Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-08 / 186. szám

e Dunántúlt napló 1986. július 8., kedd niciiiieiKozi magazin Ausztria Bankember a kormányrúdnál Vranitzky, a bankár-kancellár Váltás megy végbe Auszt­riában. Nemcsak az elnök- választásra gondolok, mely­nek során 1945 óta először került e székbe a jobboldal jelöltje; azt hiszem, a sze­mélycserének — egyéb kö­rülmények folytán — a kelle­ténél nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk. Valószínű­leg fontosabb, ami a kor­mányban történt: Fred Sino- watz kancellár június 9-én lemondott, és helyét fiata­labb politikus, Franz Vra­nitzky vette át. 'Nemcsak az életkor a dön­tő, mindketten a szocialista párt vezérkarához tartoznak, — a különbség abban az út­ban keresendő, amelyet ed­dig megtettek. Sinowatz még a Kreisky-nemzedékhez tar­tozott, az áj ember már me­nedzser típus. Ezt mutatja pályafutása is. Közgazdasá­gi egyetemet végzett, a dip­loma elnyerése után egy Sie­mens leányvállalatnál kezdte a munkát, majd az Osztrák Nemzeti Bankhoz ment át. Amikor az ország egyik leg­jobb gardasági szakembere, Hannes Androsch pénzügy- miniszter lett, Vranitzkyt ta­nácsadójául maga mellé vet­te, aki e minőségében be­utazta az egész világot, pon­tosabban szólva a pénzvilá­got. Innen 'került azután, mint a pénzügyek kiváló is­merője a második legna­gyobb osztrák bankhoz, amely éppen nehézségekkel küzdött. Vranitzky olyan len­dületbe hozta e haladó vál­lalatot, hogy egy előkelő gazdasági magazin „az év emberének" választotta. Jó másfél évvel ezelőtt hívta az­után Sinowatz a kabinetbe, s lett pénzügyminiszter, majd most kormányfő. Lehet, azoknak van iga­zuk, akik azt mondják, hogy ez a beállítottság-módosulás a kormány élén szükségsze­rű volt. A gazdaságilag ugyan fejlett és több tekin­tetben szépen haladó Auszt­ria bizonyos gondjai való­ban jó (az eddiginél jobb?) menedzselést 'kívánnak. Nye­reségessé kell tenni a mil­liárdos ráfizetésekkel kínlódó állami ipart (lényegében az ország teljes nagyiparát,) eny­híteni a növekvő költségve­tési hiányt; csökkenteni a legfejlettebb országokhoz vi­szonyított technológiai elma­radást; megállítani a mun­kanélküliség növekedését. Az új kancellár első nyi­latkozatai arra vallanak, hogy az osztrák gazdaságot a nagyobb hatékonyság, a még fejlettebb technika, a szükségesnek mutatkozó szer­kezetváltás, a fokozottabb üzleti gondolkodás felé igyekszik vinni. De, mert a racionalitást teszi első hely­re, már kinevezésekor ferde szemmel kezdett rá nézni saját pártjának balszárnya, nem is szólva a Zöldekről: nem fenyegeti e törekvés „túlhajtása" a szocialisták vezette Ausztria legnagyobb vívmányát: a szociális jutta­tások széles hálózatát? A menedzserszemlélet diktálta az új kancellárnak, hogy aláhúzza: erősíteni kí­vánja kapcsolatait a Közös Piaccal. Kétségtelen, hogy a fejlett nyugati államok jó partnerek mind pénzügyileg, mind a technikai lépéstartás, mind a biztos piac szem­pontjából. Feltételezzük, hogy ez nem fogja lazítani azokat a gazdasági szálakat, ame­lyek a legközelebbi nyugati szomszédunkat hozzánk és általában a szocidlista or­szágokhoz fűzik. Legutóbb a bős—nagymarosi vízierőmű építésére kötött több milliár­dos üzlet megmutatta, mi­lyen jól kiegészíti egymás gazdaságát e két állam. A semleges Ausztria a múlt két évtizedben terüle­ténél és lélekszámánál na­gyobb nemzetközi szerepet játszott, s ez annak tulajdo­nítható, hogy meg tudta te­remteni és őrizni összekötő- közvetítő szerepét a két vi­lágrendszer között. Figye­lemre méltó, hogy az új kan­cellár kormány-nyilatkozatá­ban külpolitikájuk folyama­tossága mellett szállt síkra. Ők nyolcán, balról az ötödik hölgy a kormányfő Norvégia Hölgykoszorú Oslóban Gro Harlem Brundtland gyer­mekorvos másodízben kapta meg a kormányrudat. 1981- ben, az akkor 41 éves asszony Norvégia első miniszterelnök­nője volt. Ma már nem szá­mít kuriózumnak, ha egy ka­binet élén nő áll, de az világ­rekord, hogy az északi ország kormányában hét tárca is női kézbe került. A „gyengébb nem" ilyen erőteljes képvise­letet — 44 százalék — még so­hasem kapott. Fiatal kabinet Miért került sor az őrségvál­tásra? Kaare Willooh, a kon­zervatív kormányfő négy és fél esztendő utón lemondott, mi­után a bizalmi szavazást a parlamentben, a Stortingban elvesztette, s a csak 1989-ben esedékes választás előrehozá­sára a norvég alkotmány sze­rint nem volt lehetőség. Talán nem is nagyon bánta, hogy a bőség évei után most, amikor a gondok sűrűsödnek, az ellen­zék veszi ót a vezetést: az uralkodó Brundtland asszonyt, a Munkáspárt vezetőjét 'bízta meg kormányalakítással. A parlamentben a jobb- és baloldal képviselői csaknem ugyanannyi mandátummal ren­delkeznek: a Keresztény Nép­párt és a Centrum Párt 78, a Norvég Munkáspárt és a baloldali szocialisták 77 helyet mondhatnak magukénak. A mérleg nyelve a Haladó Párt, bár csak két képviselője van, szavazatai döntő jelentő­ségűek lehetnek. Az új kisebb­ségi kormány minden idők leg­fiatalabb kabinetje, az átlag­életkor 46 év (a kulcspozíció­ba tapasztalt politikusok kerül­tek). A miniszternők a többi Veszélyben a Hyde-park szónokai Aggódnak London hivatásos és műkedvelő szónokai: hagyo­mányos fellépési helyük, a Hyde Park-i „szónok-sarok” egyre kevésbé biztosítja a kor­látlan szólásszabadságot. A „szónok-sarok" évszáza­dok óta működő intézmény: itt, a természet lágy ölén minden­ki elmondhatja a nyilvánosság előtt, ami a szívét nyomja. (Csak a királyság intézményét tilos ócsárolni...) Számos po­litikus, iró próbálgatta itt oroszlánkörmeit George Ber­nard Shaw-tól Jomo Kenyat- táig, George Orwelltől Michael Foot munkáspárti vezérig. A je­lenséget érdeklődéssel tanul­mányozta londoni tartózkodá­sa során Marx és Lenin is. Mi­vel a mai tömegkommunikációs viszonyok között a Hyde Park politikai súlya csökkent — leg­alábbis a jelentősebb pártok számára — nemcsak komoly fi­gurák, hanem excentrikus ala­kok, időnként enyhén illuminólt egyének is felkapaszkodtak a szószéket helyettesítő ládára. A hallhatóságban nem kevesen vannak olyanok, akik vasárnap délelőtti ingyenes szórakozás­nak tekintik a Hyde Park-i orá- torok meghallgatását és szíve­sen belebeszélnek a nekik nem tetsző mondókába. Éppen ez utóbbi jelenség hatalmasodott el olyan mérték­ben az elmúlt években, hogy a szónokok lassan védelemre szo­rultak. A rendőrség csak más­fél éves nyomozás után tudta előállítani a főkolomposokat: a szélsőjobboldali nézeteket hir­dető Brian Beckettet és társait, akik valóságos rendszeres „obstrukciós hadjáratot" intéz­tek a szónokok ellen. A bíróságot zavarba ejtette az ügy, mert hogyan lehet olyan intézmény elleni rend­között a mezőgazdasági- az igazságügyi- az oktatási tár­cát kapták. Rolls-Royce-ról Volvóra A 4 millió lakosú ország jó­létét az elmúlt évtizedben az olaj biztosította: Norvégia, NagyJBritannia mellett, Nyu­körű bérkövetelési sztrájkot folytattak, nem is eredményte­lenül. „Gro” asszony gondjai Most derül Ja, olajkincsével jól gazdálkodott-e az ország, mire fordította az ebből szár­mazó bevételeket? Nos, a Északi-tenger — apadó olajjövedelmek bontásról beszélni, amelynek gyakorlatilag nincsen rendje? Talán éppen ezért az ítélet igen enyhe lett: Beckettet csu­pán 25 font bírságra ítélték a „királyi parkok rendjének meg­sértése" címén. A szónokokat felháborította a döntés: a rendőrség ugyan megerősített védelmet biztosí­tott nekik, de mit ér az a „kor­látlan szabadság", amelyre fegyverrel kell vigyázni? A mun­káspárt az ügyet a parlament elé kívánja vinni, fő zászlóvivő­je Michael Foot. Nem lesz köny- nyű dolguk, mert az ellenpárt éppen a „korlátlan szabadság” fegyverét kívánja felhasználni Beckették védelmében: a gú­nyolódások, a lehurrogások, a paradicsomhajigálás szerves részei a „műsornak” egyoldalú lenne, ha csak a szónok jogát biztosítanák, a közönséget pe­dig némaságra kárhoztatnák . .. gat-Európa olajban leggazda­gabb országa. Az Északi-ten­ger alatti több milliárd tonná­ra becsült olajtartalék a nor­vég felségterülethez tartozó Ekofisk térségben található. Sokat eláruló adat, hogy Svájc’ utón Norvégiában a legmaga­sabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem kontinensünkön. Az olajárak zuhanását öröm­mel fogadták a tőkés orszá­gokban, kivéve Albiont és a fjordok országát. Ez érthető is, hiszen 1985Jben Norvégia jö­vedelmének egynegyede az olajból származott. Tavaly még 55 milliárd norvég koronát ho­zott a fekete arany, idén 12 miHiárdra számítanak. Az ál­lamkassza bevétele jócskán csökkent tehát. „Norvégiának a Rolls-Royce-ról át kell száll­nia a Volvóra" — írja találóan az International Herald Tribu­ne —, vagyis a luxuskocsiról egy megbízható, de az előbbinél olcsóbb autóra, azaz szeré­nyebb életvitelre. A norvég korona 12 száza­lékos leértékelése, az adók emelése, a kiadások csökken­tése — népszerűtlen intézkedé­sek sorának a megtételére kényszerült hivatalbalépése után a kormány. Az új kabi­net változásokat ígér a gazda­ságalakításban : a gazdagok erőteljesebb megadóztatásá­ra, a jóléti állam vívmányainax őrzésére, erősítésére számíta­nak. Bár a 2 százalékos mun­kanélküliségi mutató alacsony, a dolgozók az életszínvonal csökkentésétől tartva széles mélytengeri fúrások kiterjesz­Feledékeny New Yorkiak New York lakói feledékeny- ségben szenvednek. A városi tömegközlekedési vállalat ta­lált tárgyak hivatalába napon­ta 30—50 elveszített tárgy ér­kezik. Van köztük aranyóra, szőrmebunda, csillagászati táv­cső, összecsukható ágy és ... protézis. Mi az elveszített tár­gyak sorsa? Negyvenöt száza­lékuk visszakerül tulajdono­saikhoz. Egy részüket a köte­lező határidő lejárta utón — a városi hatóságok szerint ez elegendő idő arra, hogy a tárgyak tulajdonosai visszaem­lékezzenek: mit és hol veszí­tettek el — a város jótékony szervezeteinek adják. A többi holmi a raktár polcán poroso­dik, amíg az elhagyott holmi ötévenként rendezett árverésen gazdára nem talál. A leg­utóbbi árverés több mint 29 000 dollár hasznot hozott a városi tömegközlekedésnek. Káros hagyomány A japán közgazdászok azt jósolták: ha honfitársaik a közeljövőben nem hagynak fel azzal a szokásukkal, hogy fa evőpálcikákkal étkeznek, ak­kor ez a hagyomány szó szo­ros értelmében tönkreteszi az országot. A japánok csak egy­szer használják az evőpálcikó- kat. Azelőtt elégették őket a konyhatűzhelyekben. Pedig drága a fa, amelyből az evő­pálcika készül, a Fülöp-szige- tekről és a távoli Indonéziá­ból vásárolják. A japán étter­mek és vendéglők egy év alatt 11,3 milliárd evőpálcikát dob­nak a szemétbe. Senki sem tudná összeszámolni, hogy a háztartásokban mennyit semmi­sítenek meg. Japánban nem tud meghonosodni a más tá­vol-keleti országokban diva­tos „többször használható" evőpálcikák használata. tése, a 'háttéripar kiépítése mellett a beruházásokból ke­vés jutott a gazdasági struktú­ra korszerűsítésére, az iparfej­lesztésére. A halmozódó prob­lémák közül különösen nagy gondot jelent a csőd szélére jutott hajógyártás, s fokozódó értékesítési nehézségekkel küz­denek más termékek is. Mo­dernizálás, felzárkózás a tech­nika fejlődéséhez, fiatalítás, nemzedékváltás - e kérdések kerültek előtérbe Norvégiá­ban. A lakosság kinövi Jáva szigetét Az indonéziai Jáva-sziget lakossága a század végéig 120 millióra növekszik. A szi­geten akkor egy négyzetkilo­méterre 908 lakos jut — je­lentette Emil Salin indonéz népesség és környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó állammi­niszter. Jáván jelenleg már 100 millió lakos él. Indonéziának összesen 168 millió állampol­gára van. A PANNON TOURIST utazási ajánlatai autóbusszal 1. Szegedi Szabadtéri Játékok „JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR” előadásra Ellátás: teljes panzió Időpont: 1986. július 28—29. Részvételi díj: 800 Ft-tól 1050 Ft-ig/fő 2. „FORMA—I." VILÁGBAJNOKSÁG Ellátás: félpanzió belépőjegy 3 napra Időpont: 1986. augusztus 8—10. Részvételi díj: 2150 Ft/fő 3. „HÉTVÉGE KOLOZSVÁROTT, KIRÁNDULÁS TOROCKÓRA” Ellátás: félpanzió Időpont: 1986. szeptember 6—8. Részvételi dij: 2600 Ft/fő.

Next

/
Thumbnails
Contents