Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-17 / 256. szám

1986. szeptember 17., szerda Dunántúlt napló 3 tr Általános iskolai tantervi korrekció ■ teaöreaebb ötszáz éves IX. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus Sikeres magyar előadások, felszólalások Pécsi kémények 63 ezer füstöl telente Áz életveszélyeseket lebontják Új javító részleg a Garay utcában A tanév végéig folyamatosan megjelennek az általános isko­lai tantárgyakhoz készült kor­rekciós tantervek, illetve útmu­tatók. Az új dokumentumokat elsőként az 1987—88-as tanév­től használják majd a pedagó­gusok, s így lehetőségük nyílik arra, hogy időben megismer­kedhessenek a tananyag szer­kezetét és - egyes esetekben tartalmát javító, módosító változtatásokkal. Csorna Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet Általános Tananyag- és Tantervfejlesztési Igazgatóságának igazgatója az MTI munkatársának elmondta: az immár több esztendeje meg­kezdődött tananyag- és tanterv­fejlesztési munkálatok célja, hogy csökkentse a tanulók túl­terhelését, egyenletesebbé te­gye a gyerekek és a tanárok ismeretfeldolgozó munkáját, s ezáltal mód nyíljon a diákok ké­pességeinek és készségeinek a mainál hatékonyabb és diffe­renciáltabb kialakítására. A ta­pasztalatok szerint ugyanis az 1978-ban bevezetett tantervek esetenként nemcsak terjedel­mükben túlméretezettek, hanem a kelleténél elvontabbak, s gyakran nincsenek összhangban a tanulók életkori sajátosságai­val, A tantervi korrekcióhoz ter­mészetesen kapcsolódik a tan­anyag tartalmának korszerűsíté­se is, így például egyes esetek­ben a tudományágak új ered­ményeinek integrálása,- az új pedagógiai, módszertani isme­retek beépítése. A tantervi, tan­tárgyi változásokhoz bizonyos esetekben szükség lesz majd a tankönyvek és egyéb segédle- / tek nagyobb mértékű átalakítá­sára: az útmutatók azt is jel­zik, hogy mely tantárgyakban lesznek új, illetve módosított tankönyvek. Ezt a munkát egyébként az Országos Tanter­vű és Tankönyvi Tanács segítsé­gével az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyv Kiadó együttesen végzi el. A tervek szerint már az idén . tanulmányozhatják a pedagó­gusok egyebek között az alsó tagozatos matematika oktatás korrekciós tantervét, illetve út­mutatóját. Ez elsősorban olyan változtatásokat rögzít majd, amelyek teljesíthetőbbé teszik a tantárgyi követelményrendszert, valamint jobban segítik a ta­nulók számolási készségének kialakítását. Ugyancsak még 1986-ban megjelenik az általá­nos iskolai rajztananyag kor­rekciós útmutatója, 1987 első felében pedig valamennyi alsó- és felsőtagozatos tantárgyé. Ha elromlik a kéménye, hív­ja a 10-722< a kéményjavítók azonnal kijönnek, segítenek. Igen ám, de mi van akkor, (ha a lakó nem veszi észre, hogy rossz a kémény, mert mondjuk földgázkályhája, vagy kazánja van. Ilyenkor a visszaáramló égéstermék nem füstöl, nem bűzlik, csak szivárog és mér­gez. Pécsett ritka - évente átla­gosan egy fő — az ilyenből ere­dő haláleset. A mérgezésben megbetegedettek számáról nem vezetnek statisztikát, de felte­hetőleg ez a szám sem kataszt­rofálisan sok. Mégis nem árt az óvatosság! Mióta ideért a vá­rosba a vezeték, egyre több új és régi házba, otthonba kap­csolják be a földgázt. A gáz­mű nem adja könnyen az en­gedélyt, szigorúan betartatja a szabványokat és többnyire a biztonságosabb parapet meg­oldást javasolja. Mindezek ellenére az ördög nem alszik és csak a tűzoltó­ság meg a kéményseprő vál­lalat a megmondhatója hány életveszélyes régi, vagy sok esetben vadonatúj - csak ép­pen kontár módon készült — kémény lebontását, vagy nem kevésbé költséges korszerűsíté­sét kell mostanában hatósági­lag elrendelni. Lapostetejű, ké­mény nélküli ház manapság alig épül, úgy is mondhatnánk, kiment a divatból, meg úgyis, hogy az új otthonok 80-90 szá­zalékát már nem az állam épí­ti nagypanelből, távfűtéssel, ■hanem a lakosság maga, ha­gyományos szerkezetből és ké­ménnyel. Sokan hatósági zaklatásnak veszik az előírások betartását. Pedig indokolt a határozott­ság, mert az építtetők anyagi megfontolásból gyakran kon­tárt fogadnak fel erre a mun­kára. A kéményépítés - főként a mai modern energiahordo­zók korában - speciális szak­ma lett. Még a vizsgázott kő­művesmester is jól teszi, ha ki­kéri a kéményseprő vállalat szakvéleményét, mielőtt bele­vág az egy vagy kétaknás gáz­kémény megépítésébe. A régi, szénre, fára épült ké­ményeknél csak a korom s a füst jelentkezett. Évi kétszeri kéményseprést alapulvéve - ezt írja elő a rendelet — az ilyen kéményekhez, ha azokat jól megcsinálták, 20-25 évig hoz­zá sem kellett nyúlni. Sőt Pé­csett vannak több száz éves kémények is. A város legöre­gebb házának, a Káptalan ut­cai most Zsolnay Múzeumnak több mint 500 éves kéménye van. Más a helyzet a gázkémé­nyekkel. A földgáz — és a tü­zelőolaj - elégése során kén­hidrogén, kéneásav keletkezik, amely megtámadja és arány­lag gyorsan, 10 évein belül, tönkreteszi a kémény belső va­kolatát. Még a kifogástalanul megépített gázkéményeket is tízévenként újra kell vakolni, vagy béléscsövezni. A kéményseprő vállalat nyil­vántartása szerint Baranya me­gyében 265 000 kémény van. Egyedül Pécs városában 63 000 kémény füstölög télen. Melles­leg a kéményseprők száma mindössze 75, egy főre 3500 ké­mény jut, amit évente kétszer ki kell tisztítani. Évi 5-6 kéménytűz van, ez nem sok. Nagyobb baj - mint azt Varga Sándortól, a válla­lat igazgatójától megtudtuk -, hogy Pécs város kéményeinek műszaki állapota enyhén szól­va nem kifogástalan. Az állo­mány egy része felújításra vár. Véleménye szerint évente Pé­csett több száz kéményt kéne lebontani, de bontást a ható­ságok csak a közvetlen élet­veszély esetén rendelnek el. A felújításra, a kémények műsza­ki állapotának megjavítására most fejleszt fel egy részleget a vállalafTJelenleg 6 fős javí­tó brigádjuk van. A közelmúlt­ban Pécsett, a Garay utcában — a Petőfi mozi mögött — meg­vásároltak egy volt barakképü­letet, ahol anyag- és alkatrész- raktárt, tmk-t, garázst alakíta­nak ki. Új embereket is vesz­nek fel, annyit, hogy a javító részlegük létszáma jövő év ele­jére legalább 15—20 fős le­gyen. Nemcsak magánszemé­lyektől fogadnak el megrende­lést, de a PIK-nek és az Építő és Tatarozó Vállalatnak is be­segítenek a belvárosi rekonst­rukcióba. Ily módon megfiata­lítják a város műemlék házai­nak öreg kéményeit is.-Rné­Augusztus 25-én 10 órakor a berni Casino reprezentatív nagytermében .nyitottá k meg ünnepélyesen a IX. nemzet­közi gazdaságtörténeti kong­resszust. A Terem megtelt a világ minden tájáról érkezett küldöttekkel. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Regionális Kutatási Központjának küldöt­teként én is részt vehettem ezen a nagy történész-meg­mozduláson. Az V. kongresszuson kap­csolódtam bele először e kongresszusok munkájába, amelyet 1970-ben Leníngrád- ban tartottak. Legutóbb a Vili. kongresszus Budapesten' ülésezett, A hivatalos üdvözlések után érdekes előadást hallhattunk a berni egyetem egyik pro- fesszorától. Az előadó azt fej­tegette, hogy a történettudo­mány egésze mit vár és vár el a gazdaságtörténészektől. S minthogy a professzora kö­zépkorral foglalkozik, így pél­dáit is a középkori történe­lem köréből hozta, érdekesen világítva meg azt, hogy ez a ma emberétől távoli világ is — sok vonatkozásban - meny­nyire hasonlít a mához. Negyvenhat téma került megvitatásra, melyek közül öt kiemelt nagy -téma volt. Ezek munkájáról a záróülésen a szekcióvezetők nyilvánosan is beszámoltak. E nagy témák üléseivel résziben párhuzamo­san, részben a kora délutáni órákban került sor tizenkét kutatási téma megtárgyalásá­ra, majd további harminc sze­mináriumi téma megbeszélé­sére. A kiemelt öt főtéma tárgyát — úgy hiszem — érdemes meg­említeni. Az első a hegyvidék gazdaságát és társadalmát tekintette át svájci szervezés­ben. Felkért előadói franciák és olaszok voltak. Természe­tesen a vitában a témának sok szakértője vett részt nem­csak Európából, hanem más kontinensekről is. A második téma a közép­kor és a modernkor kezdeté­nek városaival foglalko­zott, a gazdasági és társa­dalmi hatások kérdését tár­gyalta a városok hanyatlásá­nak problémaköréhez kapcso­lódóan. A főelőadó A. de Maddaléna milánói profesz- szor volt, de előadóként és szakértőként szerepelt ben­ne több szovjet, lengyel, fran­cia, angol és amerikai tudós is. Magyar részről Granasztói Pál foglalta össze számítógé­pes kutatásainak eredményeit. A harmadik témakörben a világgazdaság helyzetét tekin­tették át a XVIII. századtól a XX. századig. Szervezője VV. Fischer volt Berlinből, s fő­előadóként P. Mathias oxfordi professzor szerepelt. Az elő­adók széles körét a városok jelzik, ahonnan jöttek: Moszk­va, Leiden, Párizs, Bamberg, Kingston stb. A negyedik témakör a mul­tinacionális vállalatokkal, a nemzetközi pénzügy, a piacok és a kormányzat XX. századi helyzetével foglalkozott fran­cia szervezésben, és több szovjet, lengyel, német, angol és svájci történész közremű­ködésével. Az ötödik témakörben az 1930. és 1970. évi világgaz­dasági válság összehasonlító vizsgálatát végezték el. Szer­vezője Berend T. Iván. Az előadók, szakértők, hozzászó­lók ugyancsak a viiág legkü­lönbözőbb részéről toborzód- tak. A tizenkét kutatási téma köréből kiemelném a nemzet­közi kereskedelem szerkezetét a XV—XIX. században átte­kintő szekció munkáját, amely­nek egyik szervezője Gyimesi Sándor, s egyik előadója Csató Tamás, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem taná­rai. A harminc szeminárium munkájában a magyam kül­döttség számos tagja vett részt (Ránki György akadémi­kus több helyen is érdekelt volt, Orosz István debreceni 'egyetemi tanár stb.). Külön megemlíteném a 24. szekciót, amelyet egy tokiói professzor szervezett, s amely a közéi­kor végétől tekintette át a pénzgazdálkodás fejlődését. Ebben Pach Zsigmond Pál akadémikus hozzászólása len­dítette előre a munkát. Részt vettem a gazdasági mentali­tást vizsgáló 27. szekció mun­kájában, amelyet Topolski, poznani professzor szervezett, s amelyben Zimányi Vera pé­csi egyetemi tanár tartott si­keres előadást. Megemlíteném még a 41. szemináriumot, amely a XIX. század óta ki­alakult vállalati koncentráció problémájával foglalkozott, s amelyben én tartottam rövid módszertani összefoglalást a területünkön folyó kutatások­ról. A záróértekezlet pozitivon értékelte a kongresszus mun­káját. Magyar sikerként köny­velhető el, hogy a legköze­lebbi: Leuvenben (Belgium) tartandó X. gazdaságtörténeti kongresszus vezetői körébe, az alelnöki tisztségre Berend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét választot­ták meg. Az eddigi gazdaságtörténe­ti kongresszusokhoz képest o résztvevők köre tágult, negy­venhat országból érkeztek küldöttek, s a listára feljegy­zettek száma meghaladta az ezer főt. T. Mérey Klára ! Megoldódott a pedagógushiány Zalátán Hatvan kisdiák helyben tanulhat Augusztus utolsó napjaiban felkereste szerkesztőségünket Kis Gál Lajos zalátai elöljáró. A faluból elmentek a pedagó­gusok, és úgy néz ki, megszű­nik az iskola, szeptembertől hatvan gyermeknek Vajszlóra kell iskolába járnia. Az elöl­járó tanárokat, tanítókat ke­res. . . * Zalóta a jugoszláv határ szomszédságában fekszik — kö­zel négyszázötven lakosa van. Igen hátrányos helyzetű. Köz­igazgatásilag Vajszlóhoz tarto­zik, ellátását Sellyéről biztosít­ja az Áfész, és munkát a vejti tsz ad. Az úton, Vajszlóról Za- látára, aszfaltozott és köves, hepehupás szakaszok váltják egymást tíz kilométer hosszan. A falu közepére érve háromfe­lé ágazik. Sellyével nincs köz­vetlen összeköttetés: Zalátától Sósvertikéig földesút, onnan to­vább viszont már kövesút vezet. Három kilométer aszfaltozott út kellene — és így közelebb ke­rülnének Sellyéhez és Pécshez is. Most csak Vajszlón keresz­tül lehet Sellyére eljutni. A falu csendes, csak néhány idős embert lehet látni az ud­varokban. A kertek gondozot­tak, gyümölcsfák roskadoznak. Az árokpartok és a közterüle­tek füve ápolt, frissen kaszált. Kis Gál Lajos elöljáró elkí­sért az iskolákba. — A három évtizede itt taní­tó Kepes Ottó és felesége nyugdíjba ment - Pécsre köl­töznek. A másik tanító házas­pár Somogy megyében helyez­kedett el- Négy állás üres. Egy­szer már megpróbálták meg­szüntetni a zalátai iskolát — óriási felháborodást keltett. Most mégis erre a sorsra jut? Luzsokról és Kemséről is járnak ide gyerekek. Hatvan gyerekről van szó: minek őket naponta utaztatni, mikor minden itt helyben megvan. Két különálló — egymáshoz közeli épület az iskola. Hege­dűs Györgyné takarítónő az évkezdésre varázsolta széppé: nyáron barna padlózománc ke­rült a kikoptatott padlóra. Zöldre mázolták a padokat, és zöld a tábla is. Az ablakokon hófehér függöny, piros sötétítő, a tanári asztalon is piros terí­tő. Mindenütt rend, tisztaság. Az alsósoké az egyik, a felső­söké a másik épület. Szóval kerestem a népek ké­résére tanárt. — folytatja az elöljáró. — Jelentkezett egy há­zaspár, de ők csak jövőre tud­nának jönni. Egy pécsi tanár is jött velük együtt - ő, ha szállás lenne, itt maradna . . , A látogatásom óta eltelt egy­két hét. Most Pálfai Jenő, a vojszlói általános iskola igaz­gatója örömmel értesített, hogy az utolsó pillanatban sikerült mindent megoldani. Zalátán Vargáné Tizer Mária lett az is­kola vezetője. Két friss diplo­más alsós tanítónő — egyik he­lyi lakos, a másik Vajszlón ka­pott szolgálati lakást, onnan jár ki - és két felsős tanár - egyikük képesítés nélküli, a másik egyetemet végzett - vál­lalta a zalátai iskolások ok­tatását. A két tanár addig na­ponta Pécsről jár ki, míg nem üresedik meg a szolgálati la­kás helyben . . . Adóm Erika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents