Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-29 / 237. szám
6 Dunántúli napló 1986. augusztus 29., péntek v.v.vXvVvVvv.v.v.v.v.v.^^^ Nagyobb mozgástérre vao szükségük a vállalatoknak Szerzőnk, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkárhelyettese cikkében sorra veszi a magyar vállalatok hatékonyságát befolyásoló, döntéseit korlátozó tényezőkre, javaslatokat téve azok föloldására is. A ' ■ ■ — rendezvény, a XXV. jubileumi közgazdász vándorgyűlés Miskolcon zajlott, ahol ott voltak a baranyai közgazdászok képviselői is, s beszámoltak rovatunk olvasóinak a szekcióülésen elhangzottakról. Most Csikós Nagy Bélának, a vándorgyűlés zárszavában mondott néhány gondolata közreadásával teljessé tesszük beszámolónkat. Még egyszer a miskolci közgazdász vándorgyűlésről Mint ez már hagyomány, az idei közgazdász vándorgyűlés zárszavát is dr. Csikós Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke tartotta, magvas gondolataival, szellemes eszmefuttatásával és szókimondásával nagy sikert aratva. Az alábbiakban gondolatainak egy kis csokrát nyújtjuk át. A gazdaság egészében a létszám csökken. Különösen érezhető ez az ipari termelésben. Ezzel párhuzamosan 'főleg az iipari létszám összetétele és szakmai színvonala folyamatosan romlik. Az új, vállalaton belüli kisvállalkozási formák bizonyos előnyeik mellett 'kedvezőtlenül hatnak az alaptevékenység termelékenységére. Szinte már közhelyként hangzik, íhogy a művezetők jogai és kötelességei nem teszik lehetővé a nagyon szükséges funkciók ellátását. Ugyancsak általános téma, hogy a vállalati műszaki, gazdasági értelmiség társadalmi, erkölcsi és anyagi megbecsülése nem megfelelő, és emiatt e réteg tényleges teljesítménye csökken, ezzel a termelés ráfordításain túl jelentkező, szellemi tevékenységből eredő extraprofit hiányzik a gazdasági hatékonyságból. Közismert Magyarország termelékenységi színvonalának elmaradása a fejlett országokhoz képest. Talán az is közismert, hogy ez a lemaradás a közvetlen termelőüzemi területeken lényegesen kisebb, mint a vállalatok ossz létszámára vetítve. Ezen a termelés és a vállalatok hatékonyságát alapvetően befolyásoló tényező feszültségeinek feloldása egyaránt igényel vállalati erőfeszítéseket, gazdaságpolitikai és politikai elhatározásokat. Ez utóbbi esetében alapvetően olyan fajta intézkedéseket értek, amelyek biztosítani tudják a munka becsületének visszaállítását, a valóságos teljesítmény valóságos megbecsülését és a munkamorál javítását. Vállalati feladatként egyértelműen fogalmazható meg egy olyan következetes vezetői magatartás, amely vállalaton belül elősegíti ugyanezen célok végrehajtását. Korlátok A magyar gardaságra ágazatonként eltérő mértékben ugyan, de rányomja bélyegét a most már több éve tartó restrikció. A berüházási vásárlóerő fokozatos korlátozása párosulva azzal a problémakörrel, hogy a korszerű gépek •igen jelentős része csak konvertibilis importból szerezhető be, azt eredményezte, 'hogy csökkentek a vállalati beruházások és ezen belül a korszerű technikára fordított összegék. A folyamat eredményeképpen a gazdaság egészében romlik az állóeszközök technikai színvonala, egyes számítások szerint a korszerűségi színvonalat bizonyos mértékben jellemző nettó/bruttó állóeszközérték aránya az 1970 körüli szintre esett vissza. Súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy sok esetben viszonylag kis összegű, a minőségi színvonalat javító beruházások végréhajtására is kevés és késői lehetőség van. A struktúra- váltás alapkérdése szintén az állóeszközfejlesztés, ezért a kétségtelenül helyes gazdaságpolitikai és gazdasági határozatok végrehajtása anyagi eszközök hiányában késedelmet szenved. A pénzügyi elszámolás és feltételek szempontjából a külön kezelt felújítási és állóeszközfejlesztési tevékenység számos problémát vet fel. A fenntartási tevékenység olcsóbb forintot jelent, ezért sok esetben a vállalatok a valójában drágább és esetleg korszerűtlenebb megoldást eredményező felújítást választják az új igép beszerzése helyett, konzerválva ezzel a technikai színvonalat. Sokfajta okból alapvetően a létszámhiány, némely esetben értékesítési gondok, illetve anyagellátási ütemtelenségek miatt a gazdaságban működő eszközök kihasználtsága romlik. Mindezen jelenségek együttesen nagyon kedvezőtlen képet mutatnak a technikai színvonal alakulásáról és ehhez még számításba kell venni, hogy a jelenlegi technikai színvonal ugrásszerű megváltoztatására a közeljövőben nem lesz lehetőség, tehát mindazon probléma, amely a meglévő eszközállományhoz kapcsolódik, termelékenység, struktúra, minőségi színvonal tekintetében várhatóan tartósan megmarad. Ennek ellenére állítom, a meglévő eszközök megfelelő kihasználása esetén az anyag- ellátás, a létszám, a szervezési színvonal növelése mellett a jelenleginél lényegesen jobb termékszínvonal kibocsátására alkalmas. A mutatkozó 'feszültségek feloldása szintén vállalati és irányítási intézkedéseket igényel. Az átmenetileg járható út a teChnikai-techno- lógiai transzfer gyorsítása, a lízing üzletek kiterjedtebb alkalmazása, a .műszakszám növelése, megfelelő keresetszabályozás intézkedésekkel alátámasztva, például: a műszak- pótlék adómentessége. Alapvető vállalati feladatnak érzem a gyártmányfejlesztés színvonalának növelésével a hatékonyság javítását is. Feltételrendszer Teljes objektivitással állíthatom, a szabályozórendszer 'működése nem biztosítja azt, hogy a vállalatok tevékenysége, erőfeszítéseinek fő iránya a népgazdasági fő célkitűzésekkel egybeessék. Emellett azonban azt is el kell ismemi, hogy olyan tökéletes szabályozó- rendszer még elvileg sem képzelhető el, amely egy de- konjunkturális időszakban, általános 'hiányhelyzetben, a népgazdaság külső egyensúlyának ily mértékű romlása esetén képes lenne minden követelménynek megfelelően elősegíteni és kikényszeríteni a vállalati hatékonyság növelését. A gazdaságirányítással és szabályozással összefüggő kérdések közül néhányat szeretnék csak megemlíteni, amelyek befolyásolják a vállalatok döntési mozgásszabadságát, és emiatt korlátozzák a hatékonyság növelésére irányuló erőfeszítéseket: 0 A vállalatok számára nagyobb mozgástér szükséges. Éles ellentmondás mutatkozik a deklarált és a jogszabályokban is rögzített vállalati önállóság növekedése és a gazdálkodást befolyásoló irányítási beavatkozások szaporodása között. A gazdaságirányítás átalakítása, a vállalatirányítás demokratizálása mellett a piacfelügyeleti tevékenység egyes elemei gyakorlatilag teljesen behatárolják a vállalati tevékenységet. 0 A műszaki fejlesztés nem része a gazdálkodási tevékenységnek és szabályozásnak, a folyamat kezelése és finanszírozása nem egységes (ku- tatás-alkalmazás-beruházás), az innovációt az adórendszer nem segíti, kedvezményben nem részesíti. 0 Megítélésem szerint nem elég intenzív a kormányzati szervek közreműködése a külföldi piacok megszerzésében. A szocialista lehetőségeket államközi megállapodások, kontingensek határolják be, tőkés országok irányába pedig nem kielégítően működik a magyar gazdasági diplomácia. # A beruházást drágító tényezők a fejlődést lelassítják, ez nem csak a felhalmozás külön adóztatására vonatkozik, hanem a beruházáshoz szükséges rengeteg hatósági engedélyre és előírásra, arra, hogy a termelő beruházásoknak el kell viselniük az infrastruktúra kiépítését is (másutt ez állami feladat), arra, hogy a beruházási rendszer nehézkesen működik, és a hosszú átfutási idő következtében a belépés időszakára a kapacitások jelentősen diszkontálodnak. % Támogatási rendszerünk szemlélete alapvetően problémáktól terhes. Minden támogatás veszteség- térítés jelleggel működik, tehát a rosszat támogatja, nem pedig az átlagon felüli jót. (A jónak nincs támogatásra szüksége, mondja az elmélet.) A támogatás bruttó rendszerű, ezért az annál a vállalatnál, amely nyereséget hoz létre, adófizetési kötelezettséget is jelent. Ilyen módon az adótámogatás-spirál megállíthatatlanul emelkedik. A jelenlegi helyzeten csak valamilyen adóreformmal lehetne segíteni. # A kétségtelenül fontos és helyes antiinflációs döntés végrehajtása formális és csak felszíni jelenségekre irányul, az inflációt gerjesztő alapkérdésekkel jelenleg senki sem foglalkozik, de ez a vállalati hatékonyságot alapvetően befolyásolja a jogos áremelési törekvések adminisztratív korlátozása. 4 A szabályozás meglehetősen sok hézagja az irányítástól különböző rásegítő intézkedéseket követel meg. Ennek leglátványosabb megjelenési formája az úgynevezett megállapodásos, illetve exportnövelő pályázati rendszer. Azt hiszem, önmagában ez egy szükséges eszköz- rendszer kiegészítője lehet, de a lebonyolítás módja és időtartama azt eredményezi, hogy a vállalati magatartás gz irányítással szemben alkudozásra kényszerül. Egyes vélemények szerint ez az alku tartalmában már kezd hasonlítani a direkt irányítási rendszer tervalkuihoz. # Közvetlenül is és áttételesen is rontják a vállalati hatékonyságot a jogszabályokból eredő bonyolult korlátok. A gazdasági jogszabályok, a mértékrendszer gyakori változtatásával rövidtávú szemléletre kényszerítik a vállalatokat, az egyéb jogszabályok pedig sok esetben túlzott követelményeket és determinációt jelentenek (minőségi előírások, tűzrendészet stb.). Többek között erre és a túltengő adatszolgáltatási igényre vezethető vissza az a termelékenységi különbség, amely az összvállalati létszámra vetítve jelentkezik. Hézagkihasználás Mindez, amit felsoroltam, az irányítás feladatkörébe tartozó probléma. A teljes objektivitás megköveteli annak elismerését is, bogy a vállalati magatartás igazodik a helyzethez, igyekszik kihasználni a hézagokat és sok esetben a szellemi energiák jelentős részét az elintézés köti le és nem a vállalati teljesítmény növelésére irányuló erőfeszítés. A kérdés persze nyitott, 'hogy ezért ki és kinek tehet szemrehányást. Kelényi Gábor ELFELEJTETTÜK A PIACÉPÍTÉST. A mi igazi problémánk, hogy elfelejtettünk megfelelő kapcsolatrendszert kiépíteni a világpiaccal. így nem lehel dolgozni, ahogy ma mi KGST módszerekkel dolgozunk: vannak kontingensek, azt lehívjuk, teljesítjük vagy nem teljesítjük, késéssel vagy nem késéssel állandó vagy nem állandó minőségben, adunk vagy nem adunk alkatrész-utánpótlást. A Nyugattal így nem lehet kereskedni, ott újfajta piaci módszerekkel kell dolgozni, amit elmulasztottunk megtenni. Amikor a világpiac felé való piacépítésről beszélek, félreértés ne essék, ez nem a KGST-től való elfordulástakarja jelenteni. A KGST-ből is kicsúszunk, ha nem tudjuk megoldani a világpiaccal való viszonyunkat, mert ott is növekszik a magyar termékek iránti műszaki érzékenység és minőségi követelmény. Mindkét relációban meg kell tudni egészségesen oldani az egyensúly kérdéseit, s ez bonyolultabb kérdésnek tűnik, mint a termelési struktúra változtatása. A TŐKEMEGTÉRÜLÉS ALAPKÖVE. A szocialista gazdaságban a tőkefunkciót nem lehet kikapcsolni. A munkaerő, a tőke és a föld, ezeknek társítása a mi gazdaságunkban is lényegében alapvető feltétel. Szerencsére, ez már a gyakorlat számára nem probléma, az 1984-es központi bizottsági határozat és az 1985-ös minisztertanácsi határozat már világosan megfogalmazta, amikor a nyereségérdekeltségről a vagyon- érdekeltségre ment át, amiko, a tőkemozgás kérdéseit tisztázta, s általában amikor tehát a bankrendszer korszerűsítését napirendre tűzte. Tulajdonképpen itt a tőkefunkcióval számolni kell. Megmondom őszintén, ez nem egy új felfedezés, ezeket 1959-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján, amikor a közgazdászok ösz- szeültek, jó néhányon megmondták, ha nem akarunk lemaradni a műszaki versenyben a tőkésekkel szemben, akkor a tőkemegtérülés alapkövére kell helyezni a termelésszervezést. Egyesek erre ti! takoztak, vissza akarják hozni a kapitalizmust. Kérdem én, mi köze a kapitalizmusnak ahhoz, hogy az én szocialista vállalatom milyen elvek szerint szervezi a gazdasági hatékonyságot?! KIZSÁKMÁNYOLNÁK A RESTEK. A másik fontos kérdés a munkaerő. A szocialista Franz Oppenheimer még Lenin előtt leírta egy könyvben: ha a szocialista társadalmak elfeledkeznek arról, hogy a munkaerőt áruként kezeljék, akkor a következő probléma érheti ezeket a társadalmakat. Megszüntetik a tőkés kizsákmányolást és kapnak egy újfajta kizsákmányolást, a tunyák, a restek, a lógósok kizsákmányolják a dolgozóka', a szorgalmasan dolgozókat. Meg is kaptuk ezt körülbelül. Tulajdonképpen ezek nem új dolgok, történelmileg korai felismerések, melyekre tulaj donképpen időben nem reagáltunk. CSŐDELJÁRÁS ÉS ELBOCSÁTÁS. Két kellemetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet. Azért érdemes elkerülni a kellemetlen dolgokat, mert ha nem őszintén beszélünk róla, akkor mellébeszé- lünk a dolgoknak. Az árutermelő gazdaságnak van két olyan sajátossága, amiről mi megfeledkezünk. Az egyik a vállalatfelszámoláshoz kapcsolódik, a másik a munkáselbocsátásokhoz. Meg kell mondani, az árutermelő gazdaságban a növekedés izempontjából talán a két legfontosabb hajtóerő a vállalatfelszámolás és a munkaerő-elbocsátás. A csődeljárást a történelem folyamán, amikor az árutermelés kibontakozott, nem azért foglalták jogi keretbe, mert mindenki élvezte a csődeljárást, vagy valami kívánatos állapotnak tekintette azt,' hogy csőd van. Ellenben fenyegetettségi viszonyba kellett hozni a vállalatokat: ha nem vigyáznak és nem állnak helyt a versenyben, akkor bajba kerülhetnek. A munkaerő-elbocsátást történelmileg a jogalkotás nem azért engedte meg, mert valami borzasztó kellemes társadalmi epizódot jelentett a vezetés számára, hogy munkanélküliség van és átmenetileg munkahelykeresés. Hanem azért, mert ha nem engedi meg, hogy a nem hatékony munka kapcsán a nem dolgozókat elküldjék, akkor megszűnik a nyomás, hogy az emberek a munkaidőt kihasználják és dolgozzanak. Marx mondotta: az árutermelő gazdaság csak az árutermelésre érvényes törvények alapján képes hatékonyan működni. Árutermelés vállalatfelszámolások, munkaerő-elbocsátások nélkül nem folytatható. MUNKASTÍLUS. Gazdaságpolitikánk munkastílusáról. Az a véleményem, az államigazgatásra nem lenne megalázó, ha egyszer már felismerné, neki szolgálnia kell a gazdaságot és nem uralkodni rajta. Magam is sokáig dolgoztam az államigazgatásban, s mondhatom, mi úgy tudtuk vinni az Árhivatalt, hogy nem basáskodtunk a gazdaságon. Konszenzusban voltunk azokkal, akiknek életét, sorsát, jövőjét kellett szabályozni. Az elmúlt években több alkalommal is közre kellett működnöm olyan külföldi delegációkkal való konzultációban, ahol a miniszterelnök vezette a külföldi delegációt, s ott voltak a vállalatok is. Egészen meglepődtem rajta, milyen más stílusban mutatkoznak oti a kapcsolati rendszerek a vállalat és a miniszterelnök között. A miniszterelnök pontosan tudja, hogy az országnak a sorsa a vállalatok kezében van. Ha ott baj van, akkor az állammal is baj van, ha ott minden jól megy, akkor az államnak is jól megy. Tulajdonképpen ezt a viszonyt kellene egy kicsikét emberi kapcsolatokká formálni idehaza is. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVARI ZOLTÁN Őszi vetőmagellátás A legtöbb őszi vetésű növény 92japorító anyagából jó ellátást ígér a nagyüzemeknek a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat. Az aszály az ellátásban nem okoz fennakadást, mert bár a termésátlagok a magtermő táblákon is valamelyest elmaradtak a tervezettől, ám bőséges volt a termő- terület, s ennek összes hozama megfelelő tartalékképzést is lehetővé tesz. A vállalatnál az MTI munkatársát arról tájékoztatták, hogy a legfontosabb őszi vetésű növények összesen mintegy 75-80 fajtájának magját már ezekben a napokban szállítják a gazdaságokba. A megrendelőket kivétel nélkül kielégítik, arra törekednek, hogy segítsék a termelőszövetkezeteket és az állami gazdaságokat a fajtaváltásban, szorgalmazzák az új nemesítésül fajták termesztésbe vonását. így például ezen az őszön öt új, idén minősített búzafajta vetőmagjából rendelhetnek az üzemek. Az ősszel várhatóan mintegy 1 millió 350 ezer hektáron kerül a földbe búza, ehhez az igényeket több mint 60 százalékkal meghaladó készlet áll a vetőmagvállalat raktáraiban, összesen félszáz búzafajta vetőmagjából választhatnak a gazdaságok. A múlt évihez képest tovább növekedett a hazai nemesítésű, illetve belföldön fenntartott fajták aránya, s ezek az értékesített mennyiség 70 százalékát adják. Most kezdik meg az új GK öthalom, MV 14, MV 15, GK Zombor és az FD 5 fajták forgalmazását, amelyekből azonban egyelőre csak elit és elsőfokú vetőmag áll rendelkezésre. A rozsból — amelyet várhatóan körülbelül 70 ezer hektáron vetnek el a gazdaságok — mintegy 20 százalék tartalékuk is van. A négy régebbi takarmányrozs fajtán túl bővítik a választékot az NSZK-ban nemesített Merkator fajtával, amelyből a szükségleteknek megfelelően importáltak. Kínálják a Tetra- ploidot, amit anyarozs termesztésére használhatnak a nagyüzemek. SZÜLETTEK: Kerekes Zsófia, Sütő Rita, Pazaurek Szabina, Kismihály Zsanett, Molnár Tamás, Ligeti Péter, Petricsevics Milán, Murgács Miklós, Schneider Adrienn, Danáczi Napsugár, Szántosi Roland, Fodor István, Vörösvári Richárd, Deák László, Palotás Balázs, Vati Péter, ^Erdősi Bertalan, Ferge Dávid, Nagy János, Gátonyi Krisztián, Várszegi Adrienn, Háber Vivien, Péter Sarolta, Denke Barbara, Sass Anikó, Kollár Erika, Plachi Hajnalka, Bencze Hajnalka, Karádi Gabriella, Kava- lecz Anita, Téglás Anita, Szilágyi Ildikó, Pancsa Natália, Vas Csaba, Milhoffer Tibor, Kellermayer Bernát, Varga Zoltán, Szép Gabriella, Makay Eszter, Lakatos Gabriella, Benkö Tamás, Melegh Béla, Varga Benedek, Egres Dávid, Biletics Rezső, Maza Márió, Németh Gábor, Kiss Ivett, Batancs Zoltán, Kovács Gergely, Nagy Tamás, Kiss Kitti, Zsömle Krisztina, Balaskó Éva, Kovács Eszter, Liber Eszter, Lázár Viktória, Tóth Viktória, Francz Roland, Tóth Ildikó, Bercsa Dávid, Fehér Felicia, Papp Dániel, Lotz István, Fehér Dóra, Bácsalmásy Réka, Bar- lai Dávid, Biri Gábor, Kovács László, Petrovics Mátyás, Szakács Gábor, Nikolics Tamás, Molnár Eszter, Arr Csilla, Feldvébel Zsófia, Horváth Edit, Horváth Edina, Horváth Andrea, Kis Ilona, Schubert Renáta, Baróthy Laura, Kovács Anita, Száraz Katalin, Knőbl Anikó, Horesnyi Gábor, Csuka Sándor, Kiss Ildikó, Horváth Noémi, Tolnai András, Tóth Csaba, Kobelák' Béla, Bányavölgyi Tamás, Szép Zoltán, Novák János, Kovács Krisztián, Danku András, Kövér Diána, Hohmann Dorisz, Telegdi Rácz Olga, Stivics Adrienn, Orsós Melinda, Schmidt Gábor, Berki Péter, Perlaki Gábor, Markó Gábor, Huszár János, Berta Zsófia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Chre- nóczy-Nagy Tibor és Tiborc Melinda, Varga József és Csütörtök Mária, Nell Ferenc és Hetényi Andrea, Török Zsolt és Begedi Zsuzsanna, Dani Csaba és Szőcs Márta, dr. Csízek Zoltán és Muck Edit, Timár Tamás és Vágner Ildikó, Bodor György és Dencsik Erzsébet, Schulteisz Róbert és Benkö Eleonóra, Nyárfás Balázs és Csiszár Éva, Zobori László és Hartung Gabriella, Besizer Tibor és Gerner Erika, Somogyi Lajos és Pap Éva, Misota Csaba és Müller Edina, Dér László és Tóth Judit. Közgazdasági élet rovatunkban megjelenő írásaink két korábbi nagy- rendezvényre utalnak vissza. Pécs volt a színhelye az időszerű gazdálkodási kérdések konferenciájának, melyen többek között előadást tartott Kelényi Gábor, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkárhelyettese, akinek előadásából most részletet közlünk. A másik
