Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-16 / 225. szám
HERCEG ÁRPÁD Azt a hajókirándulást a Mississippin Telefonálni kéne, felhívni barátokat, nőket ismeretlenül, mesélni csodás utazásról, tengerparti nyárról, s megemliteni azt a hajókirándulást a Mississippin, amelyre évek óta várok — Telefonálni kéne, fecsegni hogyvagyokról, madarak hajnali dalát csempészni odaátra, s fanyar kékfrankost ebéd utánra: emlékeztetni garabonciásokat kőlevesre, emlékeztetni egyszervolt közös pohárra — Telefonálni kéne. Csörögni, csörömpölni, belerobbanni szikkadt csöndekbe, sörmagányba, feldúlni áporodott nászágyakat, mintha csak véletlen müve volna — Telefonálni kéne, mondom: s tétován, mint aki már leszámolt füttyös hajnalokkal, bimbamos delekkel s az alkony is tálcán kínálja a szívszakasztó izgalmakat fátyolos szemének: csak legyintek, lebeszélem magam minden elhatározásról. S maradok, gubbasztok a szivárványos képernyő előtt fülelve lépcsőházi mocorgásra, pusmogásra: talán éppen engem keresnek — repülő halak képeit most hozzák el nekem. Januárban: pécsi hangversenydobogón Hegedűs és karmester A Filharmónia pécsi nagy- zenekari bérletében az új évad januári koncertjét Ligeti András dirigálja. Az idén nyáron nyolcadszor vezényelte Pécsett a nemzetközi zenei tábor szimfonikus zenekarát, de hivatásos zenekar előtt először áll majd a dobogón szülővárosában. A tábor zárókoncert- 'jének egyik próbáján beszélgettünk erről, pár perccel a kezdés előtt, amikor a teremben kétszáz ember skálázott, hangolt, széket hordott és rendezkedett.- Hogy érzi magát egy amatőr zenekar élén? — Egész évben profi együttesekkel dolgozom, élvezve a szakszerűségnek, biztonságnak .minden előnyét. De a hátrányát is, mert itt a zenélésnek tagadhatatlanul munkaszaga van, és többnyire túlterhelt emberekkel dolgozom együtt! Ezek a fiúk és lányok — bár hangszeres felkészültségük imponáló - mégiscsak amatőrök. Ugyanakkor tudásukhoz hozzáadják fiatalságukat, lelkesedésüket. Érkezzem a szezon végén bármilyen fáradtan, ők felhevítenek, visszaadják erőmet. És kollénáimmal naponta tapasztaljuk: szinte ránk kényszerítik a fiatalos tempót. Az egymásra utaltság döbbeneté és öröme fog el bennünket - ezt az örömet semmi sem pótolja számunkra. És természetesen jól érzem magam a táborban azért is, mert két hétig itthon vagyok. Ligeti András 1979-ben végzett a karmesterképzőn Kórodi András növendékeként. Hegedűsnek indult, a Zeneakadémián Halász Ferencnél tanult. Jól induló hegedűs pályafutást szakított meg (1977-ben a budapesti Weiner Leó emlékversenyen nyert, 1980-ban a bloomingtoni szonátaversenyen), 1980-81-ben Solti Gyöigy ösztöndíjával karmesterként képezte magát tovább Bécsben. Hegedű tanársegéd, koncertmester, aztán karmester. Az ilyen pályamódosítás a szakembereket is érdekli — az újságíró is szívesen hallana a döntés motívumairól többet. De erre most nincs idő — vagy tolón maga Ligeti András nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. „Csak a kifejezési eszköz más: hegedű vagy karmesteri pálca. A lényeg ugyanaz. Egyébként, ha kedvemre való feladatot kapok, jól megfér a kettő együtt. így például júliusban a Vigadóban Bach hegedűversenyét játszottam és Brahms Vili. szimfóniáját vezényeltem." Ligeti András 1953-barr született, édesapja zenetanár, a pécsi szakiskolában Gyermán István volt a tanára. Barátok, ismerősök, muzsikus társak várták az elmúlt években, mikor lép fel pécsi koncerten. De a fellépés késett, annyira, hogy már elhangzott a jólismert példázat a prófétáról és az ő hazájáról. Ligeti András így ad erre ésszerű magyarázatot. — Tizenhét éves koromban kerültem Pestre, a Zeneakadémiára, természetesen elszakadtak azok a szálak, amelyek Pécshez növendékként fűztek. Az Országos Filharmónia mint az egyetlen hivatásos közvetítő szerv, nem foglalkozik főiskolásokkal, így hivatalos szervezésben nem léptem fel itt, igaz, baráti meghívásra egyszer-egy- szer muzsikáltam Csontváry- matinén. Az Országos Filharmónia központjának aztán egy darabig még nem jutottam eszébe, és gondolom, a pécsi kirendeltség is — amelynek ilyesféle" ajánlási joga van — elsősorban az itt élő művészek támogatását tartotta fontosnak. — És hogy érzi magát, ha erre a januári koncertre gondol? — Jól, mert a Pécsi Szimfonikusok kérésére hívtak ímeg. És remélem, hogy a közönség, amely annak idején hegedűs növendékként ismert meg, karmesternek is elfogad majd. G.T. K özeledik a nyár. Szerkesztőségünkbe rengeteg levél érkezik, amelyekben az olvasók azt kérdezik, hogyan tudnák a legjobban eltölteni a szabadságukat. A szerkesztőség ezúton válaszol ezekre a teljesen jogos kérdésekre. Hogyan kell helyesen napozni? - érdeklődik több olvasónk. — Ha rendesen dolgoztak a munkahelyükön, és sikerül nyáron kivenni a szabadságukat, akkor természetesen napozhatnak. Ajánlatos egy nagy forgalmú üdülőhelyre utazni. Az állomásról induljanak el egyenesen a szállodába (hotelbe, motelbe, penzióba, kempingbe), és álljanak be a sorba. A legjobb úgy helyet foglalni, hogy arccal a nap kelet-nyugati irányú haladásával szemben legyenek. Az égitest mozgásától függően változtassák a helyüket, a sorban először észak-déli, aztán kelet-nyugati, végül pedig nyugat-északi irányba. így egyenletes, lágy tónusú, barna színre tehetnek szert. Azt tervezem, hogy sátoros túrára megyek. Mit vigyek magammal az útra? - kérdezi H. I. olvasónk Cs.-ből.- Mindenekelőtt lássa el magát retúrjeggyel. Vigyen magával tűt, cérnát, mert ha leszakad valamije, senki sem fogja önnek fölvarrni. Jó, ha visz kalapácsot és szöget is, hogy felverje a cipőtalpát, amikor útközben leszakad. Hasznos szolgálatot tehet egy villanyvasaló — csatlakozóval együtt. A csatlakozóhoz hozzákapcsolhatja egy nagyteljesítményű kézi villamoserőművel működtetett váltóáramú generátor vezetékeit. Feltétlenül szerelje fel magát párnákVitalij Reznyikov: Hogyan nyaraljunk? kai, pokrócokkal, * lepedőkkel, matraccal, ággyal (lehet kempingágy, heverő, kisebbfajta dívány, sezlon, rekamié). Tanácsos az ágyat zárt helyiségben felállítani, mivel a szabad ég alatt a fém megrozsdásodik, a fa meg elrothad. Kellemes útitása lesz a hátizsákjában egy kifogástalanul működő hűtőszekrény. Vigyen magával villanyborotvát, kávéfőzőt, és gázrezsót, amit bármely útjába kerülő gázvezetékbe beköthet. Ennyi az egész. Apropó, majdnem elfelejtettük! Feltétlenül vigyen magával jókedvet, és ami talán a legfontosabb — egy tüzes slágert amely bármilyen körülmények közöt felvidítja, erőt ad a túra folytatásához. Milyen könyveket vigyek magammal az üdülőbe? - kérdezi B. K. olvasónk K.-ból.- Legelőször is az ízletes, tápláló ételek című szakács- könyvet. Sok kellemes percet fog szerezni önnek. Jó, ha magával viízTA takarékbetétkönyvét iS. Fővárosi táncdalénekesek kérdezik: — Hol lenne a legcélszerűbb a nyáron dolgoznunk?- Véleményünk szerint az ország leglátogatottabb üdülőhelyein. Ott nagy szükség van pincérekre, szakácsokra, egészségügyi dolgozókra, taxisofőrökre, fodrászokra, eladókra, jegyszedőkre, mozigépészekre, cipészekre, fagylaltárusokra, és a jó hangulathoz nélkülözhetetlen egyéb szakemberekre. Mindenütt szívesen várják önöket! Munkásszállás biztosítva! Valamelyik déli országba szeretnék utazni, de még nem döntöttem el, hová menjek — írja V. D. olvasónk a főváos- ból. — Kérem tanácsukat!- Ha ön valóban délre szándékozik utazni, akkor legjobb lesz, ha észak felé indul el. Nincs nyáron vonzóbb az Északi-, Jeges-tenger festői partjainál. Arrafelé kisebb a tumuljus, és a bömbölő táskarádió is kevesebb. Zahemszky László fordítása Rumen Balabanov: Kétszer másfél méter szakaszt kell megtisztítani, hogy a hajók közlekedhessenek. A lányokkal nehezebben boldogultunk. Azaz sehogyse. Pedig három is volt. Kettő a Hans Vateré, a harmadik, akit Trau- tenak hívtak, valami rokonféléjük lehetett. Margarethe a leg- csinosabb, állandóan hangoztatja, hogy várja a vőlegényét,, mi mást tehetne. Nyilván azért emlegeti leendő férjét, hogy a magunkfajta kalandorok kíméljék. Mivel a „virgo inlacta" epitetont nemigen lehetne rá alkalmazni, nekünk is volna ke- resgélnivalónk őmenyasszony- sága körül. Nagyobb akadály a templomegér-állapotunk. Dali Pista gondosan eltagadja családi állapotát; Somos Tóni viszont a felesége, a gyerekei fényképét mutogatja, ujjabö- ködve magyaráz: „Ez itt a Frau, enyém feleség, ez a Cól- tanka, ez pediglen Erzsébet.” Nem tudom, mért mondja idegen kiejtéssel, azt hiszi, így jobban megértik? Én a tolmácsi tisztet töltöm be, gyatra nyelvtudásomon kívül külsőleg is" megvan a tekintélyem ehhez, mert egy hónapja, hogy szakállt eresztettem; randa veresszőke a férfiúi ékességem, Dali Pista úgy mondja: léniában öt perc szünet. Mar- garethenél semmiképp sem lehetnék esélyes, mert ugye a vőlegényét várja, gyakorta dúdolja: „Von dem Puszta träume ich.” Alighanem a vőlegénye gebickélt a puszta felé, de ezt, nem akarom feszegetni, inkább a Loreley-jel válaszolok, nem is annyira neki, inkább Traute- nak. Azonmód látom, eredmény nélkül, mert Dali Pista kenterbe ver markáns cifferblattjával, hollófekete hajával, villogó barna szemével. Barbarossza-baj- szom-szakáliam mindenképpen hátrány, marad hát Margaréta húga, a_ pulykatojásképű Hilda. Mikor kikísérnek bennünket. Somos Anti megiramodik, én Hildával maradok, Dali Pista Trautenak magyaráz kézzel-láb- bal. Valahogy elvergődöm Hildával a szolidabb csókolózásig, majd nekibátorodva, néminemű játszadozásra biztatom-simoga- tom. Meglepetésemre nem lepődik meg, tárgyilagosan ezt feleli: — Leide, moment hab ich Dunkelrot.. . Útban az uszályra, kerülgetve a rengetegnél is több meztelencsigát, Somos Tóni, akit félúton beértünk, dünnyög-mo- rog, hogy teljesen lejáratjuk magunkat: „Majd tojnak eztán a fejünkre, nem ám, hogy uzsonnyára hívnak bennünket!" Hátha még a pofon csattanását hallotta volna; azon pofonét, amit Dali Pista kapott Traute- től! Én ui. hallottam, ezt Pista is jól tudja. Nyilvános bűnvallomásra ítéli magát, holott senki nem kényszeríti erre. Confíteor- jának lényege: félreérthetetlen jelbeszéddel tudtára adta Trautenak, mi lenne jó . . . és »nagy szándékának bizonyságaképpen „mpgyaros nyíltsággal" nyulá- dozott a lány labdarózsamellei iránt. Emiatt lön a pof. Gréti • viszont úgy vizsgázott le, hogy még csak óvatos sem volt: az uszályunkkal egyma- gasságban defilírozott másnap egy ami őrmesterrel. Vőlegényét mintha hadnagyként emlegette volna! Az őrmester ugyan alacsonyabb a rangbeli garádi- cson, de hát a győztesek közé számláltatik . . . Dali Pista újólag kapitulál: — Héjába kísérletezünk, ezekkel mink nem vehetjük föl a vörsönyt! — Nem ám — teszem ki a pontot —, mert ezek nem kényszerülnek csereberére, mégis megkapják — természetben — a kapnivalót. De jaj a legyőzőiteknek! Egy pocsolyában üldögélünk Petrovval, és az életről beszélgetünk. A pocsolya kétszer másfél méteres, a napsugarak kellemesen fölmelegítették benne a vizet, és az alja is kényelmes, puha. * Azért, hogy még jobban- érezzük magunkat, a kezünkkel átkulcsoltuk a térdünket, és hintázunk előre-hátra. Egy fiatal pár halad el mellettünk gyerekkel. A gyermek irigykedve tómul bennünket. — Bfnézést kérek - torpan meg az anyja. — Nem tudnak a közelben egy kiadó pocsolyát? — Esetleg meg is tudnánk venni! - teszi hozzá a férje. — Vagy odaadjuk érte az autónkat... - mosolyog elbűvölően a feleség. — Természetesen ráfizetéssel .. . - toldja meg halkan a férj. » Petrov a fejé rázza: — Ebben a kerületben már minden pocsolya régóta foglalt . .. Talán a lakótelepen próbálkozzanak! A fiatal pár mélyet sóhajt. és lehorgasztott fejjel távozik. A sétányon Ivanov tűnik fel. Szomszédhoz illően felénk bólint, és kinyitja pocsolyájának bejárati ajtaját. — Az övé egyszer egy méter harminc — suttogja Petrov —*, de carraroi márványból van a kerítése! Ráadásul padot is csináltatott magának kovácsolt vasból! Ivanov belülről bezárja a kaput, és egy szempillantás múlva lubickolást hallunk. Ismét megszólal Petrov: — Öcska vacak! A feneke homokos, és nem tartja meg a vizet. Le kellene betonozni, dehát akktjr miféle pocsolya lenne? ’ Ezután felém fordul: — Hát a tied? — Remek! - válaszolom. — Kiadtam Kiszelov professzornak. Petrov felsóhajt. — Az enyémre meg egy színész fente a fogát. Közös pocsolyában lakott az anyósával, de szét akart költözni .. . Megnyugodott a víz a pocsolyában, úgyhogy Petrovnak fel kellett kavarnia a fenekét egy bottal. A botnak ébenfából készült elefánt alakú fogantyúja volt.- Import! - nyugtázta irigykedő tekintetemet Petrov. — Egy-két ilyen kavaró, ha akad az égész fővárosban! Déltájban anélkül, hogy fölállt volna, kinyújtotta a Ttezét, és szendvicset meg sört vett elő a táskájából. Megesszük a szendvicset, miközben továbbra is ücsörgünk-üldögélünk, fölemeljük az üvegeket is, és elnehezül a szempillánk. Körös-körül minden elcsön- desedett. És egyszercsak jól kivehető, éles és ingerlő hangok hallatszanak az égből: brekeke-bre- keke. Petrov felriad, és ökölbe szorul a keze ... — Megelőztek, az anyjuk mindenit! Múlt vasárnap azt ígérték, hogy nekem is szállítanak békát! Hogy áz a ... HÉTVÉGE 9. Groin András rajza
