Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-14 / 223. szám
1986. augusztus 14., csütörtök Dunántúli napló 3 Képernyő llliliiill Program plus Mi minden történhet, ha egy csinos nő egészen pici, feszes shortban vé- gigkerékpározik a városon? Hihetetlenül sok mulatságos dolog, ami persze azokat érinti, akiknek e látvány eltereli a figyelmét. Csak egy jó forgatókönyv, egy szellemes ötletekkel teli szerző kell hozzá, s az egyik poénból még fel sem ocsúdtunk, máris jön a következő, pillanatnyi pihenést sem adva rekeszizmainknak. Az említett rövid bur- leszket kedden késő este lehetett látni a jugoszláv televízió egyes csatornáján, a nyári Program plus műsorban. Minthogy Baranyában sokan nézik a zágrábi tv-t, érdemes erről a csak nyáron futó műsorról szólni pár szót. Bár kétségtelen, hogy az este fél tizenegykor kezdődő televíziós ráadást nem azoknak találták ki, akik kora reggel kelnek és mennek dolgozni, hanem a nyaralók szórakozását szolgálja elsősorban, mégis csak ajánlani tudom, hogy egyszer-egyszer nézze meg, akinek van ideje, vagy a melegtől nem tud aludni. A Program Plus nagyon jó ötlet, igazán szórakoztató és kifejezetten változatos. Jól szerkesztett, dinamikusságát nem csupán a benne szereplő műsorok jellege adja, hanem hogy valamennyi rövid, így az egész adás pergővé válik, s a késő esti, sőt éjjeli órákig ébren tartja a figyelmet. Pikáns, ám igen esztétikus aerobikkal kezdődik, gyakorlatilag ez a szignálja, s ezt követően máris láthatjuk az aznap esti kínálat listáját. Hozzá kell tenni, hogy a műsort az is tudja élvezni, aki nem érti a nyelvet, a nyaralók kedvéért erre külön ügyeltek. Sok benne a zene, a tánc, és soha nem hiányzik valamilyen humoros film. Ez utóbbiak jó része szöveg nélküli, mint a példának felhozott kerékpáros bur- leszk. S ha nem is minden este, de hetente többször is megjelenik a képernyőn sokunk kedvence, az ötletekből kifogyhatatlan, ki tudja hány arcú komikus, Benny Hill, akiért érdemes fönnmaradni éjfél után is. Emellett természetesen különféle sorozatok egy- egy epizódját is láthatjuk, s e téren a Program plus újabb sokoldalúságát kell dicsérni. E sorozatok ugyanis nemcsak humorosak, hcnem találhotó köztük természettudományos film, például a Sarkvidék élővilágát bemutató sorozat, vagy a kedden este bemutatott, „Ahol a halak barátságosak" című film, amely a tenger mélyén zajló élettel ismertette meg a nézőket. A komolyzene kedvelői sem csalódnak, sőt a múlt hét egyik napján még Strindberg „Haláltánc” című drámájából is bemutattak egy részletet. Ennek ellenére a programoknak több mint ötven százalékát teszi ki a zene és a humor, hisz az egészet a nyáresti szórakozás kedvéért találták ki, s el kell ismerni, hogy igazán kitűnően. Az már külön téma, hogy nyaranta a magyar televízióban miért nincs ilyen ráadás — csupán ezt a jó ötletet szerettük volna kicsit bemutatni, amely akár például is szolgálhat. Dücsö Csilla 153 rendezvény: 100949 résztvevővel Pecs művelődési központja, a DOZSO Délelőtt üres a DOZSO, csak a „toronyszobában" dobol kitartóan egy fiú. Nem igen zavarnak senkit, ahogy végigjárjuk a helyiségeket. A legszebb a galériaszinten lévő tanácskozó vagy 'klubszoba modern bútorokkal, hangulatos kávézósarokkal: megnézzük a számítástechnikai termet, a büfét egy másik 'klubszobát, és egy kis termet, ahol a nyári kemping idejére ágyakat szoktak elhelyezni. Az épület a század elejéről való, a Mattyasovszky család tulajdonát képezte. A művelődési ház 1981-ig a Zsolgozók továbbképzését, körműsorokat ajánlanak. A város- környéki művelődési házakban nagy a fluktuáció, nehéz megfelelő munkakapcsolatokat kialakítani. A DOZSO-nak tizennégy „részlege” van, a grafikai műhely, a Széchenyi és István téri kiállítótermek, a délszláv klub, a vasas! művelődési ház, két művelődési terem Somogybán. Több sikeres művészeti csoport tartozik hozzájuk, a Mecsek Táncegyüttes, a Mecsek Kórus, a 'Mecseki Fotóklub, a somogyi citerazenekar, a délszláv asszonykórus, A színjátgatását többször elnyerték újfajta kezdeményezéseikkel. Tizennégy népművelő dolgozik a művelődési házban. Szakmai egyetemi végzettsége kettejüknek van, ennél magasabb a másirányú főiskolát végzettek száma. * Az idén jubilál a DOZSO. Harmincöt évvel ezelőtt még a mai Helyőrségi Művelődési Otthonban kezdett a Doktor Sándor Művelődési Ház. Onnan költöztek a Déryné utcába, ahol ma a Bóbita Bábszínház található. De érdekes bogarászni a statisztikai adatok között is: 1983-ban 373 Táncház 1978-ban a Déryné utcai művelődési házban nay gyár kultúrháza volt, de öt lakás is helyet kapott benne. Ezeket átalakították és immár hat éve, hogy ez a ház lett a városi művelődési központ, a Doktor Sándor— Zsolnay —, egyszerűbben a DOZSO székhelye. — Tíz—tizenöt perc innen a Széchenyi tér, mégis peremkerületnek hisznek minket sokan, — sóhajt az igazgató, Kert László, aki 1982 óta dolgozik itt. — Sőt, vannak.akik azt sem tudják, merre is lehet a DOZSO, vagy még a régi, Déryné utcai helyünkre emlékeznek. Ez a 'legnehezebb, legyőzni ,a közvélemény előítéleteit, bebizonyítani, hogy színvonalas, változatos programokat kínál a DOZSO. A buszjáratok nem kedveznek nekik. Ritkán jár a 31- es és 27-es a megálló sincs közvetlenül a ház előtt, a tükörmegálló megint máshol található. A DOZSO-nak, mint városi művelődési központnak, sokféle elvárásnak kell eleget tennie. Egyik fő feladatuk a Munka és művelődés kulturális játék központi összefogása, módszertani irányítása, tanácsok adása. Hozzájuk tartozik harminckilenc városkörnyéki művelődési ház: Az idei évtől a DOZSO szervezi meg az ott dolszók a KPVDSZ-ből jöttek át, népszerű a modern tánccsoportjuk, az önálló sportegyesületük — karatében, hexa- sakkban, body building-ben egyaránt értek el kiemelkedő országos és európai helyezéseket —. a különböző díszítőművészeti és honismereti szakkörök. Tizennégy iskolával kötöttek együttműködési szerződést, kezdőknek, haladóknak, iskolásoknak, felnőtteknek. A szerdai nap a Zsolnay Gyáré, a művelődési házban tartják a megbeszéléseket, gyűléseiket. A gyárból vesz részt a legtöbb brigád az idén tízéves évfordulóját ünneplő Munka és művelődés játékban, qyak- ran mennek át a dolgozók a különféle rendezvényekre. A művelődési ház fűtésének, világításának számláját a gyár egyenlíti. A fiatalokat, főiskolásokat, egyetemistákat és a nyugdíjasokat is „megcélozták", nekik szervezik a programok egy részét. Videofelszerelésükkel bérmunkát is vállalnak, szükség van az így nyert összegekre, hiszen évente másfél — kétmillió forint bevételt kellene produkálniuk. Mondják, hogy nagyrendezvényeknél a hetven forintos jegyár a határ, ugyanarra a műsorra már nyolcvanért alig jönnek el, ami persze érthető is. Az Országos Közművelődési Tanács támorendezvényre 36 966-an mentek el. 1984-ben a 256 rendezvényre 73 071-en, tavaly pedig a 153 nagyobb eseményre 100 949-en. * A tervekről beszélgetünk a népművelőkkel. Előkerül egy jópár évvel ezelőtti kidolgozott, felújítási terv is, padlásszínházzal és sok minden egyébbel, de csak arra az időre, amíg végiglapozom, utána visszarakják a fiókba. Vannak viszont egyéb, nagyon érdekesnek ígérkező elgondolásaik. A közelükben lévő nyugdíjasház lakóinak kábeltelevíziószerűen szeretnének hétfőnként videoműsoro- kat szolgáltatni. A későbbiekben a garzonházat is bekapcsolnák, nekik megint más közművelődési programokat sugározva. A színpad korszerűsítését fokozatosan készítik el, és tovább alakítják az udvarukat. Ügy néz ki, hogy talán megkapjuk az önálló műsorszervezési jogot, mi látnánk el, szerveznénk műsorokat vállalatoknak, kisebb művelődési házaknak. Nemcsak nekünk lenne ez előnyös, hanem a megrendelőknek is, hiszen köztudott, hogy a budapesti rendezőirodák milyen magas árakkal dolgoznak — ábrándozik Kert László. Barlahidai Andrea Lelet a padlásról A múzeumban restaurálják az oklevelet Díszoklevél a karnagynak Érdekes dokumentumot találtak nemrég Pécsett egy tety- tyei ház padlásán: a kézzel festett oklevél bőrgyári dolgozók közvetítésével került dr. Tóth Gézához, aki nyugdíjasként a Pécsi Bőrgyár történetének kutatásával foglalkozik. Az oklevél Tóth Aladár nevére szól — dr. Tóth Géza szerint azonos a kiváló zenetörténész, zenekritikussal, az Operaház egykori igazgatójával, aki hosszú évekig vezette a bőrgyár ének- ka rát. A kifakult, szakadozott szélű kartonon a pécsi városképet Gebauer Ernő festette, az oklevélen a következő jelmondat olvasható: „Zengjen a dal lelkesítve Szívtől szívhez mindörökre!”. Szövege pedig így szól: „A Pécsi Bőrgyári Dalái- da 1940 március 9-én tartott közgyűlése az egyesületnek 17 éven keresztül vezető karnagyát, Tóth Aladár urat a magyar dal ápolása és felvirágoztatása érdekében a Pécsi Bőrgyári Dalárdában kifejtett fáradhatatlan és kitűnő eredményű munkásságának elismeréséül egyhangú lelkesedéssel tiszteletbeli örökös diszkar- naggyá választotta. Megválasztásáról szóiló okiratot pecsétünkkel és aláírásunkkal ellátva ezennel kiadjuk. Pécs 1940 márc. 15. Roth Sándor elnök, Harnik István ügyvezető elnök, Tóth Zoltán titkár." Dr. Tóth Géza az oklevelet átadta Bezerédy Győzőnek, a Vórostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum igazgatójának: a múzeum műheilyében majd restaurálják és a Felsőmalom utcában a pécsi bőrgyártás történetét bemutató kiállításon a dalárda zászlaja mellé helyezik el. G.T. Sikeres hangversenysorozat A Nagy Lajos Gimnázium kórusa Dániában Akiknek csengetett és akiknek nem csengetett a postás Eldőltek az egyetemi felvételek Hajóval érkezett Dániába a pécsi Nagy Lajos Gimnázium 50 tagú kórusa. „Kapitányunk”, iskolánk igazgatóhelyettese, dr. Lovász Györgyné, „első tisztünk” a városi művelődési osztály vezetője, Csorba Tivadar, „kormányosunk" kórusaink karnagya, Ivasivka Mátyás tanár úr volt. Vendéglátóink, a Faaborgi Brahatrolleborg-Koret buszt küldött elénk a gedseri kikötőbe. Már nagyon vártuk a találkozást dán barátainkkal, akikkel tizennégy éve tart a kórusbarátság, s akik tavaly júliusban adtak néhány nagysikerű koncertet Pécsett, Kirsten Müller Jensen vezetésével. Idén — immár negyedszer — mi utaztunk hozzájuk, a Fyn-szigetre. Nemcsak a vegyeskarral, hanem két kisebb együttessel is Lassan már két hónapja annak, hogy az összes felsőoktatási intézményben lezajlottak a felvételik. A jelentkezők azóta már az értesítést is megkapták. Nagy örömmel fogadták a postást, akiknek az vékony borítékot hozott, hiszen ez ,azt jelenti, hogy szeptembertől egy fokkal magasabban folytathatják tanulmányaikat. A fiúk közül pedig sokan jövőjük biztos tudatában vonulnak be katonának augusztus végén, hogy előfelvételisként töltsék le szolgálatuk egy részét. S akiket nem vettek lel?- Természetesen jövőre újra megpróbálom — válaszolta a megkérdezettek többsége.- Nem volt szerencsém az idén. Tavaly ezzel az eredménnyel simán bekerültem volna a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára, idén ennyi pont még a fellebbezés lehetőségét sem biztosította számomra. Nem teszek szemrehányást magamnak. Ügy gondolom, hogy aki 100 pont felett produkál, az már tisztességesen felkészült. Jövőre újra elmegyek, és bízom abban, hogy sikerülni fog. Addig dolgozni fogok — mondta egy volt szakközépiskolás fiú. — Jövőre én is újra fogok próbálkozni, de nem ott, ahol az idén — tervezi egy lány, Gki ebben a tanévben végzett gimnáziumban. - Az okát talán nem is tudnám pontosan megmondani, de elment a kedvem attól, hogy jogi pályára menjek. Új elhatározásom, hogy jövőre ugyancsak a JPTE-re. de a . Tanárképző Karra fogok jelentkezni, és mindent elkövetek majd, hogy eredményesebb legyen a felvételim. Az idei talán azért is nem sikerült, mert azt sem tudtam pontosan, hová is akarok menni. Az új terv azóta érlelődött meg bennem. Szüleim segítségével sikerült már munkahelyet is talá'Jni. Hét hónap után, áprilistól pedig teljes erőbedobással kezdek a felkészülésnek. Végül egy fiú, akin nem látszik, hogy el lenne keseredve.- Én szakközépiskolában érettségiztem az idén. és csak szüleim és tanáraim unszolásába próbálkoztam a felvételivel a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára. De nem is nagyon bánom, hogy nem sikerült. Nem érzek magamban elég töltést újabb három év kemény tcnuláshoz. Azt hallottam, nem is éri meg. Minél előbb a magam lábára szeretnék állni, ezért szeptembertől már olyan munkahelyen akarok dolgozni, ami nem időszaki elfoglaltságot jelent majd számomra. A tanulásról mégsem mondtam le egészen. Levelezőn szeretnék mielőbb technikusi minősítést szerezni — mondta. K. E. felléptünk: a férfivokállaI és a női karral. A műsorban az ősi magyar gregoriántól a modern dán kórusművekig sok érdekesség szerepelt. Orgona- és zongorakísérőnk, gimnáziumunk öregdiákja, dr. Kopjár Gábor, szopránszólistánk és hangképző tanárunk Komáromi Alice volt. Első koncertünket a Fyn-syj- get központjában, Odenseben adtuk. Itt, a Szent János templomban egy nemzetközi hangversenysorozat része voltunk. A koncert végén — a nagyszámú közönség meglepetésére — elénekeltük a dán himnuszt is. Következő hangversenyünk Dánia második legnagyobb városában, Aarhusban zajlott le, a Muzsika Házában. Itt Kodály és Bartók zenéje fogta meg a hallgatóságot. Harmadszor - a vendéglátó kórussal közösen — a Faaborgi Képzőművészeti Múzeumban szerepeltünk. Ezúttal női kórusunk aratott átütő sikert. A három hangulatos koncertről elismerő kritikák jelentek meg a lapokban. Jártunk Andersen házában, fürödtünk az Északi-tengerben és a 15 fokos óceánban, voltunk tengerészeti múzeumban, gyakoroltuk az angol, német, francia nyelvet — nem egy vendéglátónk mindhármat beszélte — és főképp, ismerkedtünk a dán emberek életével. A leg- nagyobb élményt sokunknak a legolandi kirándulás jelentette. Hatalmas birodalom — apró kockákból felépítve. A népszerű játék jelenleg még dán privilégium, de nemsokára mór az egész világ gyárthatja a le- gót jogdíj fizetése nélkül. Hogy akkor szegényebb lesz-e Dánia? Alig hiszem, mivel amellett, hogy elsőrendű turista attrakció, hatalmas és zseniális reklám is ez az évtizedek óta működő meseország. Falusi Orsolya
