Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-02 / 211. szám
Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig A recenzens csak a legritkább esetben nézi meg, hogy 'kik lektorálták az illető könyvet. Ez általában — a kiadók belügye, az olvasót nem érdekli. Erős Zoltán könyvét forgatva azonban kíváocsi lettem a lektorokra, ám biábo kerestem, mert nem tüntették fel. Ebből a két rosszkedvű mondatból is kiderül: nem sok örömem telt a könyvben. Nem, mert amilyen nagy szükség lenne egy pontos, jól használható irodalmi lexikonra, amelyben a gyerekek '(általános és középiskolai tanulóknak szánja a szerző és a kiadó a könyvet) valóban megtalálhatják a magyar irodalom legnagyobbjainak az adatait (a fölrajziakat is), olyan bosszantó, félrevezető ez a megvalósult „opus". Kevés, ha azt mondom, hogy dilettáns munka, mert pl. Kosztolányiék még jóindulatúan használták ezt a jelzőt feltételezve, a szerző szorgalmát, ügyszeretetét. Ez esetben egyiket sem méltányolhatjuk, mert hiányzik. Adatokról, lexikális tudásról lévén szó gyakorta szokták idézni Szent-Györgyi Albertet, aki szerint „az ember feje nem arra való, hogy szecskával tömjék tele". Ott vannak a lexikonok, szakkönyvek, amelyekben utána lehet nézni az adatoknak. Nos, nagyon pórul jár az a diák, aki Erős Zoltán könyvéből akar tájékozódni, mert a közölt ismeretek, adatok egy része pontatlan (joggal tette ezt szóvá a Magyar Nemzet hasábjain az egyik irodalomtudós), a többi pedig megreked a felszínen, a közhely szintjén. Az ötvenedik oldalnál az az olvasó érzése, hogy a szerző csak Petőfi Úti leveleit ismeri, mert egy-egy helység (irodalmi) nevezetességét csupán az adja meg, hogy költőnk ott járt. Valóban nincs még egy költőnk, aki a szó szoros értelmében (az „apostolok lován") ennyi helyen járt, bejárta volna az országot. Elég felsorolni csupán az iskolait — az is csinos lista. Érdekes, érdemes lett volna ezt térképen (is) ábrázolni, de — hiába keressük — az egész könyvben nem találunk egyetlen térképet sem! Földrajzi (és történelmi) adatokról lévén szó, ez a tény már önmagában is komikussá teszi a könyvet. S akkor még nem szóltunk a szerző sajátosan 'nagyvonalú, pongyola definícióiról, helymeghatározásairól. Mert mit kezdjen a diák az X-től „nem messze", „közelében" meghatározásokkal? Ez lehet egy kődpbásnyira, máskor nagyvonalúan 50—60 -kilométerre is! Külön cikket érdemelne a szerző szűkkeblűsége. A bevezetőben ugyan azt ígéri, hogy az általános és a középiskolai tannkönyvekben szereplő íróink földrajzi adatait adja, de vagy nem ismeri ezeket a tankönyveket, vagy egyszerűen elunta az adatok gyűjtését. Mint ahogyan azok ellenőrzését is. Különben nem maradhatott volna a könyvben — az egyik legdurvábbat idézem — ilyen hiba, mint Janus Pannonius- nál. Idézem: „Csezmicze. Egykori település a Dráva és a Duna torkolatánál, Eszék közelében". Feltehetően itt született 1434. augusztus 29-én Janus Pannonius. Ne vitassuk most, hogy szabad-e lexikonban hipotézist közölni. Fő, hogy megszületett (valahol) a költő. Am ugyanezen az oldalon ezt olvashatjuk. „Medvevár. Egykori helység, vár Zágráb mellett. Itt éri a halál menekülés közben (részt vett Mátyás király elleni összeesküvésben) 1427. március 27-én Janus Pannoniust”. Nos ez már valóságos természeti csoda, hogy valaki a születése előtt 7 évvel meg is hal . . . Nem szaporítom a példákat. A könyvet (hetedikes) lányomnak vettem, de eldugom mélyen a könyv- szekrény aljába, nehogy véletlenül a kezébe kerüljön. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1985. Horpácsi Sándor Muszola-jatekok Ismét megrendezik a Muszo- la-játékokat Szigetváron. Első ízben tavaly újították fel a régi népi játékokat a vár melletti parkban, és a nagy érdeklődés indokolja, hogy az idén ismét meghívjanak sok gyereket, fiatalt, felnőttet az ügyességi játékok bemutatójára, kipróbálására. Szeptember 7-én, vasárnap nyitják meg a műsort, sportcsapatok és folklór bemutatóját. Régi népi mesterségeket is láthatunk, lesz malacsütés, lovasbemutató és más hasonló látványosság. Kelle Sándor rajza Kalász László versei Ránduljunk ki kedvesem e fojtott levegőjű szobákból undorodjunk le a mezőkre de mosatlan foggal ne harapjunk fűbe ne mérgezzük zöldebbre a sóskát vörösebbre a földiepret körmünkkel ne kaparjuk kínunkban sem a fákat s ne véssünk gyönyörünkben kérgükbe fertőző szíveket ne dobáljuk nagyon szét gondolatainkat érzéseinket távoztunkkor próbáljuk őket összeszedni szerelmünk lángjait ne felejtsük majd eloltani parazsát kerítsük körül kővel: feledtető idővel óvjuk a természetet s természetünket csak tiszta forrásból csak tiszta forrásból A szavak körülállnak mint fekete merev kerítés lécei korhadó lándzsák rést villódom az útra a pillanatok kövek: egyetlen kincseim nézem amint az álmok dülöngélnek utcahosszat az idő sziklatömbje széthullott köveim vannak csak szavaim mögül bámészkodom az útra nézem amint az álmok dülöngélnek kőtől kőig botladoznak kőtől kőig és felhessentik a madarakat ■■■■■■■■ Kesék, csatok, üuegedények Régészeti leletek a régi belvárosi iskola alatt Videofilm készül az ásatásról Két nemzetközi zenei tábor muzsikusaival .. Ünnepi hangverseny a Liszt-évforduló jegyében A pécsi és kecskeméti nemzetközi zenei táborok ifjú muzsikusai nagysikerű hangversenyt adtak hétfőn a pécsi Székesegyházban. Az ünnepi zárókoncert karmestere Ligeti András volt, a pécsi tábor művészeti vezetője. A kettős Liszt-évforduló tiszteletére először a Les Preludes című szimfonikus költemény csendült föl, amelynek ihletője Lamartine francia költő néhány verssora volt. A mind a tempóiban, mind karakterében jól fölépített előadásban a témák kiemelése nagyszerűen sikerült. Az ízig-vérig romantikus darab hangulatát kiválóan tolmácsolta az ifjú muzsikusokból álló zenekar, amelynek koncertmestere ez alkclommal Gy. Voss Ágnes, c Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere volt. A Kecskemétről érkezett nemzetközi kórus - karigazgató Erdei Péter - Kodály: Psalmus Hungaricus című művével mutatkozott be a pécsi közönségnek. A tenorszólóra, vegyeskarra, zenekarra írott műben mindhárom „szereplőre" óriási feladat hárul. A zenekari bevezető kissé gyorsabb, lendületesebb volt a megszokottnál, a kórus belépése azután lenyűgözte a hallgatóságot tiszta intonációival, példásan szép szövegéneklésével. A tenorszólót, éneklő Molnár András igazi nagy pillanatokhoz juttatta el hallgatóságát, megcsillantva hangjának lehelet pianóit és drámai szenvedélyes erejét. Az „Én pedig, uram, hozzád kiáltok" kezdetű szövegre a százhúsz tagú kórus egyre erősödő belépésekkel válaszolt. Ugyancsak remekül sikerült az énekkar „Az igazakat Te mind megtartod", férfikarral kezdődő, majd a női szólamokkal fúgaszerűen fokozatosan kiteljesedő része. Ligeti András határozottan, jó pedagógiai érzékkel fogta össze a fiatalokból álló nemzetközi muzsikusgárdát, s méltán érdemelték ki a közönség elismerését, hosszan tartó tapsát.. A hangverseny örömteli meglepetése Liszt: Esztergomi mise című művének előadása volt. A mű eredetileg pécsi fölkérésre íródott - hiszen Scitovszky János akkor pécsi püspök volt —, de a bemutató már Esztergomban történt. Pécsett ötven évvel ezelőtt hangzott el a mű , először Várhalmi Oszkár vezényletével, 1966-ban pedig az Antal György irányításával koncertező pécsi muzsikusok mind Esztergomban, mind Pécsett előadták a misét. A mostani műsorba iktatás nagy vállalkozás, meg- szólaltatasa pedig méltó lezárása a nemzetközi zenei tábornak. A rendkívül nehéz, igényes műben fontos szerepet kap a zenekar, a kórus és a négy szólista, ezúttal: Matkócsik Éva (szoprán), Németi Judit (alt), Molnár András (tenor), Martin János (basszus). Liszt közülük a tenorszólókat emelte ki. A zenekar kiegyenlitetten szólt. Vezetőik munkáját dicséri, hogy rövid idő alatt, különböző zenei előképzettségű muzsikusokból kitűnő zenekart kovácsoltak. A kórus hangzása — melyet a jó akusztika még fokozott — a Glória, a Credo, a Sanctus tételekben teljesedett ki. A Németi Judit igényes szólójával kezdődő Benedictus tétel a mise egyik legintimebb pillanatává vált. A záró rész (Agnus Dei tétel) mintegy betetőzése lett a remek előadásnak. Ligeti András - aki Oiz egész műsort fejből dirigálta -, a szólisták, a zenekar és kórus közreműködésével lezajlott kitűnő koncert színvonalas eseménye volt a Liszt-évforduló pécsi ünnepségsorozatának. Törtely Zsuzsa Pécs belvárosában szinte egy ásónyomot sem lehet ejteni anélkül, hogy elő ne bukkannának a kétezeréves város emlékei. Hogyne lett volna ez Így a régi Belvárosi Általános Iskola esetében is, amit most az Egyetemi Könyvtár bővítésére építenek ót! Az épület statikai megerősítésén dolgozott a Bányászati Akna- mélyítő Vállalat, amikor a régészeti leletek előkerültek. — Ez a rész is beletartozott a Dómtól a Hunyadi útig terjedő római temető területébe — mondja a leletmentő régész, Kárpáti Gábor. — Tudtuk, hogy azelőtt középkori épületek álltak az iskola helyén, tudtux, hogy a török után jezsuita rendház, majd jezsuita iskola, aztán népiskola működött itt, amelynek helyén 1882-be.n emelték a ma is látható régi általános iskolát. Tudtuk, hogy régebben is került elő itt faragott kő, éspedig 1908-ba.n, Szatmári György püspök címerével. Az iskola átalakítási munkái novemberben kezdődtek, a régészek az aknamélyitőkkal együtt márciusban kezdték meg a leletmentést, amelyhez a MUBER 50 000; Pécs Város Tanácsa 20 000 forintot adott. — Időrendben haladva 14 későrómai sír és egy sírkamra- töredék került elő — halljuk Kárpáti Gábortól —, azzal a közös jellemzővel, hogy valamennyi nyugat felé tájolt. Találtunk egy sírkertnek nevezhető sírcsoportot is. E római kori emlékeket Katona Győr Zsuzsa kolléganővel tisztáztuk. Jellegzetes későrómai hagymafejes csatok, valamint kések és •üvegedények kerültek elő e területről. A középkorban utcasor alakult ki az egykori római temető felett, éspedig a Kőszegen jól szemlélhető fésűfogas beépítéssel. Ennek a város védelménél volt jelentősége, hiszen a védők jól behúzódhattak a sarkok mögé. — Legalább öt különböző középkori épület alapjait találtuk meg az iskola alatt — mondja a régész. A maihoz hasonló tömböt egy sor meglévő épület egybevonásával talán már a középkorban tömbösítették. Szatmári címerköve talán azt jelzi, hogy az ő idejében tö'- tént ez, s az épületek a püspökéi voltak. Azután 1882-ben, amikor a régi épület helyébe újat emelnek, megszüntetik a fűrészfogas jelleget, és egységes frontot alakítanak ki — innen erednek ma a statikai problémák. Hiszen az épület szilárdan ül a régi falakon, s bizonytalanul, ahol nincs fal. — Mi lesz látható e föld alól előkerült emlékekből? — A leendő könyvtár földszinti folyosóján be lehet majd mutatni egy eddig ismeretlen középkori díszkutat. A török időkből, amikor csak használták, de nem építették át az épületet, előkerült egy igen szép áttört bronzkengyel, továbbá díszkerámia. A jezsuiták idejéből főzőedényeket, pq/ díszedénytöredéket találtunk, s egy 1670-es évszámmal ellátott kőszegi kályhacsempét. Talán a török utáni első kályha egy darabját. (Képünkön). — Elejétől fogva videofilm készült a leletmentésről, amit a múzeumi hónap idején láthatnak majd a városukat szerető pécsiek. Ugyanekkor mutatjuk be a leleteket is, a Janus Pannonius Múzeum új szerzeményeit bemutató kiállításán. Gállos Orsolya HÉTVÉGE 9.
