Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-18 / 257. szám
1986. szeptember 18., csütörtök Dunántúlt napló 3 Népművészeti textil alkotótábor Az idén először rendeztek közös népművészeti textil alkotótábort a hímzők és a szövők részére Zengővárkony- ban. A továbbképzésnek is beillő alkotótáborra tizenöt baranyai szakkörvezető jelentkezett, akik már a korábbi években elvégezték a C-kategóriás díszítőművészeti tanfolyamot. Az egy hét alatt érdekes előadásokat hallgattak, például a néprajzi csoportokról, vagy a népi szabásvonalak alkalmazásáról a modern öltözködésben. A frissen tanultakat gyakorlati foglalkozásokkal kötötték össze. A Megyei Művelődési Központ alkotótáborának Nagy Jó- zsefné, Töttös Sándor népi iparművészek és Kerényi Gábor megyei szakfelügyelő volt a vezetője. A tábor egyik célja, hogy országos pályázatokra, versenyekre is felkészítse a szakkörvezetőket. Az idei, augusztus elején Mezőkövesden megrendezett Kis Jankó Bori országos hímzőpályázaton három baranyai asszony is nyert díjat: Gye- nis Jánosné második, Békés Lajosné .‘harmadik lett, Nagy Józsefné az Országos Módszertani Intézet kiemelt díját kapta. Konrád Béláné geré- nyesi népi iparművész két évvel ezelőtt nyerte el az első díjat a Kis Jankó Bori pályázaton. Zengővárkony- ban tanulmányi kirándulásokkal, néprajzi gyűjtőmunkával is gazdagították a tábor programját, hogy minél több ismeretet adhassanak tovább otthon a szakkörök tagjainak. Yárbaráti kör alakult a bányásztelepülésen ■ J r ■ , I11'! m w 11 I a. Háromszintes középkori epulet a szászvári várban Ahol a múlt ápolása közös ügy ;|||||||ÍÍÍÍÍ|§ örülhetnek a lakóhelyüket szerető szászváriak, hiszen jelentős előrehaladás történt ezen a nyáron a vár kutatásában, és a régészeti adatszolgáltatással párhuzamosan gyorsabb ütemben folyhat majd a tervezői munka is. Igen értékes középkori épületet rejt magában a vár területén álló barokk plébániaépület, ahol a helyreállítás után a könyvtár kap majd otthont. A vár udvari épületeibe tervezik a hely- történeti múzeumot. Mindez nemcsak kívülről és felülről érvényesülő elképzelés, hiszen a Baranya Megyei Tanács támogatásán túl a szászvári tanács és a bánya is szívügyének tekinti a vár ügyét, és ez kézzelfogható támogatásukból is kiviláglik. Magát a kutatást és a helyreállítást az Országos Műemlékfelügyelőség végezteti. Mikor Dr. G. Sándor Mária és dr. Gerő Győző régészekkel az ásatás helyszínére értünk, a szászvári nyugdíjasokból álló brigád éppen az egykori kaputorony falait szabadította ki a föld alól. — Tudtuk kezdettől fogva, hogy a szászvári barokk plébánia pincéje és földszintje középkori — mondja G. Sándor Mária. — Az viszont csak most derült ki, hogy ez a középkori épület három szint magasságban áll. Tizenhétféle típusú kályhacsempét találtunk a vár területén, olyan anyagot, amely a budai és a pécsi gótikus emlékekkel mutat rokonságot, és nívós épületbelsőre utal. A kutatások során falszövetek árulkodtak az eredeti középkori épületről, másutt középkori szárkő bukkant elő, majd kiderült róla, hogy egykori ablak bélletes része. Most már biztosan elmondhatjuk, hogy igen jelentős méretű épülettel gazdagodott középkori épület-állományunk. Végigjárjuk a plébániát a pincétől a padlásig. Odalent a pincében megtalálták az első kaputorony régi, elfalazott lejáratát. Ez volt valaha a földszintje az épületnek — mára több méterrel a föld alá került. Az udvar felől több mint másfél méter mélységben fedezték fel a középkori járószintet. A szászi vár első adata 1232-ből származik. Bertalan pécsi püspök építteti apátsági várnak. Ezt a több időszakban épült középkori udvarházat fal övezte, és nyugati homlokzatán két éve egy zárt erkélyt is találtak. A vár volt egyszersmind a középkori mezőváros központja. Gerő Győző török koros kutató így mutatja be a vár hódoltság kori éveit: — Valószínűleg jó állapotban fogadta ez az épület a törököket is, akik birtokba vették és használták azt. Maguk nem építkeztek a várban, csak a korábbi városfaltól kijjebb elhelyezkedő körítőfalat építették a kis félkörös bástyákkal. A bástyákból mára csak az északnyugati maradt meg. A török kori várárkot pedig fel- töltötték, s helyén van a mai Vár utca. — Katonai, közigazgatási központ, náhije volt Szászvár, Móré is ide tartozott. Sok bos- nyák kerámia, használati tárgy utal arra, hogy török martplóc- had tanyázhatott a szászi várban. Ekkor töltik fel a vár belső szintjét, s ez a feltöltés rejti a középkori járószintet. A napsütötte plébániaépület a barokk egyik igen szép példája. Ahogy végigjárjuk helyiségeit, mindegyikben látható, mint keveredik a barokk .kori tégla a középkori kőanyaggal, s mint rejt a vakolat egy-egy befalazott középkori ablakot. A ház felújítási terveit, a könyvtári, közművelődési célra való átalakítást Gál Tibor, az OMF tervezője készíti. A plébániát a Baranya Megyei Tanács ugyanis megváltotta az egyháztól, s itt, a vár területén rendezik majd be a községi könyvtárat. Végezetül annyit, hogy talán a várfeltárás előrehaladása is buzdította a szászváriakat, hogy megalakítsák sorrendben a negyedik baranyai várbaráti kört. A vár kultuszának, a hagyományápolásnak szép tradíciói vannak Szászváron. És ez nemcsak néhány megszállott ügye, hanem közös ügy. A mozgalom élén évek óta Po- tyondi István tanácselnök áll, akinek ilyen irányú tevékenységét jutalmazta az augusztus 20. alkalmából átadott Szocialista kultúráért kitüntetés. A tegnap, szeptember 17-én megalakult várbaráti kör Potyondi Istvánt választotta elnökévé. Gállos Orsolya Hosszú idő gyakorlata immár, hogy augusztus végén, vagy szeptember elején, az egyetemi és főiskolai tanévek kezdete előtt újdonsült hallgatóinak tanévelőkészítő táborokat szerveznek a felsőoktatási intézmények. Ezek elsődleges célja, hogy az első évesek már a komoly munka megkezdése előtt találkozzanak, ismerkedjenek egymással, ha mód van rá, új iskolájukkal, annak képviselőivel. Az is hagyomány már, hogy ezekben a táborokban a számos egyéb program mellett dolgoznak is a diákok. Ha tehetik. Az ugyanis az utóbbi idők tapasztalata, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek nem szívesen fogadják arra a néhány napra a munkába állni kívánó — vagy nem is annyira kívánó — ifjúságot. Szigorú előírások szabják meg azt, hogy milyen szociális körülményeket kell biztosítani a táborok lakóinak, az étkezés megoldása is 'gyakran problémákba ütközik. És valljuk be őszintén, előfordul az is, hogy a diákok munkája meg sem érné ezen gondokat. A táborok viszont ‘hasznosak, ezért szükségesek is. Ahhoz pedig, hogy a részvételért ne kelljen külön fizetniük, a diákoknak dolgozniuk kell. A Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jog- tudományi Karáról idén a Bonyhád melletti Váraljára mentek a leendő elsőévesek. Molnár Attila negyedéves hallgató, aki már a harmadik ilyen tábor szervezésében vett részt, mondta el tapasztalatait. — Nagyon fontos, hogy legyen gólyatábor, és lehetőség szerint ne Pécsett. Kis vidéki településeken sokkal jobban összerázódik a társaság. Nekünk létszükséglet a munka, mert ha nem akarunk fizettetni a résztvevőkkel, dolgoznunk kell. Ebben az évben, ha nehezen is, a nagymónyoki tsz szőlőjében kaptunk lehetőséget arra, hogy munkával biztosítsuk a tábor ingyenességét. Délutánonként pedig színes programokkal folytatódtak napjaink. Ilyen magas részvételi arány már régen volt. A gólyák 90 százaléka jött el. — A JPTE Tanárképző Kara más módon oldotta meg a tábor, a szállás kérdését. A diákok a Jakabhegyi úti kollégiumban laktak, innen jártak dolgozni a Parképítő és a Me- csekvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Vállalathoz. A tábor vezetője, Piroska Gyula elmondta, hogy ők aránylag könnyen találtak munkát, náluk már bevált a pécsi gólyatábor is. — így már a tanév kezdete előtt nemcsak egymást, de az intézményt és tanárait is megismerhetik a diákok. Alkalom nyílik számukra arra, hogy már most bekapcsolódjanak az egyetem mozgalmi életébe is. Délutáni rendezvényeinken pedig útmutatást is kívánunk adni, hogy milyen módon lehet majd tartalmason eltölteni szabad idejüket egyetemi éveik alatt. A két kar tehát idén sikerrel járt. Sikerült munkát találni, színes programokat biztosítani, táboraik nagy érdeklődés mellett folytak le. Reméljük, a jövőben is így lesz. K. E. r Elet a történelmi városokban Ásatások a szászvári várpincében Nemzetközi szimpózium kezdődik Pécsett Tegnap megérkeztek Pécsre a „Lakni, élni, közlekedni a történelmi városokban" elnevezésű szimpózium hazai és külföldi vendégei, akiknek a tiszteletére este a Pannónia Szál- lódában a házigazda, dr. Molnár Zoltán, a Városi Tanács általános elnökhelyettese adott fogadóst. A Grácban székelő Nemzetközi Városfórum négyévenkénti kongresszusainak a félidejében más-más városban rendez egy-egy meghatározott témakörben szimpóziumot, a mostaninak a színhelyéül választották - a téma itteni aktualitása kapcsán is - Pécset. Ez alkalomból Ausztriából, Jugoszláviából, Olaszországból és Svájcból, illetve több magyar városból, így pl. Egerből, Kőszegről, Győrből, Sopronból, Veszprémből érkeznek szakemberek Pécsre, s képviselteti magát a rendezvényen az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség. A hivatalos program ma délelőtt fél 10-kor kezdődik a városháza dísztermében. A tanácskozást a nemzetközi szervezet váratlanul megbetegedett elnöke, dr Heinz Pammer helyett Max Mayer alelnök nyitja meg. Az első napon a magyar városok képviselői tartanak előadásokat, a pénteki program Pécs bemutatásával kezdődik, a vetítettképes előadást és a helyszíni ismertetést dr. Molnár Zoltán tartja. Ezen a napon tartják meg az előadásaikat a külföldi résztvevők. Szombaton délelőtt lesz a záróülés, ezen fogják összegezni és értékelni az elhangzottakat. ||ÍÍ|pÍ||Í: étöit Marsall Nem kell feltétlenül hű, de jól szórakozni, olykor még szórakozni sem, úgy lehet, elég a rendes nézhetőség, hogy 70—80 televíziós adásperc nem tűnik kétszáznak, hogy a színen megjelenő puska valóban elsül és nem, mert ha már ott van, legyen vele valami, hanem mert szükség van rá, mert szerepe van. Jegyzetíró gondolná, hogy Molnár Ferenc egyfelvonáso- sának vasárnap este bemutatott tévéváltozata kapcsán lehetne tűnődni szerelemről, r.agy szenvedélyről, arról, hogy a rendező Horváth Adóm nak mi volt, mi lehetett a fontos ebben az elsőrangúan megcsinált és igencsak másodrendű darabban, de közhelyeken kívül, amiket Molnárékhoz hasonló eleganciával úgysem tudna megfogalmazni, szóval közhelyeken kívül nem jut eszébe semmi okosság. A szerelem fölparázslik kicsikét, játszi fényénél már-már ellátni a bárói szalonból a 'hálószobáig, melegénél majdnem meg lehet gyújtani egy kitűnő, de kifejezetten príma szivart, ám flört azért ez csak, babatü- zecske, báró úr, színész úr, méltóságos asszonyom, az utolérhetetlen angol puskának kár is elsülnie, megtenné egy citrommag is a tea mellől, a porcelán tányérkáról. Az ifjú Litvay (színész ő) korábban érkezik a vadászatra s illedelmesen lerohanja a ház asszonyát, a szép, ifjú bárónét, míg ura, az öreg ‘báró a szomszéd szobában hallgatózik, majd Litvay távozása után (megy ő átöltözni teához) közli nejével, ‘hogy gyermekem, ez az úr számomra az eddigiekkel szemben veszélyes, s hogy a holnapi vadászaton lelövi. Piff-puff. Szenvedélye, lám, mindhármuknak van, puskái és kastélya csak a bárónak, feleségének kastélya és vonzó fiatalsága, míg a szépreményű színésznek csak a puszta 'színészete. Amit az a továbbiakban fel és ki is használ, triumphálván ekképp a gyáva nej (aki nem úgy gondolta) és a szalon-durva báró gazdag romlottsága fölött. Történik pedig, hogy az ifjú Litvay visszatér teózni s közli, ‘hogy meghűlt, nem vehet hát részt a holnapi vadászaton. Erre San Friano báró behozatja hű fegyvereit, az Ezredest és- a Marsallt s miután utóbbit kellően földicsérte, vállon lövi vele Litvayt. Baleset történik. Vadászéknál ez mindig baleset. S itt jön Molnár Ferenc, a mágus. Előbb azt hisszük, a golyó célt tévesztett, majd azt, hogy célt ért. Vállat. Hívják az orvost, a megszeppent házaspár lelepleződik, de színészünk feláll s közli, hogy vicc volt az egész, a jó öreg Marsall tévedett ezúttal. Báróék végképp összeomlanak, lám, egyiküknek is, másikuknak is játék volt, ami Litvaynak véres (?) szenvedély. S most jön az újabb csavar, Litvay közli (félre!) az orvossal, hogy mégsem színészi produkcióhoz riasztották, nem a sebesülés volt megjátszva, hanem most, ez a játék, 1 a nem-sebesülés, mert valójában igen sajog az a váll s bizony el van lőve rendesen. Az orvos (félre!) megvizsgálja a sebet, mely azért vadászpuskából, öt méterről ejtve eléggé szalon-seb, aztán távozik a fájdalmasan diadalmas ifjúval, aki ezek előtt nem hajlandó valóban szenvedni. Ezeknek csak játszani érdemes, mondja a darab, ha se puska, se kastély, ott a mimézis s vele szemben tehetetlenek a marsallok. Szép üzenet, de maga Molnár látja, hogy jámbor óhaj inkább, hát maga se veszi igazán komolyan az egészet. • Parti Nagy Lajos
