Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-04 / 243. szám
1986. szeptember 4., csütörtök Dunántúlt napló 3 fi csúcs: 1989-ben Demográfiai hullám a középiskolákban 2200 középiskolai osztályterem létesül az országban — Kevés lesz a kollégiumi hely — Új iskolák Pécsett A tény, hogy a demográfiai hullám már a középiskolák felé hömpölyög, nem új. S ha a demográfusok esetenként vitatják is a „hullám” elnevezés jogosságát, ez mit sem változtat azon, hogy az oktatásügy gazdáira nehéz idők várnak, ha ezeket a hullámokat fel akarják fogni, s nem akarnak a továbbtanulás már kialakult 95—96 százalékos arányából engedni. (Ez az arány természetesen a gimnáziumokra, szakközépiskolákra és a szakmunkásképzőkre Színfolt a Kossuth Lajos utcában Új kávéház Pécsett? Régi nevén nyílik meg rövidesen a Corso együttesen értendő.) Az idő sürget, mert az általános iskolákban már javában érezhető létszámtöbblet 1988-ra éri el a középiskolákat; Vagyis: míg 1986-ban 130—132 ezer diák végzett az általános iskolák nyolcadik osztályában, addig 1988- ban már 150 ezren lépik át utoljára az általános iskolák küszöbét. A csúcs 1989-ben várható, mikoris több mint 165 ezren fejezik be alapfokú tanulmányaikat. Két év múlva pedig, 1991-ben mintegy százezerrel többen ülnek majd a középiskolák padjaiban, mint az 1985—1986-0'; tanévben, s az 1991—1992-es iskolaévben körülbelül 525 ezerrel tetőzik a hetvenes években útjára indult áradás. A várható gondok orvoslásának előkészítése már 1983-ban megkezdődött, s hamar kiviláglott, hogy a tárgyi feltételek a legjobb esetben is csak szinten tarthatók, és. feltételezhető a zsúfoltság növekedése is. Ezen ismeretek birtokában kezdődött a tervezés. A valószínűsíthető fejlesztések szerint mintegy 2200 középiskolai osztályterem létesítése várható, a tanműhelyek befogadó képessége hozzávetőleg háromezerrel növekszik, s körülbelül hat-, hétezer új diákotthoni hely is tető alá kerül. Mindez azonban — egyes tényezők tekintetében — még a szintentartáshoz sem lesz elegendő, mert az egy osztályra jutó középiskolások száma így is 32-ről 33-ra nő, a szakmunkásképzőkben is eggyel lesznek többen (huszonkilencen), mint a demográfiai hullám előtt. Mielőtt bárki kevésnek vélné az emelkedést, tegyük hozzá: a jelenlegi létszámok is magasak jobbára, ráadásul ezek csak átlagok, vagyis sok olyan középiskola is lesz, ahol alig elviselhetőre nő j telítettség. Az új helyek ellenére kevesebben jutnak majd kollégiumba is. Ennek következményei messzire hatnak, különösen azon szakközépiskolák, szakmunkásképzők esetében, melyek nagy területeket, esetleg több megyét is ellátnak szakemberrel. Mert szűkülni fog a távolabbról jelentkezők száma, aminek hatásaként romlik a középiskolával el nem látott területeken végző nyolcadikosok továbbtanulási esélye. Hasonlóan negatív következmény, hogy a munkaerőgondok enyhítése egész régiókban is tovább várathat magára, mert kevesebben lesznek, akik visz- szamennek szőkébb pátriájukba. Számos kérdés, gond lenne említhető még, de ehelyt csupán egyet tegyünk fel: lesz-e elegendő tanár a megnövekedett diáksereg oktatására? Jelenleg ugyanis mintegy 33 ezren. tanítanak a különböző középfokú iskolákban, ám számukat 39 ezerre kell emelni a zökkenők elkerülése végett. Ez — figyelembe véve az időközbeni nyugdíjazásokat — azt jelenti, hogy mintegy nyolcezer új tanárra lesz hamarosan szükség. Honnan kerül ennyi pedagógus? A tanárképzők eny- nyit útjukra bocsátani mái képtelenek, hiszen elmúlasz- tották a középiskolai demográfiai hullámra való felkészülést, jóllehet persze ez korántsem csak az egyetemek szándékán múlott. Terv több is látszik a megoldásra, de már elöljáróban írjuk le: nem tűnik teljesen megnyugtatónak a jövő. Az egyik lehetőség: az általános iskolában tanító egyetemi végzettségű tanárok átvitele a középiskolákba. Evvel a középiskolák nyerhetnek, az általános iskolák pedig minden bizonnyal szegényednek. Felmerült a nyugdíjasok alkalmazása is, sőt bizonyos esetekben a főiskolai végzettségűekre is számítanak. Ebben az esetben viszont félő, hogy a középiskolai oktatás színvonala esik; ráadásul bizonyos helyekre eddig sem sikerült tanárt találni, s kétséges, hogy változatlan anyagi viszonyok, s megnehezedő oktatási körülmények között eztán sikerülhet-e? Végül egy rideg tény, amit a mostani tervezésnél figyelembe kellett venni: 2000-ben négyszázezernél is kevesebben járnak majd középiskolába. Lehet, hagy a dagályra kialakított körülmények apály idején majd lehetővé teszik a mainál és a közeljövőben várhatónál kedvezőbb feltételek közti tanítást? Lehet. De ennek a népesség ismételt csökkenése lesz az ára. Speidl Zoltán Ami Baranyát illeti, e tanévben gimnázium nyílt a Nevelési Központ eddigi 3. szá mú általános iskolájában. Ez Pécs város új gimnáziuma, a Siklósi úton pedig időve! megnyitja kapuit egy új, 24 tantermes szakközépiskola. Egyelőre, amíg a demográfiai viszonyok úgy diktálják, ez is általános iskolaként működik, és fokozatosan adja át a helyét a szakközépiskolának. Ez az intézmény is most, szeptemberben kezdte meg működését, egyelőre 12 tanteremmel. Új katonai szakközépiskola is indult ez évben Pécsett a Kodály Zoltán Gimnáziumban, ahol a következő években fokozatosan épül nek fel a tantermek és a kollégium. Szükség volna Pécsett új középiskolai kollégiumra és egy újabb 1000 fős menzára is, erre azonban nincsenek meg az anyagi lehetőségek. Bővítésre .zámít- hat a most felújítás alatt lé vő Leöwey Klára Gimnázium, amely a Művészeti Szakközépiskola régi épületét kapja majd meg. A szakközépiskola pedig a következő években a műhelyek mellé megkapja az új tantermi szárnyat is o Radnics utcában. A többi baranyai középfokú intézményben elsősorban a rekonstrukciók és a meglévő körülmények javítására kerülhet sor a nagyobb létszámú középiskolás korosztály fogadása érdekében. Kávéház lesz ismét a fölújított pécsi Kamaraszínház sarkán. Régi nevével, a hajdani Corso kávéház helyién, mint ezt már többször megírtuk. A kamaraszínházban, ahová a színház még májusban átköltözött, folyik a munka. A földszinti L-alakú vendéglátóhelyre is behordták a bútorokat, fölraktók a függönyöket. Mégis ott áll, immár hónapok óta, zárt ajtókkal, miért? Meddig? — fordultunk dr. Jangl Bélához, a pécsi Pannónia Afész elnökéhez: — Szövetkezetünk pályázat útján nyerte el a Corso kávéház üzemeltetését. Ehhez azonban májustól több mint kétmillió Ft értékű álló- és fogyóeszközt kellett és kell beszereznünk. Ez ma a szakmában kb. egyéves „előrendelési" időt föltételez, magyarán eny- nyi az „átfutás" . . . Személyi kapcsolatok révén sikerült ezt lerövidíteni 4—5 hónapra. Vagyis (Cornelius-gépek kivételével) soron kívül beszereztük a legfontosabb kiszolgáló és melegítő pultokat, gépeket, eszközöket —, porcelánkészletektől a damasztszalvétáig - mindent, ami az I. osztályú működéshez követelmény. így a Corsót szeptember 20. tájt megnyithatjuk a nagyközönség előtt.- Ha I. osztályú, nem lesz-e túlságosan drága hely? Ahhoz, hogy — amennyire mai föltételek közt lehetséges — kávéházzá váljon, hagyományos értelemben?- Nagyjából a II. osztályú kategória felső árrését alkalmazzuk. De kalkulációk nélkül, nyilván, egyelőre árakat még nem tudunk mondani . . .- A versenytárgyalás megnyerése után még jó négy és fél hónapig működésképtelen egy vendéglátó helyiség a város szivében .. . Nem luxus ez? És nem tudom, gondolt-e ön arra, hogy — „anno" — mi mindent tudott volna itt, júniustól - mondjuk a Schwarcz és Társa? . . .- Igen, de Schwarcz úrnak van otthon egy széfje, ahová belenyúl és kivesz egy összeget ... S akkor mindene van, ami kell. Napok alatt. . . Nekem nincs ilyen széfem. Csak összeköttetéseim vannak, amelyek segítségével nem egy évig, csak pár hónapig kell várni a nyitásra . . . Ismerjük be: a mai valósághoz ez is hozzátartozik. A kávéház, a Corso két héten belül kinyit. Milyen lesz vajon? Szakértők szerint nagyon szép. Belső berendezésében sok minden emlékeztet majd a régi kávéházakra. Például a márványlapú asztalok, tükrök, olvasókeretes napilapok stb. S délelőtt 10-től éjszaka 2-ig tart nyitva. Zene nélküli csöndes beszélgető helynek szánják, ahol a hangfalak csupán diszkréten halk zenét sugároznak. Illés Istvánné üzletvezetővel beszélgetve erről megtudom még, hogy a mai Corsóhoz konyhát nem, csupán teakonyhát terveztek. Ebben gondolkodva azonban törekszenek minél dúsabb választékot kínálni, melegételekből is. Hat villanylap, két olajsütő; grillsütők, pirítok s háztartási gépeik vannak; a hűtőkapacitás is megfelelő. Megérkezett az ún. „Post-mix" pult, később Cornelius is lesz. Húszfőnyi a személyzet; a tíz felszolgáló közül hárman-négyen nyelvet is beszélnek. Az étlap három nyelvű. A galérián és a földszinten egyszerre kb. 80-an ülhetnek le. S mi lesz majd az étlapon? — Részben hagyományos reggeli ételek, hideg saláták, előételek, leves, frissensültek, sütemények. S napi ajánlatként: bécsi tálhús, és velőscsont pirítással. (Reméljük, rendszeresen . . .) Bélszín, libamáj, jérce, tatárbifsztek; sajt rántva, virsli, máj s hasonlók.- Mindez jobbára másutt is kapható. Valamilyen specialitásra gondoltak-e?- Ilyen a magyaros „fondü". Két- vagy négyszemélyes; de -specialitás lehet a forró csokoládé vagy a jegéskávé is . . . Egyelőre azonban, amíg a vendégkörünk ki nem alakul valamelyest, igyekszünk minél nagyobb választékot kínálni .. . Pécsett a Corso művészkó- véház volt. Míg meg nem szüntették, mint a többi „polgári csökevényt” ... S újraindulásakor is vannak olyan elképzelések —, mind a -színház, mind a fenntartók részéről —, hogy a Corso legyen a pécsi művészek és a közönség találkozóhelyre. Közönségtalálkozókat, irodalmi esteket, premier utáni beszélgetéseket terveznek itt. Betöltheti-e vajon mindezzel azt a szerepét, amelyet például a negyvenes évek elejétől, a Sorsunk folyóirat szombat délutánonkénti törzsasztala jelentett? Olyan személyiségekkel körülötte, mint Vár- konyi Nándor, Csorba Győző, Weöres Sándor, Lovász Pál, Bárdosi Németh János, a színháziak közül Rajz János, Székely György, Zách János; vagy Takács Jenő zongoraművész, zeneszerző; Sirio Piovesan, Maros Rudolf, Martyn Ferenc . ..? Ahol a kézirataikat, műveiket először mutatták meg egymásnak; ahol asztaltársaságok alakultak ki, s régi történeteket és mai sztorikat meséltek az emberek . . .? Mennyi nosztalgiával olvashatunk arról, hogy a század- fordulón Budapesten félezernyi, s Pécsett is legalább 10r—12 iá nevű kávéház működött? Ezek, jó részben a mai árakhoz képest is olcsó és jó helyek voltak. Ahogyan Szabó Ervin irta: „...A kávéház az egyetlen kultúrintézménye Budapestnek. Kultúrintézmény! Mert demokratikus. Sokaknak hozzáférhető, kevés pénzért ..." Ma ez - nosztalgiák ide, tradíciók oda — aligha várható .. . A kávéház örül, ha önmagát fenntarthatja. Minden megváltozott körülöttünk. A Corso új úton indul el, amihez, ismerjük el, jó adag merészség is kell. Lesz-e törzsközönsége? Visz- szaszoknak-e ide az írók, művészek? Egyáltalán kávéházzá tud-e válni ismét, vagy csupán néhány motívum utal majd rá, mint (a pécsi Nádor kivételével) az országban sokfelé? A válasz rajtunk, a támogató szándékon, a közönség kulturáltságán is múlik. Egy bizonyos: új színfoltja lesz a Kossuth Lajos utcának. Ezért kívánjunk neki szerencsés utat a járatlanon, ahová - s amelyen elindult. G. O. oiiät „Töltsön egy estét a Fehér Rózsában!”, hangzott a vasárnap esti műsor hívogató címe, s eleget téve a felhívásnak, ha nem is a Fehér Rózsában, de a róla szóló színmű előtt töltöttem az estét. Bizonyára sokan válasz tótták a kettes programot, annak ellenére, hogy az egyesen Anna Frank naplója ment, de'azt már igen sok változatban és feldolgozásban láthattuk. így esett választásom Polgár András színművére. Hogy mi is volt ez a színmű tulajdonképpen? Némi izgalommal vegyített bohózat, illetve annak indult, a végén drámai -fordulatot vett, hogy azután a legeslegvégén, az epilógusban megjelenjen a happy end. Szávai minden akart lenni egyszerre. Nem tagadható, hogy voltak kisebb jelenetek, poénok, amelyek határozottan szórakoztattak, de összegészében nem egy sikerült darab. 'Sok benne a közhely, pontosabban a közhelyszerű figura. Egy éjszakai bár alkalmazottai és látogatói képében megpróbálta a szerző „fölvonultatni" a magyar társadalom — szerinte — jellegzetes figuráit. Volt -itt milliomos vécés- néni, akinek az értelmiségi fia luxus utcai illemhelyet -nyitott és következtek a többiek: a konzumnő, -a dobos, aki -három helyen dolgozik, hogy meg tudjon élni, s csak -a bár zongorája alatt alszik néha, s az amerikai vendég- szereplésről hazatért cigány- prímás, a külföldi vendég előtt hajbókoló üzletvezető és így tovább. S 'miközben zajlik a bárban az élet, kibontakoznak egy bűnügy körvonalai is az újonnan belépett pincér nyomozása során. A pincérről kiderül, hogy ügyész, s mint ilyen áll -be pincérként nyomozni a bárba. Hát ez baj. A magyar büntetőeljárási jog ilyen metódust nem ismer. Ez egy -kissé a magándetektívesdire emlékeztet. 'Nem is az -az igazi ba-j, hogy egy -színdarabban ilyen előfordul — végül is az alkotói szabadság ezt nem zárja ki —, hanem az, hogy így aztán teljesen felemás lesz az egész. Ez a zárt helyen történő álrúhás nyomozás valahogy sehogy- sem illeszkedett a közben párhuzamosan fölvázolt mini társadalmi keresztmetszethez. Aztán volt itt még más valami is. A. bár élete, amikor nincsenek vendégek, zárás után, nyitás előtt. Leginkább ez lett volna bohózatba illő. Csakhogy, az eredetinél jóval gyengébb kivitelben, emlékeztetett valamire: Weskernek A konyha c. darabjára. S ha már a bohózatnál, a szellemességnél »tartunk: én aztán igazán szeretem a humort, de az olcsó vagy funkciótlan szellemeskedést már nem. „A lét határozza meg a tudatot", analógiájára hangzott el, hogy „a szél határozza meg a huzatot". Jó, jó, de sajnos csak azért állt ez a darabban, hogy kárba ne vesszen e szójáték — az adott szituációban nem sok teteje volt. Ez azonban eszembe juttat egy má-. sik szójátékot, s nem állom meg, hogy meg ne említsem, mert rettenetesen dühös lettem érte: múlt szerdán a „Vásár"-ban hangzott el, Svédországra és Magyarországra vonatkoztatva: „ott élned, itt halnod kell". Ez nem jó vicc. Ezt nem lett volna szabad. DücSő Csilla Wallinger Endre A kávéház dolgozói a szeptember végi nyitásra készülődnek Fotó: Proksza László „Krimi" a Fehér Rózsában
