Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-12 / 221. szám
1986. augusztus 12., kedd Dunántúli napló 3 Hagyat* korszerűsíthető * beruházást fufyumat? liv^y^Y^VtViVíVMJAViViViiV^ivriVjjViViVtVi llersenyhelyzetben a fel ül it ö szervezetek Hozzászólás (11.) Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9- én megjelent Közgazdasági élet rovatunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanácselnökével készített interjúnkat, vitára kérve és ösztönözve az érdelkelteket. Folytatjuk a hozzászólások közlését azzal, hogy készséggel adunk helyet minden, a beruházási és felújítási folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos véleménynek, elképzelésnek. M. Z. Vállalatunk az elvárásoknak megfelelően elsősorban épületfelújítási tevékenységet folytat már több évtizede. E tényből kiindulva természetes, hogy hozzászólásomat ezen szférában szerzett tapasztalatok alapján és az építőipar megváltozott körülményeit figyelembe véve teszem meg. A vitaindító cikkben figyelmemet Piti Zoltánnak a következő sorai ragadták meg mindenek előtt: „Eddigi tapasztalataim alapján meg merem fogalmazni, hogy nem érhetünk el átütő eredményt addig, amíg a beruházási és felújítási folyamatban közreműködők — ez mindenkire, tehát a megbízókra is vonatkozik — nem akarják vagy nem tudják igazán érvényesíteni érdekeiket. Nem bontakozik ki verseny addig, amíg a közreműködők nem erős gazdasági kényszer alatt és nem kemény korlátok között gazdálkodnak.” Ezekben a gondolatokban látom a jelenlegi helyzet, és ebből következően tennivalóink lényegét. Arra gondolok mindenek előtt, hogy az igazi versenyhelyzet megkívánja, hogy a versenyfelhívások tükrözzék az építtetők érdekeit, elérni kívánt célját, szándékait. Ugyanakkor szükséges, hogy a megrendelő-vállalkozó kapcsolatában egységesen érvényesüljön a felek egyenrangúsága. Az, hogy e téren a piac, és ne az alá-fölérendeltségi viszonyok határozzák meg a kapcsolatokat, létrejöttüket, tartalmukat, illetve a gazdasági feltételeket. Meggyőződésem, hogy a versenytárgyalási ajánlatok értékelésénél az építtető vagy beruházó szándéka nem mindig egyértelmű csupán az alacsonyabb árban, a kisebb költségek elérésében fejeződhet ki, hanem irányulhat például a megvalósítás határidejének előrehozására, az átfutási idő rövidségére, a minőség magas színvonalára, netán az előre meghatározott működési paraméterek betartására, és talán még tovább sorolhatnám, mi mindenre. Viszont, mint már említettem, nagyon fontosnak tartom, hogy a versenyfelhívások egyértelműen tartalmazzák a beruházó kitűzött célját. Nyilvánvaló, hogy ez a versenyfelhívásból tükröződhessék, a beruházónak tisztán kell látnia, mi az érdeke a beruházási folyamat elindításában és lefolytatásában. Ahhoz, hogy ez a beruházónál kialakuljon, ott is érvényesülni kell egy erős gazdasági kényszernek és korlátnak, ami között meg kell valósítania a beruházást. Véleményem szerint egyes esetekben ez már kifejezésre jut a versenyfelhívásokban, vagy a megbízások kiadásában. Tehát a magam részéről biztatónak látom a kialakuló gyakorlatot, és úgy ítélem meg, már ma is van helyenként valós versenyhelyzet. A fentiek igazolására saját példánkból: vállalatunk elfogadta a pécsi Bem u. 1—3. számú épület homlokzatfelújítását rövid befejezési határidővel, akkor, amikor éves tervünk alapján vállalatunk kapacitása teljes mértékig le volt kötve. Bármennyire furcsán hangzik is, ezt versenyhelyzetnek ítélem, még akkor is, ha vállalatba adásnál nem állt mellettünk még néhány más vállalkozó, a mieinknél esetleg kedvezőbb, vagy ahhoz hasonló ajánlattal. Vallom, a fenti vállalkozási mód is magában hordja a versenyt. Akkor is magában hordja, ha nem állt a startvonalnál több versenyző. Bennünket ez a vállalkozás ugyan úgy az erőforrásaink rendkívüli precíz számbavételére, belső tartalékaink maximális mozgósítására kényszerített, mintha versenytárgyalás során nyertük volna el a megbízást. Ami pedig a gazdasági kényszert illeti, az ugyancsak jelen volt a döntésünk során, mert azt hiszem, könnyen belátható, ilyen többletfeladatot és az ezzel járó felelősséget nem vállaltuk volna, ha erre semmi sem kényszerít bennünket. Mi volt ez a gazdasági kényszer? — Közgazdasági szabályzók, ezen belül a keresetszabályozás 1986. évi további szigorítása. — Vállalati oldalról pedig a kvalifikált szakmunkások megtartása úgy, hogy a nagyobb teljesítménynek megfelelő keresetet tudjuk biztosítani számukra. A fenti szempontok figyelembe vétele vállalatunknál a termelés, a termelékenység jelentős növelését teszi szükségessé, illetve a jövedelemtermelő képességünk maximális fokozására van szükség ahhoz, hogy a feltételeknek eleget tegyünk. Tehát a beruházói igényérdek és a gazdasági kényszer együttes hatására vállaltuk és végeztük el ezen munkákat. Lényeges feltétele a versenynek az árrendszer is. Az új feltételekhez vaió alkalmazkodó képességünk fokozása érdekében igen fontosnak tartom, hogy az új építőipari vállalkozási versenyárrendszer bevezetésre kerüljön, amely a gazdasági kalkuláció elvén alapszik. Ez ugyanis, kiegészülve a Vállalati Költségszámítási Normákkal, és az ezeket tükröző új szemlélettel, olyan információs rendszert ad a vállalat vezetése kezébe, ami biztosítja a versenyhelyzethez való alkalmazkodást, az arra való gyorsabb felkészülést. Felmérve az építőipar valós helyzetét, szükségesnek tartottuk a vállalat belső szervezetét úgy felépíteni és kialakítani, hogy az alkalmas legyen a vállalkozási árrendszer időben történő befogadására. Hogy felkészült legyen a piac változó igényeihez való rugalmas alkalmazkodásra, az előnyös ajánlattételre, és az eredményes vállalkozásra. Végezetül néhány olyan negatív szempontra és az ebből adódó tennivalóra hívnám fel a figyelmet, melyek csökkentése, megszüntetése reálisabbá, elfogadhatóbbá tenné a versenyt, versenyértékelést a felújítási szférában tevékenykedők részére. — Rengeteg, már megcsontosodott fogalmat újra kell értékelnünk. Ez nehéz feladat, mert hosszú éveken keresztül egészen más elképzelések szerint dolgoztunk, és így most kevés az olyan szakember, aki képes vállalkozó lenni. A megbízók (versenyezte- tők) részéről egyértelmű, világos célt kell meghatározni az elvárások rögzítésében. Ehhez a vállalkozó profiljának (pl. épületfelújítás) megfelelő segédletek, körülmények biztosítósa (munkaterület, az épületek precízebb feltárása tervezés időszakában, a funkciók tisztázása). — Problémát jelent a versenytárgyalás során az olyan ajánlatok összevetése, amelyeknél az ár meghatározása eltérő módon történt. Például tételes elszámoláson alapuló ajánlat vagy prognosztizált átalányáras ajánlat. A megbízóba versenyfelhívásban határozott instrukciót kell hogy adjon ebben a kérdésben is. Nem kielégítő építőanyagipari háttér. E miatt a kivitelező szervezetek az elvár- hatónál jóval nagyobb kockázatot vállalnak egyes szerződéseikben, amikor az országos átlagnál rövidebb megvalósulási határidőt kívánnak teljesíHabó József, a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat igazgatója A Bem utcai sortatarozást is az Épitö- és Tatarozó Vállalat szak emberei végezték. Fotó: Läufer László Gazdálkodási manőverek Kevesebb dolgozóval - hatékonyabban Tapasztalatok a szomszéd megyéből Adtunk már hírt lapunkban létszámcsökkentési tapasztalatokról. így a Szigetvári Állami Gazdaságban történt leépítésekről. Akkor az állásukból távozni kényszerülők helyzetét, az emberi vonatkozásokat kutattuk. Most a Hőgyészi Állami Gazdaságba mentünk el, ők ugyanis szintén jelentősen csökkentették létszámukat. 1984-ről 1985-re 300 fővel csökkent a dolgozók száma. Gazdálkodásunk 1984-ben fordulóponthoz érkezett — kezdte Kovács József igazgató. — Az évek során megszokott 50 millió körüli eredmény helyett csupán néhány százezer forintos nyereséggel zártuk az évet. Igaz, a veszteség nagy részét — biztosítás híján - a 27 milliós jégkár és az állategészségügyi problémák okozták, nyilvánvalóvá vált, a szerkezetátalakítás és a munkaerő ésszerű alkalmazása terén kell jelentős lépéseket tennünk. Az éppen ekkor meghirdetett keresetszabályozási formák közül a hozzáadott értéktől függő munkadíjtömeg-szabályozási forma a hőgyészihez hasonló helyzetben lévő gazdaságok számára jó kilábalási alap lehetett. Ezt választották. A 300 fős csökkentést — úgy érték el, hogy nem kellett az utcára tennjük senkit. Felére csökkentették a hibridkukorica vetésterületét, és így elérték, hogy a gazdaság számára igen sokba kerülő, 600—800 címerező idénymunkás számát minimálisra foghatták vissza. Emellett megkezdték más ágazataikban is az ésszerű átcsoportosításokat, összevonásokat. A béreket átrendezték, a jobban dolgozókat igyekeztek megfizetni, megtartani. Ma már kevesebben dolgoznak az állattartóételepeiken, csökkent a karbantartók, a takarítók, de az adminisztratív dolgozók és a műszaki irányítók száma is. Bérszintjük 1985-ben 12 százalékkal emelkedett. És ugyanabban az évben már jelentősebb eredményt, 16 millió forintot könyvelhettek el a végelszámolásnál. Elmondhatták, törekvéseik és a számukra biztosított szabályozók egyirány- ba hatottak. Igcz, tavaly ősztől megcsonkítva. Ez év januárjától ugyanis a tiszta bértömegszobályozá- si formába is „bérszintféket" épített a gazdaságirányítás, a 8 százalék feletti emelést 40C százalékos adóval terhelve. Tengelykapcsoló és feszke Az EHM—160 tipusú markológép a Lenti Állami Gazdaság megrendelésére készült el. Fotó: Läufer László ipari tevékenység a Mecseki Tanbányában Nyereséges gépészet A Mecseki Tanbánya 32 fős gépészetében a kapacitást csaknem teljesen sikerült lekötni. Az árbevételi terv 15 millió forint. A szállítóakna közvetlen szomszédságában, az alig párszáz négyzetméteres műhelyekben legtöbben a sikerterméknek számító tengelykapcsolón és a fejtési feszke-sorozatgyár- tósában vesznek részt. Mindegyik saját kifejlesztésű újdonság. Jellemző mesterségbeli fel- készültségükre, hogy szinte valamennyien 2—3 szakmához is értenek. Magasan képzett lakatosok, ív- és lánghegesztők és targoncavezetők is egyben. Néhányon már technikusi oklevéllel is rendelkeznek. Nagyon lényeges még, hogy a munkásállomány 60 százaléka zavartalanul olvassa a műszaki rajzokat. A legjobbak egy lakatos gmk-ba tömörültek — egyebek között a határidőteljesítés végett és nagyon jól együttműködnek az öt fős vezetői, tervezői közösséggel, amely gépészekből, technikusokból és mérnökökből áll. — A mi feszkénk kb. 500 forinttal olcsóbb a 2000 forintos dorogi változattal — tájékoztat Peti Péter lakatos. -— Csaknem 1200-at rendelt tőlünk a Mecseki Szénbányák Vállalat. — Ez talán nem állítja meg a megindult kedvező folyamatokat, ám a tempóját és hatását bizonyára visszafogja — fejtegették az egybegyűlt vezetők. — Félő, hogy a korlát miatt nem tudunk megtartásukat elősegítő béremelést biztosítani legjobb dolgozóinknak. A környező mezőgazdasági nagyüzemek, ahol 70—80 000 forintos éves bérszinttel gazdálkodnak, jelentős csáberőt jelentenek.- Megzavart bennünket — zárta a beszélgetést az igazgató —, hogy a három évre meghirdetett szabályozó már az első év után jelentősen megváltozott. Ebben a helyzetben az a célunk, hogy ezt a bizonytaianságot dolgozóink ne érezzék. Belső, vállalati eszközökkel kívánjuk megtartásukat és ezzel együtt a hatékony gazdálkodóst biztosítani. Balog N. Hartung Zoltán esztergályos elmondta, hogy a vasasi bányaszerencsétlenség után legfontosabb a fejtési feszkék legyártása “még ez év szeptemberére. A Mecseki Tanbánya, amelyet közvetlenül az Ipari Minisztérium irányít, 1970-ben vette fel a gépészeti profilt a hagyományos bányászati munka mellé, hogy a karbantartókat teljesen lekössék és a bányászkodás veszteségeit mérsékeljék. Akkor nyílászárókkal indultak, majd bérmunkát vállaltak, többek között az újpetrei tsz, a MÉV, az Intranszmas számára. Papírvágó gépeik Bulgáriába, a darupályáik a Szovjetunióba jutottak el. Erősségük a vas- és acélszerkezeti gyártás lett. Ma 15—20 milliós értékű gyártó- és megmunkáló gépparkkal rendelkeznek, évente 50—100-fále gépet, egységet, alkatrészt állítanak elő. — Pár éves újdonságunk az elektrohidralikus markoló, a légcsatorna, a fejtési feszke, valamint a tengelykapcsoló — sorolja Szoboszlai János főmérnök, felelős műszaki vezető. — Jó üzletet jelentenek, hisz immár négy éve hogy a termékelőállítással magunk tudjuk összegyűjteni a fejlesztési tőkét a gépüzemünk és részben a bányánk számára is. Idén hétmillió forint fejlesztési pénzhez jutunk a műszaki piaci értékesítések révén. A vájárképzéshez nyújtott majd 9 milliós állami támogatást is időben fizethetjük, ugyanis a gépészetünk biztosan nyereséges. A tavalyi több mint 2 milliós nyereségünknek jelentős részét tette ki. Az idei nagy sláger a feszke mellett a tengelykapcsoló, amivel a Szegedi Ipari Vásáron is jelentkeztek. Óriási sikerrel, ugyanis most júliusban már 80-at adtak el. Idén az 1500 kapcsoló értékesítésével legalább ötmilliós árbevétel születhet. Óbert Tamás és Kalmár Péter importpótló újdonságából 1982-ben még csak 182 000 Ft értékűt vásárolta:. Eddig mindössze egy reklamáció érte a sikerterméket. — Hazánkban csak mi gyártjuk — mondja Rajnai József üzemvezető. — Keressük a kapcsolatot a KGST-piaccal is. Csuti J.
