg az álla­ti eredetű ruhaféléknél mindig lehet ilyenre számítani és a Pa­tyolat nem fizet kártérítést azért, mert mondjuk a gyárban rossz minőségű bőrt is felhasználtak. Tessék a gyártó céghez fordulni. Akkor mi legyen? A kabáttu­lajdonos egyik lábáról a másik­ra tá11 és mondaná, hogy ez a <abát nyolcezer forintba került ss nem mindennap vesz ennyiért ruhaneműt, de koszosán sem szeretné hordani . . . Monológjára nincs válasz, csak a türelmetlen kézmozdu- at a cetli felé, aláírja vagy vigye már, ahova akarja. Biztosan igaza van a Patyo- atnak is, nem vitatom. Ki akar a mások hibájáért fizetni? Na de mit szólnánk, ha például az orvos szájából hallanánk ugyanezt az érvelést? Elvállal- a a kezelést, de sajnos fele- ősséget nem vállalhat így elő- e, hiszen ki tudja, milyen rej- ett rendellenességek húzódnak a panaszok mögött, amihez ne- d mi köze. De mondhatná a zakács, a varrónő, a tanár, a Dolitikus, az író. A hölgy végül beadta a ka- aátját, de cseppet sem nyu­godtan távozott. Én pedig meg- rtam a tapasztalataimat és a /éleményemet, de felelősséget lem vállalok érte. B. A. Ház­felügyelők Számuk csökken, elnőiesedik a szakma Egyre többet hallani mostanában, hogy a tanácsi és szövetke­zeti lakásokban élők nosztalgiával emlegetik a régi házmestere­ket. Ők ugyanis ténylegesen a házak mesterei voltak, értettek a lakásokban előforduló kisebb hibák azonnali javításához. Nem kellett napokon, heteken keresztül a „mester”-t lesni, szabadsá­got kivenni, és hiábavalóan várakozni. Az ingatlankezelő vállala­tok létrejöttével megszűnt a házmesteri cím: helyette ház- felügyelőket alkalmaztak. A névváltozás egyben szakma- váltást is jelez, hisz azóta csak felügyelői a háznak. Ta­karítanak, ellenőrzik a ház külső és belső állapotát, be­szedik a havi közös költséget, és esetenként közvetítenek a vállalat, illetve a szövetkezet és a lakás bérlői, tulajdono­sai között. A hibaelhárítás, javítás nem tartozik a felada­taik közé. Régen rang volt házmesternek lenni, de ma aw nem tartozik a keresett 'foglalkozások közé. Férfiak jó­formán alig vállalkoznak ház- felügyelői feladatra, teljesen elnőiesedett ez a szakma is. Ma leginkább lakásmegoldá­si tényezőként Szerepel. A lakásszövetkezetek az utóbbi időben 'költségkímélés címén elhagyják a házfel­ügyelői lakás építését. Érthe­tő, hisz a házfelügyelői bér és vonzatai is az épület la­kásainak tulajdonosait terhe­lik, mint az üzemelési költség része. Tulajdonképpen felet­tébb jelentős összegről van szó: például a pécsi Jókai lakásszövetkezet a 'múlt évi összes kiadásának a 43 szá­zaléka, azaz több mint félmil­lió forint volt a 'házfelügyelői bér és társadalombiztosítás. Ugyanakkor a házfelügyelői szolgáltatás gyakran nem áll ezzel arányban. Különösen, ha számításba vesszük azt is, hogy a házfelügyelő díjtala­nul jut egy szövetkezeti la­káshoz, és ezért annyi bérleti díjat fizet, mintha tanácsi bérlakásban lakna. Csökken tehát a házfel­ügyelők száma, és a munkát tömbösítik. fgy a házfelügye­lőknek több pénzért több munkát kell végezniük. Sok a panasz a házfelügye­lőkre. Leggyakoribb kifogás, hogy nem takarítanak, nem látják el a feladatukat. Pedig minden egyes ház- felügyelő alkalmazásakor a munkáltató ad egy munkaköri tevékenységi jegyzéket: így kötelessége a házfelügyelő­nek a lakóépület, és a felvo­nók felügyelete, tisztántartá­sa, a ház alkatrészeiben, fel­szerelésében észlelt hibák jel­zése, adott időben fogadó­óra tartása. Köteles az épü­letet tűzbiztonsági szempont­ból ellenőrizni kapuzárás előtt ■és meggyőződni arról, hogy idegen személy nem tartózko­dik-e a közös használatú he­lyiségekben. Folyamatosan ve­zetnie kell a lakónyilvántartó­könyvet. Naponta a kapualja­kat, felvonószekrényeket és az épület körüli járdákat felse- perni. Hetente két alkalommal a lépcsőházat felmosni, a kor­látokat vizesruhával letörölni, a * szemétgyűjtő edényeket ki­mosni, fertőtleníteni, öt fok fe­letti hőmérséklet esetén a jár­dákat fellocsolni. Havonta időt szakítani a pincék, pad­lások tisztántartására. Ezen fe­lül, szükség szerint, a téli idő­ben megelőzni sózással a je- gesedést, ellapátolni a havat és a szemétszállításkor kihul­lott szemetet öszeszedni. 'Ezeket a feladatokat úgy szemezgettük ki a munkaköri leírásokból. Kevés olyan ház­felügyelő van, aki maradék­talanul és teljes mértékben elvégzi ezeket a munkákat. Akadnak olyanok is, akik el­feledkeztek hónapokon, éve­ken át a legelemibb köteles­ségükről. Néhányuknak már a munkaviszony felmondását vit­te ki a postás — mostanában kellene elhagyniuk a házfel­ügyelői lakásokat... A. E. Magángyűjtők fóruma A Baranya megyei köz- gyűjtemények, így a Me­gyei Könyvtár, a Levéltá'r és a 'Múzeum, valamint Baranya Megye Tanácsa a magáagyűj.tők számára rendez fórumot pénteken délelőtt 11 órakor a Város­történeti és Munkásmoz­galmi Múzeum közművelő­dési termében. Az állami és magángyűjtemények vé­delméről elhangzó előadá­sok után 14 árakor kezdő­dik az a fórum, amelyen a magángyűjtők és a köz­gyűjteményék képviselői cserélhetik ki gondolatai­kat az értékmegőrzés kö­zös ügyéről. Ezt követően 16 órától a baranyai köz- gyűjtemények restauráto­raival rendeznek beszélge­tést. A AAOREAU-MAJ EV ICA kombájn Cukorrépa gépesítési bemutató Magyarteleken Importőr a Kaposvári Cukorgyár Két tsz közös gépbérlete Szép számú érdeklődőt von­zott tegnap Magyartelekre, a helyi Vörös Október Tsz táb­láin bemutatott gépú'jdonság, a MOREAU-MAJEVICA USM, 150 hatsoros, egymene- tes, önjá'ró cukorrépakombájn, amelyet a szomszédos bogád- mindszenti 'Új Kalász Tsz-szel közösen bérel a Kaposvári Cu­korgyártól a házigazda szövet­kezet. Az óránként egy hektár tel­jesítményű, tehát igen gyors répakombájnt, francia MO- R'EAU-licenc alapján, a ju­goszláviai bácskapalánkai Ma- jevica Gépgyárban gyártják. A Kaposvári Cukorgyár két dara­bot vásárolt a jugoszlávoktól az idén, ún. kompenzációs öt­let keretében, vagyis nem pén­zért, hanem szárított cukorré- papelletért, ami kitűnő takar­mány. Az egyiket a dombóvári tsz-hez, a másikat két kis ba­ranyai tsz-hez helyezték ki. A modern répakombájn ára 180 000, nyugatnémet márka lenne, ami durván 4 millió fo­rint. A két tőkeszegény tsz csak úgy juthatott hozzá a módévá eszközhöz, hogy évi 20 száza­lékos lízing-díj fejében öt év­re kibérelték a gyártól. Mire az öt év le'jár, a gép a tsz-ek tu­lajdonába kerül. Takács László, a magyartele­ki tsz elnöke elmondotta, hogy az idén termelnek először cu­korrépát (150 hektáron), de máris .nagyon kedvezőek a ta­pasztalataik e növényről. Jól belefér a vetésszerkezetükbe és igen jövedelmező. 'Hektáron­ként 13—14 ezer 'forint tiszta nyereséget hoz náluk a cukor­répa és ezzel megelőzi az ed­dig legjövedelmezőbb növé­nyüket, a napraforgót. 'Egy gondjuk volt vele, a magas eszközigény, de ez a gondjuk most lízinggel megoldódott. A Kaposvári Cukorgyár, mi­vel elvesztette a baranyai ter­melőinek egy részét, most ko­moly alapanyaghiánnyal küzd, amit a tavaszi kiszántások és az aszály okozta kiesés csak növel. A gyár feldolgozó-kapa­citása 25 ezer vagon répa len­ne, ezzel szemben az idén csak 17 ezer vagonra számíthatnak. 'Változtatni kellett tehát a vál­lalati stratégiájukon és ezt meg is tették. Kovács Imre, a cukor­gyár új igazgatója tegnap Ma­gyarteleken elmondta, hogy nem egyszeri üzletről van szó a jugoszlávokkal. Ezentúl min­den évben folyamatosan be- hozzák'a MOREAU-MAJEVICA répakombájnokat, hogy ily mó­don javítsák a termelő partne­reik' gépellátottságát, és ezál­tal csökkentsék a betakarítás kockázatát. A zágrábi ASTRA Külkeres­kedelmi Vállalat és a 'Bácska­palánkai Gépgyár képviseleté­ben Valentik Staislav szólt. Rámutatott, hogy az öt évre megkötött kooperáció kereté­ben évi 2,5 millió dollár érékű árucserére kerül sor a két Tél között. A Bácskapalánkai Gép­gyár nemcsak mezőgazdasági gépeket, de szerszámgépeket is szállít. Ez utóbbit a Buda­pesti 'Szerszámipari Műveknek. A Majevica gyár konstruktőr főmérnöke, Alimpics Ljubomir ismertette legújabb gyártmá­nyaikat, köztük a Bábolnán aranyérmet nyert magágyelő­készítő gépet. Amit 1987-ben hoz forgalomba Magyarorszá­gon az Agroker. - Rné ­A szocializmus megújulásának útja (18.) Néhány tanulság A szocializmus megújulásá­nak útjáról szóló sorozatunk­ban Magyarország felszabadu­lása óta eltelt 41 esztendőnek jószerint nem is egészen egy- harmadát, az 1953-tól, az új szakasz megindulásától 1966-ig, a gazdaságirányítási rendszer reformjának elfogadásáig ter­jedő 13 évet tekintettük át. Nem mintha nem volna fontos nyomatékosan hangsúlyoznunk, hogy a témának előzménye, mondhatnánk feltétele volt mindaz, ami 1945-től, majd 1948-tól, a népi hatalom győ­zelmétől történt. A tárgyalt 1953—1966 közötti szakasz azonban olyan sűrített formában tartalmazta a reform- kísérleteket és az ellenállást az újításokkal szemben, a fájdal* más kudarcokat és az újrakez­dés elszántságát, a szívós ap­rómunkát és a lendületes át­töréseket, a kritikus átgondo­lást és az elméleti útkeresést, a tömegek kételyektől terhes várakozását, és a tömegek egyetértő aktivitását — egyszó­val mindazt a gazdagságot a társadalom mozgásában, amit csak a szocialista forradalom ödhat egy népnek, hogy a ta­pasztalatokat ezeken keresztül lehetett leginkább feltárni. Ez a szakasz, különösen az 1956. november 4-ét követő időszak a párt, de a forradalom párton- kívüli hívei, aktivistái számára is felért a nemegyszer nosztal­giával emlegetett 1945—1948 közötti hősi korszakkal. Mind­kettő aktív résztvevőjének állí­tását, még ha túlzásnak is tű­nik, talán nem veszi rossznéven az olvasó: más, sokkal érettebb és persze némileg kesernyés formában ez az 1956. után kez­dődő harci szakasz is a fényes szelek ideje volt! A forradalmi cselekvés szükségességét és szépségeit nap mint nap érezte az ember. Melyek a legfőbb tanulságok, amelyek általános érvényűek, vagyis — természetesen a vál­tozó körülményeknek megfelelő módosítással - más-más sza­kaszokban, tulajdonképpen minden időben alkalmazhatók? A múlt hibái persze előbb vagy utóbb lekerültek, lekerül­nek a napirendről. De azt a ta­pasztalatot, hogy egy önhitt, magát mindentudónak hívő, a tömegektől, mi több, még a párttagságtól is elszakadt párt­vezetés végveszélybe taszította hazánkban a szocializmust, so­ha nem szabad elfelejteni. És még mélyebbre kell ha­tolni az okok feltárásában; a forradalmi pártnak, de minden egyes kommunistának kritikus próbatétele a hatalom kézbe­vétele. Hiszen az a szektás ve­zetőség és az őt követő és any- nyi hibát vétett párttagság 1945—1948 között jó munkát végzett, a tömegeket a politikai meggyőződés eszközével maga mögé tudta állítani. Elbizako­dottsága, önelégültsége csak később alakult ki. S ez a ve­szély mindig újraszületik, külö­nösen az egypártrendszerben, amikor a vezető pártnak egy­ben a „saját ellenzéke”, vagyis saját tevékenysége állandó kri­tikusa szerepét is be kell töl­tenie. Ehhez kapcsolódik a szocia­lista demokratizmus ügye. Az MSZMP a tömegek bizalmának visszaszerzéséért vívott csatát igen jelentős mértékben azzal nyerte meg, hogy a parancsol­gatást a közös ügyek közös in­tézése elvével cserélte fel. Ter­mészetesen az idők folyamán a demokratikus döntési rend­szer — felülről lefelé - sokat változott, fejlődött, az új igé­nyekhez hasonlította megoldá­si formáit, a társadalom válto­zatos érdekviszonyainak szük­ségleteit igyekezett kielégíteni — de az alapelv változatlan maradt: az állampolgárnak az ország ügyei eldöntésében vé­leményét kell nyilvánítania, mert csak így érzi a magáéi­nak közös dolgainkat. A szo­cialista demokratizmus fejlesz­tésében persze, a sorozatunk­ban tárgyalt időszakban, csak a kezdemények nyilvánulhattak meg, de a Hazafias Népfront tevékenysége, a szakszerveze­tek és más tömegszervezetek munkája, s bizonyos lépések az önigazgató tevékenység fej­lesztésére, az üzemekben és a lakóterületen is előkészítették a talajt a mai feladatokra. Mind a társadalmi jelenségek meg­ítélésében, mind a gazdaság állapotának felmérésében, sőt még a nemzetközi ügyek keze­lésében is nagy erénye volt az új pártvezetésnek és a kor­mánynak is a realitásérzék. A régi vezetéssel —, amely kerget­te az illúziókat és voluntarista módon azt képzelte, hogy min­den csak akaratától függ —, ellentétben az MSZMP a vilá­got olyannak látta, amilyen. Ezt a józanságot és szerénysé­get, a számunkra kellemetlen tényeknek is tudomásul vételét, és valóságát nem szépítő nyílt bevallását értékelték az embe­rek, és mindinkább nyugtázta a nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulásá­nak jellegzetessége és feltétele volt, hogy az MSZMP kerülte a sablonokat. Ennek köszönhető tulajdonképpen a mezőgazda­ság szocialista átalakításának, megszilárdításának sikeres vég­hezvitele, és később a mezőgaz­dasági nagyüzemek működésé­nek rendkívül változatos for­mái. A sablonmentesség nyil­vánult meg a másik korszakos lépés, a gazdaságirányítás rendjének kialakításában, for­málásában, majd mindmáig a változó feltételekhez és körül­ményekhez való alkalmazásá­ban is. A szocializmus megújulásá­nak magyarországi folyamatá­ban, mint erről szólottunk, biz­tos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nem­zetközi munkásmozgalom szá­mára is fordulatot jelentő ta­nácskozás tulajdonképpen arra ösztönzött, hogy kutatni kell az új megoldásokat, az élet új problémáinak megoldására. Ezt a tanulsáqot jól megszív­lelte az MSZMP, amely a szo­cialista építés általános tör­vényszerűségeit — és ezekben a gazdag szovjet tapasztalatokat —, követve a nemzeti - sajátos­ságok kutatását és alkalmazá­sát tette tevékenysége közép­pontjába. Ha, annak idején az SZKP XX. kongresszusa adott döntő lökést a szocialista meg­újulás folyamatához, akkor nap­jainkban a XXVII. kongresszus szelleme, és az annak alapján kibontakozó radikális reform- folyamat ad bátorítást és impul­zust a szocialista építésben új megoldásokat kereső erőknek Magya rországon. Annak idején, 1956. novem­bere után, amikor mór taDasz- talható volt, hoqy az MSZMP szakított az MDP rossz gyakor­latával, és a közvélemény kezd­te nagyobb rokonszenvvel fi­gyelni a történteket, azért újra és újra felhangzott - még a kommunisták körében is — a bizalmatlankodó kérdés: ,,Mi a garancia arra. hoqy új módon mennek tovább az üqyek, és nem tér vissza a múlt?" Az élet bizonvította a válasz igazát: az MSZMP politikája a aarancia. Milyen nagy győzelme az MSZMP-ne1', a szocializmus üqyének, hogy napjainkban olyan burzsoá orgánumok, ame­lyek 1956-ban csak napokat-he- teket adtak a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak, már az elmúlt 30 év eredményeit el­ismerve, teszik fel a kérdést (a Time című nagybefolyású ame­rikai maaazin 1986 augusztu­sában Kádár Jánossal készí­tett interjújában): „KÉRDÉS: Mi a garancia ar-. ra, hogy az elmúlt harminc év eredményeit a jövőben meg tudják őrizni? KÁDÁR JÁNOS VÁLASZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az elmúlt harminc év eredményeit: azt, hogy van törvényesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal javult. Népünk tudja ezt. Nem beszél­nek erről mindennap, ehelyett azt reklamálják inkább, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk veszélyben látná eddigi vívmányait, megvédené azo­kat." (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents