Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-14 / 223. szám

Dunántúli napló 1986. augusztus 14., csütörtök Szép írást közlünk is — a Hétköznapok című pályáza­tunkra érkezett, és díjazott írá­sokból. Ezúttal Osváth Tibor­nak, a komlói villamos üzem nyugdíjas versenytitkárának pályamunkájából idézünk rész­leteket. T avaszi metszés közben Mint az idei tavaszién is ne­hezen ébredtem. Ember Már­ton tegnap rám is szólt, 'hogy ne sokat vacakoljak, mert itt van már a metszés ideje. Itt a hegyen még éles a le­vegő, de a nap már kellemesen melengeti a hátam. Metszem a szőlőket, összesen húsz tövet. Nekem a városi embernek ez olyan, mintha valóságos sző­lősgazda lennék. Van málna és szeder, meg ribiszke. Az ősszel ültettem gyümölcsfákat is, hogy komolyabb legyen a „birtok” — no persze, ami összesen is csak annyi, amennyi — örömre, gondra a kőrézsűs sziklakért meg a kis fahóz mellett elfér, illetve a telek oldalában az erdőig meghúzódhat. Hogyan is merhettem én en­nek nekifogni, aki a főváros­ban születtem, s a betonon nőttem föl? Annyi volt csak a kedves kapaszkodóm, hogy kö- lyökkoromban a nagyanyámnál töltött tanyai nyarak emléke: a föld szaga, a madarak fü- työrgése, a harmat szikrázása beszívódott a bőröm alá, és ez bizsereg még mindmáig ben­nem. A háború utón kerültem először szembe az újrakezdés embert próbáló küzdelmével, összekeresgéltük a „téglákat", mert a szétesett otthont újra kellett építeni, és... No fene! Hót ez a rézsű meg hogy dől­hetett le? Nem is egy helyen? Az őszön még erősen állt. Ahá, szarvas komám, itt a patád nyoma, majd akkora, mint egy tehéné. Szóval, te sétálgattál itt? Most majd rakhatom újra. Köszönöm, hogy nem hagytál munka nélkül, mert külön­ben .. . Hát igen, '45-ben is először alkalmi munkát vállaltam, de végül leszerződtem a nagy optikai gyárhoz műszerészta­nulónak. Az érettségizett „ta- nonc" akkor még csodabogár­nak számított. Könyvtárat szer­veztem és színjátszócsoportct alakítottam, amikor segéd let­tem, szakszervezeti iskolára küldtek és vállalati kultúrvezető lettem. Mire észhez tértem, már annyira benne voltam az élet sűrűjében, hogy feleségem volt és két gyermekem. Megbíztak egy új műszaki-adminisztrációs osztály szervezésével és vezeté­sével. Közben jelentkeztem a kétéves színjátszó rendezői akadémiára. Ekkor jöttek az első figyel­meztetések. A napi három­négy órás alvás mellett elszí- vogattam három csomag Mun­kást. A diákköri fejfájásaim ■két-három napos fejgörcsökké fejlődtek. A fiam tbc-fertőzést 'kapott. A szanatóriumi gyógyu­lás után az orvos kijelentette: „A további életvitelhez feltétle­nül meg kell változtatni a csa­lád életkörülményeit”! Igen ám, de hogyan?! Pénzünk nem volt, hogy az egyszobás társ­bérletből megfelelő lakásba költözhessünk. Legalább a sza­badságot töltsük vidéken. Történt, hogy egyszer a lá­nyom sivalkodva rohan be: „Apu, apu! Félék a lótól!” Ug­rok ki, s látom az úton a nagy békésen ballagó tehenet. Uramisten — döbbentem meg — ez a gyerek nem ismeri az állatokat! Ekkor nyilallott belém a régvolt tanyai nyarak emlé­ke. Aztán egy lakáscsere-lehe­tőség egy csapásra megoldot­ta a problémát. Lakást és ál­lást kaptam a Pécs melletti bá­nyavárosban. Város? A rangja igen, élete még inkább nagyközségi, de nincs tülekedés, nincs hajsza, az emberek nem fásultak, gyű- rödtek, hanem őszinték és tud­nak mosolyogni, pedig itt ku- tya'kemény munka folyik! — Jónapot, szomszéd! — riaszt föl egy hang. — No vég­re, hogy kibújt! — üdvözlöm, Sanyikám! Tud­ja, én már óvatosan ugrálok, még a lépéseimet is méricské­lem. — Ne mondja már, hát lá­tom én hétről-'hé-tre, hogy jön- megy, mindig csinál valamit. Kizökkentett ez a szomszéd egy cseppet. Hol is tartottam? Igen: újrakezdés az új város­ban. Főállásom a bánya egyik üzemének műszaki osztályán volt, a művelődési házban pe­dig kaptam szírijátszó csopor­tot, tehát rendelhettem is. Új munkák, új emberek. így ment ez két évig zavarta­lanul. Akkor megkérdezték, nem vállalnám-e el főállásban a művészeti vezetést. Hat évig csináltam jól-rosszuI, s amikor fölmentésemet kértem, 11 mű­vészeti csoportot hagytam ott. Elváltam és újranősültem. Fölkerestem a volt üzemvezető­met, s elmondtam, milyen hely­zetbe kerültem. Segített. Tele­fonműszerész lettem. Egy éve voltam a telefono­soknál, amikor engem bíztak meg a versenytitkári feladatok­kal: szervezni, irányítani, érté­kelni. Szép feladatnak tartot­tam. Az albérletből is elköltöz­tünk, s végre saját otthonunk lett.- A feleségem megkapta a nagyapai örökrészét, s ebből vettük ezt a telket, meg a fa­házat is. Na, most aztán kapkodd magad öreg! Kapkodjam ma­gam? Jó is volna, mint tíz éve, amikor nekiugrottunk a terep- rendezésnek, meg az építke­zésnek. De akkor megint jöttek a figyelmeztetések: előbb trom­bózis, aztán tüdőinfarktus. Nyolc hónapi betegállomány után tovább folytattam a mun­kát, persze, jóval óvatosabban, de egyre nehezebben. így sem sokáig, mert négy év múlva végleg megálljt parancsoltak, és leszázalékoltak. És megint újra kellett kezdeni — s vajon hányadszor már? — meg kellett tanulni a „takaréklángos” új életformát. — Az újrakezdés bizonyára addig tart, míg maga az élet! — hallottam valahol. Elindulok hazafelé. Lassan, mint aki ráér, így rendelte az orvos. Lefelé mindig könnyeb­ben ereszt a lábam, csak a fejem nehéz. A tavaszi naptól, vagy a hajolgatásoktól? Lehet a sok föltornyosult gondolattól, nem tudhatom ... szerkesztőség postájából Furcsa tájékoztatás (?) Nagy bosszúság ért július 31-én délután 17.10 órakor, amikor édesanyámmal, két pi­ci lányommal sétálni indultunk a pécsi Diana térre és be akar­tuk fizetni a kollektív totót. Láttam, hogy az ajtó, a rács félig le van húzva, de meg­néztem a nyitvatartási és 6 órát láttam kiírva. A nyitott abla­kon beszóltam az idősebb úr­nak, zárva vannak-e. Igen. vá­laszolta. Mondom, hogy én 6 órát láttam kiírva, mire ő; „Na akkor csak nézze meg jobban. Az elkészülési határidők és a kivitelezési költségek folyama­tos túllépésének sajnálatosan közismert példája az úgyneve­zett „Elefántos tömb". Hetekkel ezelőtt elképedve láttuk a szomszédból, hogy a Jókai tér és az Elefántos Ház közötti szép kis, kétablakos épületet (a volt Dragila-házat), valami olyan penetráns lilára pingálják, ami „csáb-alsóne- műnek” megfelel tán, de Pécs történelmi belvárosának szívé­ben még bohóckodásnak is rossz. mutassa meg nekem is!" Ak­kor vettem észre, hogy téved­tem, nem szerda, hanem csü­törtök van. Erre nyomdafesté­ket nem tűrő szavakkal esett nekünk. Édesanyám kérdőre vonta, mire ő újabb trágárság­gal válaszolt. Bent egy hölgy a hátát veregetve kiabált az idős úrral, hogy hallgasson. Leforrázva és megdöbbenve mentünk el a totózótól a gye­rekekkel. Horváth Csabáné Pécs, Sarohin tábornok út * * - ■ Talán mert más színérzéke is könnybe lábadt a „lilg ködtől”, két hete visszacsavarozták az időközben már elbontott áll­ványzatot a munkavállalók, most pedig kellő szakértelem­mel közel fehérre kenték át a még alig megszáradt hupililát. (Csupán az épületszobrász-dí­szítés maradt levendulaszínű.) Szeretném remélni, hogy ezt a „szín-játékot" kivételesen nem a nézőkkel, hanem az el­követőkkel fogják megfi­zettetni! Dr. Szász János Pécs. Jókai tér 5. I# •• •• •• Köszönöm - keresem Nagy segítségre van szükségem, mert augusztus 4-én, az orfűi strand fizetőporkolójáből ellopták piros színű kiskerekű ROMÉT motorkerék­páromat. Nekem ez a motor na­gyon kedves volt és újat nem kap­hatok, mert az édesanyám egyedül nevel engem, még tanuló vagyok. Hrudinszky József Pécs, Abaligeti u. 2. 64 éves rokkantnyugdíjas vagyok. Nyolc éve bal oldalam megbénult. Sajátos gyógytornát végeztem, s egészségem javult. Bár még igen nagy reményeket fűzök a sorsom­hoz, de a járásom gyatra. 'Mivel sokat járni nem tudok, egy kívánságom lenne: nagyon szeretnék egy rokkantmotort, amely segítene a közlekedésben. Nagyon reményke­dem, hogy a vágyam teljesülhet. Ivanácz Mihály Drávasztára, Kossuth Lajos u. 10. Ezúton is kifejezésre kívánjuk jut­tatni elismerésünket és köszönetünket a Baranya Megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetőinek és nyomozószer­veinek azon eredményes és gyors felderítő munkáért, amellyel pár óra leforgása alatt a tetteseket elfog­ták és a postai értékeket visszasze­rezték. Ezzel igen jelentős kártól mentették meg a postát és igen sok kellemetlenségtől a postát igénybe­vevő feleket. Varga Sándor posta igazgató „Szín-játék” a pécsi Jókai téren Város­védő őrjárat Nem véletlen, hogy most a turistaszezon és a kirándulások időszakában az Állami Biztositó pécsi József Attila szocialista brigádja többet jár a Me­cseken. Legfrissebb felvételük: a SZOT üdülőig vezető sé­taút kilenc fényforrásából csak négyben van égő. Az üdülő vendégei és a túrá­zók ezt az utat nem merik használni sötétedéskor... Válaszol az illetékes n levél­szekrények felújítása A Dunántúli Napló július 30-i számában a 15-000 ro­vatban észrevétel jelent meg a külterületi levélszekrények felújításával kapcsolatban. Pécsett 1974 és 1976 között került sor a külterületi levél- szekrények elhelyezésére. Ezek a levélszekrények a rendsze­res karbantartás mellett is 5 évenként felújításra szorulnak, de az eltelt idő alatt még egy alkalommal sem festették át és újították fel őket. Általános gyakorlat szerint a levélszekrényeket az állvá­nyokról leszerelik, elvégzik az állványzat felújítását és már felújított levélszekrényeket he­lyeznek el. A számok és a zárak a régi levélszekrények­ről az újakra kerülnek. A gyártó cég 10—12 évvel ezelőtt 3-féle zárral látta el a levélszekrényeket, de össze­sen 5-féle zár van felszerel­ve. Azt nem lehet biztosítani, hogy azonos zárfajtájú levél- szekrény kerüljön cserére, így óhatatlanul előfordul, hogy kénytelenek vagyunk a zárat is cserélni. Az új zár kulcsait díjtala­nul az ügyfél rendelkezésére bocsátjuk a Pécs, 1. sz. Posta- hivatal útján. A Pécsi Posta­igazgatóság területén már kö­zel 1000 levélszekrény felújí­tására került sor zárcserável, de sehol nem okozott nehéz­séget. A zárak cseréjénél úgy ren­delkeztem, hogy a levélszek­rények felújítása a helyszínen történjen meg a zárak cseré­je nélkül. Ezzel a módszerrel a bezárt rekeszajtók szélén egy keskeny csík a festésből kimarad ugyan, de ez a le­vélszekrények használhatósá­gát nem zavarja. Dr. Jádi János, postaforgalmi igazgatóhelyettes Jogi tanácsadó Kovács G. pécsi olvasónk az albérletre vonatkozó elő­írások iránt érdeklődik. A hatályos jogszabályi ren­delkezések értelmében a bérlő a lakása egy részét lakás cél­jára albérletbe adhatja. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 103. § (3) bekezdésé­ben meghatározottak szerint az albérleti jogviszony csak úgy létesíthető, hogy a lakás­ban lakó személyek mindegyi-' kére legalább hat négyzetmé­ter lakószobaterület jusson. Az albérleti jogviszonyt a bérlő és az albérlő szerződé­se hozza létre. Az albérleti szerződés határozatlan vagy határozott időre, illetőleg va­lamely feltétel bekövetkezéséig szólhat. A rendelkezések lehetőséget adnak arra is, hogy az albér­leti jogviszonyban több albér­lő is részt vegyen oly módon, hogy az általuk kizárólagosan használt helyiséget együttesen bérlik és használják (albérlő­társak). A jogszabályi előírások ér­telmében az albérleti szerző­dés csak akkor érvényes, ha az albérletbeadáshoz a) átmeneti lakás, vállalati bérlakás, illetőleg szolgálati lakás esetében a lakással rendelkező szerv, b) nem állami lakás eseté­ben pedig a bérbeadó hozzá­járult. Az albérleti díjat, továbbá a megfizetésének módját és ese­dékességét — külön jogsza­bályban megállapított keretek között — a felek megállapodá­sa határozza meg. A további előírások megta­lálhatók az 1/1971. (II. 8. Korm. sz. rendelet 13. fejezetében. N. G. a pénztartozás és a kamat fizetés« iránt érdeklő­dik. Polgári Törvénykönyvünk 231. §-a szerint a pénztarto­zást — ellenkező kikötés hiá­nyában — a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. A szerződéses kapcsolatok­ban — ha jogszabály kivételt nem tesz — kamat jár. Magánszemélyek egymás közötti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetén jár; kamatos kamatot érvényesen nem lehet kikötni. A kamat mértéke — ha jog­szabály kivételt nem tesz, vagy a felek alacsonyabb mértékben nem állapodnak meg —, évi 8 százalék. Eltérő jogszabály hiányá­ban a kamat kikötése az évi 8 százalékot meghaladó részé­ben semmis. Több olvasónk kérdezte, hogy a munkabérből lehet-e levonást teljesíteni és milyen előírások alapján? A Munka Törvénykönyvének 49. § (3) bekezdése értelmé­ben a dolgozót megillető mun­kabérből és egyéb díjazások­ból levonásnak csak a jogsza­bályban meghatározott esetek­ben és mértékben van helye! A munkabér vagy egyéb dí­jazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kol­lektív szerződésben meghatá­rozott esetekben hatvan na­pon belül írásban kell értesí­teni. Ennek elmulasztása ese­tén a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tu­dott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő. A visszafizetésre kötelező határozat ellen benyújtott ké­relemnek halasztó hatálya van. Építkezők, figyelem! Profilváltás miatt készletkiárusítást tartunk R—25 földgázüzemű kazánjainkból, amíg a készlet tart. Teljesítmény: 25 kW. Kedvező fizetési feltételek: 14 000,— Ft egységár/db. OTP-hitel igénybevehető. Kiszolgálás: Kaposmérő, Rákóczi út 78. Somogy megye területén ingyenes üzembe helyezés! A kazán családi házak központi fűtéséhez kiválóan alkalmas. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET KAPOSMÉRŐ, RÁKÓCZI ÚT 78.

Next

/
Thumbnails
Contents