Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-23 / 231. szám
Korunk „Láthatatlan” kiadásaink Most már nemcsak — az egyébként legalizált — második, hanem a harmadik, vagy az úgynevezett ,,ó.- nyék" gazdaságról is beszélni kell. Működésének gerjesztője — és haszna — a „láthatatlan jövedelem": a borravaló, a csúszópénz és — micsoda finom elnevezés! — a hálapénz. Fizetjük valamennyien, s közben tán eszünkbe sem jut, hogy lényegében a semmiért fi- ■ zetünk. E fizetség ellenében | ugyanis a termékek, vagy a szolgáltatások mennyisége nem növekszik, csak annyit kapunk, amennyit egyébként is kapnunk kellene; sőt: az ily , módon megszerzett javak és szol- j gáltatások minősége sem . jobb általában — az át- [ lagosnál. Legfeljebb, csak I fogyasztói mivoltunkban hisszük — önmagunk meg- j nyugtatásáro? —, hogy a j hálapénz ellenében gondosabb orvosi ellátást, s a \ borravaló ellenében tisztességesebb kiszolgálást kapunk. Gyaníthatóan — és az esetek nagy részében — jócskán tévedünk. Viszont: megrögzött bor- ravalózási szokásaink miaft — és ennek következtében rendre át kellene számolnunk -g hivatalos árindexeket. S ezt a számítást ki-ki csakis saját maga végezheti el, ám mert ehhez vajmi keveset értenek, máris jelzem — segítségképpen — az igazodási pontokat. Tehát: társadalmi méretekben, évente minimum 10—12 milliárd forintot borravalóként, öt—hat milliár- dot hálapénzként és ,két— három millió rdot csúszópénzként adunk ki. Ehhez jön még — a Gazdaságkutató Intézet munkatársának nagyon szerény becslése szerint - további 10- 12 milliárd forint, amit csak azért fizetünk ki, mert gyakorta becsapnak bennünket az élelmiszerboltokban, a piacokon, a vendéglátóhelyeken és a szolgáltató üzemekben. Emiatt egyébként két év alatt összesen 26 ezer bolti eladót, pénztárost, pincért, főurat és szolgáltatóiparost büntettek meg, jórészt pénzbírsággal, ám nem tudni, hogy ösz- szesen milyen összeggel. Csak azt tudni, hogy a szakértők már öt évvel ezelőtt is 10 milliárd forintra becsülték azt az összeget, amit — 0 fogyasztók megkárosításával — jövedelemként zsebeltek be a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. Tegyük hozzá: adómentes jövedelemként. Szép summa, mindössze egy év alatt. . . Az imént említett adatokat összegezve egyébként több mint 30 milliárd forintra tehetők a „láthatatlan" kiadásaink, de ismétlem: ez csak óvatos és néhány évvel korábbi becslés. Nem számol például azokkal a forintokkal, amiket a pénzespostásnak, a benzinkutasnak, az újságkihordónak adunk, vagy amivel esetleg a tömbházfelü- gyelő lanyha buzgalmát honoráljuk. Talán túl nagyok, ezért esetleg túlságosan is keveset mondanak az idézett számok, milliárdok. Az effé- \ le kiadásokat közelebbről is vizsgálva, a szakemberek megállapítása .szerint háztartásonként, összesen és évente legkevesebb 10 ezer forint megy el e „láthatatlan" kiadásokra, amelyeket persze nagyon is és egyre jobban érzünk. Legkevésbé a borravalózást: ez nem jelent olyan anyagi terhet, mint például az esetenkénti — és igencsak korrupciós színezetű — csúszópénz. És j — már bocsánat az igen tisztelt orvosi kartól — korrupciónak minősítem a hálából fizetett pénzeket is, I amelyek átlagos összege a j kórházban ápoltak eseté- j ben 1000 forint. S hogy mindezt miért? Netán azért, mert megrögzötten borravalózó, hála- és csúszópénzeket osztogató nép vagyunk? Nem. Azért is, mert a boltvezetők, az orvosok, az áruházi részlegvezetők és az ügyvédek, a fodrászok és a vendéglősök, a taxisok es a benzinkutasok manapság már nem csak elvárják, de — tisztelet a kivételnek! — követelik is a külön fizetséget, az anyagi helyzetüket javító, láthatatlan jövedelmeket. S valljuk be: okkal követelik. Legtöbbjük munkahelyi fizetségébe eleve bekalkulálják a borravalót, s ennek etikai megítéléséről most hadd ne elmélkedjek. Vannak e jelenségnek azonban messzebbre mutató következményei is. A borravalóval, a hálapénzekkel, és a csúszópénzekkel oly' mértékben növelhetők az I érintett rétegek jövedelmei, j hogy ez önmagában is de- j valválja a főmunkahelyen I fizetett munkadíj értékét, * jelentőségét. Ezt látván, tudván, azok is negatív j konzekvenciák levonására j kényszerülnek, akik egyéb- ) ként nem, vagy csak alig | tevékenykednek a szociális- j ta szektoron kívül. Mindez pedig -a fegyelem és a hatékonyság romlásához vezet, végső soron tehát a termékek előállítási költségeinek j növekedéséhez és szükség- ! képpen az áremeléshez. 1 Végtére is a növekvő költ- j ségeket valahogy be kell ] hozni, be kell vasalni a j vá sárlón. Ns feledkezzünk meg ar- | ról sem, hogy a hóztartá- f sok nagy részében nincs j anyagi fedezet az állandó- j sült borravalózásra, a szó- j kásjog szerint kijáró hála- 1 és csúszópénzek fizetésére. I Következésképpen - s ezt j felismerve —, a második, j illetve az árnyékgazdaság- j ban tevékenykedők kínáló- ] tukat, szolgáltatási ajánla- J taikat egyre inkább a magasabb jövedelmű rétegekhez igazítják; egyre inkább megfeledkeznek a szolidabb vásárlói, fogyasztói igényekről, s ugyancsak megfeledkeznek az olcsóbb termékekről, szolgáltatási formákról. Lehet tehát töprengeni: fizetjük-e továbbra is e kiadásainkat, s hd igen, akkor utána gondolunk-e, hogy önként vállalt fizetési kötelezettségünk - fizetési szokásunk? — ugyan menynyiben befolyásolja a mindenkori és a tényleges árszínvonalat? Vértes CsabaKorszerű sieruezes a ruhaiparban Nincs árvább, mint egy iskola nyáron, amikor hosszú szünetre elhagyja a gyerekzsibon- gás. A furcsa, szokatlan csendtől talán még a közel négy évtizedes pályával a háta mögött is megilletődik a pedagógus, különösen, ha tudja: az új tanévben már nem reá várnak, nem rá figyelnek a padsorokból kandikáló ijedt, kíváncsi szempárok. Nyugdíjba megy. Huszonkilenc tanév A helyzet is, nemcsak az iskola nyári csendje furcsa. A szolgálati lakást éppen festik. Bednár Imre, a Fehérhegyi Általános Iskola nyugalomba vonuló igazgatója hirtelen ötletből az egyik tanterembe invitál; A katedra székét kínálja fel, ő maga a padsorok élére húz egy széket, szembe a fekete táblával, amelyen halványan sejlik még az utolsó tanórán krétával felüt feladat. — Június 25-én volt a tan- testületi ülés, ahol elbúcsúztam a kollégáktól. Harmincadikón volt az utolsó munkanapom. Most a szabadság és a nyugdíj következik. Szeptember 18-án töltöm be a 60. életévemet. Felkínálták, hogy maradjak még egy évig igazgató. Szerintem azonban akkor kell elmenni, amikor az ember még szellemileg is, fizikailag is friss, s jöjjenek utánunk a fiatalabbak. Remélem, hogy utódomra az igazgatói tisztségben már kevesebb küzdelem vár, mint amennyiben nekem volt részem — mondja kávéját kavargatva. A Fehérhegyi Általános Iskola idén lesz 30 éves. Ebből 29 tanévben, 1957. augusztusától Bednár Imre volt az igazgató. A neve fogalom Meszesen. Többnyire csak vezetéknévvel említik. „Bednár". Iskolavezetői tisztsége mellett volt lakóterületi népfronttitkár, s 17 éve már, hogy tanácstag. — Az első tanévet is igazgatóként kezdhettem volna 1956- ban, de akkor nem vállaltam — meséli, — Huszonkilenc évesen abban az évben kaptam meg a „Kiváló Tanár" kitüntetést, s a szabolcsi iskolában voltam úttörő csapatvezető. A moszkvai VIT-ről jöttem haza éppen, amikor felajánlották az új iskola vezetését. Fiatalnak éreztem magam a feladathoz, s akkor kitértem előle. Nagy baklövés volt, mert egy évre rá — a lakásgondjaim miatt is — mégiscsak elvállaltam. Persze, a tantestület már az előző évben értesült róla, hogy én vagyok a kiszemelt igazgató, egy évig találgatta, milyen ember az új főnök. Ez nem volt szerencsés állapot, hiszen akkor nehéz idők iártak, még nem csitultak el teljesen az ellen- forradalom hullámai. Szerencsére a meszes! párta la pszervezet vezetése erős, következetesen határozott volt, sokat segítettek az az iskola munkájában is. Ugyanakkor az kölcsönös volt: más helyiség hiányában az iskolában zajlott akkoriban a lakóterület közélete és kulturális élete. Helyzeti előnyt jelentett, mint új igazgatónak, hogy nem voltam ismeretlen Meszesen. Sokan ismerték apámat, aki telefonszerelő volt Ist- ván-aknán, így munkásgyerekként fogadtak, mi több, befogadtak. Az első égy-két év után már nem kellett találgatnia a mindenkori tantestületnek, hogy milyen ember az igazgató. Híre volt pedagóguskörökben. — Türelmetlen ember vagyok. Mindig is nagy tempót diktáltam a kollégáknak. Lehet, hogy ezzel jónéhányszor joggal kiérdemeltem a smirgli modorú minősítést. Vonzottak az új dolgok, módszerek, s mivel kényelmesebb a régi megszokott módon dolgozni, a törekvéseimet nem volt könnyű elfogadtatni. Pedagógiai elvem, sőt rögeszmém, hogy az iskolánk ne hátul kullogjon a sorban, hanem a jobbra, az újra törekedjen. A langyos állóvízben való lubickolást nem szenvedhetem. Azért űztem, hajtottam 6. HÉTVÉGE a tantestületet, hogy a meszesi, javarészt munkásszármazású gyerekeket az élre juttassam. Ez csak részben sikerült. A legjobb iskolák közé nem tudtunk betörni, de jónéhány területen kimagasló eredményeket értünk el. Jól szerepeltek tanulóink különböző tantárgyi versenyeken, Pécs első mintakönyvtára nálunk valósult meg, az elsők között vezettük be a kabinetrendszerű oktatást. Sikernek könyvelhetem el az angol tagozat beindítását is, bár ebben sokat kellett győzködni a szülőket. Igazság szerint ez a lakóterület nem elegendő az angol tagozatos osztályok beiskolázásához. A korszerű iskoláért öt évvel ezelőtt, a 25. évfordulóra megjelent egy vékony köryvecske az iskola történetéről. A címe jellemzően találó Bednár Imre igazgató tevékenységére: „Negyedszázados küzdelem a korszerű iskoláért".-— Mások készen kaptak egy új iskolát,, nekem olyan pechem volt, hogy mindent tíz körömmel kellett összekaparni. Úgy indult 1956—57-ben a Fehérhegyi Általános Iskola, hogy alig volt bútorzata, szemléltető taneszközökből pedig úgyszólván semmi. Ráadásul az iskolaépület négy tantermével mór születése pillanatában szűknek bizonyult. Már 1958- ban terv készült a bővítésére, ami akkor nem valósult meg, helyette 1960-ban a fehérhegyi víztorony mellett az új iskola első üteme négy tanteremmel. A folytatás azonban sokáig elmaradt. Hosszú évekig az emésztette fel energiám javarészét, hogy kilincseltem, beadványokat készítettem, megpróbáltam mindent megmozgatni az iskolabővítés folytatására. Egy idő után meg is haragudtak érte: három évig nem kaptam meghívást a városi pedagógusünnepségre. A hosszú évek gyötrelmes küzdelme 1969- re, november végére hozta meg az eredményt. Igaz, az eredeti elképzelések ellenére nem a Engels úti újabb, hanem a Frankel Leó uteai régebbi épületet bővítették. Végre lett tornatermünk, öltözőnk, gyakorlati műhelyünk, három tanteremmel és egy előadóval bővültünk, egy modern, jól felszerelt konyhával és száz személyes ebédlővel. Egy iskolaigazgatónak mindig az a megnyugtató, ha minél több órát tud meglátogatni. Erre jutott talán nekem a legkevesebb az iskolabővítési hercehurca évtizedében. Remélem az utódom több energiát fordíthat majd a tartalmi. munkára, bár a helyzete úgy sem lesz könnyű. A hatvanas évek végén ezt, a javarészt bányászok lakta városrészt tönkretette az a jelszó, hogy nincs már szükség a szénre. Ennek a következményeit nyögjük ma is. Meszest sokáig — talán ma is — úgy tekintették, mint egy befejezett városrészt. A lakosság jórészt kicserélődött; aki tudott máshova, komfortosabb lakásba költözött, s főként az értelmiség. A 43 fős tantestületünkből mindössze hárman lakunk az iskola körzetében. Sok tekintetben a régi bányász munkamorál is megváltozott, és a családok túlnyo- ■ mó többségében az anya is dolgozik már. Ez meglátszik a gyerekek neveltségén, tanulási buzgalmán és fegyelmén. A mi iskolakörzetünkben talán a legtöbb a veszélyeztetett gyerek. Tíz év alatt nem voltam annyi családlátogatáson, mint az utóbbi évben. Régebben a végzős diákjaink 60 százalékát vették fel a középiskolákba. A mostani 40 százalék sem rossz eredmény önmagában, csakhogy jobbhoz vagyunk szokva. S még ez is háromszor any- nyi munkába kerül, mint korábban a 60 százalék. A pálya: szolgálat E szavakat részben már tanácstagi minőségében mondja azzal az igazságkereső szenvedéllyel, amelyért érdekeik képviselésére megválasztották a meszesiek: legyen, aki el meri és el is tudja mondani a gondjaikat. — A szülők úgyis mindig hozzám jöttek problémáikkal. Ez is egy szolgálat, mint ahogy a pedagógus pályát is annak tekintettem mindig. Különösen, ha vezető az ember. Ahhoz erkölcsi bátorság is kell, s annak a nagy felelősségnek alázatos viselése, hogy ennyi gyereket és szülőt bíztak rám. Fáj a szívem, hogy szeptemberben nekem már nem szól az iskolacsengő. Hosszú, s küzdelmes pálya volt — a legidősebb tanítványaim 47 évesek most — de büszke is vagyok rá. Különösen az utóbbi 29 évre, amikor a fehérhegyi iskolában igazgató voltam. Ez idő alatt ebből az iskolából több mint 2000 diák került tovább. Túlnyomó többségükből fontos, felelős munkakörben dolgozó értelmiségi, vagy megbecsült szakmunkás lelt. A munka szeretetét innen vitték magukkal. Dunai Imre A VORG, a Vörös Október Férfi Ruhagyár leányvállalata az idén több ruhaipari vállalatnál és ipari szövetkezetnél 15—20 százalékkal segít növelni a termelékenységet. A szellemi szolgáltatást végző leány- vállalat — díjazás ellenében — vállalja, hogy ésszerűbbé teszi a gazdálkodást. A leányvállalat szakemberei felmérik, majd elemzik a hozzájuk forduló gazdálkodó egység helyzetét. Ezután írásos javaslatot tesznek az átszervezésre, abban közreműködnek, és részt vesznek az új munkaműveletek betanításában is. A leányvállalat tevékenységének eredményeként már az idén 15 százalékkal javul a termelékenység a Kaposvári Ruhagyárban. Ugyancsak 15 százalék termelékenység-növekedést vállaltak a debreceni Minőségi Szabóipari Szövetkezetnél, amely női ruhákat gyárt szovjet és tőkés exportra. / A fehérhegyi iskola főépülete Läufer László felvételei fl Bednar
