Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-07 / 185. szám
u DiinQntüit napló 1986. július 7., hétfő Kispestre, ahol Bocz Jenő már várta a nevezési lappal. — A break az amerikai utcák tánca volt, de Európában a színpadra költözött. Mi a csoporttal örömmel lépünk fel, ha hívnak minket. Megpróbáltunk kis bemutatót tartani az utcán is, de elzavartak minket. Szeretném folytatni a táncot, indulni-a versenyeken - mondja Zoltán szerényen. Az első díjjal sok minden járt. Könyvek, nyaralás, fellépési lehetőség augusztus 20-án, a Budapesti- Sport- csarnokban. De ő mind közül a legjobban az első helyet igazoló plakettnek örül. B. A. A breakbajnok Alacsony, vékony termetű, szimpatikus fiatalember. Amikor megkérem, táncoljon valamit, szabadkozik, előbb beszélgessünk. Aztán mégis átöltözik és zene nélkül bemutat néhány táncelemet, amelynek tudása nélkül nem lehetett volna első a két hete Budapesten megrendezett I. Országos Break Dance találkozón. A héttagú zsűri a többszáz versenyző közül Dunai Zoltánnak ítélte az elsőséget. A pécsi fiú a MÉV Ságvá- ri Endre Művelődési Ház tánccsoportjának tagja. Szélsebesen pörög a vállán, a fején, koreografált, akrobatikus mozgással. Második éve táncol. A Vasutasban kezdett, majd vezetőjükkel, Bocz Jenővel együtt áttelepültek egy évvel ezelőtt a Ságváriba.- Még ma is vannak, akik rondának, hülyeségnek tartják, a breaket,'annak ellenére, hogy meghódította Európát és rengeteg gyakorlással szépen lehet táncolni — Dunai Zoltán hetente háromszor jár a próbákra, otthon is, ha teheti, gyakorol. Három évig tornázott, azóta sem hanyagolja el a gyakorlatokat, hogy biztosítsa az erőnlétét, 'mert anélkül nem megy a tánc.- Két kategóriában lehetett indulni a találkozón: az electric boogie és a break kategóriájában. Az első az álló, pantomimszerű elemekből álló, a másik az akrobatikára épülő, talajközeli táncot jelenti. Én a break-kategóriában indultam — Zoltán mutatja a derékcsavart, a fejenpör- gést és a csúcselemet, a helikoptert. Másfél évi gyakorlás után érzett rá a helikopterre, azóta fejlesztette ki ilyen látványosra. De addig kék-zöld vállal járkált, édesanyja már nem akarta engedni táncolni. Egyébként a szülei szívesen veszik, hogy a tanulás, mellett van egy hobbija, amelyik fegyelemre, akaraterőre, összpontosításra szoktatja. A budapesti verseny igen izgalmasan kezdődött. Ugyanazon a napon volt Zoltán szakmunkásvizsgája is. Sikerült a vizsgát jól és gyorsan letennie és így autóval még elroboghattak Uhrilc Dóra és Bognár József jelenete az előadásból (Fotó: Tóth László) Eck Imre balettje a Pécsi Nyári Színház műsorában Július 5-én Szerelem címmel új kamarabalett került bemutatásra a Tettyei-romoknál. A koreográfus Eck Imre a konvencionálisnak is mondható, ugyanakkor mindig húsbavágóan qktuális és örökkön izgalmas témához különlegesen találó megfogalmazásmódot talált. Egészen másfélét, mint legutóbbi balettjében, a „Don Juan”-ban, amely lényegében ugyancsak a szerelemről szólt. Ezúttal, és nemcsak a darab kamara jellegéből adódóan, letisztult, mély gondolati tartalmú, feszes szerkezetű, a ma emberéhez és a ma emberéről szóló, de egyben általános érvényű, és Ecknél újdonságnak számító, erősen drámai-költői hangulatú alkotás született. Négy különböző egyéniség, két nő és két férfi bolyong az emberi kapcsolatok útvesztőjében önmaguk személyiségétől meghatározottan, egymást és saját boldogság-eszményüket hajszolva. A felhasznált formanyelv a balett és a néptánc párhuzamba állításának alapötletére épült és ez a megoldás izgalmas hatásokat eredményez: a kétféle mozgásvilág egyszer szenvedélyesen egymásnak feszül, máskor összesimul, akárcsak az általuk hordozott indulatok és érzelmek. Másfelől az eltérő egyéniségek koreográfiái megjelenítését is szemléletesen szolgálják. A néha szinte hisztérikusan egzaltált, egyszerre uralkodni és szolgálni vágyó, minden ízében nőies asszony (Uhrik Dóra) alakját a jellegzetesen ecki mozdulatvilág: apró remegések, hullámzások, töredezett vonalú pózok jellemzik. A férfi (Hajzer Gábor) fojtott szenvedélyét, visszafogottabb karakterét a koreográfus a balett klasszikus formarendszerével ábrázolja. A lány (Bálint Éva) tiszta, világra csodálkozó lényéhez éppen olyan jól illik az egyszerű népi lánytáncok lépésanyaga, mint a legény (Bognár József) befeléforduló, látszólagos keménysége ellenére is esendő alakjához a konok verbunkos. Fontos szerepet, szimbolikus értelmet nyernek a színpadon díszletként elhelyezett, a tety- tyei környezetben még különösebb hangsúlyt kapott tárgyak: az időnként menedékül szolgáló, de a „lelket” akkor is meztelenül megmutató üveglapok, a szenvedélyek és indulatok katalizátorából szükségszerűen bekövetkező tragédiát — éppen a legtisztább, szinte balladaian törvényszerű halálát — már az első pillanattól sejtető kötélhurok, a piros virágok, a fehér keszkenő és a vérszínű kendő. A választott zenék — Bach- és keleti népzene — egymás mellé rendelésében ugyancsak érvényesül ellentétesség és kapcsolódás kettőssége. Ügy gondolom, Eck Imre koreográfus! pályáján fontos állomást jelent ez, a gondolatiságában és megfogalmazásában is gazdag, a mához szóló és mégis ősi forrásokból táplálkozó alkotás, amelynek sikeréhez az egységesen magas színvonalú, őszinte átélésű előadói teljesítmények is hozzájárultak. Major Rita Azt mondják: Rákosi Mátyás személyi használatú kocsija volt A fáma szerint alig tíz ZISZ autó készült a harmincas évek közepén Moszkvában. Ezen járt Molotov, s mintha rémlene, egy archív moziszalagon ZISZ- ből integetett Sztálin is... E tíz autó közül egy, a 7-es számot viselő kint áll Bogádon, Bánkfi László autószerelő udvarában. Hatalmas, nyolcszemélyes autó — többen is beleférnének —, majdnem hét méter hosszú és 180 centi magas. — Felújítom, rendbehozom — mondja tömören a tulajdonos. — Csodálatos autó. Ilyen jó minőségben azóta sem gyártottak autót. Bizonyíték? Gumivezetékein-csövein a fóradás legkissebb jelei sem láthatók, pedig 1937-ben készült. Az utóbbi 18 évét egy vajszlói kertben töltötte, kitéve az időjárás viszontagságainak. Kaucsukból készült. Dísz-rácsán az eredeti nikkel, eredeti fényben. A réz-alap nem rozsdásodik. Az alváza akár egy vasúti kocsié; ez dominál a súlyában is, megvan vagy 30 mázsa. — Úgy tudom, ebből a típusból már csak három van — mondja Bánkfi László. — Egy az NDK-ban fut, egy Ihász Gáboré, legutóbb a kabaréban is szó volt róla, egy meg az enyém. Ügy tervezem, hogy két év alatt megújul. Sok alkatrésze hiányzik, minden ablaka kitört, új kárpit kell, a karosszériát homokkal lefúvatom . .. Persze ehhez apró darabokra kell szétszedni. — Kié volt? — Egy maszeké. Úgy huzat- tuk ki a kertjéből, hogy előtte bozótot kellett irtani, fákat kivágni: 18 év alatt körbenőtték. Előtte sok helyen volt, de azt mondják ez volt Rákosi Mátyás személyi, használatú kocsija. A képbe belefér: a vezető ülés és az utastér külön épült, felAutórestaurátor kezében az ötvenéves ZISZ gereinek száma ellentmond. A harmincas években nyolchengeres motort nem gyártottak. Ám a ZISZ 1936-ban, a Sztálin- művekből került a piacra, kormányszervek használatára, igen kis példányszámban, de pontos gyártási adatot erről az időről nem ismerünk. Egy másik, úgynevezett ZISZ 110-es gyártását 1946-ban kezdték el, hasonlított a korábbihoz, s több ipari vásáron is bemutatták. Ez nyolc- hengeres volt. Mindkét típusból valószínűleg igen kevés fut a világon. A szép legenda, amit az autószerelőtől hallottunk és a szakember véleménye tehát nem is mond ellent, de nem is bizonyított. Kozma Ferenc jóért állítólag kétmilliót ajánlott a Közlekedési Múzeum! — ön eladja? — Szó sem lehet róla. Részt veszek majd a veterán autósok találkozóján a magyar Forma 1-es pályán, végigdöngetek rajta, akár hátramenetben is ... Szóval ez lesz a nálam dolgozó inasok vizsgamunkája. Illetve az én vizsgamunkám . .. * Eddig a riport, amihez forró nyomon némi kiegészítő, melyet Bólint Sándortól, a Közlekedési Múzeum muzeológusától kaptunk. Ihász Gábornak tudomása szerint nem ígértek az öreg ZlSZ-ért nagy összeget. A Bánkfi László tulajdonában lévő kocsi nehezen azonosítható; a gyártási év és a motor henhúzható ablakkal elválasztható. Légkondicionált, s hogy mást ne mondjak, a rükverc 60 fölött röpíti hátra a gépet. Különben nyolchengeres, 6000 köbcentis a motor, 140 lóerős, maximális sebesége 180 kilométer volt óránként. Harminchétben evvel versenypályára lehetett menni! — Mibe kerül? — Nem lesz olcsó dolog, ötezer forintért vettem meg, lábon húztuk Bogádra. Úgy saccolom, hogy 300 000 forintból olyan lesz, mintha ma gyártották volna. Persze, ebben a munkadíj nincs bent. Szép feladat, autórestaurátori munka. Semmiben sem térhetek el az eredetitől. Ihász Gábor kocsiCinke Sovány, nyúlánk fiú — pedig jóétvógyú és sokat eszik — divatos fekete ingben, kordbársony nadrágban, minduntalan előre hulló sűrű haja egyik szemét takarja. Még a galeriből származott beceneve: Cinke. — Hol dolgozol? — Egy étteremben mosogatok havi kétezerért, napi hatórás munkával. Ebből kapok zsebpénzt az intézetben, a többit majd akkor, ha kilépek, mondjuk tizennyolc éves koromban. — Hol születtél? — Úgy tudom, Pécsett. De akár születhettem másutt is. Heten vagyunk testvérek öt apától... Ezzel mindent meg- mondtatn. — Szüléid? — Anyámról mit mondjak? Rajzszögre térdeltetett, úgy nevelt, amíg intézetbe nem kerültem. Az apám meg a múltkoriban azt mondta, nem tartozók hozzá, nem vagyok az övé. De ennek ellenére őt szeretem, meg egyik húgomat is. Ha jönnének látogatni, igazán örülnék neki. Egyszer eljött anyámmal — akkor már Siklóson éltem egy nevelőanyánál a Kedvinéi, hogy elhoznak. Nem tudtam dönteni, pedig Kedvit is szerettem. De aztán apám szavára hallgattam. Négy hónap múlva megint visszahoztak az intézetbe. Becsaptak. iKezefejét takargatja, leereszti az asztal alá, megfogom a csuklóját: — Mi ,ez? Tetoválva egy név: „Zsuzsanna”.- Vele járok. Jól megvagyunk, kedvelem. Amikor a galeriről faggatom, elnéz oldalvást, kínosan mosolyog. A nyolc osztályt hét iskolában végezte el, az Ágoston téren, Meszesen, Bártfa utcában, Harkányban, Siklóson, attól függően hova vetette zaklatott sorsa. — Elég sokszor szöktem is, hol Pestre, hol Fonyódra... Ha kenyérre, tejre szereztünk pénzt, mór jól éltünk. Nagy galerink volt, néha harmincon is összeverődtünk és csi- bészkedtünk. — És most? — Már nem. Néha találkozom a volt galeri-tagokkal, elbeszélgetünk a „régi szép időkről . . .” — Hány éves vagy most? — Tizenhat. A régi szép idők alatt a nyolcvanas évek elejét kell érteni. Bizony, szalad az idő, te meg öregszel, „Cinke" — mondom neki. Kajánul nevet: — Már ők is megkomolyodtak . . . — És te? — Igyekszem. Szakmát tanulok, jó kézügyességem van, itt az intézetben bőrdarabokból virágot is csináltam, meg más efféléket. Azt hiszem,' bőrdíszműves leszek, vagy cipőkészítő, ehhez van kedvem. — Mivel töltőd a szabadidődet? — Hát. . . hogyismondjam. Most a „break”-táncot tanulom a haverokkal. Diszkóba nem igen járok, mert nyolcra az intézetben kell lennem este. Vannak díszhalaim, azoknak a£ életét figyelge- tem. Furcsa, szép világ a halaké. Meg aztán . . . igaz, ezt mostanában nem nagyon szorgalmazom, szóval . . . — Kíváncsivá tettél . . . — írtam verseket, de nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Akkor meg egy regénybe 'kezdtem, felénél tartok. Egy indiánt megöltek a fehérek és a fia bosszút áll az apjáért. Ezt írogatom. Akik olvasták, jónak találták. Majd meglátjuk". Rab Ferenc Szerelem
