Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-06 / 215. szám
1986. augusztus 6., szerda Dunántúlt napió 3 Hátrányos helyzetű településeink A z utóbbi másfél—két évtizedben a lakóhely szerepe, jelentősége növekedett az emberek mindennapi életében. Ehhez az is hozzájárult, hogy számos korábbi egyenlőtlenség viszont mérséklődött: a megyék iparosítása nyomán, legalábbis a kis térségek szintjén sok helyütt megoldódtak a foglalkozási gondok, csökkentek az egyes országrészek között a jövedelmi különbségek, „közeledett” egymáshoz az egyes megyék lakosságának fogyasztási szerkezete és színvonala. Az egyes jellegzetes településtípusok, mint például a törpe- és aprófal.vak, tanyák, agglomerálódó községek, különböző méretű, jellegű városok között viszont még növekedhettek is a különbségek, elsősorban a megszerzett jövedelem felhasználása, felhasználhatósága, illetve az ellátottság, az életkörülmények terén. Ha túlzónak is tartjuk azon vélekedést, miszerint „ . . . a társadalmi egyenlőtlenségek forrását nem a foglalkozás vagy az iskolázottság, hanem a lakóhely jelenti", tény, hogy e növekvő különbségek azt is jelentik, hogy egyes településtípusokban, egyes területeken a települési és társadalmi hátrányok halmozódnak. Halmozódó egyenlőtlenségek Ez részben abban nyilvánul meg, hogy az életkörülmények fejlődése elmaradt az országos szinttől; a kisfalvak ellátottsága még romlott is: körzetesí- tették az iskolákat, a tanácsokat, megszűnt a posta, néhol még a vegyesbolt is. A műszaki infrastruktúra legfontosabb elemei, a villany, a bekötőút, a tömegközlekedés, a palackos gáz eljutott ugyan a falvakba is, de később e téren is lelassult a fejlődés, vagy annak terheit sokkal inkább a lakosság viselte, mint a városokban. A munkaalkalmak szűkössége, választékuk szegényessége a munkaképes korúak, a szakmával, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők elvándorlását ösztönözte. így a helyben maradó lakosság egyre nagyobb hányada idős, nyugdíjas, nem rendelkezik szakmával. Ez pedig újabb társadalmi, települési hátrányok forrása: ezekben a községekben alacsonyak a jövedelmek, a lakosság jó része nem tud nagyobb mértékben résztvenni a kiegészítő jövedelmeket adó munkában, háztáji termelésben, de a települések érdekében végzett társadalmi munkában sem. A település szegényedik, ez tovább fokozza az elvándorlást. E kedvezőtlen folyamat már a hetvenes évek elején magára vonta a területi fejlődéssel foglalkozó szakemberek, geográfusok, közgazdászok, szociológusok figyelmét. Megállapították, hogy hozzávetőleg 1—1,1 millióan éltek a kifejezetten hátrányos helyzetű területeken; egyértelművé vált, hogy az elmaradott területek problémáját nem lehet a tanyás települések vagy Szabolcs-Szat- mór megye gondjaira szűkíteni. Kedvezőtlen helyzetű területek alakultak ki a Dunántúlon is, fejlettnek tartott megyékben is, A rádfalvai főutca mint például Borsod-Abaúj- Zemplén megyében az országhatár menti sáv. Átfogó programot A területfejlesztési politika is felfigyelt e területek létére, azonban elsősorban a termelés oldaláról érzékelte a gondokat; természetszerű, hogy így mindenekelőtt e területek gazdálkodásába kívánt beavatkozni, e területen akart kedvező folyamatokat elindítani. A terület- és településfejlesztési politika megújhodása közepette e területek gondjai mindvégig a figyelem középpontjában maradtak, bár gyakran csak mint az aprófalvak vagy a tanyás területek problémái. Az országgyűlésnek „A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai"-ról hozott múlt évi határozata kimondta: „Tovább kell folytatni —- állami hozzájárulással is — a gazdasági fejlődésben elmaradt térségek felzárkóztatását . . .”. A feladat megoldására területfejlesztési alapot létesítettek. Az alapot az elmaradott térségekben használják fel. Ezek elhatárolása az érdekelt minisztériumok, tudományos intézetek és a tanácsok bevonásával megtörtént. A 23 térségben 574 település található, bennük él az ország lakosságának mintegy 4 százaléka, 431 ezer fő. Nagy, összefüggő térséget alkotnak Sza- bolcs-Szatmár megye keleti harmadában (Szatmár-beregi síkság, Dél-Nyírség), Borsod- Abaúj-Zemplén megye országhatár menti sávjában, Baranya megyében a Dráva mentén, Zala és Vas megyében szintén az országhatár közelében, de kisebb foltokban szinte valamennyi megyében. A vázolt helyzet javításának szándéka kialakult, egyik eszközeként a VII. ötéves tervben a területfejlesztési alap áll majd az érdekelt megyék rendelkezésére. Az elérendő célok, a fejlesztés mikéntje körül viszont egyelőre bizonytalanság tapasztalható, pontosabban, egyes kutatók vitatják a tervezés célkitűzését. E szerint ugyanis ,,a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének célja, hogy a meglévő gazdasági bázis erősítésével, szerkezetének korszerűsítésével, és új fejlesztésekkel növekedjen a térségek eltartó képessége, bővüljenek a foglalkozási lehetőségek. . . . Ehhez kapcsolódóan kell az elmaradott térségekben a legszükségesebb termelő infrastruktúrát fejleszteni.” Társadalmi kötelesség Az elképzelések szerint a mezőgazdasági területek hasznosítása külterjesebb lenne, a szántó egy részén erdőt, gyepet telepítenének. Ez viszont 20-30 ezer keresőt feleslegessé tesz a mezőgazdaságban. Az ipari termelés — esetenként az idegenforgalom — növelésével, új ipari üzemek telepítésével szándékoznak e számottevő munkaerőt lekötni. Ezzel szemben felvetődik: célszerű-e ezen a rossz forgalmi fekvésű, kiépítetlen infrastruktúrájú területen az ipartelepítést szorgalmazni? De ha nem ezt tennénk, mi lenne ennek a következménye? Valószínű, hogy a lakosság életkörülményeinek javítása, a hátrányos települési környezet lehető ellensúlyozása e területek „életben tartásában” legalább annyira szükséges, mint a munkaalkalmak szaporítása. Elfogadható, ha ezen feladatokat nem a területfejlesztési alap oldja meg; de az alap hatékonysága is megköveteli, hogy e területekre átfogó fejlesztési program készüljön. Elképzelhető tehát, hogy a termelés hatékonysága további népességcsökkenést idéz elő, ám a helyben maradó lakosságnak megfelelő életkörülményeket teremteni — társadalmi kötelezettség. Végül az is nyilvánvaló, hogy az egyes hátrányos helyzetű területek gondjai nem azonosak, megoldásuk útja is szükségképp eltérő; a fenti kérdéseket minden egyes térség esetében fel kell tenni, s keresni a helyi adottságokhoz leginkább alkalmazkodó választ. Beluszky Pál, MTA Regionális Kutatások Központja A fiatalokért Bulgáriában Egy szociálpolitikai szeminárium tanulságai A Vitosán tett kirándulás, a megannyi színes, apró virág, a havas csúcsok júniusban, avagy az üdülőközpontok, a Fekete-tenger parti elegáns szállodák, a víz kékje, 'vagy haragos sötétebb- je . .. A hegyi síparadicsomok . . . Netán a trák kincsek? A rogozeni paraszt- ember, aki meglelte a szépséges kincseket, melyek huszonnégy évszázadon át a 'föld mélyén bújtak meg. Minderről izgalmas és érdekes élménybeszámolót lehetne írni. Ennek ellenére másmilyen kincsekről szólnák, melyeket Bulgáriában, a nemzetközi szociálpolitikai szemináriumon fedezhettem föl a kéttagú magyar delegáció egyik tagjaként. A tíznapos, igen gazdag programra huszonkét ország — Ausztria, Afganisztán, Magyarország, NDK, Kambodzsa, Ciprus, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Mozam- bik, Mongólia, Namíbia, Jemen, Nigéria, Nicaragua, Lengyelország, Románia, Szíria, Szovjetunió, Finnország, Csehszlovákia, Etiópia, Görögország — újságíró-szövetsége küldte el képviselőit. Ügy mondják, hogy egy ország azzal is méretik, miként törődik a rászorultakkal — az öregekkel, a fiatalokkal és a gyerekekkel. íme, az egyik minta, mely elsősorban az egyetemi városok figyelmébe ajánlható. Szófiában, egy napon szép parkos negyedben diákváros épült, ahol jelenleg huszonötezer család él: diákszülők egy-két aprósággal. Nyilván, a városnegyed létrehozása a főváros vagy a társadalom részéről is valamiféle lemondást jelentett, de valljuk meg, e rangsorolás mindenképp tiszteletet érdemel. A város vezetői elmondták azt, hogy a főiskolások és egyetemisták lakáshoz jutása nemcsak a népszaporulat emelkedésében jelentős, hanem atéren is, hogy az értelmiségi fiataloknak gyakorlatilag nem kell kétszer átélniük a munkakezdés gondjait, problémáit, hiszen a munkába állás után má: nemigen mennek szülési szabadságra, a gyermekek betegsége miatti munkakiesés is szinte elenyésző. A diákcsaládok garzonjellegű lakásokban élnek, melyek 'bére szimbolikus: havonta mindössze öt leva, azaz száz forint alatti a fizetendő összeg. Az étkezési díj is meglepően és méltányosan alacsony: naponta személyenként nyolcvan sztotinkát fizetnek csupán a reggeliért, ebédért és vacsoráért. S mindehhez hozzátartozik az is, hogy a lakótelepen szép számmal épültek kultúr- és sportlétesítmények, üzletek, vannak bölcsődék, azután hat óvoda és rendelőintézet. Beszélgettem egy diákházaspárra!, akik arról is beszámoltak, hogy a telepen igazán kitűnő a közösségi szellem, készségesen és megértőén segítenek egymásnak, gyakran szerveznek együtt programokat, fölváltva vállalnak egymástól gyermekügyeletet esténként. S következzék egy másik városrész, pontosabban egy utca — a másik példaként. Várnában építettek, illetve néhány ház átalakításával tették egységessé és „egycé- lúvá” az úgynevezett gyermekek utcáját. Mielőtt izgalmas sétát indítványoznék a szinte egyedülálló utcában, csupán egyetlen adat: Bulgária 340 településének 308 úttörőháza van. Tehát az Ifjúság Zászlaja gyermekkomplexum, több régi és azokhoz harmonikusan illeszkedő, új — épületből áll, amelyek mind-mind a gyerekekéi. Azonkívül, hogy ott tartják különböző foglalkozásaikat, maguk takarítják, teszik rendbe a termeket és a házak környékét. Ez utóbbi igen jó hatással van a 6—14 évesekre és sokkal jobban ragaszkodnak klubjaikhoz, mintha a készre mennének. S most következzék a felsorolás, hogy mi minden kapott helyet ezekben a csinos épületekben. Az egyikben bábszínház, a mellette lévőben bábmúzeum van, arrébb az ifjú fotósok tartják foglalkozásaikat, majd a könyvtár és a könyvesbolt következik, kicsit távolabb a számítás- technikai klub tagjai gyakorolnak, illetve dolgoznak. Ugyanis nyaranta különböző vállalatoknak bérmunkát vállal a klub, s természetesen a munkabér is közös. Érdemes megjegyezni, hogy a számítógépek javítását is házon belül végzik. Számomra a legnagyobb élményt a gyerekköltők háza jelentette. Tulajdonképpen egy olyan csoportról van szó, melynek tagjai szeretik az irodalmat, kiváltképpen a verseket, no és szárnyaik bontogatását már a betűvetéssel szinte egyidő- ben elkezdték. Várnában már két gyerekköltőnek adták ki a verseskötetét. V. Horváth Mária A régióban egyedülálló áruválaszték Növekvő lakossági forgalom / Nagyméretű parkolóhely segíti a bevásárlást a TITÁN-áruház mel lett. TITÁN-áruház a Verseny utcában A Titán Kereskedelmi Vállalat fő profilja éveken át a kö- zületek felé történő értékesítés volt. Lenin téri kirendeltségük így inkább a nagytételű áruforgalomra volt berendezkedve. A Verseny utcai úi áruházuk tavaly októberi nyitásával azonban a lakossági forgalom is nagyobb szerepet kap. A kulturált, rendezett körülmények a modern üzletház egyre több érdeklődőt vonz. Legtöbben személygépkocsival jönnek, (parkoló áll a vásárlók rendelkezésére). de a 40-es, illetve a 32- es busszal is megközelíthető. — A belvárostól, a forgalmasabb gócpontoktól bizony távolesik az áruház, de az érdeklődőket útbaigazító táblák segítik, — mondja Wilhelm Rezsőné üzletvezető. — Az pedig mindenképpen előny, hogy csak pár száz méterre vagyunk a raktárbázisunktól, ahogy egy ilyen ideálisan nagy területet kaptunk. Az áruház eladótere 260 négyzetméter, a raktárhelyiség 1800 négyzetméter, az udvar alapterülete pedig 2000 négyzetméter. Forgalmuk dinamikusan növekszik és ami a legfontosabb, az értékesítési arány fokozatosan a lakosság felé billen. Az első hónapban a 800 000 forintos közületi bevétellel szemben a lakossági csak 200 000 volt, az elmúlt hónapban pedig már 300 000-et tett ki a lakossági a 900 000 forintos közületi forgalomból. Csak a közületeknek tudnak előjegyzést vállalni, de magán- személyek is érdeklődhetnek telefonon, ha van a kért áruból, félreteszik. Az áruház közepén dobogón emelik ki azokat a cikkeket, amelyekre a vásárlók figyelmét különösen fel kívánják hívni. — A dél-dunántúli régióban mi vagyunk az egyetlen áruház jellegű Titán kirendeltség, ahol ilyen széles az áruválaszték. Nemcsak háztartási, műszaki cikkekkel, szerszámokkal, vasáruval, műanyaggal, hanem vegyi áruval is foglalkozunk. A beszerzés folyamatos, mintegy 25 vállalattal állnak kapcsolatban. Nagyobb szállítóik a helyi és a környékbeli megyei Titán kirendeltségek, valamit a METALLOGLOBUS, a Debreceni HUNGÁRIA és a MŰÁRT. — Vásárlóink bizton számíthatnak ránk, vízvezeték-szerelési cikkekben — a csőtől a csapig —, de néha hiánycikkünk, sajnos az OTP-hitelre vásárolható színes televízió és automata mosógép. Célunk, hogy vásárlóink mindent egy helyen kapjanak meg. Az áruválaszték további bővítését tervezzük. Gondolok itt elsősorban az ipari villamossági felszerelések között a robbanásbiztos cikkekre, például lámpatestre, bővíteni szeretnénk a PVC-csö- vek és idomok sorát. — Én is hallottam azt az észrevételt, hogy eladóink türelmetlenek, udvariatlanok a vásárlókkal. Idő kell ahhoz, amíg embereink megszokják a változást és hogy összhang alakuljon ki a lakossági és közületi eladás között. Más ugyanis egy közületi vásárló, aki már többször járt nálunk, és más egy idős néni, aki mindent tudni szeretne a fűnyírógépről, amit megvásárol. A problémák inkább akkor fordulnak elő, amikor több közületi és magán- személy fut össze. Kollégáink viselkedésére az üzlet vezetőivel közösen odafigyelünk. Úgy vélem történt előrelépés, és a továbbiakban is mindent megteszünk annak érdekében, hogy a vevők elégedetten távozzanak áruházunkból. N. A.
