Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-08 / 186. szám

1986. július 8., kedd Dunántúlt napló 3 Hogyan korszerűsíthető a beruházási folyamat? e építők jót, szépét és jól akarnak építeni Hozzászólás (7.) Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9-én megjelent Közgazdasági élet rova­tunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanács­elnökével k észitett inter­júnkat, vitára kérve és ösz­tönözve az érdekelteket. Folytatjuk a hozzászólások közlését azzal, hogy kész­séggel adunk helyet min­den, a beruházási és fel­újítási folyamatok korsze­rűsítésével kapcsolatos vé­leménynek, elgondolás­nak. A vitaindító cikk alapkérdé­se, hogy „mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruház­ni?". A kérdésfelvetés türel­metlenséget takar. Nem volt ez a kérdés mindig időszerű. Valóban meg kell tanulnunk új módon gondolkodni és dolgozni? Lehetőségeinkhez képest tényleg lemaradásban vagyunk és nélkülözhetetlen a jelentős javulás. Maradjunk tárgyilagosak! Kár lenne azt állítani — csak egy lépéssel kell tovább menni a követ­keztetésben hogy koráb­ban sem és most sem tudunk beruházni. Ha ez így lenne, akkor nem épült volna meg eddig minden lényeges ob­jektum, amire volt pénz, és amit a megrendelők megren­deltek. Elismerve a változtatások szükségességét fontosnak tartom kimondani, hogy hiba és méltánytalanság lebe­csülni elért eredményeinket, képességünket. Az elmúlt év­tizedek nagy társadalmi-gaz­dasági átalakulása óriási mennyiségi igényeket támasz­tott a beruházásokkal, az épí­téssel szemben. Ma az or­szág lakosságának több mint a fele az elmúlt huszonöt év­ben épült épületekben él, ta­nul, dolgozik. Ez nagy do­log, még akkor is, ha az igyekezetben hibák is kelet­keztek. Meg kell érteni azt is, hogy az épített környeze­tünk minőségét nem az „igénytelenség elfogadott normája” határozta meg, ilyen sohasem volt, hanem a minőségnek az erőforrások mindenkori lehetőségei szab­tak és szabnak határt. Termé­szetesen ide kell sorolni az emberek és a társadalom fel- készültségét is - akaratát, igényességét, kultúráját és még sok minden mást —, mint erőforrásokat. Változó körülmények Mindenki tudja, hogy ma jelentős gazdaságtörténeti korszakváltásban élünk. Mennyiségi igények teljesíté­sére alkalmassá váltunk, de egyre erőteljesebben jelent­keznek a sokoldalú minőség iránti igények, és az építési feladatok sokfélesége is jelzi, hogy a fejlesztésben, környe­zetépítésben, a beruházások­ban korszakváltás zajlik. Ugyanakkor módszereink na­gyobb ütemű fejlődését kés­lelteti a gazdasági növeke­dés általános visszaesése. A folyamatban részt vevők mindegyike meg akar felelni az új követelményeknek és keresi a megoldást. A köve­telmények értelmezése konk­rét gyakorlati alkalmazása azonban nem egységes. Fej­lesztési, beruházási gyakorla­tunk lényeges javulását a gazdaság növekedése, a re­form céljainak megfelelő új munkamegosztás és etikai normák kialakulása, a mű­ködést megalapozó érdekelt­ség teremthetik meg. Új tapasztalatok Szakmai fórumok elmélyült munkájára volna szükség té­mánk részletes kifejtéséhez. Erre itt, természetesen, nincs mód. Az érdeklődés azonban megköveteli néhány fontos tapasztalat, illetve állásfog­lalás lényegre szűkített közre­adását. Ezek a következők: • Javítani kell a fejlesztési folyamatok társadalmi ha­tékonyságát. A hatékonyság nagyrészt a fejlesztési cé­lok kiválasztása által eldől, ezért az eddigieknél na­gyobb jelentőséget kell tu­lajdonítani a célkiválasztást megalapozó folyamatoknak és döntéseknek. • A piaci érték- és érdekvi­szonyok a fejlesztési, beru­házási, felújítási tevékeny­ség területein kialakulnak, és ezzel együtt a vállalatok adminisztratív irányítás alatti ellátási kötelezettsé­gei megszűnnek. Jogilag már megszűntek. A folya­matban részt vevők: a hi­vatásos beruházó, lebonyo­lító, tervező, kivitelező stb. szervezetek és működési kereteik még a tervutasí­tásos rendszer munkameg­osztása alapján alakultak ki. Ez a munkamegosztás és működési keret alkal­matlan arra, hogy piaci hatásokra hatékonyan mű­ködjön. Az új gazdasági erőtérben a megrendelő és a vállalkozó köré csoporto­sulnak az érdeke* és ha­táskörök, amelyekhez rugal­masan alkalmazkodó új munkamegosztás szükséges. Ennek hiányában összexe- verednek az érdekek, a verseny és vállalkozás tisz­tasága kétséges marad. (Ugyanabban az üzletben eladó is, vevő is senki sem lehet.) • Az általánossá váló piaci viszonyok kialakulásáig át­menet szükséges. Ebben a szakaszban különösen fon­tos az etikai normák „kar­bantartása", mert ennek hiánya komoly zavarokhoz vezethet. • Szellemi energiák hatéko­nyabb hasznosulása és a piaci viszonyoknak jobban megfelelő etika kialakulása érdekében célszerű a fej­lesztési célok előkészítésére, a döntések megalapozásá­ra, a végrehajtás ellenőr­zésére, tehát a társadalmi, megrendelői, fogyasztói ol­dal érdekszolgálatába szer­vezni az arra alkalmas szervezeteket és szakembe­reket. Ugyanakkor közelíte­ni kell a régi mechanizmus­ban egymástól elkülönült építéstervező, termékfejlesz­tő, kivitelező, gyártó stb. vállalkozói tevékenységeket és szakembereket, mint egymásra utalt potenciális vállalkozókat. • Az eddigieknél határozot­tabban kell elhatárolni az előkészítési fázisokat, a döntést követő megvalósí­tási, vállalkozási folyama­toktól és a döntéselőkészí­tés nem lehet a megvaló­sításban érdekeltek felada­ta. • Elhatározott fejlesztési cé­lok eltérő módon és eltérő eredményességgel érhetők el - funkcionális rendsze­rek, építészeti koncepciók, alkalmazott szerkezetek és anyagok, megvalósítási idők, költségek stb. —, ezért az optimum kiválasz­tásához versenyben előállí­tott vállalkozói felelősség­gel bíró alternatívák szük­ségesek. • Piaci körülmények között fej­lődés csak versenyben lehet­séges, ezért maga a verseny a versenyző érdeke is. A ver­senykiírás minősége megha­tározza a verseny eredmé­nyességét. • A versenykiírás alapja lehe­tőleg a célmeghatározó mű­szaki-gazdasági döntés le­gyen, és ne a feladat meg­oldását már tartalmazó konkrét terv. A vállalkozás a célmegvalósítás egészére terjedjen ki, annak objek­tív korlátáit a kiírás oksze­rűen és logikusan tartalmaz­za. A pályázati, ajánlati, építészeti, kiviteli stb. meg­valósítási tervek a vállalko­zás részét képezzék. • A vállalkozói szerepkör nem kötődik hagyományosan ki­alakult tervezői, kivitelezői, lebonyolítói vagy más pro­filhoz. Bárki lehet vállalko­zó megfelelő jogosultság esetén, és a vállalkozó ter­mészetes joga vállalkozásá­hoz partnereinek a felkéré­se, eseti vagy tartós érdek- szövetségbe szervezése. • Bizalom a megrendelők és vállalkozók között nem nél­külözhető. De a bizalom csak pontosan értelmezett közös és eltérő érdekek kölcsönös ismeretében és korrekt kép­viseletében alakulhat ki és lehet tartós. Közös célok örök probléma az erőfor­rások szűkössége, a fejleszté­sekre fordítható anyagi fede­zet előteremtése és elosztása. Általános és változatlan cél, hogy a „sohasem elég" anya­gi erőforrásainkból folyama­tosan és bővítetten újratermel­jük élet- és munkakörülmé­nyeinket. A gyakorlatban egyszerűnek tűnő fontos kérdésekre kell vá­laszolni. Nevezetesen: hogy miből mit, mikor, miért, hol, mennyit, milyet, mennyiért . . . kell létrehozni? E kérdésekre folyamatosan jó válaszokat kell adnunk ahhoz, hogy erőforrá- sainkata legnagyobb hatékony­sággal tudjuk felhasználni. Az is fontos, hogy a beruházás ne cél, hanem jól működő fo­Az eddigi hozzászólók Kovács Lajos, a Baranya Megyei Tanács építési osztá­lyának vezetője: Hiányzik a komplex érdekeltségi rend­szer. Vokó János, a Pécs-baranyai Beruházási Vállalat igaz­gatója: Egymástól élesen elválasztott szakaszok — nyitni kell egymásra. Koncz István, az 5-ös ÉPFU igazgatója: Mikor tanulunk meg gazdaságosan szállítani? Nyakunkon a kihasználat­lan járműpark, a pályamódosítás elkerülhetetlen. Dr. Németh Elemér, a Mohácsi Városi Tanács elnöke: Jó tapasztalatok Mohácson a versenytárgyalásos rendszer­rel. Tíz—tizenöt százalékkal mérséklődtek az előirányzott költségek. Erdélyi Zoltán, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat igaz­gatója: A versenyfeltételek megteremtéséért naponta meg kell küzdeni. Solti Dezső, a Baranya Megyei Tanács tervosztályának vezető helyettese: Menekülés a versenytárgyalás kötöttsé­geitől. lyamat és eszköz legyen a gazdaság, a társadalom fej­lődésének a szolgálatában. Ja­vítani kell a gazdaságtervező munka minőségét, szakszerű­ségét és a demokratizmusát is. Ehhez elegendő forrással ren­delkezünk, mert szerencsére ez „csak" szellemi energiaigényt jelent, amelyből viszonylag jól állunk, de még nem ismertük fel eléggé az ebben rejlő le­hetőségeinket. Mischl Róbert, a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója Befutottak az első gabonaszállítmányok a mohácsi gőzmalom­ba, ahol az idén eelőször telik meg az új, 10 000 tonnás tároló. Ösztönzések a kistermelőknek Fellendülőben a sertéstenyésztés A húsipar külön is honorálja a pontos szállításokat Július elején a Tsz Szövet­ség és az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat tanácsko­zásra hívta meg a tsz-ek és állami gazdaságok háztáji feladatok szervezésével meg­bízott szakembereit. A 90 szakember a sertés- és a szarvasmarhatenyésztés jelen­legi helyzetéről hallgatott meg tájékoztatót, majd el­mondták saját gondjaikat is. — 1980 őszén hoztuk létre a megbízotti rendszert a je­lenlegi formájában azzal a céllal, hogy erősítsük a kis­termelők és forgalmazók köz­vetlen kapcsolatát, hogy za­vartalanabbá tegyük a kis­termelők sertésárutermelését, és hogy termeltetési eszkö­zökkel befolyásoljuk a meny- nyiségi és minőségi áruter­melést - kezdte beszámolóját Brun József, a Baranya me­gyei ÁHV igazgatója. Alapanyaggal, takarmány­nyal és az értékesítés szerve­zésével segítették a kisgaz­daságokat. A 'háztáji gazda­ságokból öt év alatt felvásá­rolt hízott sertések száma 138 000-ról 245 000-re nőtt. A rekordot jelentő 1984-es év­ben 258 600 darabot vásárol­tak fel. Jól mentek a dolgok, s lanyhult a fegyelem. A szer­ződéses fegyelem lazulása veszélyeztette a tenyésztő és feldolgozó biztonságát és ér­dekét is. Ezek a gondok áp­rilisban és májusban csúcso­sodtak. Igaz, ebben közreját­szott a váratlan export-befa­gyasztás is. De már év ele­jétől a tényleges felvásárlás nagymérvű növekedése a szerződött állományhoz viszo­nyítva is jelezte, baj van a szerződéses fegyelemmel. Az ÁHV az első öt hónapra szerződött sertéseknél majd 13 000 darabbal többet volt kénytelen átvenni és feldol­gozni. A húsipar iparszerűen ter­mel, tehát megközelítő pon­tossággal kell biztosítani azt a sertésmennyiséget, melyet folyamatosan képes feldol­gozni. Ezen a ponton derült ki végleg, hogy megbízhatat­lan a jelzési rendszer. Az in­tegrátorok nem ismerik meg­közelítő pontossággal sem a leszerződött állományt. Az igazsághoz az is hozzá tarto­zik, hogy ebbe a tarthatatlan helyzetbe a szerződéskötések bizonytalansági tényezői is belejátszottak. A szerződések nem töltötték be biztonság­gal a szerepüket, így azok szavahihetősége kérdőjelessé vál. Az AHV levonva a követ­keztetéseket tervezi, hogy az 1987. évi várható hízottsertés- értékesítésre előzetes megál­lapodást köt, és azt csak a sertések meglétekor alakítják át végleges szerződéssé. Szükséges rögzíteni a lekötött sertések súlyadatait, ugyan­akkor a kistermelő és a megbízott közötti szerződést az értékesítés előtt legalább 90 nappal kell megkötni. Azt is tervezik, hogy a szerződés nélkül átadott sertések sza­badáron kerüljenek kifizetés­re. A kistermelőkkel megkö­tött szerződés képezi alapját a vállalat és a tsz között lét­rejövő szerződésnek, ennek alapján biztosítja az AHV a termelési előleget is, ahol er­re igény merül fel. A minőségi felár lehetősé­gétől még többnyire ódzkod­nak a kistermelők, mert nem­igen tudnak róla. Ez év első öt hónapjában a 107 000 kis­termelői sertésből csak 14 000 darabot kértek vágás utáni minősítésre. Hogy megérte-e? Az ÁHV a kistermelőknek 787 000 forint minőségi fel­árat fizetett. Egyértelmű ta­pasztalat és vélemény: a kis­termelők a vágás utáni minő­sítés kérésével csakis jól jár­hatnak. Az objektív minősítés elterjesztése érdekében az ÁHV tervezi a műszeres mi­nősítő vizsgálatok bevezeté­sét, ezzel is az egységes eu­rópai szabványra való átté­rést kívánják elérni. Mind gyakrabban fordulnak elő súlyapadók a beszállítá­soknál. Ezek okai: hibás vagy pontatlan mérlegek, az átvé­teli helyek mostoha állapota (az AHV ezek felújítását, rendbetételét hajlandó anya­giakkal is segíteni), kímélet­len bánásmód, szállítási kése­delem, elhullás stb. A vágó­hídra1 beérkező sertések 20- 30 százaléka az ilyen okok miatt exportképtelen. És ez nem kis anyagi veszteséget jelent. Idén már 8500—10 000 te- nyészsertés kihelyezéséről gon­doskodik az ÁHV, eddig már majd 7000 darabot kaptak vemhes kocaként vagy szűz kocasüldőként a kistermelők. Ennek is köszönhető, hogy megszűnt megyénkben az ál­lománycsökkenés. Az ÁHV már két éve átvállalja a kis­termelői sertésállomány mes­terséges termékenyítésének spermaköltségeit, tavaly már valamennyi termelő a fehér sertés spermát igényelte, ez­zel az állatállomány intenzív fajtaváltáson esik át. Je­lenleg az átvett sertések 76 százaléka a fehér hússertés- kategóriába tartozik. A köz­vetlen tenyészkan-értékesítés is segíti ezt a folyamatot. Az AHV az ez évi 230 000 darabos kistermelési sertés- felvásárlást a VII. ötéves terv­időszak végére mintegy 250 000 darabra szeretné nö­velni. — A területen kívül, tehát a más gazdálkodó egység területén kihelyezett sertések­kel kapcsolatban is változás­ra lenne szükség, mégpedig mielőbb — mondja dr. Bíró Sándor, a Baranya Megyei TESZÖV titkára. - Mert az ilyen akció ugyan versenyt is jelenthet, ugyanakkor túl sok még benne a bizonytalansági tényező, ami megkeserítheti a kistermelő, a szerződéskötő és az adott területen tevé­kenykedő mezőgazdasági üzem életét is. Gyakoriak a „kétes üzletek", a jogi per­patvarok, a nehezen számon- kérhető anyagi következmé­nyek. Az ilyen, más területére való kihelyezések nem egy­értelműen hasznosak. A kihe­lyezőnek ugyanis kötelessége gondoskodni mindenről, ami­re a háztáji gazdaságnak szüksége van a szerződésben foglaltak biztosítására. Azt tudják a kistermelők is, hogy a leadásra szánt sertés optimális súlya 110—120 kg között van, de bizonyára azt is tudják, hogy 125 kg bruttó súllyal lehet átvenni. (Ez 5 kilogrammal több, mint az elmúlt évben volt.) Nem elég az anyagi érde­keltségen alapuló termelői kedv a kisgazdaságokban, a szerződéses fegyelem is meg­határozó. Az ÁHV versenyt hirdet 1986. második félévére a jelzés és a teljesítés, tehát a szerződéses fegyelem pon­tosítására, betartására. A háztáji sertéstenyésztés e té­ren is maradéktalanul teljesí­tői között félmillió forintot fog kiosztani a vállalat. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents