Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-21 / 290. szám

1986. október 21., kedd

Dunantüit napló

3

Meglepetések a családi házban

A szocializmus megújulásának útja (11.)

Kiszolgáltatott magánépítkezők

A magánerős és az állami beruházásban megvalósuló lakásépítkezések aránya mindinkább eltolódik az előbbi javára. Ennek ugyan nem egyenes következménye, ám mégis igaz, a magánépíttető helyzete egyre kiszolgáltatottabb. Szerencsére már nem az anyagbeszerzés miatt.

Részlet egy szakvéleményből: „...Az új anyagok, szerkezetek beépítési előírásait, követelményeit a kisiparosok ikeyés’bé ismerik, nincs megfelelő utánképzése a szakmunkásoknak, így a kivitelezés minősége gyakran nem felel meg az előírásoknak . . ."

De vajon mit takar ez a „gyakran”?

o

Az építtetőnek az az elemi érdeke, sőt joga, hogy a pénzéért jó minőségű házat kapjon. Ezt vallották a Baranya Megyei Tanács, az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet (EMI) pécsi állomása és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola is, amikor kezdeményezték, megszervezték a főiskolai hallgatók szakmai tanácsadó és segítségnyújtó tevékenységét.

Ez év májusától 10 főiskolai hallgató vesz részt a helyszíni tanácsadásban Marsay István főiskolai adjunktus és Heringer Erika üzemmérnök irányításával. Az együttműködés két felelősétől, Krappai Sándortól, az ÉMI pécsi állomásvezetőjétől és Bársony Jánostól, a PMMF docensétől tudom, hogy ez a lehetőség még csak egy folyamat kezdete, amelynek végcélja mindenképpen az, hogy hathatós érdek- és minőségvédelemben részesüljön a magánépítkező. Tehát az ő érdekükben szervezték meg ezt a tanácsadást. A főiskolások viszont így a termelési gyakorlat és a diákköri munka keretében szereznek a családi házépítés területén szakmai tapasztalatokat.

Ez így valóban közös érdek.

De vajon valóban ilyen lehangoló a magánépíttetők helyzete? Ezt nem akarom elhinni. Meghívnak, tartsak velük, s magam is meggyőződhetek arról, hogy valóban kiszolgáltatott-e a magánépítkező.

Indulás előtt eligazítás az ÉMI-nél. Megtudom, hogy a magánerős építkezéshez nem kötelező a kiviteli terv, ugyanis csak beadványi terv kell a kiviteli engedélyhez. Aztán: megreformálás alatt van (de hogyan?) a kivitelezésért felelős műszaki személy intézménye. Ugyanis ilyen csak többnyire papíron létezik, a gyakorlatban nemigen.

Krappai Sándor és Bársony János listát tesz elém, mely az eddigi kedvezőtlen tapasztalatok alapján a legfőbb kivitelezői (és gyakran tervezői) típushibákat sorolja fel, hogy hol fordulnak elő leggyakrabban a felelőtlenségből, a nemtudásból vagy a nem alapos szaktudásból, a hanyagságból, a „majdcsak jó lesz így is valahogy" szemléletből adódó kivitelezési szabálytalanságok, sőt selejtek. Tehát, a leggyakoribb hibaforrások: falazatok, áthidalások, koszorúk, kéménypillérek, födémek, ácsszerkezetek. Mennyi-mennyi lehetőség a kivitelező (netán tervező) szakembernek, hogy elkeserítse, megkárosítsa a magánépítkezőt. Hogy jó pénzért rossz munkát kapjon a majdani ház tulajdonosa.

o

Kozármisleny, Pécsi út. (Házszámot szándékosan nem írok.) Herbert Gábor, az ÉMI vizsgáSegítenek az Intézmények: hibafeltárás helyszíni szaktanácsadással

lómérnöke, Heringer Erika, a főiskolai tanácsadás csoportfőnöke, aztán Kövesdi Gabriella, Vajda Zoltán és Jáger Tamás harmadéves, magasépítés szakos főiskolai hallgatók társaságában kezdjük szemrevételezni a most épülő új házat, mely P+1+T, azaz pince, 1 szint és tetőtérbeépítéses. A szarufák már fenn állnak a tetőn, örülök is, hogy nincs itt se a tulajdonos, se a mester, így kedvezőbb a lehetőség, hogy el- nagyarázzák a fellelt hibákat, hiányosságokat. (Hivatalos engedélyük van, hogy bárhol szemrevételezhessenek.)

A lakószintnél kezdjük. „A vasbeton-koszorú nincs kívülről

bekötve a külső falba. Az egyik részén a Poroton téglákból itt- ott kitörtek darabokat, és az üregbe lóg be a kisméretű téglafal. Ez még nekem, a laikusnak is úgy rémlik, hogy nem jelent masszív kötést. A másik oldalon meg épp hogy csak odaér a belső falazat a külsőhöz. „így nem egységes, nem is szabad, külön-külön mozoghat mindkét falrész". A vízszintes falszigetelésnél, a sarókban találkozó két bitumenes lemez végei nincsenek egymásba dugva, csak egymáson fekszenek. A kettős nagyablak fölött vasúti sínt építettek be áthidalónak a 3 méteres fesztáv fölé, szabad szemmel látni, hogy a

megtudom, hogy sok háznál a vasbetonkoszorú nem megy körbe, tehát nem folytonos, és legtöbb helyen olyan vastagságúra készítik, amilyen a falszerkezet. „Ha kisebb szélességre, tehát keskenyebbre csinálják, akkor is megfelel erő- tanilag, és lehet kívül hőszigetelni, tehát nem alkot hőhidat" — összegeznek.

o

Újabb házhoz érünk, nem messze az imént szemrevétele- zettől. Megdöbbentő a kép: a bejárati szélfogót alátámasztó 2 oszlop üreges téglából épült,

A tetőn a szarufák illesztését szemléli a tanács adó csapat

hőszigetelve, így hőhidat alkot. Még jó, hogy itt folytonos a koszorú" — mondja Herbert Gábor. — Az ajtók acélsín-áthidalója is hőhidat alkot. A külső teherhordó falakat Poro- toh PF—30-as blokkokból építették, a függőleges hézagok nincsenek habarccsal kitöltve. Átlátszó az egész falszerkezet. „Ez így ugyancsak hőhidat alkot, ráadásul a falazat szilárdságát is csökkenti."

Hogy mi az a hőhíd? Elmondják, hogy az olyan szerkezeti rész, amin kiszökik a hő, ez ilyen részeknél idővel el is színeződik a fal és a vakolat is gyakrabban potyog.

De nézelődjünk tovább. A 'külső tehert hordó falban élére állított blokktéglák (B—30-asok) és kisméretű tömör téglák élére állítva — természetesen kötés nélkül. „És, ha kilazul, vagy idővel kiesik?" A belső kisméretű téglából húzott 38-as vastagságú teherhordó fal sincs

mégpedig vegyesfalazással; ■Porotonból és B—30-asból. „Ez így semmiképpen se megfelelő. Az MSZ 04 műszaki szabvány szerint pillér, kémény csak és kizárólag kisméretű égetett agyagtéglából építhető." Azon ezek után már nem is lepődnek meg, hogy bent a házban két ajtó között egy sor függőlegesen felrakott Porotonból áll a pillér. „A mester, úgy látszik, nem ismeri ezeket az előírásokat, a tulajdonos meg később esetleg bosszankodhat, ha bedől, vagy leszakad az egész.” Más: az E-gelrendák vízszintes lyukazattal fektetett Poroton-téglákra fekszenek fel közvetlen terheléssel. „Ezt így tilos, mert így a Poroton csak egyharmadát bírja el az előírás szerinti nyomószilárdságnak". MegiVit más: a 3 méter széles, 4 szárnyas ajtót 2 darab E- gerenda hidalja át, ezekre terhelnek a födémgerendák.” Félő, hogy így az áthidaló E-ge- renda közel áll a határterheléshez."

o

Csak két most épülő családi házhoz mentünk ki, de magam is meggyőződhettem róla, hogy... Valóban szükséges lenne valamilyen megoldást találni, hogy a magánépítkező ne legyen ennyire kiszolgáltatva a mesterek nemtudásának, hozzá nem értésének. Mert, ha idővel baj származik a rossz kivitelezés miatt, a magánerős építkező issza meg annak is a levét.

Lesújt, amit Herbert Gábor búcsúzóul mond:

— Szinte minden harmadik magánerőből épülő háznál megtalálhatók az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos hibák, hiányosságok.

Murányi László

Teljesen szabálytalan megoldás: legalább 80 em-re kilóg az E- gerenda vége

A munkásosztály és szövetségesei

Az MSZMP 1957. júniusi országos értekezletével lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei-politikai irányvonal és a szervezeti, munkastílusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreállítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népi-nemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegeknek aktivizálására fordíthatta.

Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az , előző évekhez viszonyítva jelentősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorbarr-külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió árukban, valutában és egyéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelek visszatérítésére és jelentősen bővítették áruszállító sóikat.

Az 1957 évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül .a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb, a köny- nyű- és élelmiszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal magasabbra tervezte.

Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremthette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette.' És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések, törekvések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmutatók száma, fokozatosan bevezették a nyereségrészesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben . . .

A gazdaságpolitika mélyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány által kiküldött Köz- gazdasági Bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonkívüli- ek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását, stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan'kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelembe vétele, a közvetett befolyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önállósága, az érdekeltség, amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői •— reformja, a bankrendszerű ellenőrzés kifejlesztése.

Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban széles körű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkásosztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemreméltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkásosztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az ofykor bizony dagályos hitvallással a munkáspolitika mellett, arra azonban- soha sem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgálja, hogyan él, dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegeződésében, mentalitásában, törekvéseiben a szocialista átalakulás hatására.

A munkásosztály helyzetéről szóló elemzés elkészítésében

mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenötezer munkással és munkásból lett értelmiséggel beszéltek. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkásosztály létszáma 1949-től 1957-ig 80 százalékkal nőtt, arányuk az össz- keresők között pedig 18,7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szervezett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors számszerű növekedésükkel nem tartott lépést tudati fejlődésük, erősödtek soraikban a kispolgári nézetek, a nacionalizmus, a szovjetellenes- ség, a szocialista tulajdon lebecsülése és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi annál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagyrészben éppen a parasztság volt.)

A beszélgetésekből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát általában elfogadják, sok iogos bírálat érte a Központi Bizottságot, egyes pártszervezeteket és még inkább az állami intézményeket és szerveket. Kifogásolták, hogy azt az irányvonalat nem érvényesítik megfelelően, sőt olykor még el is torzítják azt. Egyes vezetők — helyenként még azok is, akik a munkás- osztály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét.

Az elemzés alapján elfogadott 1958. október 16-i KB határozat részletesen taglalja, miképpen kell javítani a párt és munkástömegek politikai kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a párt-, állami- és gazdasági vezetőknek a személyi kapcsolatok javításában, hogyan kell gazdasági, kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkásosztály érdekeit jobban érvényesíteni.

A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom fel- támasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csupán a pártonkívülieket szerették volna benne látni, addig kommunista körökben — a Nagy Imre időkre emlékezve — bizonyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehát e tekintetben is vilóqossá kellett tennie koncepcióját. A PB november 2-i határozata állást foglalt az erős népfrontmozgalom mellett, mint amely kifejezi a népi egységet és a széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. ,.A tömegek aktív közreműködése nélkül nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló nagy feladatokat" — figyelmeztetett a határozat.

Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfrontpolitika a szocializmus építésének, az osztályszövetségnek sajátos, történelmileg meghatározott módja: a munkásosztály és a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velünk, de ólyan alapvető kérdésekben, mint a népköztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése és más kérdésekben — helyeslik a párt és a kormány politikáját, készek ezek megvalósításában részt venni”.

Az ezen az alapon megújuló és kivirágzó népfronttevékenység első nagy próbája az 1958. november 16-i országgyűlési és tanácsválasztások voltak. Fő célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet helyreállításának befejezését jelölték meg. A választási kampányban majd a szavazásokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom és így az ország vezetése megbízbást kapott a politika folytatására.

(Követezik: A mezőgazdaság átalakítása)

vassínek közepe már most be- hajlik.

Herbert Gábor kérdezi: „Ezt valaki kiszámolta egyáltalán, hogy meg fog-e így állni? Lehet, hogy csak az lesz vele a baj, hogy beszorul az ablak és szidják majd az asztalost?”

Felmászunk a tetőtérbe. Ott éri csak a meglepetés a szakmai stábot. Az E-gerendák végei vagy 80 centiméterre kilógnak. ,,E-gerendát csak, és kizárólag a két végén alátámasztva lehet alkalmazni" Aztán a végig ferdén fektetett E- gerendák is döbbenetét váltanak ki.

A padlástéren újabb meglepetések várnak. A szarufatoldásokról jobb nem beszélni. Egyik sincs szakszerű ácskötéssel toldva, a szarufák illeszkedő végei csak egymáson fekszenek és azokat 2—2 szöggel rögzítették össze.

Ahogy lemószunk a létrákon — azok legalább masszívak —,