Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-25 / 294. szám
Csobokai nädasberök... pácán csapódik ki előt- * tünk az árokpartról, s áthúz a bakhátas út felett. Ez is csak addig röpköd, míg valamelyik pusztai ember hurkot nem vet neki. Leginkább Rácz Béla bácsi szeretett hurkolni a párás hajnalokon, de ő már többet nem csalja tőrbe az aprávadat.. . A nyárfákon rezegnek a levelek; színeikkel incselkednek ezen a gyönyörű őszi napon. Mert gyönyörű ősz étkezett idén Sumony—Gilvánfa—Okor- ág háromszögébe, erre a cseppnyi Magyarországra, ahol minden rög nek-u romnak- ligetnek külön neve van. Ez az áradásokkal és pangó vizekkel átszőtt vidék csak ott tűr meg erb bért, ahol magaslat veti föl a hátát. Ilyen uromra nőtt Cso- boka. Mihálovics István 1938 óta itt lakik. őt megtűrte a zűröm. — Megtűrt, s nem ereszt... Méregeti az idegent, de hogy velünk jött Mányi Lajos is, aki az utolsó üzemegységvezető volt ebben a kerületben, Csoboka-pusztón, lassan megnyílik, mesélni kezd a múltról. — Olyan szép lovaim voltak - matatja a két tenyerével -, hogy ilyen gödör volt a faruk alatt. Aztán behajtottam őket a zabba, s amikor jött az a fűzlfagatyós bérlő és hadonászva nekemesett, hát elkaptam, s még a selyeminge Is fölszakadt váltig ... De az nem itt történt, másutt, másik pusztán. Merthogy a cselédek költöztek egyik évről a másikra, keresték a jobb helyet, ahol nincs szem előtt annyira az ember, s nem fűzfa- gatyás a tulajdonos. {Azaz több is van neki, mint egy puszta, s nem ér rá örökösen a cselédekkel foglalkozni.) Pista bácsi szereti ezt a vidéket. Eszterházi-birtok volt ez, egyszer jött ide a herceg. — Akkor is csak annyit mondott: ez is az enyém? Csobokopusztá n a negyven- egynéhány lakóház úgy van szétszórva az uradalmi központ körül, mintha a teremtő a markából kipottyantatta volna. Szolgálati lakások ma: c Szigetvári Állami Gazdaság tulajdona. Valaha, az ötvenes éveknek nevezett időszak táján ez volt a központ, aztán csatolták mindenfelé. Ilia Feri bácsi volt itt az első üzemegységvezető, 1947- től. Megköti a kutyát, mielőtt beinvitál a kiskonyhába. — Szép ám itt — hunyorít, majd hozzáteszi: - De ha lenne pénzem, elmennék ... Hinném, mint a mesét, amely lelket melegít, s amire nem kérdez rá senki: igaz-e? Amikor végleg elköltözött innen minden — leszerelték a műhelyt, elvitték az állatokat, kiürítették a magtárat —, egy ideig avval szórakozott, hogy reggelente megszámolta a magtár házuk felé eső oldalán az apró ablakokat. Sose lett több, mint tizenhét. 'Kevesebb igen, mert egy nap azt is lebontották, s abból építette házát több gazdasági dolgozó. — Az élet törvénye ez — mondja Feri bácsi —, elhalnak a puszták. Csak az a baj, hogy nagyon lassan halnak. A busz kétszer jön: viszi a gyerekeket iskoláiba, a felnőtteket a munkaihelyre. Otthon csak a feleség meg az öregek maradnok; gazdálkodnak. Kovács Györgyné a tyúkokat-ka- csákat hessegeti: — Mitől világvége ez? Talán az elmaradottságtól, talán attól, hogy megfordult itt az élet... öt anyakoca röfög az ólban; 20 hízó vár arra, hogy leadják. Gyűjtik a pénzt, tervezik, hogy Szentlőrincen házat építenek. Míg beszélgetünk, odason- fordál egy kisgyerek, Orsós Gyurika. — Maguk honnan jöttek? — A váróiból. — Hol van az a város... Ott, ahol a király lakik? Ott bizony. Arról beszélgetünk, hogy itt a házak körül alig akad gyümölcsfa. Akác, nyárfa igen, mindenféle bozót igen, de gyű'} mölesfa nincs. Lucza Imre 32 évet lakott itt, pár éve Szentlőrincen épített. Területfelelős, éppen erre járt. — Nem hiányzik Csöboka? — Almomba se jöjjön elő! Az apja pásztorember volt, szerette a magányt. Ő meg gyűlöli. Eszembe jut, hogy Míhálo- vicsék azt is említették, hogy gyapotot termeltek. Adjuk hát meg a történelemnek is a maga igazságát: kétszer is belevágtak itt a környéken a gyapotba. Előbb 1938-ban, amikor az egyiptomi gyapotnak fölugrott az óra. Aztán meg a föl szabadulás után. — Milyen a pusztai ember? — Hát milyen lenne? Szegény. De az életet kedveli, a semmibe is gyönyörködni tud, megérzi a nap illatát. övé a határ. Egy dom'blhaj- lat, egy magányos fa, egy bozótos-cserjés, egy füves orom. Mélynek neveit ízlelgetni léhet. Itt van a környéken Bakkantó, Rögelköltő, Nagyősz, Kerekrét, Temetés, Bikáiét, Kistarló no meg Felsöbogó-,földje ... „Csobokai nádasberök, ejnye de szép zabot termött, zabot termött leve-leveleset, barna legényt, szerelmesei ...” Kéki Miklós mindenkinek kezet csókol. Pusztán nőtt fel, vagy harminc éve jöttek ide Osolboká- ra. Azt mondják róla, igen jő munkás volt, becsülettel dolgozott, soha senkinek nem vett el semmiét. Aztán valami történt; valami meg pattant benne. Többnyire mindig másra felel, mint amit kérdeznek tőle. Csak a jóindulata a régi. — Bálok, nagy bálok voltak — mondja csillogó szemekkel. — Egyik pusztáról mentünk a másikra, zenéltünk... Az volt óm az igazi, kisszivecském ... Boldog, mert sikerült meg- reparálni a szakszofont. Játszik is rajta botlás nélkül egy igen szép melódiát... „Csobokai nádas berök . . Hosszú cselédházak. Fehérre meszelve, gyomos téglalépcsőkkel. Őspázsit kerítéssel, kitaposott keresztútak- kal. Nézem: valaki letett ide valamikor egy ablakkeretet, s majd ha kell, érte jön. Ha útban is van, nem nyúl hozzá senki. Kikerüli. A volt intéző ház tetején CB-antenna: kapocs a külvilággal. Gazos kertű épület: itt korábban juhsajtot érleltek, aztán kultúrház lett, most meg csak egy kopott hirdetőtábla varja a falán az idő múlását. IX ava rog a történelem: melyik múltat faggatom? Talán azt, ami éppen ma történt? Megyünk a gépkocsival egy roncstraktor mellett, kifelé; a sumonyi templomtorony a kukoricatáblák fölé nőve mutatja az irányt. Mögöttünk a porfüggöny lassan ereszkedik visz- sza az útra. Mányi Lajos megemlíti, hogy Antal pusztát éppen a héten számolták föl. lErőszakkal kellett elköltöztetni az utolsó lakóját. Hogy mihez ragaszkodott?... Kozma Ferenc Mitől világvége ez? Fotók: Cseri László Szöuá tesszük Elföldelt milliók Az USA-ban, Milwaukee- ban készült a Deltában bemutatott kisfiím: az ezerton- naszám érkező háztartási hulladékot egy üzem okos berendezései szétválogatják, az utolsó morzsáig hasznosítják. Mindezt persze teljesen autó ma ti k u s a n, f e I té telezhe - tőén nem kis beruházás eredményéként, s Milwaukee-ban megszűnt ez a fogalom: szeméttelep. A szemétgyűjtő autókból mindjárt a szalagra kerül a hulladék. Sőt: tulajdonképpen a hulladék is „megszűnik", mert vagy újra hasznosuló nyersanyag lesz belőle, vagy — amivel már végképp nincs mit kezdeni — a város hőerőművébe kerül fűtőanyagnak. Van ilyen is, mondhatjuk, tudva, hogy ez □ megoldás világviszonylatban is a 'legkorszerűbbek közé tartozik, és tudva azt is: mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy százmilliókért építsünk szemétvólogató, -hasznosító üzemet. Vagyis: Milwaukee az egyik véglet. A másik? Talán ne is nevezzük végletnek, egyszerűen csak nehéz helyzetnek. A Pécsett keletkező kommunális szilárd hulladék kezelését és h a szno s ítá sá n ak lehetőségeit aligha illethetjük kedvezőbb jelzővel. A városi Népi Ellenőrzési Bizottság éppen a napokban tárgyalta — széles körű vizsgálatot követően - e témát. Számos meghökkentő tényre derült fény. Induljunk ki abból: a múlt éviben Pécsett nyáron csaknem 190 000, télen 140 000 köbméter háztartási hulladékot és szemetet gyűjtöttek össze. A feladat a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalaté. Az, hogy szolgáltatásukat — a szemét elszállítását — a város lakosságának csaknem 100 százaléka 'igénybe tudja venn,, igen jó aránynak tekinthető. Pedig ugyancsak megizzasztja a vállalatot e feladat, saját lehetőségeik, vagy éppen szigorú szabályok alapján is. A söját lehetőségeik alatt most technikai felkészültségüket értem. A vállalat szemétszállító járműve, elöregedtek, az úgynevezett nullára leírtak aránya magas, meghaladja a 80 százalékot. Ebből következően a szemét- szállító autók javítására nagyon sok pénzt kell fordítaniuk, 70-75 százalékát a beszerzési árnak ... Korántsem véletlen hát, hogy tervfezi'k a vállalatnál a Skoda típusú szemétszállító autók felújítását, az egész országra kiterjesztve ezt- a szolgáltatást. A szigorú szabályok közül talán elég a környezetvédelmi előírásokat megemlíteni. Bár a vizsgálat szerint a szemétszállító sban részt vevő dolgozók érdekeltté vannak téve a gyűjtésre és szállításra vonatkozó technológiai előírások betartásában — ebiből nem következik, hagy minden rendben is van e téren. A gépi oldal sem megnyugtatóba környezetvédelmi szempontok betartását a szemétszállítás jelenlegi technológiája, a Skoda BOBR és a Skoda KUKA típusok műszaki színvonala — fogalmazza finoman a 'NEB-v.zsgálat — potenciálisan akadályozza. Hova kerül a szemét, ha nincs „Milwaukee-nk?" 1982. július 1 -tői a Kökényben 31 millió forintért létrehozott szeméttelepre. Ennek tervezett befogadóképessége 774 000 köbméter. A vállalat adatai szer.nt azonban eddig már 1 110 000 köbmtéer kommuniális hulladékot szállítottak ide — a vizsgálat meg is állapította, Ihoav ez nem fedi a valóságot. Ha erre az adatra hallgatnánk, már rég tele kéne lennie a kökény! telepnek, a műszeres v.zsgálatok azonban 27 százalékos telítettséget mutatlak. Ez azt jelenti, hogy a telep további 8-9 évig még fogadóképes. (Hozzátesszük: a vállalat számításai a szállítótérfogaton és nem a ténylegesen lerakott mennyiségen alapultak.) Elvileg tehát a kökény!' telep megtelt. Itt szelvényekben deponóják a hulladékot. Mégpedig — állapította meg a vizsgálat — „a vállalatokkal az ipari hulladék elszállítására kötött szerződésekben nem található utalás a veszélyes hulladék kizárására, ezért továbbra is fennáll a veszélyes hulladék elhelyezésének 'lehetősége." Egyébként a szeméttelepen mintegy 20 000 köbméternyi a Pécsi Bőrgyárból származó veszélyes hulladék is található, de a gyár — a környezetvédelmi hatáság közbelépésére — már máshova szállítja. Ami talán a legfontosabb vizsgálati eredmény: hulladék hasznosítására irányuló tevékenység a lerakóhelyen nincsen. Holott évente mind nagyobb mennyiségben több tízmillió forint értékű hasznosítható hulladék kerül a kökényi telepre, el földelés re. Úgy tűnik, a kiválogatás tovább késik, mert bár a városi tanács magánkisiparosok bevonásával lehetőséget látott a megoldásra, ettől azonban a vállalat elzárkózott. Pedig alapos szakvélemény — a Cecchini-ceg felmérése — támasztotta alá: a pécsi kommunális hulladék bőven rejt magában értéket. Mindezeken túl: a tervben rögzített prizmás lerakás helyett a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat megelégszik a szemétnek az autókról való ledöntésével — eredményként csökken a kökényi telep befogadóképessége, vagyis hamarabb lesz szükség új kialakítására. Ez azért érdekes, mert ha Mil- J waukee-i megoldásra nem is nyílik Tehetőségünk, előrelátásra, körültekintésre, a takarékosságra, ésszerűségre való törekvésre annál inkább. Ez nem egyszerűen lehetőség, hanem az egyetlen járható út. Több tízmillió forintért. Mészáros A. HÉTVÉGE 7.
