Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-27 / 296. szám
1986. október 27., hétfő Dunántúli napló 5 Óriás piton a pécsi Terráriumbán Hová tűnt a kígyógyerek? Három hete egy terróriumi •műtétről adtunk hírt, amelynek alanya az „öregapám" nevű tigrispiton volt. Nos, a kígyó már jól van, s vissza is került „lakásába”. Családjának egyik tagja viszont kicsit túl mozgékony. Egyetlen leszármazottja a kétméteres, 8—10 kilós pitongye- rek már 6 hete meglépett a terráriumbái. Azóta rejtélyes helyeken tartózkodik, néha megmutatja magát: hajnalban a takarítónőnek, napközben egy-két járókelőnek, de végleg semmi áron nem hajlandó előkerülni. Eltűnésekor feltehetően egy szeílőzőnyílóson vándorolt el, s most valahol a terrári<um folyosója alatti csövek között mászkál. Mint a kígyók általában, ő is szégyenlős, nem hajlandó előbújni még enni sem, csak éjszaka. Tápláléka nincs, de sebaj, úgy látszik, egyelőre még bírja. A koplalá- si rekord ugyanis kígyóéknál eddig közel három év volt. Mivel a kis bujkáló eltűnésének körülményei iránt több olvasónk is érdeklődött, megkérdeztük az akvárium-terrá- rium vezetőjét, mi is történt valójában? — Az egyik állatápoló köny- nyelműsége miatt szökött ki a 2 méteres óriáskígyó. Az illetőt felelősségre vontuk, a kígyót pedig azóta is keressük. Munkatársaink néha éjszakai ügyeletet is tartanak. Aggodalomra semmi ok, mert ez_egy teljesen ártalmatlan óriáskígyó faj. Arra kérjük viszont a látogatókat, ha valaki meglátja, szóljon az óllatápolónak! A kigyó különben nem tud az utca szintjére feljönni, mert erről már a pincerendszer megépítésekor gondoskodtak. Az utcán tehát biztos, hogy nem találkozunk vele, a kérdés mór csak az, hogy a ter- fárium folyosóján sétálgató kicsit gyengébb idegzetű látogató mit szól majd, ha egyszer csak szembenéz vele ez az ártalmatlan kis kígyógyerek... Hámori A. Ügyelet Kertvárosban ¥ Újabb szolgáltatás időseknek Sokszor nehéz eligazodni dolgainak intézése közben a különböző hivatali csatornákon és sokszor nehéz kibogozni a hivatalos jogi nyelvezet valódi értelmét. Hogyne lenne akkor 'hatványozottabban problémája ez az idős, már régóta nyugdíjasként élőknek. Nemcsak, hogy sokon nem tudják azt, bizonyos gondjaik orvoslásáért hová, kihez kell fordulniuk, hol, melyik hivatal, melyik ügyeknek intézője, hanem sokszor arról sincs tudomásuk, mi illeti meg őket, mi jár nekik. Ezt igazolja az a tény is, hogy a tanácsokon minden évben jelentős ösz- szegű segély megmarad, mert sokan például nem tudnak róla, hogy ezt kérhetik. Épp ezért a Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Vezetősége mellett működő Családvédelmi Bizottság új szolgáltatással kívánja segíteni az idős embereket. A min. dennapi életükben adódó problémákhoz, gondokhoz kívánnak eligazítást nyújtani a jogi és szociálpolitikai tanácsadó-szolgálattal. Ez a tanácsadás olyan fórum lesz, ahová az idősek, vagy azok gondozói, eltartói bármilyen (természetesen nem egészségügyi) panaszaikkal fordulhatnak. Szigetváron már június úta beindult egy hasonló, a tanács szociálpolitikai munkatársainak közreműködésével, ahol havonta egy alkalommal tartanak tanácsadást. Mohácson ma, azaz október 27-én 16.00-18.00 óráig az Egészségházban indul az első, és a következőkben minden hétfőn ugyanebben az időben várják az időskorúakat. Kertvárosban az elmúlt napokban röpcédulát találtak postaládáikban a lakók. Van olyan ház, ahol a házfelügyelő a bejárati ajtóra ragasztotta fel, hogy mindenkinek a szeme előtt legyen. A röpcédulán ez áll: „Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy 1986. szeptember 1-től ideiglenes jelleggel éjszakai orvosi ügyelet működik Lvov-Kertvá- ros lakóinak számára. Az ügyelet helye: a Testvérvárosok téri körzeti orvosi rendelő. A rendelés ideje: naponta 19 órától másnap reggel 7 óráig, szombaton és vasárnap is. Az ügyeletet felkereső betegek gyógykezelésének megkezdésekor szükséges gyógyszerekkel az ügyelet rendelkezik. A sürgős hívásokat továbbra is a Lánc Vendel-nap Magyarlukafán Magyarhikafón a tájházhoz kapcsolódva évek óta működik a Néprajzi Műhely. Fiatalok százai számára sikerült ebben a keretben vonzóvá tenni a népi kultúrát, és nemcsak a kívülálló, a szemlélő, a közönség módján, hanem alkotó módon is. Tegnap a Magyarlukafai'Néprajzi Műhely tagjainak munkáiból nyitott meg kiállítást dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató a tájházban. Olyan alkotásokat gyűjtöttek itt egybe, melyek a magyarluka'faj szövő, a fazekas, a kosárfonó műhelyekben készültek. Ezek elkészítéséhez valaha a falun élő férfiak, asszonyok sokasága értett — ma fiatalok tanulják meg és éltetik tovább az ősi mesterfogásokat. A tegnap délutáni .program maga a környék jeles napjához, a Vendel-nophoz kapcsolódott. Fiatalok százai mentek el Magyarlukafára, hogy a kiállításmegnyitó után három baranyai amatőr tánc- együttes, a dunaszekcsőiek, a babarciak és a sátorhelyiek néptáncprogramjában gyönyörködjenek. A Hetényi Ádámné, Márton Ferenc valamint Fischer Antal vezette csoportok lakóhelyük régi táncai mellett más vidékek táncaiból is mutattak be műsort. A Vendel-napi hangulatot a délután folyamán az újpet- rei Antropo Színpad vásári komédiái fokozták; műsort adott, majd végül táncházat muzsikált a Zengő együttes. utcai központi ügyeletbe kell bejelenteni. A rendelés helye megközelíthető a 16-os és 18-as buszokkal." Az elmúlt szombatról vasárnapra virradó éjjel az ügyeletet dr. Dalnoki Jenő látta el Kertvárosban. Mire 7 órára, az ügyelet kezdésére odaérkezett, mór ketten vártak rá. Az egyik nőbetegnek magasra szökött a láza, duzzadt, vörös volt a torka, indokolt volt tehát, hogy az éjszakai ügyeletet felkeresse. A másik betegnek az enyhe hőemelkedése már délelőtt kezdődött, de estig várt azzal, hogy orvoshoz menjen vele. Mindketten megkapták a gyógyszert ott helyben, az ügyelet rendelkezésére bocsátott mini-gyógyszertárból. Az ezután érkezett, a nyakát ferdén tartó férfinak nem volt ilyen szerencséje, neki a kenőcsért és gyógyszerért be kellett mennie a városba, az ügyeletes gyógyszertárba. — Mi történt a nyakával? — Reggel egy rossz mozdulat közben megrándult, rendkívül éles fájdalom nyilallt bele. — Miért nem akkor ment orvoshoz, vagy valamikor napközben? — Mert volt itthon izomla- zitó kenőcs, azt hittem, ha azzal kenegetem, majd elmúlik. De délután már nagyon fokozódott a fájdalom, s mivel tegnap bedobták hozzánk ezt a cédulát, hát eljöttem ide. Kertvárosnak már nagyon kellett ez, így gyorsan és könnyen segítséget kaphat az ember, csak az nem tetszik, hogy az ügyeletes 1 gyógyszertárhoz mégiscsak be kell menni a városba. A negyedik betegnek, aki ezen az estén jött, törött üveg vágta el a lábát, és a seb olyan mélyen és hosszan sértette meg a szöveteket, hogy ezt ott, az ügyeletén - felszerelés hiányában - nem láthatták el. Az ügyeletes sebészetre kellett mennie. Ez úgy este 8 óra tájban történt. Több beteg ezen az éjszakán nem érkezett. Az ügyelet forgalmát rögzítő könyv tanúsága szerint szeptember 1-től az eddigi legnagyobb éjszakai forgalmat 8 beteg jelentette, az átlag általában 3—4. Volt olyan ügyeleti éjszaka, ami- j kor egyetlen beteg sem kért itt segítséget. S. Zs. Korszerűsítik Szentlőrinc főutcáját Nagyszabású útkorszerűsítési munkába kezdtek a közelmúltban Szentlőrincen. Közműveket fektetnek a nagyközség főutcájában, és a 6-os útra való biztonságos kihajtás érdekében besoroló sávval szélesítik. A beruházás költsége csaknem 5 millió forint. Az út átadásának határideje 1987 tavasza. •Kétszeresen is fontos a bővítés, hiszen nemcsak a község főutcájáról van szó, mely a hét és fél ezer lakosú település személy- és teherforgalmát bonyolítja le, .hanem egy fontos — a déli térséget a 6-os úttal — összekötő átvezető útról. Az úttest szélesítése során mindkét oldalon a meglévő árok helyett zárt rendszerű csapadékelvezetést terveztek. A csapadékcsatorna az út egyik oldalán halad majd, a másik oldalon vízvezetéket helyeznek el. A község átfogó rendezési tervének első üteméhez tartozó munkák költségének nagy részét a nagyközségi tanács vállalta magára. Az út szegélyezés! és aszfaltozási munkáit a Közúti Igazgatóság anyagi támogatásával a Közúti Építő Vállalat végzi el. A csapadékcsatorna kialakítása a Költségvetési Özem, az ivóvíz-gerincvezeték áthelyezése a Megyei Vízmű, a villanyvezeték lefektetése, a légvezetékek földkábelekre való kicserélése a DÉDÁSZ munkája, Ez utóbbival hosszú távú feladatot is megoldanak, hiszen így földkábeles csatlakozást kap minden lakóépület. H. A. Életképek... A Tolbuhin úti emeletes ház előtt öreg Moszkvics árválkodik („Rendbe kéne hozni, vagy talán új motort bele...” — mondja töprengve Kulti Adóm), c lépcsőházi kalitkákban éktelen zsinatolást csapnak a modorok és csak a csengetésre némulnak el egyszerre, a hullámos papagájok, a piros csőrű zebra pintyek, a sirályka és társai, hogy aztán barátságból újra rázendítsenek: így érzékelik az idegen érkezését, vagy az időjárási frontok változását is. Az emeleti tágas lakásban él feleségével, két lányával a 42 esztendős Kulti Adóm, nyugdíjas bányász, mellesleg magas, erős férfi. Felborzolt tollú, halkan csipogó kis madárfiókát vesz a tenyerébe: „Van vagy huszonöt törpe-papagájunk. ElszóSzívbcmtalmak után... , rakozunk velük, jó hallani őket, amint koncerteznek ...” — Korán nyugdíjazták — mondom neki. — Muszáj volt, kihagyott a motor — szívére bök — pedig korábban nem »ismertem semmiféle betegséget. Dehát az infarktus alattomosan támad ... Most már négy éve. hogy az első elkapott... Nyolcvankettőben — emlékszik rá jól — éppen a világ- bajnokság nyitómérkőzését nézte végig a tévében — egyébként nem a látvány izgatta fel, annyira nem rabja a focinak — szóval vacsora után hirtelen fáradtság fogta el, fulladt, izzadt, úgy érezte, mintha egy labda lenne a mellében, amit „erősen pumpálnak”. Úgy volt, hogy a húgáék behozzák kocsival, de végül is — helyesen — a mentőt hívták. A Bem utcai klinikán kezelték, aztán 3 hét múlva már dolgozhatott. Gondosan szedi a gyógyszereket, de ... — De mór éreztem, hogy a szívem nem a régi. Azelőtt a bányában megállós nélkül fölmásztam a gurítón, a klinika utón viszont minden kisebb megerőltetés mór fáradtsággal járt. Karácsonykor, Ádám napján — emlékezetes névnap lesz — szokás szerint felkerekedik a család, virágot visznek a papa sírjára, aztán a Széchenyi téren megnézik a mindenki karácsonyfáját, délután a mamát látogatják meg, majd a húga családját, névnapi köszöntések, hangulatosnak ígérkező szép ünnepi este. — Ismét rosszul lettem, bevettem a nitrát, hívjuk az ügyeletes orvost, de nem tudott kijönni, mert nem volt kocsija ... Na mindegy, a mentők kirohannak, oxigént kapok, aztán be a Bem utcába, majd onnét a négyszázágyasra visznek fel, az intenzív osztályra . .. Amikor föélesztettek, iszonyatosan fájt a szívem. Azt mondják, a szív soha nem fáj, hanem csak a környéke, vagy valami más. Hát nekem a szívem szorított, de rettenetesen . . . Aztán még egy rosszullét 26-a körül, pontosan már nem emlékszem ... És többé nem dolgozhattam . .. Három éve vagyok nyugdíjban, zsebemben a nitromin, ha rosz- szul lennék ... Felesége — kedves, szép arcú, csendes asszony — megjött a bevásárlásból, kávét főz, közben a gyerekekről beszélgetünk, aztán Adóm elfoglaltságáról — éppen augusztusban kapott kitüntetést, társadalmi munkáért... — Unalmas itthon? — Mindig kell valamit csinálni. Ez a fontos. Van nyolcszáz négyszögölnyi kertünk, telepítettem szőlőt, Veltelinit és Zweigeltet, az idén már hozott egy kis termést. Tavasztól őszig kijárok vagy kocsival, . vagy busszal, és ott eldolgozgatok ... — Nagy a terület... — Igen, de a szakszövetkezet elvégzi a permetezést, géppel a kapálást, igy aztán köny- nyebb. Ha elfáradok, a kis fabódéban ledőlök egy kicsit. Télen pedig buszozok: fölülök a buszra, bemegyek a Kossuth utcába, sétálok, bevásárolok, amit kell, elmegyek a piacra, nézelődöm, aztán itt vannak a madarak... Szóval nem gondolok rá ... Nem szabad ró- gondolni az infarktusra, hanem mindig csinálni kell valamit. .. Rab Ferenc Meglepetés a temetőben Nem krimi íródik a cím alatt, nem is temetői horror. Ezen a héten jnós miatt járunk sírkertekbe. Szeretteink végső nyughelyét szeretnénk szebbé tenni, virággal díszíteni, hogy majd halottak napján meggyújthassunk sírjukon néhány szál gyertyát. Am a temetőben durva meglepetések várnak az emberre. Teszem azt, egy megépítendő sírbolt teljes építőanyagát találjuk odaborítva szüléink, nagyszü- leink kriptájához. A kripta halottak napjára ilymódon megközelíthetetlen. Mi ilyenkor a teendő? Dobáljuk át az építőanyagot a szomszédba? Fuvaroztassuk el? Mert sokaknak nemcsak a szomszéd portája, de a szomszéd sírja sem szent. Idős falumbeli, nemrég jutott özvegységre, kétségbeesetten mutatja, hogy a szomszédos kripta építői az ő sínukon álltak neki maltert keverni. Majd a derék iparosok, akár az előbbi esetben, a nem különben derék fuvaros, ott is hagyott mindent. Téglát, meszet, homokot, törmeléket — a szomszédos síron. A megrendelő sem tartotta kutya kötelességének, hogy eltakarítson maga után. Miközben pazar síremlékek épülnek a temetőkben, miközben vagyonokat költenek az emberek végső nvughelyük megépítésére, elképesztően keveset törődnek maaukkal a sirkertek- kel. Pedig a temetők kulturáltsága eqy nép civilizációs fokáról beszél. Nálunk mindennapos dolog például a szomszédos sírokra dobálni a foszlott koszorút, a kitépett gazt, vagy mint az a pécsi köztemetőben zajlilc hetek óta, magukon o sírokon égetni el a szemetet. Vagy — ugyancsak kriptaépités' alkalmával — a szomszédos sírra dobálni a fölösleges földet. Mert ugyan hová is dobálhatták volna a derék építők? A teledobált sír így körülbelül két métert emelkedett, magyarul a kripta megközelíthetetlen mélységbe került. Mit van mit tenni? A kripta gazdája szalad fűhöz-fához, Pon- ciustól Pilátusig, de megoldást ugyan nem talál bajára. A rendőrség meg a pécsi sírrongólókat kutatja. Szomorú es méltatlan hírek ezek, halottak napja hetében. A rendőrségi ügy, meg a fenti kis ügyeink is. Kegyeletsértő az a nemtörődömség, ahogyan a máséval bánunk — temetőinkben is. Gállos Orsolya Titok a terráriumbán
