Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-15 / 224. szám
e Dunántúli napló 1986. augusztus 15., péntek Hagyomány Rendkívül értékes közgyűjteménnyel gyarapodott Győr. Az ősi városnegyedben, a szépen felújított Vastuskós házban a közelmúltban megnyitották és átadták rendeltetésének Patkó Imre hagyatékát, amely a jövőben állandó kiállításon látható. Az 1983-ban elhunyt újságíró vásárlásai és művészbarátainak ajándékai teremtették meg a gyűjtemény alapját. Hosszú időt töltött külszolgálatban, igy lehetővé vált, hogy távoli tájak lakóinak kultúráját tanulmányozza. Képünkön: afrikai tárgyak az egyik vitrinben. Sárköz népművészete A Tolna megyei Sárköznek, hazánk e népművészetéről ismert tájegységének neve már az 1459-ből származó oklevelekben megtalálható. A népi eredetű néprajzi tájnév a Sárvíz és a Duna folyó közti területet jelöli. A név mindmáig használatos, pedig az ármentések nyomán a táj képe teljesen megváltozott. Lapályos terület, és öt községet foglal magában: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta községeket. E kis földrajzi tájegység ártere, dúsan termő fekete földje gazdag életmódot biztosított lakóinak. A Sárközben ma is virágzó népművészet első írásos emlékei az 1715-ös évekre nyúlnak vissza. A híres sárközi szövés- ről-fonósról ez időből maradtak írásos feljegyzések, amikor a földesúr bizonyos adónemek helyett szőttest kért. Az idők folyamán egyre színesedett, fejlődött a népviselet, mely a XVIII. században még egyszerű volt, a XIX. század első felében már gazdag, sokféle lett. Az igénytelen, saját- készítésű bútorok mellett elterjedt a faragott, festett asztalosbútorok, és a színes cserépedények használata is. Kiállítás Decsen: Parasztszoba- részlet A két világháború között a hagyományőrző területek egyre kisebbé zsugorodtak. A felszabadulás után a népművészet minden ágának funkciója és megjelenésformája is megváltozott. A kezdeti nehézségek után kibontakozott a régi hagyománykincset őrző és ápoló sárközi népi iparművészet díszítő- művészeti munkássága. Sárköz nevét, a népművészet tette híressé. 1952-ben Decsen, „Sárköz fővárosában” 36 parasztasz- szony szövetkezetét alakított. Kezdetben népművészeti szőttessel, hímzéssel és hímestojás- készítéssel foglalkoztak. Közülük többen — a legtehetségesebbek — hivatásos művészekké váltak, vagyis népművészekből népi iparművészekké, a Népművészet Mestereivé lettek. A szövetkezet később kiteljesedett, bővült, bevezette a hímzett konfekció, népi kisbútor, népi fazekasáruk, faragott dísztárgyak, népművészeti baba, és a népviseleti ruhák készítését — utóbbit a Magyarok Világszövetsége és neves néptánccsoportok részére. Szőttesei (párnái, térítői, futói, szódái és hímzett blúzai) országhatárainkon túl is kedveltek. Mintaelemeiket a természetből vették. A szőtteseken: a csillagrózsa, kerekrózsa, csibeszem, vasmacska, párosgalamb, lóherelevél, a hímzéseken: a kiskutya, baglyos, napos, sütőlapátos, „három rúzsa, három levél, három lik” makkos, pávaszemes, a bútorokon: a tulipán és gránátalma elnevezés is erre utal. A decsi tájmúzeumban bemutatják Sárköz falvainak építkezési stílusát, lakás- és öltözködési kultúráját. Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Tímár utca 5. Az épületben 1944. december 27-én a „P,écs-ba^anyai írók, Művészek és Tudósok Szabad Szakszervezete" mondta ki megalakulását. Alapító tagjai — többek között — Szabó Pál Zoltán tanár, Bálint Péter tanár, Csorba Győző költő. 1945. január 14-én a helyi szakszervezeti mozgalom vezető testületé, a Pécsi Szakszervezeti Tanács itt jött létre. Ugyanezen a napon szakmai szervezeteket is létrehoztak, például a Pécsi Húsipari Munkások Szabad Szakszervezetét. Január 20-án a „Pécs-Baranya megyei Mérnökök Szabad Szakszervezete" elfogadta alapszabályzatát. Céljuknak a „demokratikus Magyarország újjáépítését tartják, elsősorban a Dráva mentén elpusztult magyar falvak felépítését ... A szakszervezet támogatja a Magyar Kommunista Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt orszagépítő munkáját...” 1945. május 17- től tagjai sorába léptek technikusok és szakmunkások is. Új nevet vettek fel: „Pécs-Baranyai Mérnökök és Technikus-munkások Szabad Szakszervezete". Véglegesen a Geisler Eta utcába költöztek 1945 decemberében. június 10-én száz résztvevővel a „Pécsi Hivatásos Zenészek Szakszervezete" itt mondta ki megalakulását, később a „Baranyai Földmunkások Szabad Szakszervezete” vezetősége is itt jött létre. 1948-ig szakszervezeti életünk minden mozzanata ehhez a házhoz kapcsolódik. Első emeletén alakult meg és működött a „Szabad Szak- szervezetek Ifjúmunkás Csoportja" és ezek alcsoportjai, a könyvkötők, a nyomdászok, az élelmezési és vasmunkás ifjak. Az Új Dunántúl című lap szeptember 2-i száma arról adott hírt, hogy „Szakszervezetek Ifjúmunkás Tanácsa" alakult, amelynek vezetői kommunista fiatalok. A földszinten rendezkedett be a „Szabad Szakszervezetek Munkaközvetítő Hivatala". A Szakszervezeti Közlöny mellékletét, „Munkás” című lapjukat a Tímár utcai épület első emeletén szerkesztették. Pécs, Tímár utca 7. Az 1944. végén megalakult „Pécsi Nyomdai Munkások Szabad Szakszervezete”, a „Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete (magántisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak, utazók) Intéző Bizottsága", a „Népzenészek Pécsi Csoportja". majd a „Famunkások Szabad Szakszervezete", a „Pécsi Ruházati Munkások Szabad Szakszervezete" 170 taggal — átmeneti otthonra leltek az épületben. 1945 áprilisától a Szakszervezeti Tanács megszervezte a „Munkás Iskolát”, amelynek előadásait a pécsi egyetem legjelentősebb tanárai tartották. A nagy létszámú építőipari munkás szakszervezet is itt tartotta gyűléseit, rendezvényeit. A MÉMOSZ Pécsi Helyi Csoportja 1945—1949 között műkedvelő gárdát szervezett, amelynek produkcióit az előadóteremben tekinthették meg az érdeklődők. Jeli József Pécs, Tímár utca 5. és 7. Á pécsi villamosvasútról és annak építőjéről A pécsi villamosvasút 1913. október 20-án indult meg és 1960. augusztus 31-ig csilingelt végig Pécs utcáin. 57 évig. A vilíamosvasutat egy részvénytársaság terveztette és építette. A /asűt tervezője és épí- tésveze'tője, majd P. V. K. V. (Pécsi Villamos Közúti Vasúi) első vezetője a Ganz és Társa Villamossági Gyár Részvénytársaságától Pécsre került Lépes György mérnök volt, egészen addig, míg az első világháború vége felé emigrálni kényszerült munkásmozgalmi tevékenysége miatt. Lépes György 1888-ban született Salgótarjánban, középiskoláit a Kassai Reál Gimnáziumban végezte. Mérnöki diplomáját a Berlini Műszaki Egyetemen kapta 1911. június 22-én. Egyévi kötelező gyakorlatot a Rima—Murány ózdi üze ímekbeh végezte, utána egy évet a Simmerrs mérőműszerek osztályán dolgozott Berlinben. 1911—13 között osztályvezető mérnök a Ganz-féle Villamosság próbaüzemében és kiküldött a pécsi villamosvasútnak építésében. 1913. X.—1920. Vlll-ig üzletvezetője és igazgatója a Pécsi Villamos Vasútnak. 1921. Vili. hó végén munkás- m.ozgalmi tevékenysége miatt emigrált Jugoszláviába. Lépes György munkásmozgalmi tevékenységéről részletek a korabeli újságokból: Dunántúl, 1920. szept. 1. A szocialisták városi bizottsági tagválasztása, részlet: Hivatalos lista a következő volt: I. kerület: Lépes György mérnök. Dunántúl, 1920. szept. 19. A városi sertések eladása. Az eladás napján Lépes György a munkások szövetkezete nevében ajánlatot tett a városnak, hogy adják át nekik az állatokat beszerzési áron. A várostól készséggel kapott erre ígéretet. Ennek ellenére a „Munkás" a következő napon tendenciós támadásba kapott. Éppen ilyen nevetséges a tengeri elkótyavetélésére vonatkozó vád is. A tengerit tavaly vették arra az esetre, ha nem lesz elegendő búza. A lisztté őrölésére nem került sor, tehát felhasználták a gazdasági és erdészeti hivatal állatainak takarmányozására. Maradt még másfél vagon, amelynek az eladását ugyancsak két hónappal azelőtt határozta el a pénzügyi bizottság. Mint hogy más új kukorica is van, a meglévő tengeri megtartása nem volt indokolt, az eladás tehát józan gazdálkodás következménye. Sertések eladása aztán úgy történt, hogy abból több jelentkezők is részesedjenek. Dunántúl, 1920. március 4. A szocialista város Közgyűlése (részlet). Lépes György ismertette az új rendkívüli adójovaslatot, amely szerint rendkívüli adót fizet minden pécsi lakos és minden 30 napnál tovább Pécsett tartózkodó egyén, ha vagyona van, tekintet nélkül arra, hogy a vagyona után fizet-e adót vagy nem, úgyszintén az, akinek jövedelme az évi 52 000 koronát meghaladja. Az adókulcs 100 000 koronáig 4, 200 000-ig 5%, és minden további 100 000 koronáig 1%-kal emelkedik. 2 000 000-ig 15. 4 000 000-ig 20% és további milliónál 1%-‘kal több. Az adót a fél bemondása és a városi közegek megállapítása alapján vetik ki. Az adó 10 000 koronáig egy összegben, 50 000 koronáig két részletben és a fél év múlva nagyobb ösz- szeget 4 részletben negyedévenként esedékesek. Szabály- rendelet az SHS Kormány jóváhagyás napján lép életbe. Szabályrendeletet szó nélkül elfogadták. Munkás, 1919. március 15. Kiket tartóztattak le? Ennek se szeri, se száma. Az elsőként természetesen a február 22-iki munkásküldöttség tagjait, szám szerint 42-t. Ezeknek jó részét azonban egy-két nap alatt, vogy még aznap este kieresztették. De letartóztatták közben Lépes Györgyöt. Lépes György emigrációja idején az alábbi munkát végezte: 1921-1922 között: Elektromos gépek és motorok, villamos berendezések szerelése Argentínában San Inon tartományában szőlőkben, borpincékben, malmokban. 1922-1928 között: Argentína legnagyobb vasgyáránál a villamos berendezések főmérnöke. 1924-1934 között: Buenos Aires leghosszabb földalatti vasútját tervező amerikai cégnél az összes villamos berendezéseket tervező csoportvezető mérnöke. 1934-1938 között: önálló vállalkozás Villamos berendezések és azok szerelése. 1938-1970 között: Villamostelepek építése, Diesel-motorok, generátorok magas és alacsony feszültségű anyagok importálása és szerelése egy dán céggel társulva. 1970 év végén nyugdíjba ment és 1980-ban, 92 éves korában Buenos Airesben hunyt el. Amint Tegzes Bélának elküldött hangszalagján mondja, életének legszebb évei Pécsen voltak, annak ellenére, hogy mindösszesen 8 év volt. T. B. Pécsi utcák — híres emberek Semmelweis Az egészségügy dolgozói minden év július havában bensőséges ünnepség keretében emlékeznek a magyar orvostudomány legjelentősebb egyéniségére, Semmelweis Ignácra, születésének évfordulója alkalmából. A „nem egészség- ügyiek" legfeljebb csak annyit tudnak róla, hogy „az anyák jótevője", a gyermekágyi láz okának és megelőzésének felfedezője volt. Ki is volt tulajdonképpen Semmelweis Ignác Fülöp? 168 évvel ezelőtt, 1818. július 1-én született tizgyermekes család ötödik gyermekeként a ■budai Tabán, egyik módos házában, amelyben jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum van elhelyezve. A Kismartonból származó apa - az iskolai anyakönyv tanúsága szerint - „hungarus” bejegyzéssel vallotta meg magyarságát német hangzású neve megtartása ellenére. Apja csakhamar Bécsbe küldte a jogi egyetemre a jól tanuló fiút, aki azonban egy anatómiai óra meghallgatása után a bécsi orvostudományi karra iratkozott be, és öt év után megszerezte „az orvostudomány doktora" címet. Nőgyógyász szeretett volna lenni, s ezért 1844-ben asszisztensi állást vállalt a bécsi közkórház I. szülészeti osztályán. Semmelweis hosszú hónapokat töltve a szülő nők között, rájött arra, hogy a szomszédos II. szülészeti osztályon ötszörte kisebb volt az l.-nél a gyermekágyi lázban elhalálozottak száma. De mindez miért? Megbizonyosodott arról, hogy a gyermekágyi láz, „atmoszférikus-kozmikus" voltáról beszélni tudománytalan dolog. Kutatásai közepette arra is rájött, hogy a betegség okát a két osztály munkakörülményeiben kell keresni. . Bécsből Klein professzor mellől Velencébe ment, de a benne motoszkáló, még tisztázatlan elgondolások visszahozták az I. osztályra Klein professzorhoz. Közben barátja, Kollet- schka doktor ujját boncolás közben megsebesítette, és vérmérgezésben meghalt. Ekkor ötlött Semmelweis agyába, hogy az orvosok rögtön boncolás után mosatlan kézzel vizsgálják a betegeket, s ekként vérmérgezést okoznak o szülő nőknél. A gyermekágyi láz tehát nem más, mint vérmérgezés. Az I. osztályon, náluk, piszkos, mosatlan kezű orvosok és egyetemisták terjesztik a bajt, akik a boncteremből a hullákról vitték át a fertőzést a friss sebű betegekre. A II. osztály jó eredményét az váltotta ki, hogy ott sohasem boncoltak, ott szülésznők látták el a betegeket. 1847-ben írt főműve: „A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése" című munkája csak 1861-ben jelent meg. Semmelweis esetében beigazolódott, hogy a tanítványnak nem szabad túlszárnyalnia mesterét, s elkeseredve elhagyta Bécset. Budapestre visszatérve eleinte az elhanyagolt Szent Rókus kórházban vállalt fizetés nélküli állást, s csak hat év után nevezték ki egyetemi tanárrá. Semmelweis tanítását csak halála után húsz évvel ismerték el, amikor az orvostudomány a károkozók távoltartása jelentőségét felismerte. Ma őt tekintik az aszeptikus sebkezelés megalapítójának. Dr. Tóth István
