Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)

1986-09-02 / 241. szám

1986. szeptember 2., kedd

Dunántúlt napló

3

Amire felújításoknál oda kell figyelni

■

............ i — * ■» '■ ■ ■ —

H

ozzászólás (13.)

Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9-én megjelent Közgazdasági élet rovatunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanácselnökével készített interjúnkat, vitára kérve és ösztönözve az érdekelteket. Ezúttal két, a beruházási és felújítási folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos véleményt adunk közre.

M. Z.

._____________ i. * _......... i

P

écsi Kesztyűs Szövetkezet

A Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet tüzödei szalagja

Fotó: Proksza László

Jól fizet a cipőfelsőrész exportja

Bérmunka bérgépeken nyugatnémet megrendelőnek

Szorít a normaperc, a lemaradást túlóra nélkül pótolj'ák

Az eddigi hozzászólásokat olvasva túlságosan is az újépít- mény-centrikusság érződött ki a vitából, pedig nem érdektelen a felújítási folyamatok elemzése sem. Kritikusan el kell ismerni, e területen is van mit tenni, ámbár a megbízói és lebonyolítási oldala sokkal nehezebb, mint az új beruházások esetében. Miért? Véleményem szerint azért, mert az új létesítmények folyamatának szabályozott és joggal lefedett útvonalától sok kitérőt kell tenni, és eltérő jogos érdekeket figyelembe venni egy-egy részfolyamat befejezése előtt.

Melyek ezek a részfolyamatok, melyeket nem tanítanak meg sem a gazdasági, sem a műszaki szakemberekkel? A teljesség igénye nélkül, csak címszavakban érdemes megemlíteni az eltérőség főbb irányait: az előkészítés és a tervezés eltérőségei, a lebonyolítási feltételek és a műszaki átadás különbözőségei. Nézzünk egy részterületet, az előkészítést, mégpedig a használó, a lakó szemszögéből.

Költözés előtt

Ha felújításra kerül sor, az általunk bejelentett költözködés nagyon sok család gondját-ba- ját tárja fel. Főleg akkor, ha nem időben értesítjük az érdekelteket. Van aki szívesen költözik, de többségben azok vannak, akik e tevékenységet a hátuk közepére sem kívánják. Ezért az előkészítési egyeztetést, vagy annak szükséges belátását a lakó szemszögéből elképzelhetetlennek tartom, véleményük elsődleges kikérése mellett. Aki ezt nem teszi meg, nem látja be, a „zsákutca" táblát teheti ki a felújítási folyamatának kezdetére. A felújításoknál a lakók igényeinek és lehetőségeinek vizsgálata az elsődleges, s csak utána következhet a gazdasági és műszaki összefüggések vizsgálata.

Nézzünk a lakó szemszögéből néhány olyan kérdést, ami az előkészítés során felmerül, s arra megoldást kell keresni és találni. Például: Költöznöm kell meglevő lakásomból, hogyan, mikor, kivel, hová? Átalakítják a lakásom, vagy csak felújítják? Megmarad-e a komfortfokozata, tudom-e később fizetni a bérét? Hogyan érinti ez családi jövedelmemet? Jó ez nekem, vagy sem? Vagy a lakóközösség akarata mást erőltet rám? Megszűnik-e a bérleti jogviszony, vagy csak szünetelni fog? Ha megszűnik, vajon hol kapok lakást? Ha átmenetileg helyez el a vállalat, nem mindegy, hol van az átmeneti lakás. Ha nem szűnik meg a bérleti jogviszonyom a felújítás során, egyéb igényeim szerint

a felújításnál rendelhetek-e többletmunkát? Ha igen, hol, milyen áron, összegben? Beleszólhatok-e az egyes anyagok (például burkolatok) kiválasztásába, beépítésébe, mennyiségi és minőségi kérdéseibe? Ha többletet fizetek, ellenőriz- hetem-e?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága merül fel, s az ezekre adható megnyugtató vagy elutasító válaszok a folyamatok hullámzását csillapíthatják, adott esetben negatív irányban erősítik. Úgy hiszem, az előkészítési munka eltérőségei igazolásául elegendő ennyi, hozzátéve, a többi részfolyamat is legalább ilyen átfogó elemzést igényel, ha tevékenységünket a jövőben javítani akarjuk.

Nélkülözhetetlen

információk

A beruházónak a felújításnál a műszaki és gazdasági kérdések eldöntéséhez megfelelő információt kell kapnia, ami nem egyszerűen a szerkezeti rendszerek közötti válogatás kérdése. Az egyik hozzászóló a vitában így fogalmazott: a felújításra kerülő épületeket lakottan tervezik meg, így a fel nem tárt szerkezetek a kivitelezés alatt nyernek korrigálást. Valóban, ez a szegény ember vízzel főz elméletének kényszer- megoldása a felújítási folyamatban. Ugye, menyire egyszerű lenne, ha az Ingatlankezelő Vállalat a felújítások eldöntése előtt, üresen tartott és megőrzött állapotban rendelkezésre bocsátaná a műemlék- védelemnek, a tervezőknek a felújítandó épülettömegeket, s így jobb, használhatóbb, nagyobb korrekcióra nem szoruló, műszakilag és gazdaságilag közelítőbben kimunkált tervet kaphatnánk. Itt találkozna mindenki érdeke: a beruházóé, a kivitelezőé és az egyéné is. És itt van a de ... A jelenlegi lehetőség, a megszűnő lakások lakásszámaival, a vállalat átmeneti lakásszámaival. Lehetőségeinknek ma még elég alacsony alsó korlátja van, ámbár néha még ezek kihasználásán is lehetne javítani.

Az információk beszerzésénél nem szabad megfeledkezni az egyéb gazdálkodó és a bérleményeket használó vállalatok lehetőségeiről sem, mert ezek sok esetben negatív irányban befolyásolhatják a felújítás ütemezhetőségét. Nem ártana több információt szerezni a felújítások során a jövedelmezőségről, a szabályozás távlati lehetőségeiről, és a megvalósításhoz szükséges eszközök és eqyéb feltételek megteremthe- tőségéről.

Feltételek,

vállalkozás

A feladat lebonyolításával megbízott szervezetnek az előzőekben megfogalmazottak miatt nagyobb és speciálisabb felkészültséggel kell rendelkeznie, mégpedig:

— a műszaki, jogi, közgazdasági felkészültség és tájékozottság ;

— a megvalósítás lehetőségeinek ismerete;

— a társadalmi szükségletek rtiegértése és kielégítési törekvése;

— az együttműködési és koordinativ készség tekintetében.

Kérdés, az anyagi érdekeltségű és e problémáktól mentes kívülálló szervezet képes-e ilyen felkészültségű megszerzésére. Véleményem szerint csak olyan szervezet képes megfelelni a fenti elvárásoknak, amelynek belső erkölcsi és anyagi (létérdeke) fűződik az optimális megoldások megkereséséhez és kiválasztásához. De van-e ilyen szervezet? Ma nincs! De csírái megvannak, s létrehozható.

Korábban már többen — az Ingatlankezelő Vállalatnál is — jól-rosszul kidolgozták a felújítási-rekonstrukciós munkák folyamatrendszerét. Ezeket ismét át kellene tekinteni és korszerűsíteni. Ennek alapján kiválaszthatók azok a döntési csomópontok, amelyek már meglévő, de egymástól elkülönülten működő társadalmi, tanácsi, vállalati szervezetekhez rendelhetők. Ha ez a kiválasztás sikeres, már „csak” az erkölcsi, anyagi érdekeltségi rendszert kell célirányosan meghatározni, s kész az automatikus megvalósítás. Azért nem ilyen egyszerű, hiszen a sökféle (információ, anyagi eszköz stb.) feltétel megteremtése bonyolult szervezési feladat, de el kell kezdeni.

Vállalkozói oldalról három dolgot emelnék ki:

— Egyenlőtlen az esély a nagyobb és szervezettebb állami, szövetkezeti építőipari vállalatok, illetve a különböző kisvállalkozások között.

—- A vállalkozók információ- hiánya az ár, az anyagellátás vonatkozásában.

— A tisztán kivitelezéssel vagy tervezéssel, illetve lebonyolítással foglalkozó szervezetek helyzete a versenyben.

Az első két felvetést az előttem hozzászólók már tisztázták. Feltétlenül említésre méltónak tartom, hogy a vállalkozók (ter---------------------------- *

A beruházók jelenleg idegenkednek a verseny jellegű vállalkozási árrendszer alkalmazásától, mert félnek attól, hogy a beruházások az igazi verseny hiánya miatt indokolatlanul magas költséggel valósulnak meg. Míg az eddigi beruházási gyakorlatban a műszaki-gazdasági normatívák, a maximált áras költségvetés oiientálta a költségszintet illetően a beruházókat, addig az új vállalkozási formánál nem alakult ki a térségre jellemző verseny-órszint. A kivitelező vállalatok, élve a szabadár lehetőségével és ismerve a térség építőipari kapacitáshelyzetét — ami meglehetősen szűkös —, az előző évi tényleges árszintnél 10—30 százalékkal magasabb verseny-ár ajánlatot adnak, ha egyáltalán akad két pályázó a munkára.

Az ajánlatot tevő vállalatoknak előbb-utóbb tudomásul kell venniük, hosszú fennmaradást és fejlődést akkor tudnak elérni, ha az ..üzleti tiszvezők, kivitelezők) a verseny kiteljesülésével tiszta profiljukat nem tudják megtartani. Ez a kérdés összefügg a megbízói magatartás szükségszerű megváltoztatásának kényszerével. A megbízók legtöbbje ma még a régi, megszokott „passzív” beruházói magatartást tanúsítja. (Terveztet, meghirdet, várja a jelentkezőket, kiválaszt stb.) Ez rossz! Az igazi, a tisztességes és a népgazdasági cél irányába ható magatartás „aktív” legyen, ami megmutatkozik a versenytárgyalási felhívás alapos előkészítésében; a felhívás korrekt megfogalmazásában, a résztvevők teljes körű informálásában a szándék és a feltételek tekintetében; olyan helyzet megteremtésében, amelyben a vállalkozók ösztönözve vannak a célszerűbb és hatékonyabb műszaki megoldás, technológia stb. alkalmazásában. Tehát nem tervezőket „vagy” kivitelezőket kell versenyeztetni, hanem a feladat megoldására — az adott körülményeket is figyelembe vevő — legjobb ajánlatokat.

Vizsga

az átadáskor

S végül a műszaki átadásátvétel eltérőségeiről. Sokak szerint ej az eljárás a megvalósítás utolsó és viszonylag egyszerű, egy kicsit ünnepélyes része. Az átadás-átvétel vizsga az építtető, a lebonyolító, a tervező és a kivitelező szervezetek részére, amin meg is lehet bukni, és jeles osztályzatot (további megbízhatóságot) is lehet szerezni. A minősítés a folyamatban részt vevő valamennyi szervezetet illeti.

A felújítási munkáknál az átadás-átvétel kölcsönös jelentőséggel bír a használók, a bérlők szempontjából. Az elvégzett munka igazi minősítése erről az oldalról jelentkezik a legerősebben. Mindinkább kezd elterjedni az a helyes gyakorlat, hogy a műszaki átadáson- átvételen a használó is jelen van, s az építtetőnek, a tervezőnek, a kivitelezőnek ajánlatos jól odafigyelnie az ott hallottakra.

Németh Péter,

a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója

tességet" figyelembe veszik a nyereségszerzésnél.

A beruházók a nyereséget nem termelő jóléti közmunkák vállalatbaadásánál azért kerülnek nehéz helyzetbe, mert az ötéves tervidőszakra prognosztizált árszintjük messze elmarad a térségben kialakuló — kapacitáshiány okozta, nem reális — versenyárszinttől. Természetesen átmenetileg számolnunk kell a jelenleg kialakult magas árszinttel, de reméljük, mindez felkelti a térségen kívüli kivitelező vállalatok érdeklődését, s megteremtődik az építőipari piac kívánt egyensúlya.

A „magas árszint” jelenlegi következménye az, hogy felül kell vizsgálni az ötéves beruházási programokat, s csak azt és annyit építhetünk meg, ameny- nyit bevételeink lehetővé tesznek.

Balaskó István,

Pécs Város Tanácsa tervosztályának vezetője

Megéri nyugat-európai megrendelőtől gépet is bérelni, a bérmunkavégzés így nyereségesebb — állítják a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetben, ahol tavaly óta ilyen formában készítenek nőicipő- és csizmafelsőrészt az NSZK-beli Rheinberger cipőgyártó és kereskedő cégnek. Az együttműködés erősödik. A gép- és munkaadó partner a pécsiek évi teljesítését 4 millió 830 ezer normapercben szabta meg, aminek a kétszeresét is kérné. A 45-70 fős szövetkezeti kisüzem ezt 210 munkanap alatt, műszakonként 23 000 normapercben igyekszik megvalósí-. tani.

A feltételek kemények, módosítani egyiket sem lehet. A negyvenféle gépet, speciális berendezést — ezek elsősorban nyugatnémet gyártmányok —, fél évtizeden át bérlik a munkaadó cégtől, amely biztosítja a javítást, az alkatrészellátást is. A bérleti díj évente 60 000 márka, amire az ötödik év után majdnem fele ennyi, úgynevezett ráfizetés jön. Körülbelül 7—8 millió forint értékű géppark tulajdonosává válik majd a szövetkezet, amely a gépesítéshez ekkora pénzt egyszerre nem tudna előteremteni. A gépkölcsönző és vevő partner ezenkívül meghatározza az évi munka értékét pénzben is. Az összeg növekedő, hisz tavaly 350 000 márka volt, idén félmillió, az utolsó bérleti esztendőben már 650 000 márka. A Magyar Nemzeti Bank ennek megfelelően írja elő az éves export értékét. Az elmúlt esztendőben a megszabott 380 000 márkás exportot húszezerrel túlteljesítette a pécsi kollektíva. Elkönyvelhettek kétmillió forint nyereséget. Idén a 10—11 millió forint terme lési értékből a tavalyit megduplázó nyereség születik.

— A nyereségszintet jövőre is tartjuk. Úgy is, hogy a kívánt teljesítményt még jobban megközelítjük — nrondja Tóka József főkönyvelő. — Sokat számít, hogy a cipőfelsőrészüzemet is érdekeltté tettük egyebek között a terv- készítésben, a létszám- és költséggazdálkodásban is.

— Nem könnyű dolog megfelelni a magas követelményeknek — vélekedik Bodor János termelési osztályvezető-—, mert

erős a fluktuáció. Szerencse, hogy kialakult egy 20—30 fős hűséges, stabil gárda és a megmaradók többsége már korábban is a cipőfelsőrészkészítő szakmában dolgozott. Belőlük Gál Károlyné üzemvezető egy megbízható szax- munkáscsoportot szervezett.

Nekik sem leányálom a normaperc-előírások szerint végezni a munkát. Ezt tudtam meg Wolf Jenőnétől, aki a Pécsi Cipőipari Szövetkezettől jött át 18 évi munkaviszony után. A 40 éves Wág- ner László szabász, ha nem hozza a napi 500 normaperces eredményét, akkor bentmarad. Weisz Tiborné, aki kezdő a szakmában, arra a kérdésre, hogy birja-e a feszített tempót — nem válaszolt. Időnként ő sem megy haza rögtön a műszakbefejezés után. Pótolja a lemaradását és ezért nem jár túlóra. Jelenleg 3500-4000-e*. keres, negyed év múlva el akarja érni a 4500-at.

A helyi, az üzemen belüli képzést választotta Frey Já- nosné is. Ugyanis a szövetkezet gyakorlóműhelyt épített kétmillió forintért. Jelenleg 12 cipőfelsőrész-készítő szakmunkástanulót iskoláztat, ősztől újabb T4-et vesznek fel. Pár éven belül 35—40 ember sze- réz oklevelet. A betanított munkások képzése három helyett hat hónap, hogy fokozatosan szoktassák őket az emelt normákhoz. így remélhetőleg mérséklődik az elvándorlás. Nem mindegy, hogy mennyien mennek el, hisz ta valy a betanulás esztendejében a 20 eltávozó kiképzése 225 000 forint bérjellegű költséget jelentett, ami most már ablakon kidobott pénz.

Az emberek megtartására törekednek, hogy továbbra is nyereséges maradjon a cipőfelsőrészgyártás. El kell ér ű, hogy a sok, nagyon precíz munkáért még jobb fizetés is járjon. Másképp a dolgozók átpártolnak a környékbeli cipőipari munkahelyekbe. A verseny egyre éleződik, miután cipőfelsőrész-készítésben vállalkozik a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet, a Szigetvári Cipőgyár, a Fővárosi Kézműipari Vállalat szentlőrinci telepe, a Pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat siklósi gyára is.

Csuti J.

Magas versenyárajánlatok

Hozzászólás (14.)