Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-29 / 207. szám
1986. július 29., kedd Dunántúlt napló 3 Másfél ezer rakétát lőttek ki jégeső ellen Sok a munkájuk az idei nyáron a Baranyai Rakétái Jégesőelhárító Szolgálat szakembereinek. Más évekhez képest nagyobb a zivatarhajlam, gyakrabban alakulnak ki jégveszélyes felhők a Mecsek—Duna- Dráva háromszögében, ahol 150 ezer hektárnyi területet oltalmaz a „jégernyő". Az áprilisban történt első beovatkofás óta húsznál több alkalommal riadóztatta már a Tenkes-'hegyi lokátorállomás a rakéta- kilövőket, azaz átlagosan ötna'ponként volt jégelhárítás. A Baranya 15 pontján elhelyezett kilövőállomás az idén eddig összesen másfél ezer rakétát bocsátott Fel. A szakemberek abban bíznak, hogy ha lesznek is még kisebb-na- gyobb jeges zivatarok, már kiadta mérgét a nyár. A védekezés eredményeként mindenesetre számottevően csökkent a jégkár a védett terület mezőgazdasági üzemeiben. Az előző nyarakon megszokott látvány volt a baranyai határban az ejtőernyővel leereszkedő üres rakétatest. Pirosra voltak festve, hogy földet érésük után könnyen rájuk találjanak, s oldalukon felirat volt olvasható, miszerint a megtaláló jutalmat kap, ha értesíti a jégesőelhárító szolgálatot és elszállításáig megőrzi az elhasznált rakétát. Az elmúlt tíz év alatt felbocsátott 5000-6000 rakétából azonban vajmi kevés került vissza az egységhez. A megtalálók ugyanis lemondtak a jutalomról a hosszú, karcsú lövedékhüvelyek birtoklása érdekében, s ma kertitörpék helyett piros rakéták díszítik megyeszerte a kerteket. Az idén rendszerbe állított, új típusú, a korábbinál hatásosabb jégesőelhárító rakétákba önmegsemmisítő szerkezet van beépítve. Ez a hatóanyag kiszórása után még a levegőben szétveti a műanyag palástot. A rakéta darabjai kicsik és köny- nyűek, libegve ereszkednek le a földre, tehát veszélytelenek az emberek számára. Emellett a biztonság kedvéért a kilövések irányát mindig úgy határozzák meg, hogy a rakéták elkerüljék a lakott helyeket. Hová mennek a szakemberek a Pécsi Mezőgéptől? Épül a pécsi Sopiana Gépgyár saját szakmunkásképző bázisa, ahol helyet kapnak majd a Mezőgép ipari tanulói is. Lakatosok és hegesztők kerestetnek Megemelték a kezdő órabért Kiutat a gyárkapun belüli szakmunkásképzés jelenthet Nem éppen rózsás a munkaerőhelyzet a Pécsi Mezőgép Vállalatnál. Az utóbbi fél évtizedben jelentős a létszámcsökkenés. Évente átlag félszázan hagyják el a céget. Jelenleg másfél ezren dolgoznak a nyolc termelőhelyen. Az elvándorlás miatt a termelés hatékonysága még nem került veszélybe, a munka folyamatos. A legtöbb probléma Drávaszabolcson, Szigetváron, Pécsváradon és a pécsi központi gyáregységben tapasztalható, ahol soronkívül hatvan hegesztőt és vasszerkezeti lakatost alkalmaznának. Az eltávozás Oka sokféle. Keveslik a pénzt, a kezdő fizetést. Néhányon túlzónak vélik a munkafegyelmet, a feszített tempót. Mások a hosszadalmas és bonyolult bejárás helyett falujukban keresnek munkahelyet. Vagy azért választanak új állást, mert a Mezőgépnél szakmunkásként egyre több segédmunkát kell ellátniuk. Elsősorban pályakezdők állnak odébb. Jó páran az ösztöndíjasok közül oklevél- osztás után azonnal visszafizetik a 14 000 forint társadalmi ösztöndíjat. A munkásutánpótlás biztosítása magukra a gyáregységekre hárul.- Nem könnyű dolog — mondja Kovács József, a szigetvári gyáregység személyzetise és munkaügyese. — Most legalább tíz lakatost és hegesztőt fogadnánk. Sokat számítana, hogyha az eltávozó személy új alkalmazója kifizetné a társadalmi ösztöndíjat. Csakhát erre még nincs jogszabály. Ahogyan arra sem, hogy versenytárgyalás útján juthassunk a legjobb, frissen végzett ifjú pályakezdőkhöz. Kovács János, a központi gyáregység főkönyvelője: — Még tizenöt-húsz, akár harminc új lakatost és hegesztőt várunk. Átmeneti megoldás, hogy a megmaradó emberek bérét fokozottabban emeljük, de ez 10 százaléknál több nem lehet, mert akkor magas kereseti adó sújt minket. Ott tartunk, hogy a meglévő dolgozó állományunk képességéhez és kapacitásához igazítjuk a munkavállclásainkat. Sok a segéd- és betanított munkásunk, míg jóval kevesebb a szakmunkás, emiatt új profiljaink nehezebben startolnak. A gyáregységben a munkaerő toborzásában a négy műhelyt is érdekeltté tették. A buszvezetők és a vidéki bejárók is részt vállalnak az új dolgozók keresésében. A gyáregység 1987-től hosszú szünet után ismét megindítja a saját ipari tanulóképzést. Emellett abban is bíznak, hogy a Sopiana Gépgyár új szakmunkás- képző bázisán helyet kaphatnak a tanulóik. A Sopiana és a Mezőgép szerződésben vállalta, hogy egymástól nem hoznak el friss vagy régi munkást. — Hasonló kezdeményezésre, tehát a helyi képzés felkarolására kérjük meg a többi gyáregységet is — mondja Kalocsai Tibor, a vállalati párttitkár. — így végzőseink megtartása könnyebbnek ígérkezik, mintha idegen gyárba járnának el szakmai gyakorlatra. Érdekünk, hogy a munkásokat még jobban megbecsüljük, hisz segítségükkel termelő eszközeinket megfelelőbben használhatjuk ki. Gépeink alig egy műszakban dolgoznak. A hatékonyság javítása mellett a termelés mennyiségi növelése is fontos teendő. Mindehhez újabb és újabb munkáskézre van szükség. Nem mindegy, hogy felkutatásukban miként is segítenek minket a helyi tanácsok. Teret nyer a gyárkapun belüli továbbképzés. Segédmunkásokat viszonylag könnyen tudnak betanított hegesztőnek és forgácsolónak kiképezni. A lakatos szakmában ez már nem járható út. A több szakma vállalásának kérdése mind élesebben vetődik fel. Megemelték a kezdő órabért, amelynek az alsó határa 18,50 forint. Persze, a gyáregységek szabadon gazdálkodhatnak ezzel az összeggel, terjedőben a 20—22 forintos kezdő órabér. Jelentős előrelépésnek számíthat majd ez is, hogyha végérvényesen sikerül bevezetni a teljesítménybérezést a lakatosok és a hegesztők körében. — Enélkül aligha hatékony a béremelés — vélekedik Kis Géza, a vállalat munkaügyi vezetője. - Szerintem a hozzánk hűséges munkásgórda többre képes, kapacitásuk felszínre- hozása szervezés kérdése is. Jó jel, hogy idén viszonylag mérséklődött a kilépés. Remélhető, hogy a termelés folyamatossága és az előállított termékek minősége nem kerül veszélybe a létszámcsökkenés miatt. Baranya megyében idén mindössze tizenöt szerkezeti lakatos végzett, hiányuk nemcsak a Pécsi Mezőgép Vállalatot sújtja. Csuti J. A Szegedi Ipari Vásár újdonsága Aprítógép a háztájinak Új rendszerű aprítógépet kínált az elmúlt héten lezajlott Szegedi Ipari Vásáron a Kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet. Miután a termelőszövetkezetek aprított szálas és gyökgumós takarmányokat nem szállítanak, a gép eredményesen használható minden olyan területen, főként a háztáji gazdaságokban, ahol a következő takarmányféleségek aprítása válik szükségessé: silókukorica, kukoricaszár, pillangósak, fűfélék, takarmányszalma, répafélék, burgonya. A Forma-S típusú, villanymotor meghajtású iker kisgépből közös dobon keresztül kerül ki a vegyes takarmány. A gép a szálas takarmányból 3—5 centi hosszú szecskát készít. Alkalmas arra, hogy a szecskázással egymenetben készített, répaszelettel kevert takarmányt állítson elő. Az összetétel az adagolás változtatásával tetszés szerint állítható be. Természetesen a gépet üzemeltethetjük csak mint szecskavágót, vagy csak mint répaszeletelőt. A kisújszállásiak háztáji aprítógépének az ára 15 960 forint. Közgazdasági kislexikon Miért az export? Korszaknak érezzük, pedig jószerével legfeljebb egy évtizede, hogy exportkényszer nehezedik a magyar gazdaságra. Exportálnunk kell, esztendőről esztendőre mennyiségben és értékben egyaránt többet. E követelmény közvetlen célja, hogy a külkereskedelmi mérleg mind a konvertibilis, mind a rubel elszámolású forgalomban többlettel, aktívummal záruljon. A konvertibilis devizákban jelentkező aktívumra a nemzetközi fizetési kötelezettségek, az esedékes hitel- és kamattörlesztések teljesítéséhez van szükségünk, a rubel-aktívumra pedig azért, mert hosszú időn át a KGST- orszáqokkal is egyensúlyhiány jegyében alakult árucsereforgalmunk. Ezek a mostani exportkényszer alapvető okai, amelyeket amolyan teendőket, követelményeket sűrítő szándékkal a külaazdasáqi egyensúly javításaként szokás említeni. Kivitel nélkül nincs import Társadalmi közóhaj, bárcsak túl lennénk már az egy helvben topogás esztendein, s azokon a nehézségeken, jelenségeken, amelyek a közelmúltat, a jelent, s várhatóan még a közeliövőt is iellemzik. Sokan úqy képzelik el gazdasági fejlődésünk normalizálódását, kedvező távlatait, hogy mindaz, amit ma terhesnek vélünk és érzünk. kiiktatódik, measzűnik. Példának okáért a gazdaság egészére. minden ágazatára, a termelők, a gazdálkodók többségére nehezedő exportkényszer is. Ennek a feltételezésnek a racionalitása ahhoz tapad, hogy napjainkban a qazdaságpoli- kn mindenekfeletti prioritása, a külgazdasági egyensúly javítása, akarva-akaratlanul elhomályosítja, mintegy feledteti azokat az ok-okozati kapcsolatokat, amelyek kedvezőtlen és jó egyensúlyi helyzetben egyaránt arra utalják, kényszerítik a magyar gazdaságot, hogy — jelképesen szólva — együtt éljen a világgazdasággal, boldogulásának, fejlődésének lehetőségeit a nemzetközi munkamegosztásba illeszkedve keresse és hasznosítsa. Ha a gazdasági reálfolyamatok — termelés, bővített újratermelés, végső felhasználós — tükrében vizsgáljuk a magyar gazdaságot, megállapítható, hogy már a folyó termelés fázisában sem nélkülözi, nem is nélkülözheti a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt. A folyó termelés, a gazdasági vérkeringés újbóli indításának tágabb értelemben vett üzemanyagát — az energiahordozók, a nyers- és alapanyagok jelentős részét az import fedezi, bocsátja rendelkezésre. A reálfolyamatok másik fázisában, a bővített újratermelésben, a felhalmozásban-beruházásban ugyancsak perdöntő az import, a modern technika, technológia átvételének, meghonosításának szerepe. Termelésünk több mint fele Az anyagi ágazatokban évente megtermelt javak végső felhasználásának objektív lehetőségei a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedés másik irányát körvonalazzák. Valamikor annak tulajdonítottunk meghatározó jelentőséget, hogy kis ország és gazdaság vagyunk, s ezért számos okból — egyebek között a foglalkoztatottság érdekében - a belső szükségleteket meghaladó termelési kapacitásokat kellett létrehozni. Ma már nem a kis ország és gazdaság a determináló tényező, sokkal inkább az, hogy a nemeztközi munkamegosztás az integrálódás jegyében halad, fejlődik; nemcsak a kis-, hanem a közepes- és nagyméretű gazdaságok is mindinkább export-orientáltak. A mai magyar gazdaságot irreális lenne export-orientáltnak minősíteni, bennünket most az export-kényszer állapota jellemez. Kitűnik ez az anyagi termelés végső fel- használásából is. Az ipari termelés végső felhasználásában ugyanis az export az első számú felvevő piac — 1985-ben mintegy 310 milliárd forinttal —, részesedése meghaladja az 50 százalékot. Ha figyelmen kívül hagyjuk az élelmiszer- ipart, a végső realizálás exporthányada 61—62 százalék, az élelmiszeriparban ez 20 százalék. A mezőgazdaság bruttó termelésének 22—24 százalékát értékesíti külpiacokon. A végső értékesítés fázisában, legalább is az iparban, az összes belföldi felhasználás —- a lakosság fogyasztása és a beruházások együttesen — az ipari javaknak kisebb hányadát képes felvenni. S hogy ne legyen félreértés, ez nem a belső felhasználás elmúlt évekbeni visszafogásának a következménye, már azt megelőzően is a jelenlegivel megegyező arányok jellemezték a végső értékesítés belföldi felhasználás-export közötti megoszlását. A növekedés forrása Mindebből szükségszerűen következik, bármilyen is a külgazdasági egyensúlyi helyzet, kedvezőtlen avagy éppenséggel jó, gazdasági növekedést csak az export gerjeszthet; az ipari termelés bővítésének ez a kizárólagos lehetősége, forrása. S bár az élelmiszergazdaság exporthányada nem szembetűnően magas, ennek az ágazatnak a fejlődése, fejlesztése is alapvetően függ — pozitív és negatív előjellel egyaránt — a külpiaci értékesítéstől. A gazdaságpolitika a külgazdasági egyensúly-javítás következményéhez kapcsolódva jelölte ki első számú célnak, prioritásnak az exportot, annak növelését nemcsak mennyiségben, hanem hatékonyságban is. Ez a kiemelés és minősítés nem azt jelenti, hogyha majd túl leszünk a dolgok nehezén, az export elveszti gazdaságpolitikai jelentőségét. A nemzetközi munkamegosztási kapcsolatok mélyen beépültek a magyar gazdaság reálfolyamataiba, a külpiaci értékesítés a vállalati és népgazdasági szintű gazdálkodás szerves része. Ez az az objektív adottság, körülmény, amely minden gazdasági helyzetben megszabja, valósággal determinálja az export jelentőségét, népgazdasági szerepét. Garamvölgyi István
