Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-19 / 228. szám

e Dunántúli napló 1986. augusztus 19., kedd Pécsiek a városért A PVVE felújíttatja a zenész- emlékművet SL PÉCSI VÁROSSZÉPlTÖ \ ÉS VÁROSVÉDŐ / EGYESÜLET / 1866. november 4-én avatták fel „a sétány melletti téren" Amtmann Prosper fuvolamű­vész és Weidinger Imre fagott- művész emlékművét, Bartalits Mihály jeles alkotását. Az ak- korin látható volt a két művész domborművű képmása a main is meglévő emléktáblákkal egye­temben. A különbségtétel azért fontos, mert az emlékmű köz­adakozásból 1908-ban történt megújításakor a reliefek nem kerültek vissza a helyükre, azok csak évtizedek múltán kerültek elő egy kőfaragó műhelyéből. Az elmúlt 78 év némileg kegye­sebb volt ehhez az emlékmű­höz, mint az előző 42 Bartalits eredetijéhez, de tönkrement állapota ismételt felújítást sür­getett. A PVVE várostörténeti- műemléki szakosztálya már ko­rábban napirendre tűzte ezt, a megvalósulásra azonban csak most, a küszöbönálló 120. év­forduló előtt kerül sor. Az em­lékművet ezúttal is — akár az előző felújításnál — teljesen le kell bontani, majd újra faragni. Ezúttal olyan anyagot használ fel a munkára vállalkozó res­taurátor, ami legalább másfél évszázadig dacol az idővel. A megújított emlékműre visszake­rülnek az eredeti Bartalits-em- léktábiák. Az avatás a 120. év­fordulón lesz, s ez alkalomból a PVVE hangversenyt is ren­dez Amtmann Prosper és Wei­dinger Imre emlékezetére. Pécs az én városom A fenti címmel rendez vetél­kedőt a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület általános és középiskolás diákok, vala­mint felnőttek részére építé­szet, képzőművészet, várostörté­net, a város földrajza és föld­tana, valamint irodalom-zene témakörökben. Az iskolák no­vember végéig bonyolítják le saját selejtezőiket, az elő- és középdöntőkre februárban ke­rül sor, a döntő márciusban lesz. A felnőttkorú versenyzők kiválasztására a Dunántúli Napló segítségével kerül sor: lapunkban hathetes feladvány­sorozat jelenik meg, ennek a megfejtői közül sorsoljuk ki a résztvevőket. A Rókus dombi kútról - a sárga villamosról ld. Reuter Camillo ny. termé­szetvédelmi főfelügyelő szóit hozzá a PVVE elnökének, dr. Marton Istvánnak a Rókus dombi kúttal. kapcsolatos, a közelmúltban megjelent meg­jegyzéséhez. íme: „Régi látogatója lévén Pécs e kedves részének, a legna­gyobb megdöbbenéssel láttam a kút kialakítása 50 éves évfor­dulóján annak hidegvérű tönk­retételét. S itt szeretném a se­gítségemet nyújtani. A felme­rülő költségek a tönkretevőt terhelik, a tönkretételt pedig az a vállalat követte el, ámeíy az ott folyó építkezésekhez az acélcsöveket szállította, s dol­gozója a legdurvább módon „könnyített" a rakodásán; a csövekkel rombolta szét a kút­fő la t i A fuvarlevelekből és egyéb építési okmányokból pontosan megállapítható a tet­tes személye. Azt, hogy a kárt a csöveket szállító okozta, szükség esetén bíróság előtt is hajlandó vagyok tanúsítani, mert láttam a szabálytalanul leborított — léhányt! — csöve­ket, amint a kútfalat tönkretet­ték. Ne legyünk annyira lojáli­sak, hogy a vállalati nemtörő­dömség okozta kárt pécsi pol­gárokkal fizettessük meg." * Tegzes Bélának, a pécsi tö­megközlekedés múltja lelkes kutatójának a leveléből idéz­zük az alábbiakat, amelyekkel a Kossuth Lajos utcában szüle­tő Corso Kávéház főbejárara fölött elhelyezett Fürtös-kerá­miához szól hozzá: „Régi vágyam teljesülését láttam a minap a Corso Kávé­ház homlokzatán a „pécsi vil­lamos" feliratú dombormű lát­tán. Azonban felfedeztem egy sajnálatos hiányosságot, mint a pécsi villamosközlekedés amatőr kutatója. Ha csak a város lakói szemével nézem, az 1960 óta született pécsi polgár a dombormű láttán joggal kér­dezheti: mikor is volt Pécsett villamosközlekedés? De ugyan­ezt áz idelátogató idegen is megkérdezheti. Nos, 1913 és 1960 között volt. Tekintve, hogy a pécsi villamosközlekedés em­lékét sehol nem örökítették meg, az új kávéház fölötti dombormű szolgáltathatna erre jó alkalmat. Egy szerény tábla emlékeztethetne a Pécsett — és az e helyen is — 47 évig csilin­gelt sárga villamosra." Hírek Adósságot törlesztünk, mi­dőn közzétesszük az egyesület színházfelújítást segítő díszelő­adásának a végelszámolását. A nagysikerű május 16-i, a Pé­csi Nemzeti Színház felújítás miatti, több évre szóló bezárá­sát megelőző díszelőadás jegy­eladásból származó bevétele 54 220 forint volt, amihez szo­cialista brigádok további 3699 forint összegű felajánlása já­rult. Az összeg jelenleg elkü­lönített számlán van. Tisztújító ülés volt a közel­múltban a PVVE építészeti- városrendezési szakosztályá­ban. Elnök Hübner Mátyás épí­tészmérnök, elnökhelyettes Er­dős István tanár, titkár Horváth András építészmérnök, szerve­zőtitkár Kőrösiné Újhelyi Gyön­gyi könyvtáros lett. A vezető­ség tagjai Dicső Rudolf, Getto József, Gulácsy János, dr. Som­lai Csaba, Szentirmai György és Zakariás János lett. Terroristák az MSZK-ban A RAF véres menetelése A hatalmas limuzint egysze­rűen az út szélére vágta a robbanás, amely olyan erejű és koncentrált volt, hogy a benne ülő két embernek nem lehetett esélye a megmene­külésre. A merénylők rendkí­vüli precizitással abban a szá­zadmásodpercben robban­tottak, amikor az autó orra elhaladt a kőrisfa mellett, amelyre a pokolgépet szerel­ték. A testőrök öt-hat méter­rel hátrébb jövő autójának már csak a szélvédői törtek be. Az imént említett merényle­tet az idén nyáron hajtották végre Münchenben. Az áldo­zatok: Kari Heinz Beckurts 56 éves atomfizikus, a Sie­mens mammutvállalat egyik vezetője, a technológiai ügyek (katonai téren is) egyik leg­elismertebb szakértője az NSZK-ban, és sofőrje. Az elmúlt 18 esztendőben a terroristák három vagy négy nemzedéke intézett támadást az állam és a társadalom el­len. A müncheni merénylet indokolttá teszi, hogy a kez­detektől felidézzük az úgyne­vezett Vörös Hadsereg Frak­ció — német rövidítéssel a RAF történetét. Baader és Meinhof . . . 1968 áprilisában kigyul­ladt két frankfurti nagyáru­ház. A rendőrség azonnal megállapította, hogy gyújto­gatás történt, s a nyomozás során rövidesen elfogták And­reas Boádért, az akkor 25 esztendős egyetemistát. Tár­sával, élettársával, Gudrun Ennslinnel ők az első szélső- baloldali terrorakció végre­hajtói. Mindkettőjüket -csak­úgy, mint azt a pár fiatalt, akik akkoriban a csoportjuk­hoz tartoztak — a hatvanas évek diáklázadásainak siker­telensége indította a „tettre", azaz a fegyveres harcra a tő­kés társadalom ellen. „Néhány tucat harcos, aki valóban cselekszik, nem pedig vég nélküli vitákat folytat, alapjában megváltoztathatja a politikai színteret" - fogal­mazta meg valamivel később a terroristák egyik ideológiai­politikai alapeszméjét Horst Mahler, 67—68 híres diákve­zére. Röviddel később már ő a terroristák ügyvédje, aztán maga is a RAF tagja, végül pedig híres renegátja. Ezt a kis elszánt csoportot, amely tenni mert, Andreas Baader alakította. Hamarosan csatlakozott hozzájuk az ak­koriban 34 éves ismert újság­írónő, Ulrike Meinhof, akit elragadtattak Baaderék „tet­tei". Ö lett a Baader—Mein­hof csoport másik névadója, a fő ideológiafogalmazó. Első fellépése az volt, hogy né­hány társával fegyverrel sza­badította ki 1970 tavaszán a gyújtogatás miatti perre váró Baadert. Az akcióban egy tisztviselő megsebesült. Másfél évvel később, 1971 novemberében-decemberé- ben már halálos áldozatai is vannak az időközben megala­kított Vörös Hadsereg Frak­ciónak. Egy igazoltatáskor le­lőttek egy rendőrt, egy másik akkor kapott balálos sebet, amikor a terroristák betörtek egy bankba, hogy a terveik­hez szükséges pénzt megsze­rezzék. (A bankrablás, no meg a nem politikai motívumú em­berrablás volt a terroristák fő pénzszerzési forrása a későb­biekben is.) A RAF rohama Aztán 1972 májusában meg­indult a RAF nagy rohama. Két hét alatt négy nagy bom­bamerényletet követtek el az NSZK nagyvárosaiban. A cél­pontok: az amerikai hadse­reg parancsnokságai, egy ál­lamügyész, a jobboldali Sprin­ger-lapkonszern épülete. A nyugatnémet közvélemény megdöbbent, a rendőrség haj­tóvadászatot rendezett. A há­lón lassan fennakadt a RAF egész vezérkara. Baader, Meinhof, Ennslin egymás után a rács mögé került. Új korszak kezdődött ezzel, színre lépett a második gene­ráció, miközben az alapítóka börtönből- irányítottak, ügyvé­deiken keresztül. A kintiek újabb, most már valóban kíméletlenül durva ak­ciókat terveztek. Előbb 1975 februárjában ■ kikényszerítet­ték néhány társuk elengedé­sét. Elrabolták Peter Lorenzet, a CDU nyugat-berlini vezető­jét. Kiszabadításáért a ható­ságok szabadon engedtek öt terroristát. Talán az enge­dékenység gyors büntetése volt két hónappal később a stockholmi terrortámadás. A RAF néhány embere géppisz­tolyokkal és kézigránátokkal felfegyverkezve rajtaütött az NSZK stockholmi nagykövet­ségén. A nagykövetet és tu­catnyi diplomatáját ejtették túszul. A vezérek Baaderék elengedését követelték a nyu­gatnémet hatóságoktól. Köve­telésük alátámasztására hi­degvérrel kivégeztek két dip­lomatát. Végül tűzharc rob­bant ki, amelyben az egyik terrorista meghalt, többen megsebesültek, a kommandó tagjait letartóztatták. A kegyetlen akció nagy fel­háborodást váltott ki, s eb­ben a hangulatban kezdődött meg az első generáció vezé­reinek a pere. Életfogytiglant kaptak, s ettől kezdve az ügy­védi közvetítés lehetősége is csökkent. A vezérek elszakad­tak a kintlévőktől. (Ulrike Meinhof 1976 májusában ön­gyilkos lett.) A RAF-ban pedig a hang­adók a harmadik generáció­sok lettek. Eljött a rettenetes 1977-es év, a világraszóló gyilkosságok és merényletek éve. Buiback főál lám ügyész, Ponto bankár legyilkolásának, Schleyer gyárosvezér elrablá­sának éve. Az állam perma­nens fenyegetésének, zsarolá­sának éve. A RAF fénykora. 1977. április 7-én a bűnül­dözőket nagy meglepetés ér­te. Karlsruhéban, a szövetségi államügyészség központjá­ban ezen a napon délelőtt egy motorkerékpár állt meg a piros lámpánál várakozó államügyészségi Mercedes mellett. A motor utasa hirte­len géppisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a ko­csiban ülőkre. A sofőr és a mellette ülő biztonsági ember azonnal meghalt. Halálos se­beket kapott a merénylet cél­pontja, a hátsó ülésen ülő Siegfrid Buback, az NSZK fő- államügyésze, a terroristák legfőbb hivatalos üldözője. Három és fél hónappal ké­sőbb, július 30-án a rendőr­ség még mindig hiába nyo­mozott Buback gyilkosai után, amikor újabb merénylet híre rázta meg a szövetségi köz­társaságot. Ezen a szombaton a Frankfurt melletti elegáns kisvárosban, Oberurselben két nő és egy férfi csengetett Jürgen Ponto bankár villájá­nak kapuján. A bankár az egyik legnagyobb nyugatné­met pénzintézet, a Dresdner Bank elnöke, az NSZK pénz­ügyi életének kulcsfontosságú személyisége volt. A látoga­tók egyike pedig Susanne Alb­recht, aki korábban Ponto lá­nyának barátnője volt, maga is gazdag család sarja. Si­mán beengedték hát, mint a család barátját, s nem volt akadálya annak, hogy kísé­rői, egy fiatal nő és egy férfi is vele menjen. A személyzet aztán csak azt hallotta, hogy amikor Ponto belépett a fo­gadószobába, heves szóváltás volt, majd lövések dörrentek. Ponto pár óra múlva meghalt. A rémület hetei A rendőrség ismét bottal üthette a RAF-osok nyomát, pedig gőzerővel folyt a hajtó­vadászat. Már mindenki tud­ta, hogy a terrorszervezet im­már könyörtelen háborút in­dított az NSZK állami és tár­sadalmi rendje ellen. De azt még senki nem sej­tette, hogy 1977 őszén a ré­mület hetei is eljönnek. Szep­tember 5-én, hétfőn -késő dél­után Köln egyik villanegyedé­ben egy hatalmas kék Mer­cedes fordult be egy kis egy­irányú utcába. Nyomában szo­rosan egy kisebb kocsi. Az ut­ca közepe táján egyszeresek egy parkoló mikrobusz mögül gyerekkocsi gördült a nagy Mercedes elé. A sofőr hirte­len fékezett, a mögötte jövő autó belefutott. A karambolt iszonyatos golyózápor követte, öt-hat álarcos ember több mint száz lövést adott le a két álló autóra. Főleg a hát­sóra, amelyben testőrök ültek. Csak egy középkorú férfi ma­radt sértetlen. Betuszkolták a mikrobuszba és az álarcosok eltűntek a környékről. Az elrabolt férfi Hans-Mar- tin Schleyer volt, a nyugatné­met gyáriparosok szövetségé­nek elnöke, tehát az NSZK „első számú tőkése". Az em­berrablók, ez iránt egy percig se volt kétsége senkinek, a RAF emberei. Rövidesen el­juttatták követelésüket a ha­tóságokhoz: 11 bebörtönzött terrorista szabadon engedését és több mint egymillió márka váltságdíjat kértek Schleyer élete fejében. Az NSZK törté­netének legnagyobb hajtóva- dászata indult meg, miközben a vezető politikusokat, pénz­embereket tucatnyi állig fel- fegyverzett testőr őrizte. A nyomozás azonban a szinte ostromállapotra emlékeztető viszonyok ellenére heteken át nem hozott különösebb ered­ményt. Október 13-án Mallor­cán eltérítették a Lufthansa egyik gépét. Négy palesztin fegyveres kényszerítette a gé­pet a Közel-Keletre. Közölték a világgal, hogy felrobbant­ják a repülőt mind a 87 utas­sal együtt, ha nem teljesítik Schleyer elrablóinak követelé­seit. A pattanásig feszült han­gulatban a Schmidt vezette szociáldemokrata kormány el­határozta, hogy nem enged a terroristáknak. Október 18-án a nyugatnémet határőrség kü­lönleges osztaga megroha-' mozta a Szomáliái Mogadishu repülőterén veszteglő gépet. A palesztin terroristákat lelőt­ték, a túszokat kiszabadítot­ták. A dráma véget ért Ugyanezen az éjszakán a Stuttgart melletti Stommheim szuperbiztos börtönében kol­lektív öngyilkosságot követett el a RAF alapító vezérkara: Baader, Ensslin, Raspe és Möller. Hetek óta el voltak zárva a 'külvilágtól, nem tud­ni, miként jutottak rádióhoz, késekhez, lőfegyverekhez. Ha­láluk körülményei máig is rej­télyesnek tűnnek. Ezzel azon­ban beteljesedett Schleyer sorsa is: másnap, október 19- én egy határ menti francia kisvárosban, egy gépkocsi csomagtartójában megtalál­ták holttestét. A dráma véget ért. A. K. ....... T artalmában és kivitelezésé­ben egyaránt igen színvonalas új katalógust adott ki az Ofo- tért. A több éves szünet után megjelent színes füzetből rész­letesen megismerhetjük a vál­lalat szolgáltatásait, valamint a már kapható és a közeljö­vőben megjelenő nyersanyago­kat és felszerelési cikkeket. Az igazán minden dicséretet meg­érdemlő katalógus ezután évről évre felfrissítve fog megjelenni. * Speciális szolgáltatásról tá­jékoztatott dr. Németh Ernőné, a pécsi Kossuth utcai Ofotérl­üzlet vezetője: a boltban meg­levő nyugatnémet HAMA kata­lógusból kiválasztott tartozéko­kat (trükkszűrőket, táskákat, lámpákat, állványokat stb.) megrendelik, és egy-két hóna­pon belül átadják. A kataló­gusból átszámított forintárat kell az üzletben kifizetni, így valuta nélkül is hozzá lehet jutni ezekhez a nagyon hasz­nos apróságokhoz. Még egy újdonság a Kossuth utcai szaküzletből: Chi­non fényképezőgép szet­tek nagy választéka ér­kezett. A zoom-objektív­vel, táskával, vállszíjjal és va­kuval felszerelt készletek ára 11 000 és 36 000 Ft között van. Szeptember 5-től lesznek is­mét klubfoglalkozások a Me­cseki Fotóklubban. Ezeken to­vábbra is szívesen látnak min­den érdeklődőt. A részletes program a Pécsi Műsorban is rendszeresen megjelenik. A klub nyári kiállítási anyaga jelenleg Balatonberényben látható. * Megszűnt a fotóüzlet Újme- csekalján az Ybl Miklós utcá­ban, pontosabban visszaköltöz­tek a Mecsek Áruház földszint­jére. Az ismét működő fotóosz­tályon japán vakus automata gépekből tartanak bőséges kí­nálatot. Augusztus 15-től színes amatőrkidolgozást is vállalnak. * A kertvárosi Ofotért-üzletben is egyre több különleges hasz­nált fotó- és műszaki cikk cse­rél gazdát. Újdonságuk a most megjelent Magnifax 4 típusú nagyítógép 6380 Ft-ért. Ehhez már Meochrom színes nagyító­fej is kapható. Maletics L. Kari Heinz Beckurts felrobbantott limuzinja Forum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents