Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-04 / 243. szám
Dunántúli napló IMi. szeptember 4., csütörtök Örülök a gyermekeimnek... Folytatjuk a Hétköznapok című pályázaton jutalmazott írások közlését. Ezúttal Gutrai Vil- mosné pécsi olvasónk pálya- művéből ismertetünk részleteket. * Sokat nem írhatok magamról, mert átlagemberként élem életemet. Egy kis baranyai faluban születtem 1929-ben harmadik gyerekként. Mivel szüleim idősek voltak, korán kezdtem dolgozni, szinte még gyerekként. Nyolc elemit végeztem. Szerettem volna tovább tanulni, sokat tudni. Abban az időben ritka esemény volt, hogy egy falusi lány tovább tanul. Nekem sem sikerült. Maradtam földművelő, ami van olyan szép, mint más szakma, vagy irodai munka. Legszebb éveimben dúlt a második világháború. A mi kis falunkat elkerülték a harcok és a bombázások, a háború mégis sok borzalmat hozott a lakosságnak. A háború után teljesen a 10 ujjamra voltam utalva. Az új élet megtanított türelemre, kitartásra, és újra .meg újra kezdésre. Megtanultam, hogyan kell sok munkával szerényen élni. Házasságomból három gyermekem született. Ök jelentik az életem érteimét és szépségét. 1965-ben Pécsre költöztünk, egy szerény családi házba. Most már nem az én életem és boldogságom volt fontos, hanem a gyerekek boldogulása. Itt 'is újra kellett kezdeni más körülmények és más feltételek mellett. A gyerekek továbbtanulása volt a legfontosabb számomra, mert amit az ember tud, azt elvenni nem lehet. f Másként képzeltem valaha a városi életet, de rám itt is sok és kitartó múnka várt. Negyvenéves 'koromban szakmunkás lettem. Húsz évig dolgoztam egy munkahelyen. A munkámat szerettem, pedig sose gondoltam volna, hogy majd egyszer így keresem a kenyerem. A munkahelyemen jól éreztem magam. Jó és egymást segítő kollektíva alakult ki, s ez sokszor adott erőt a nehézségek leküzdéséhez. Huszonöt éves munkaviszony után mentem nyugdíjba. Nyugdíjazásom óta sem érzem magam feleslegesnek. Itthon dolgozom. Ahhoz, hogy minden munkámat elvégezzem, legalább még ötven évre lenne szükségem. Eddigi életemben mindig jókedvű voltam. Panaszkodni nem szoktam. Megszoktam, hogy problémáimat magam intézem. Ha most egy mérleget készítenék az életemről, azt kellene mondanom, az igényeim és a vágyaim nagyok voltak, s csak 25 százalékban valósultak meg. Nagyon szeretnék utazni, mindegy, hogy mivel, és mindegy, hogy hová: egy hajóutat sokszor elképzeltem magamnak, gyerekkoromban. De ez csak vágyálom maradt. Kárpótolta a ringó búzamező, minden szépségével. Az Alpokat is pótolta a falu határában levő erdő ezer meg ezer virágával, és a madarak dalával. Ezt az erdőt valamikor végtelennek láttam. Egyetlen valós szép élményem volt, egy leningrádi egyhetes kirándulás repülővel. Sokat már nem várok az élettől, de mégis minden nap hoz valami szépet számomra. Például egy beoltott vádalany, amely a fejlődésével sok szép percet, örömet tud szerezni. Az élet értelme a munka és annak gyümölcse. A kék madarat én is kerestem, és ott találtam rá, ahol nem is gondoltam. Ha majd egyszer erőm elfogy, az életem lezárul, remélem, hogy az utolsó perceimben még megerősödik bennem az a gondolat, hogy nem éltem hiába. örömöm, minden örömöm a gyerekeim és az unokáim boldogulása az életben. Örülök, mert jól tanulnak, örülök, mert eljönnek hozzám. Éltet a remény, hogy unokáim élete jobb és szebb lesz, mint az enyém. Gondom, és legnagyobb vágyam, hogy béke legyen, béke legyen minden ember számára az egész világon. Hogy az unokáink ne ismerjék a háborút, a félelmet, a szenvedést. Béke legyen a földön, és ha sokan akarjuk, akkor úgy is lesz. Gutrai Vilmosné nyugdíjas A KERTVÁROSI BÚTORSZALON ÚJDONSÁGAIBÓL AJÁNLJUKI 0 étkező- és konyhaasztalok, 0 Mecsek konyaelemek, 0 padlőszőnyegek, # takarók, 0 függönyök érkeztek. Tekintse meg árukészletünket Pécsett, a Hajdú Gyula út 50. sz. alatti BÚTORSZALONBAN! Megközelíthető: az 1-es és 47-es autóbuszokkal I VARJUK! Kompletten felszerelt, azonnal beiizemeltotliető húsüzem bérbe adó Telefon: Siklós 150. szerkesztőség postájából Leveleink nyoméban Van-e hal a Pécsi-tóban? Az orfűi tó vizsgálati anya gából tudjuk, hogy saját halszaporulata nincs. Évente egyszer betelepítenek 250 mázsa pontyot. így tavasszal 1 — 2 hónapon keresztül lehet fogni halat. Meglepődtem, amikor elkezdtem számolgatni: egy méteres ponty súlya meghaladja az 1 kilogrammot, így 250 mázsa hal körülbelül 21 ezer darab. Ez azt 'jelenti, hogy minden horgász foghat évente 'két halat, a szere i- csésebbje 3—4-et — két hónap alatt. Az év tíz hónap jóban e szerint üres tóba lógatja a horgát. Egy-két dolog zavar en gém: tízezer horgász évente befizet 16 millió forintot, a 250 mázsa hal két és fél millió forint. A tizenhárom és fél millió forintnak mi a sorsa? Szerintem évente háromszor is lehetne 250 mázsa halat betelepíteni, és akkor a horgászat is nyújtana némi élvezetet és szórakozást. Kőszegi Rudolf Pécs, Névtelen utca 1. * (A szerkesztő megjegyzése, olvasónk levelének utószavában kétségbe vonja, közöl- jük-e kritikus sorait. Nos, természetesen igen, annak ellenére, hogy a levélnek van egy szépséghibája: Ezen a címen nem található ez a név, így azt sem tudjuk, kit tiszteljünk a Kőszegi Rydolí név mögött...) Az írást elküldtük a MO HOSZ Baranya Megyei Egyesületének, és dr. Kovács Zol tántól, az Intéző Bizottság titkárától a következő tájékoztatást kaptuk: Rosszul számol az olvasó, ha tízezer horgász területi jegyének bevételét veszi alapul, mert ez a megye horgászainak létszáma, akiknek csak kis része vesz területi engedélyt és horgászik a Pécsi-tavon. A múlt évben 1713 felnőtt, és 333 ifjúsági váltott éves területi engedélyt, amelyhez még hozzájött a napos jegyek, üdülőjegyek és a külföldiek területi jegyének árbevétele, amely ' ösz- szesen a pécsi, orfűi tóra 1 577 370 forint volt. Horgásztársaink alapismereti vizsgát tettek, ezért tudják, hogy a horgászdíj-befizetés több célra oszlik meg. Először van a tagdíj, amelyből az egyesület az adminisztrációs, verseny, ifjúsági, oktatási irodafenntartási és egyéb 'költségeit fedezi. A következő tétel a horgászjegy ára, amelyet az országos szövetséghez kell továbbítani, ez tartalmazza az állami illetéket, a kötelező halászatfejlesztési alapot és a szövetségi fenntartási költséget, amelyből az országos horgászversenyeket, ifjúsági táborokat, a megyei IB rendezvényeit és a horgászmozgalom egyéb'kiadásait biztosítják. A harmadik tétel a területi engedély ára, amelynek 75 százalékát hala- sításra fordítjuk, 25 százalékából kell fedezni a halőrzés, halszállítás és az üzemeltetés költségeit. Az Intéző Bizottság kezelésében lévő Pécsi—orfűi tavak 1 577 370 forintos területi jegy bevételének 98,6 száza lékát fordította halasításra, amelynek összege 1 555 581 forint volt tavaly. A levélíró felveti, hogy évente többször kellene halasítani. Egyetértünk, csak a kivitelezés megoldhatatlan, mert júliusban sehol sem kapható méretes ponty, a halastavakban csak október—novemberre érnek be, kerülnek lehalászásra és értékesítésre, ekkor vásárolhatók meg. Tény, hogy az intenzíven telepített tavak velejárója a tavaszi jobb fogás, míg meg nem csappan a halállomány. Az idei felemelt területi jegy árának 75 százalékából — a jelenlegi halárak mellett — 10—12 kilogramm körüli ponty vásárolható meg, ami a gyakorlatban 10 darab. A heti és éves darabkorlátozás bevezetésével igye keztünk a viszonylag arányosabb — horgászok'közötti — halelosztásra, hogy annak is jusson, aki ritkábban tud horgászni. A fogási naplókból készült statisztikai adatok szerint egy pécsi tavi horgász átiagfogása 16—20 kilogramm között alakul, ami ezer forint körüli értéket képvisel, a területi jegy árával arányosan. A pécsi tavi ponty- fogás mellett jelentős még az 5 ezer kilogramm körüli ragadozó, a szintén 5 ezer kilogramm körüli amur, és 15 ezer kilogramm egyéb hal, amelyek egész évben zsákmányolhatok. Az Állami Biztosító pécsi József Attila szocialista brigádja ezúttal a pécsi hirdetöosz- lopokat, táblákat fényképezte, mint a városképet befolyásoló „színfoltokat." A tapasztalataikról a felvételek tanúskodnak: a Széchenyi téren és a Rákóczi út—Jókai utca sarkán három éve állították fel a hirdetöoszlopokat, de azóta is üresek, pontosabban a kitört üvegek jelzik a hiábavalóságukat. Megszűnt a patyolatszalon - hiányzik a tejszín - drága a komfortkocsi A kávétejszínt hiányolták olvasóink. Ha van, akkor kevés, vagy egyáltalán nem is látnak az üzletekben. Miért? A Baranya megyei Tejipari Vállalatnál sokan érdeklődnek, reklamálnak: pedig a kávétejszínt a Budapesti Tejipari gyártja — idén 65 millió darabot. Baranyának is juttatnak, de ez alig fedezi az igények kis hányadát. Jövő év elejétől változás várható, mert ez év végén újabb gyártósort állítanak a budapesti gyárban munkába, így jövőre kétszer ennyi kávétejszín kerül az üzletekbe. * A Pécsről Budapestre utazók közül nagyon sokan nehezményezik, hogy igen drága a komfortkocsi, pedig szívesen igénybe vennék szolgáltatásait. Vajon gazdaságos-e a pécsi Vasútigazgatóságnak, hogy csak néhányon élnek a lehetőséggel? Nem érné meg, ha engednének az árban? A komfortkocsi a Mecsek ex- presszhez csatolva közlekedik munkanapokon, hétfőtől péntekig, 50 és 33 százalékos kedvezménnyel igénybe vehető — és ezen kívül 100 forintot kell fizetni. Nem kívánják jobban mérsékelni a menetjegy árát, viszont lehetősége van a vállalatoknak arra, - ha dolgozóiknak többször kell Budapestre utazniuk — hogy helyeket vásároljanak. így biztosítani tudnák a kényelmet a vállalatok saját dolgozóiknak. A Vasútigazgatóságnak is érdeke ez, mert. most kevesen engedik meg maguknak a komfortkocsi nyújtotta szolgáltatásokat. Mégis érdemes lenne más megoldást is keresni. * Sásdi olvasóink tették szóvá, hogy megszüntették a nagyközségben a patyolatszalont, amely csak felvevőhelyként működik. Miért kellett visszaminősíteni? A Baranya megyei Patyolat Vállalat sem szívesen tette meg ezt a lépést, aztán a gazdaságosság döntött. A mosóvonal ugyanis nem kifizetődő. Ezért a mosásra beadott ruhákat hetente két alkalommal, kedden és pénteken szedik össze, és egy hét átfutási időre vállalják. Ugyancsak igénybe vehető a „hozom-viszem” szolgálat, amely Sásd környékén huszonhat falut keres fel, és vállalja a mosásra beadott holmik ösz- szeszedését, kiszállítását. A tapasztalat az, hogy kevesen élnek ezzel a'szolgáltatással .. . * Nagyon sok építkező keresi a fehér, és színes csempét. Vajon miért nem kapható? Mint kiderült, évek óta hiánycikk ez a termék, ugyanis exportia gyártja az Alföldi Porcelángyár. Csak elvétve küldenek egy-egy raklappal a pécsi Superett áruházba, és a Tüzép Megyeri úti telepére. Az üzletek megpróbálnak máshonnan is beszerezni a keresett termékekből, most a Tüzépnél bolgár fehércsempét várnak és előjegyzést is felvesznek. Adóm Erika Még egyszer „címertörténelem” A magyar középcímer belső vagy külső pajzsára mindkét cikkben találunk leírásokat. A belső pajzsra az előbbiben, a külsőre az augusztus 28-i írásban. Az utóbbiban ff*'kö- zépcímer külső pojzsára a címerleírás a következő: „ . . . balról fenn Bosznia . . .” Ha figyelmesebben megnézzük a pécsi postaépületen lévő magyar középeimért, annak külső pajzsa nem tartalmazza Bosznia-Hercegovina címerét. (Bosznia- Hercegovina címere — Bertényi Iván: Kis magyar címertan, Gondolat, 1983, id.: 85. old. — „aranyban a bal szálén ezüst felhőkből kinyúló, könyökben hajlított, vörös ruhás kar, kezében arany markolatú, kivont, görbe szablya . . Szemből nézve a bal oldalon fenn nem Bosznia- Hercegovina, hanem Dalmácia címere látható. Az 1915-ös címerszabályozás során került a külső pajzs alsó ék 'jobboldali részébe Bosznia-Hercegovina, Fiume címere mellé. A teljesség kedvéért a Budapesti Közlöny 1886. december 31-i számának a leírásában,a magyar középcímer részletesen megtalálható. Egy nagyobb és egy kisebb címerből áll. A kisermer (a belső) Magyarország külön címere. A külső pajzs négy mezőre van osztva. A felső jobb negyedben Dalmácia (kék mezőiben három koronás arany leopárd- vagy oroszlánfej), alatta Szlavónia (kék alapon két ezüst pólya, közöttük vörös mezőben nyest, fölöttük hatágú vörös csillaggal), a bal felső negyedben Horvátország (váltakozva huszonöt ezüst és vörös négyzet), alatta Erdély (arany mezőben 'hét vörös bástya, fölötte fekete sas, balján ezüst hold, jobbján arany nap kék-vörös mezőben), és az alsó ékben Fiume (vörös mezőben koronát tartó kétfejű fekete sas). Szávai Ferenc tanár lfarosifédö őrjárat
