Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-28 / 267. szám

Köszönöm az életemet, doktor úr! Pacemaker-klub Kaposvárott Hogy a szívbetegségek mennyire nem válogatnak, ar­ra a kaposvári Pacemaker- klu'b pénteki összejövetele is bizonyság volt: a közel száz megjelent klubtag között lát­tunk lányt, asszonyt, nénit; fi­át, férfit bácsit; értelmiségit, munkást, földművelőt... — mindannyian átestek már va­lamilyen szívoperáción: néhá­nyon „egyszerű" koronaérmű- téten, sokuk szívében mű­anyagbillentyű szabályozza a vér áramlását, s vannak szép számmal, kiknek a pacemaker tartja rendben szívdobbánó- sá t. A pénteki összejövetel már a kilencedik volt a klub törté­netében, az eddigi találkozá­sok is sok megnyugvást hoz­tak a tagoknak, s a követke­zők is ezt a célt szolgálják majd. Mit Both Rudolf klub­titkár bejelentette, a tervekben szerepel kirándulás és elő­adás, gondok megbeszélése, s az egészséges életviteli ta­pasztalatok kicserélése. Egyedülálló klub a kapos­vári-somogyi szívbetegeké: el­sődleges célja, hogy segítse megtalálni a 'helyüket élet­ben, családban, munkában — a hétköznapokban. Hiszen egy szívműtét nemcsak az em­ber szervezetét, de gondola­tait is próbára teszi, s meg­változtatja mindenképpen mindennapjait: a testi-lelki egyensúly megteremtéséért munkálkodik o klub — mint ahogy dr. Arató Miklósáé kar­diológus főrovos tájékoztatta a VDN-t. De a pénteki találkozó azért jött létre, hogy meghall­gathassák dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár előadását a szívsebészet történetéről, jele­néről, s jövőjéről, s hogy vá­laszt kaphassanak kérdéseik­re a klubtagok. Szabó professzort nagyonis jól ismerik a somogyi szívbe­tegek, hiszen sokukat az álta­la vezetett budapesti Ér- és Szívsebészeti 'Klinikán műtöt­ték. S hogy kit személyesen a professzor, azt a találkozó utáni kézfogások, összeölel- kezések, 'hálás tekintetek bizo­nyították; szavak nélkül fogal­mazódott meg ezekben: kö­szönöm az életemet doktor úr! B. L. szerencsésebb erősíteni, mint nyesegetni ... —, nyilatkozta Baráti István orgonaművész, aki többször is járt Pécsett e műemlékorgona javítása ügyében. A gyáralapító Angster Jó­zsef pécsi letelepedése előtt évekig a világhírű párizsi Cavaillé-Coll cégnél tanult, dolgozott, ahol ma ilyen nevű zenei társaság is működik. A pécsi tanítvány első orgoná­jának hangját magnószalagra vették tavaly, mintegy ajándé­kul a nagy nevű zenei tár­saság részére. A pécsi orgona hangzása ma is vetekszik a hasonló francia orgonákéval. — Ez az orgona ma Magyar- országon alaphangszernek szá­mít. Ezen a francia romatikus stílus —, amelyet Cavaillé- Coll alakított ki, alapozott meg e hangszeren —, az or­gonahangzás eredeti szépsé­gében figyelhető meg —, mondotta Baráti István, aki a tv-filmben megszólaltatja, és röviden szóban is bemutatja Angster József első orgonáját. Wallinger Endre „Lábmunka” a monitoron Hegkésett emlékmű Képernyőn szólal meg a legidősebb Angsf-er-orgona- Kettes kamera! Állj rá az orgonára totálban!... Jó! Élesítsd ki. ■ ■ Jó! Most maradj így, mindjárt beadlak. Egyes kamera! Lassan közelíts a játékasztalhoz... Ne, ne annnyira!.. ■ Úgy, szép las­san, most a kezekre. Jó. Vi­gyázz, ha szólok, lemész a lábakra. Kettes! Beadlak. Most!... A hatalmas, színes elektro­nikát befogadó, illetve televíziós fölvételeket rögzítő busz ve­zérlőpultjánál Bükkösdi László rendező utasításait hallgatom felvétel, azaz forgatás közben. A szűk belső térben „töksé- tét” van. öten-hatan szoron­gunk a pult körül; csak a két színes monitor ad fényt. Mindkettő alatt piros lámpács- ka, amely a „beadlak" után kigyullad, jelezve, hogy ott azt látjuk, ami a szalagra ke­rül. Most éppen az orgona­homlokzat siprendszerét. Né­hány másodpercig, s a ren­dező máris beszól halkan a mikrofonba a másik kamerá­nak, hogy húzódjon le a ma- nuálokról a művész lábaira, a pedálsorhoz. Mögötte ül ugyanis a zenei szerkesztő, Szkladányi Péter, kottával az ölében, s hallom, odasúgja a rendezőnek: kb. fél perc múlva . . .” vagyis Következik egy hosszabb szóló, amelyet az orgonista cipői talpával, sarkával, boszorkányos gyor­saságú váltogatással" szólaltat meg, miközben, kissé groteszk pózban, a jótszópadba ka­paszkodva ücsörög ... Ezt már az egyes kamera rögzíti, mi­után a rendező „beadta", s kigyulladt a másik monitor alatti kis piros lámpa. Mindeközben J. S. Bach egyik legszebb orgonaművét, az F-dúr toccata és fúga el­ső részét halljuk a rögzítőko­csi hangszóróin. Az előadó- művész, akit az 1-es moni­toron látunk, Baráti István or­gonaművész, az esztergomi bazilika orgonistája. Felvétel után váltottunk néhány szót a készülő tv-filmről, amelynek pécsi forgatásáról a hét má­sodik felében lapunkban is hírt adtunk. A film a pécsi Angster- gyár (1867-1949.) orgonamű­veinek kíván emléket állítani. Köztük az elsőnek, amelyet a Kossuth tér mai arculatát is meghatározó műemléképü­letben állított föl Angster Jó­zsef immár lassan 120 éve. A felvételeket a pénteki for­gatási napon rögzítették itt. — Megkésett emlékmű ez a tv-film, ugyanakkor a törté­neti hűséghez igazodás egyik apró példája is, amely kezdi tudomásul venni, hogy az egyetemes kultúrához sokféle szál fűz bennünket. S ezeket A Pécsi Faipari Szövetkezet Rusztika elnevezésű, tetszetős szekrénysora. Az elemek három ma­gasságban, lépcsőzetesen alakíthatók, tetszés szerint helyezhetők el a szobában. A szövetkezet kiállított bútoraiért megkapta az OKISZ diját. Az őszi Bllllf-röl jelentjük Élesedő verseny- helyzetben a bútoripar A kereskedők magasnak találták az árakat Londontól Pekingig Világjáró pécsi kereskedők Londonból cipőt, Del­hiből ruhát, Pekingből selymet kapunk, a Szovjet­unióból tavasszal több va­gon primőr érkezik. Az im­port megszervezésében, az üzletkötésben jónéhány pé­csi kereskedelmi vállalat is részt vesz. A Dunántúli Cipőkeres­kedelmi Vállalat éves for­galmának 20 százaléka származik importból. A vál­lalat, szakemberei idén jártak Angliában, Lengyel- országban, Csehszlovákiá­ban, az NDK-ban, sőt megfordultak Indiában és Kínában is. A Cipősök Tár­saságának delegációjában néhány nap múlva ott lesz a cég képviselője a kan­tom vásáron is. A Tritex árualapjának 30 százaléka érkezik a szocia­lista országokból. Bencze Géza, a vállalat igazgató­ja májusban egy hetet töl­tött Pekingben.- Milyen üzletet kötöt­tek?- Kínából gyermek- és sportkonfekciót, pamut mé­terárut, frotírtörölközőket és egy kevés selymet ho­zunk. Mindezt nemcsak a mi vállalatunk részére kö­töttük le, hiszen a dele­gáció az egész szakmát képviselte. A konkrét vá­sárlás mellett célunk volt a piackutatás, a partnerek árukínálatának megismeré­se is.- Kiutazás előtt nyilván szóba kerültek a korábbi tapasztalatok.- Sokat javult a két or­szág kereskedelmi kapcso­lata, partnereink rugalma­sabbak lettek. Igazi azt továbbra is nehezen érzé­kelik, hogy a mi hazánk mindössze egy tízmilliós kis ország. A külföldre utazó magyar kereskedőket a célország­ban meghatározott prog­ram várja. Az indiai utazás védőoltással és a malária elleni egyhetes gyógyszer­kúrával kezdődik.- Delhiig a repülőút 12 óra - meséli Völgyesi Gyu- láné, a Tritex osztályvezető­je. A 35-40 fokos melegben ólig aludtunk napi két órát, sokszor fél éjszaka dolgoz­tunk, szín, méret és darab­szám szerint válogattuk a ruhákat. Bármilyen korán keltünk, az üzletfelek már ott vártak bennünket a szálló előcsarnokában. Azok is eljöttek ajánlkozni, akik­kel korábban nem volt ki­alakult kapcsolatunk. Ferenci Demeter A szépen berendezett lakás­ról álmodozók hosszú évekig úgy voltak az ipari vásárok bú­torbemutatóival, gyerekek, eze­ket az új modelleket jól nézzé­tek meg, mert úgysem látjátok többet a büdös életben. A gyá­rak ugyanis az ilyen parádé­kon „kihomorítottak", csakhát hamar rá kellett jönnünk, a bemutatott új garnitúrákkal aligha fogunk találkozni az üzletekben, mert valójában ex­portra készültek, vagy éppen­séggel eltűntek a süllyesztőben, mert a kereskedelem nem ren­delt belőlük. Ez volt újkori bú­tortörténelmünk „ládakorszaka”, amikor a vásárokon bemutatott pompás mintadarabok helyett ormótlan, nehéz, ronda búto­rokkal találkozhattunk az üzle­tekben. Aztán a sok kritika nyomán, nem utolsó sorban a bútoripari rekonstrukciónak köszönhetően, kezdett színesedni a választék, mennyiségben sem volt mór ak­kora hiány. De ez amolyan át­meneti korszaknak számított, amikor is nem múltak el telje­sen fájdalmaink és keserveink. Kínáltak nekünk álomszép szekrénysorokat, franciaágya­kat, sok elemből álló konyha­bútorokat, melyekről aztán 'ki­derült, be sem férnek a ház­gyári lakásokba. Ugyanakkor hiányoztak az elemes bútorok, a gyermekbútorok, a kiegészí­tők. És ma? Az idei őszi BNV Ott­hon kiállítása mindenesetre mást mutat, a gyártók között mára éles versenyhelyzet alakult ki, bútoraik most sokkal inkább alkalmazkodnak a közönség igényeihez. Megfigyelhető a természetes anyagok visszatéré­sé, az igényesebb bútoroknál a gazdagabb díszítés, a szögletek és élek lekerekítése. Mind több garnitúránál tapasztalható a könnyített szerkezetek és anya­gok alkalmazása, ezáltal a bú­tor súlyának csökkentése, az újszerű felületkezelések; a szö­vetkezeti ipar bemutatóin pedig a kézműves jelleg fokozódása figyelhető meg. Fenti vélekedésünket melles­leg Ritter Mátyás, a Pécsi Fa­ipari Szövetkezet elnöke és Oppe László műszaki vezető is megerősítette, szerintük is éles a versenyhelyzet, ami örvende­tesen oda vezetett, hogy a gyártók és a piac között most szorosabb a kapcsolat, minden réteg megtalálhatja a maga bútorát. A bemutatott új mo­dellekre most nem kell éveket várni, az ipar már gyártja, vagy hamarosan gyártani fogja. Más kérdés persze, mi a vé­leménye a kereskedelemnek. Még az őszi- BNV hivatalos menyitása előtt száz bútorke­reskedőnek mutatták be a kíná­latot, s ők a dicséret mellett bizony számos kritikával éltek. Mindenekelőtt a magas ára­kat kifogásolták, rámutatva, a tömeges igény inkább a prak­tikus, olcsó bútorok iránt mu­tatkozik, továbbá hogy válto­zatlanul hiánycikknek számíta­nak a gyermek- és ifjúsági bú­torok. Osztjuk a kereskedők vé­leményét azzal, hogy kifogásaik remélhetően nem süket fülekre találnak a gyártóknál. Miklósvári Z. Búcsú a felesleges kilóktól A Vas megyében ren­dezett testsúlycsökkentő táborok tapasztalata ad­ta az ötletet, hogy az ott felgyülemlett hasznosítha­tó ismereteket egy kiad­ványban is 'közzé tegyék. A 200 oldalas könyvben egyetlen dologról van szó, mit kell tenni, hogy köny- nyebben éljen az ember? Fogyókúrás receptekkel tulajdonképpen telítve van az ország, ezek több­sége valamilyen koplalás. Az „Éljen könnyebben" című 'kiadványban azon­ban szó sincs ilyesmiről, sőt azt javasolják, hogy aki csökkenteni akarja testsúlyát, annak naponta ötször kell étkeznie. A meglepő tétel magyará­zata egyszerű: a fogyó­kúrázónak minden nap meg kell terveznie, mit egyen. A tervezgetést étrendi minták segítik. A reggeli, ebéd, vacsora, a tízórai, az uzsonna elkészítéséhez számos ötletet kidolgoz­tak. A kiadvány készítői va­lamennyi felmerülő kérdés megválaszolására gondol­tak. 'Pontosan leírták, ho­gyan alakítsa a minden­napjait a fogyókúrázó, milyen változások 'bekö­vetkezésével kell számol­nia. F. D. vasárnapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents