Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-08 / 217. szám
1986. augusztus 8., péntek Dunántúlt napló 3 Megifjodó városok és falvak Félmillió felújított lakás öregszenek-e városaink, falvaink? Ez nem életkoruktól függ. Ha málladozó vakolatú, elhanyagolt házat látunk, öregnek, agyonlakottnak tűnik akkor is, ha alig tízesztendős. De ha értő mesterek keze nyomán újjászületik egy épület, akár százévesen is díszére válik a megifjodó városnak, falunak. Persze a benne lakók számára az is fontos, hogy az ékes homlokzat mögött korszerű, kényelmes, szép otthonok árasszanak békés nyugalmat az egész napos rohanás után fáradtan hazatérőknek. ■ * ■ Becsületet az érdemnek! Weszprémi István Már a VI. ötéves tervről szóló törvény is előírta, hogy a lakásellátást az új lakások építése mellett a meglévők fokozott felújításával is kell javítani. Az ország tizenkilenc megyéje több mint 10 milliárd forintot fordított az elmúlt öt esztendő alatt lakás- felújításra és -korszerűsítésre. Egymilliárdon felüli összeget Baranya, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, és Győr-Sopron megye. A Tolna megyei legalacsonyabb összeg is közel van a 200 millióhoz. Már csak egyötödrész Elsőbbséget kaptak a különösen rossz állapotban levő épületek, a felújítással együtt korszerűsítették a lakásokat, és a komfortosítással egyidejűleg elvégezték a műszakilag lehetséges és gazdaságos emeletráépítést és tetőtérbeépítést. Az elmondottak az ingatlankezelő szervezetek kezelésében levő — több mint 90 százalékban állami tulajdonú — lakóépületekre vonatkoznak. A fővárosban, a megyei városokban és megyeszékhelyeken ingatlankezelő vállalatok, a többi városban vegyes profilú városgazdálkodási vállalatok, a kisebb településeken pedig költségvetési üzemek végzik a munkát. Költségvetési üzemek kezelik a tanácsi lakások több mint 50 százalékát például Békés, Pest és Tolna megyében. Egyébként a 19 megyében összesen 353 ezer lakás volt 1985-ben az ingatlankezelő szervezetek hatáskörében. A legtöbb — mintegy 53 ezer — az iparosított Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében, a legkevesebb — mintegy 5 és fél ezer — Tolna megyében. (Vagyis Borsodban majdnem tízszer annyi a tanácsi lakáj, mint Tolnában, viszont a felújításra, korszerűsítésre fordított ösz- szeg alig több mint ötszöröse a tolnaiakénak.) A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy a tanácsi lakások 80 százaléka új, vagy felújítottnak minősíthető épületben van. Vagyis az állami tulajdonban levő lakások egyötöde szorul felújításra, illetve a legrosszabbak lebontásra ítéltetnek. Az élet- veszélyesnek minősített hat és fél ezer tanácsi lakásból 800 van a megyékben. Növekvő komfortfokozat A lakóház-felújításoknak is szerepe van abban, hogy az összkomfortos és komfortos lakások száma jelentős mértékben emelkedett, az átlagosnál magasabbra Békés, Fejér, Hajdú-Bihar, Heves, Komárom, Somogy, Szolnok és Veszprém megyékben. Ám az ingatlankezelő szervezetek hatáskörébe tartozó lakások egyötöde még alacsony komfortfokozatú. Az átlagosnál rosszabb a hel/Zet Győr- Sopron, Nógrád és Pest megyében, valamint a fővárosban, ahol a szükséglakások háromnegyede van. Különös gonddal végezték o műemlék épületekben levő Jakások felújítását. 1985-ben 711 műemlék épület lakóinak otthona született újjá. Ez magasabb költségeket is jelent, hiszen míg egy lakásfelújítás átlagos költsége 325 ezer forint volt 1985-ben, addig a műemlék, és műemlékjellegű épületekben ugyanez a költ- ség 752 ezer forint volt. Az ország nagy múltú városaiban is, a fővároshoz hasonlóan, alaposan megviselte az idő a régi városrészeket. Már a VI. ötéves tervben is jelentős eredmények születtek rehabilitációjuk érdekében. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok, a különböző tanulmányok és szakmai viták alapján az az álláspont alakult ki, hogy a városszerkezet teljes megváltoztatását nem igénylő, hanem azt megújító, az épületek és lakások használati értékét növelő, a lakó- környezetet is előnyösen megváltoztató rehabilitációra van szükség. Eddig is eredménnyel folyt a patinás régi városrészek megifjítása Sopronban, Pécsett, Egerben, Győrött és Veszprémben. A főváros VII. kerületében, Óbudán, a budai várban, valamint a belváros Váci utcájában is szép példákat látunk. Amint az MSZMP XIII. kongresszusának határozata is hangsúlyozza, különösen fontos társadalompolitikai feladat az elkövetkezendő időkben is a lakáshelyzet további javítása. Ennek része a meglévő lakások megóvása és korszerűsítése. A népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvény is nagy fontosságot tulajdonít a meglévő lakások felújításának, és az elavult városrészek rehabilitációjának. A tervtörvény végrehajtására hozott, 3400/1985. számú minisztertanácsi határozat is előírja a felújítás, korszerűsítés ösztönzését, konkréton azt, hogy mintegy 500 ezer lakást kell felújítani, illetve korszerűsíteni a VII. ötéves terv folyamán. (A VI. ötéves terv idején 100 ezerállami lakást újítottak fel, 75 ezret pedig korszerűsítettek. A személyi tulajdonú lakásokkal együtt összesen 400 ezer csalód otthona újult meg.) A lakosság részvételével A VII. ötéves tervben tehát a korábbiaknál is nagyobb gondot fordítanak a lakóházak felújítására. Célul tűzték ki például az 1950—1960 között épült 60—70 ezer állami tulajdonú lakás műszakilag feltétlenül indokolt felújítását. A korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy kedvezményes hitelekkel és költségvisszatérítéssel ösztönözzék a lakókat otthonuk korszerűsítésére, az épület és lakókörnyezet megóvására. Az előirányzat szerint 300- 350 ezer személyi tulajdonú lakás felújításának, korszerűsítésének hitelezési, anyag- ellátási feltételeit kell megteremteni. Lakossági részvétellel nagyobb ütemben kell javítani az alapfokú infrastrukturális ellátást, a közművesítést, energiaellátást és az útépítést. Az elkövetkezendő esztendőkben tehát újabb százezrek hajléka lesz kulturáltabb, és ezen keresztül megifjodnak városaink, falvaink. A korszerűsített, és az eredeti szépségében felújított épületek szebbé teszik a városképet, formálják a település arculatát. A tervek megvalósításához azonban nélkülözhetetlen az állam és a lakosság együttes erőfeszítése. Imre Erzsébet Sokrétű munkásságából legtöbben csak az orvostörténészt tartják szómon, pedig polihisztor volt: írt verseket (Júlia leánya Csokonai első szerelme), jelentős munkásságot fejtett ki pedagógusként, történészként, filológusként és mint numizmatikus is. E helyütt valamennyi munkásságáról nincs mód szólni. Az 1723. augusztus 13-án Veszprémben született fiú apja még a Csanádi nevet viselte, de ő — talán szülővárosa iránti szeretetből — a debreceni református kollégiumban felvette a Veszprémi, illetőleg Weszprémi nevet. Előzőleg Pápán, Sopronban, majd rövid ideig Besztercebányán tanult. Debreceni éveiben nagy hatással volt reá ,,a magyar Faust” Hatvani István, aki érdeklődését az orvostudomány felé terelte. A Collégium könyvtárában olvasta az első komoly orvosi könyvet is, Harvey „Exercitatio anatomicá"-ját. 1752-ben ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra indult, mert Magyarországon csak 1770-ben alakult meg a nagyszombati egyetemen az orvoskar. Először Bécsbe ment, ahol megismerkedett Gerhardt Van Szvieten holland orvostanárral, a világhírű bécsi orvosi iskola megalapítójával, akinek javaslatára először Zürichben, majd a hollandiai Utrechtben járt egyetemre. 1755-ben kétéves angliai tanulmányútra indult, s ennek során szülészetet, a himlő és a pestis elleni oltást tanulmányozta. Erről szóló írása európai hírűvé tette. 1756- ban visszatért Utrechtbe, ahol megszerezte a doktori címet. Doktori „remekírásában” (értekezésében) korábban végzett boncolásait dolgozta fel. 1757-ben hazatért és miután a Helytartótanács előtt Pozsonyban letette a kötelező vizsgát, Debrecenben telepedett le. Weszprémi csakhamar felismerte, hogy a Nyugathoz képest szegény és elmaradott Debrecenben nemcsak orvosként működhet, de egészségnevelő, ismeretterjesztő tevékenységet is kifejthet. Rövidesen megjelenik magyar nyelven „Kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás” című könyve, „amelyben előadatik, miképpen kellessék azokkal bánni születésektől fogva három esztendős korokig”. A 'szegényeknek szánt ismeretterjesztő írás volt ez, akárcsak másik népszerűsítő műve: „Bábamesterségre tanító könyv”. Ezért az első magyar szülészkönyvnek tekinthető művéért Van Szvieten javaslatára Mária Terézia aranyéremmel tüntette ki. 1769-ben kezdte meg az anyaggyűjtést élete főművéhez, a latin nyelven írt „Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza” című művéhez, amely 400 arra. érdemes orvos életét, irodalmi munkásságát tartalmazza. 18 évi munkája fekszik e könyvében, amelyhez az előszót Bél Károly András, „a bajor bölcsészeti kar nyilvános rendes költészettan tanára" írta: „Ahány kiváló tudományé és érdemes közéleti embernek az életrajzát az utókorra hagyták, főleg avégett tették, hogy ne csak megadják a becsületet az érdemnek és a tudománynak, hanem hogy az ilyen példákkal az olvasók kedvét is fölkeltsék azoknak az utánzására, akik dicséretes cselekedeteikkel és tudományuk bőségével halhatatlanságot szereztek nevüknek.” Sülé Tamás dr. Felújított épületek Pécsett, a Kossuth Lajos utcában Cseri László felvétele 160 diák kulturált környezetben A villányi palackozó üzemben is dolgoznak az épitőtáborozó gyerekek Fotó: Läufer László Építőtábor Grécpusztán Ilyen nem volt még! Mindenkinek egy a véleménye: essen az eső! Vagy legalább ne legyen 36 fok meleg árnyékban. A grécpusztai önkéntes ifjúsági építőtábor lakói egy hét alatt bizony egy-két kilót leadtak. — Legalább hűs lenne a víz! — sóhajt Feigel Edit, aki Székesfehérvárról érkezett, harmadikos szakközépiskolás a Hunyadiban. — Ez az első napunk a szőlőben, eddig a répaföldön kapáltunk órabérben, most szőlőt kacsolunk és segítünk az alanytelep művelésében. Jövőre is szeretnék eljönni, mert nehéz ugyan a munka, de jó itt, A programokból nem hagyták ki a sportversenyeket sem. Van köztünk olyan fiú is, aki ötödször van itt. Az ifjúsági táborban fiúk is, lányok is vannak. Fejér megyéből jöttek. Sokat segítenek, mivel az idényjellegű munkákra nincs elég ember. Az 1960 óta működő táborban most 160 diák dolgozik. Kemény verseny- tempót diktálnak egymásnak, hiszen ha valaki elmarad, a csoport pénze bánja. Hat órát dolgoznak naponta és az ellátásra nincs panaszuk. Grécpusztán idén három leendő állatorvos is dolgozik. Ők felügyelnek a középiskolások munkájára. — Természetesen előbb mi is megtanuljuk, hogyan kell bánni a szőlővel — mondja Kiss István, aki azért szereti az itteni munkát, mert szoros kapcsolatban van a természettel. Harmadszor van ifjúsági táborban, de ezzel van a legjobban megelégedve. Fogarasi János hozzáteszi, hogy kulturált környezetben telik el a tábori élet. — A szabadidős programok szervezésével bízott meg a kombinát, de korongolni is tanítom a diákokat — számol be munkájáról Abrásits Mária kerámiakészítő. — Természetesen két hét alatt ebből a szép munkából keveset lehet megtanulni, de a gyerekek szívesen jönnek hozzám. A készített munkákat itt ki is égetjük, haza is viszik őket. A konyhában hatalmas kon- dérokból mérik a húslevest, mellette rántott csirkecombok hatalmas halomban. A tábor tiszta. Büfé, zuhanyozó van. Színes feliratok köz- lik: ma jelmezbál! Egy kislány elárulta: volt munkavezetőjüket, aki szintén keramikus, Hófehérkének öltöztetik és „gyá- moltjai" lesznek a hét törpe. Bódi Ágnes
