Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-21 / 260. szám

A borrendek alapítása Franciaországban kezdődött A vaskúti borrend nagy­mestere — dr. Németh Ot­tó —, és a Pax Corporis embléma. (Riportunk a 4. oldalon.) Fotó: Lauter László A megfordult" utáa esetá (3. oldal) Újra kéf- hétig üdülhet- a család (3. oldal) Betegápolók, pótmamák, anyagbeszerzők, mene­dzserek (írásunk a 3-as oldalon). Számítágépes nyelvoktatás (3. oldal) Elmebeteg a- rabló (4. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! vasárnapi Dunántúli napló XLIII. évfolyam, 260. szám 1986. szeptember 21., vasárnap . Ára: 2,60 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Doktoravató ünnepség „Szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy ezen tudásuk ma a legkorszerűbb tudás, azok a diagnosztikus és terápiás el­járások, amelyeket tanultak, ma a legkorszerűbbek és leg­hatásosabbak és pár év múlva már biztosan elavultnak számí­tanak. Az orvostudomány egy része hallatlan gyorsan válto­zik, fejlődik és aki nem köve­ti munkaterületén az irodal­mat, elkerülhetetlenül lemarad, és ez nem magánügy, mert másokat, betegeiket érinti hát­rányosan”. Dr. Bauer Miklós, a POTE rektora több jótanáccsal, kí­vánsággal egybefűzött beszédé­ben adta át e fontos gondolat­sort tegnap a fiatal orvosok­nak a doktorráavató ünnepsé­gen. Százötvennyolc orvost és egy biológiai doktort avattak. Tizenöten — Bányai Ildikó, Bát- fai László, Farkas Márta Ildikó, Háber Ágota, Hofmann André, Horváth Margit, Kienle Zsuzsa, Kiss István Zoltán, Kozma Zol­tán Károly, Mester Viktória, Poós Gabriella, Rékási Zoltán, Tóka Sabine, Tóth Katalin, Wéninger Tibor - summa cum laude, százketten cum laude, negyvenen rite minősítésű dip­lomát vehettek át doktori es­küjük után dr. Bauer Miklóstól. Nagy Sándor, akit biológiai doktorrá avattak, szintén sum­ma cum laude minősítést szer­zett. Az orvosdoktorok közül tizennégyen külföldi állampol­gárok. Az avatáson megjelent dr. Lukáts Jenő főosztályvezető­helyettes, minisztériumi főtaná­csos. A vendégeket dr. Harsá- nyi László rektorhelyettes kö­szöntötte, dr. Kiss Tihamér rek­torhelyettes olvasta föl az eskü szövegét. Az orvosi egyetem aulája és karzata megtelt a szülőkkel, ismerősökkel, mint­egy ezerötszázan vettek részt az ünnepségen. — TEGNAP TÖRTÉNT Külföldi állampolgárok egy csoportja csütörtökön kísérletet tett arra, hogy il­legálisan átlépje Csehszlo­vákia határát — jelentette a csehszlovák hírügynökség. A határsértők elfogásá­nál a csehszlovák határ közvetlen közelében, az NSZK területén megsebe­sült egv ismeretlen sze­mély. A segélynyújtás érde­kében a sebesültet cseh­szlovák területre vitték át és kórházba szállították. A kórházba szállítás köz­ben o sebesült meghalt. Az iratok alapján megálla­pították, hogy a személy az NSZK állampolgára volt, aki a határzónában tartóz­kodott. A csehszlovák külügymi­nisztérium az incidensről tájékoztatta az NSZK nagy- követségét és a csehszlo­vák szervek nevében bo­csánatot kért azért. Az emlőbetegségek bizo­nyos fajtáinál és speciális nőgyógyászati kórképekben alkalmazható Danazol gyógyszerről, hatásairól javallatairól tartott tegnap előadást a Pécsi Akadé­miai Bizottság székházá­ban dr. J. A. Chalmers pro­fesszor. A tudományos ülé­sen, melyet a PAB, a POTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája és a Sterling Wintrop gyógyszergyár ren­dezett, a dél-dunántúli ré­gió szülészei, nőgyógyászai, sebészei vettek részt. Viszontlátásra Dubrovnikban Kiszolgáltatott város­részek, védtelen korok A Budaflax Vállalat által gyártott farmerruhák a vásár után az üzletekben is vásárolhatók Végei" ért" a pécsi szimpózium Tegnap délben a pécsi vá­rosházán dr. Molnár Zoltán ta­nácselnök-helyettes zárszavával véget ért a Nemzetközi Város­fórum „Lakni — élni - közle­kedni a történelmi városközpon­tokban" c. szimpóziuma, ame­lyen hét ország képviselői mondták el a jelzett témakör­beli tapasztalataikat. Szombaton elsőként Eber­hard Kraigher városi tervezőin­tézeti vezető mutatta be Kla­genfurt harmónikus szerkezetű, ám kiemelkedő épületekkel nem rendelkező óvárosát, ahol a 70-es évek eleje óta kapnak nagyobb hangsúlyt a városrész jeMegzetességei és sikerült el­vetni a mindenáron való mo­dernizálási törekvéseket. Vizs­gálták a háború után ott is di­vatban volt „lemeztelenítési" folyamat hatását, és rájöttek, hogy a díszeiktől megfosztott, házak információ nélkül ma­radtak. Dr. Román András, az' Országos Műemléki Felügyelő­ség tudományos osztályvezető­je az általános hazai tapasz­talatokat elemezve azt emelte ki, hogy amikor 21 magyar te­lepülés történelmi negyedét védelemben részesítették, a te­rülethatárokat igen szűkén ha­tározták meg, emiatt jelentős értékekkel rendelkező területek váltak kiszolgáltatottá, s ennek a következménye sokfelé meg is látszik. Egy másik gond: a védelem a barokk korig ter­jedt, a 19. században, a 20. század elején — tehát építé­szetünk fénykorában — szüle­tett városok, városrészek szinte szabad prédává váltak, s el is veszítették karakterük jó ré­szét. Dr. Maria Borowiejska- Birkenmajerowa művészettörté­nész, a krakkói egyetem do­cense a lengyel városok hábo­rú utáni újjászületéséről tar­tott előadást, a jelentős krak­kói óváros felújításáról szólva pedig elmondta, hogy eddig 550 épületet restauráltak, to­vábbi 700 körüli vár még erre, s újabban a munkák gyorsítá­sa, a költségek csökkentése érdekében olyan irányzat van kialakulóban, hogy az épület­belsőkben előkerülő régi, érté­kes részleteket a dokumentá­lás után ne tartsanak meg, mert ezáltal a belső korszerű­sítés maradéktalan lehet. A szimpóziumon elhangzot­takat Max Mayr, az ISG alel- nöke foglalta össze, s bejelen­tette, hogy a jövő évi őszi dub- rovniki szimpózium a turizmus és a műemlék védelem kapcso­latait vizsgálja. H. I. Az atomok kovalens rádu- sza, az atomok periodikus rendszere, az atomok, az atom . . . Nézegetem a tan­terem falán lógó tablókat. A távolból hallom Babócsay György napos szavait: osz­tály felállni! A harminc év előtti dekoráció rémlik fel: állami és pártvezetőink port­réi. Visszhangzanak a fdlak: osztály vigyázz! Többek között három évti­zede érettségizett a Cséthy Ottó Bányaipari Technikum „A” és „B” osztálya, a Szi­getvári Zrínyi Miklós Gimná­ziumban, akkor osztottak elő­ször érettségi bizonyítványt. Tegnap mindkét oktatási in­tézményben (Pécsett a jog­utód tanintézetben) találkoz­tak a volt tanulók - s em­lékeztek diákéveikre. A névsorolvasások közben egy-egy név hallatán elné­mulnak a padsorok — külö­nösen a pécsi találkozón. A szigetváriak egyik osztály- főnöke, dr. Álló Géza, él — Bánkúti Béla, a másik osz­tály felelős tanára meghalt. Pécsett Tüskés Tiborné és Vincze János, az egykori osztályfőnökök még számon- kérték az osztályokat. Nem volt teljes a létszám. Meg­haltak, rokkantak, betegek, sérültek. Ök nem értik egymást fél­szavakból. Ők 1938-ban szü­lettek. Akkor voltak első ele­misták, amikor nyilaskeresz­tes rémek lepték el az utcá­kat, s ők ebből mit :em ér­tettek. Akkor érettségiztek, amikor hazánk történelmének egyik legválságosabb szaka­szához érkezett, s ők akkor erről mit sem tudtak. Legfel­jebb sejtették. Közülük keve­sen vannak a csúcson, ők a legmegbízhatóbb munkáscsa­pat közé tartoznak. Fúrómes­terek, párttitkárok, nagyma­mák és nagypapák, körletve­zető helyettesek, tanárok, ak­nászok, középszintű tisztség- viselők. Ök nehezen értik egymást. Közülük vannak, akik külföldön élnek . . . Ők 1956-ban érettségiztek. Egyi­kük Dél-Afrikában egy kis bánya igazgatója, másikuk Franciaországban filmrende­ző. Egyiküktől harminc év alatt egyetlen alkalommal kérték, hogy mutassa be technikusi oklevelét, egyikük a műszaki tudományok kandi­dátusa. Gyakori szívpanaszaik vannak. Osztály, vigyázz! Egyikük életerősnek látszik, határozottan kezdi a fele­lést .., aztán elcsuklik a hangja: „Mi harminc éve a termelés első vonalában va­gyunk, eközben sebeket is kap az ember. Az idén feb­ruár 18-án Vasas-bányán az omlósban maradtak embe­reim. Erről is beszélnem kell . . .” Ők későn érő típusok. Egyi­küknek mindössze kilencéves a gyereke. Közöttük vannak, akik életükben 2 millió mé­ternyi lyukat fúrtak a kutató­vágatokban, mások egyetlen kutatófúrással 25 ezer métert hatoltak a föld mélyébe. Ök csaknem valamennyien az unokáknak örülnek a legjob­ban, számukra az a boldog­ság. Közülük sokan úgy kezd­ték a felelést: megmarad­tam! Ök művészek! Ha igaz, amit Tüskés Tiborné mondott: ,, . . . a legnagyobb művészet az, hogy tudni kell szépen megöregedni . . Ök har­mincnyolcasok . . . Lombosi Jenő Tegnap délelőtt három színhelyen — Pécsett, Komlón és Mohá­cson — bonyolították le az olimpiai ötpróba futó kispróbáját. Felvételünk á Lvov-Kertvárosban készült.

Next

/
Thumbnails
Contents