Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-28 / 206. szám
u Dunántúli napió 1986. július 28., hétfő Lóháton a fél országon át Szőrmentén Margarétával Élete első versenyén második lett Na, gyere szívem — mondta a szép szál férfi Margarétának és kivezette lakhelyéről a fényre, levegőre. Margaréta pedig kecsesen lépdelt a fűben, finom vo- nulatú- izmai átütöttek a vékony és érzékeny vibráló bőrén. Margaréta igazi képességeit nemrég próbálták ki. Gazdája csak úgy szőrmentén felpattant a hátára és ellovagolt vele az Alföldre, ott benevezett egy országos lávlovaglá- si versenyre és az egyetlen nyereg nélküli lovaglóként második helyezett lett. Majd mint akik jól végezték dolgokat, hazaindultak, visszafelé is lábon és nyereg nélkül tették meg a 200 kilométeres utat. Karácodfa légvonalban nincs messze Abaligettől, mégis az ember úgy érzi, lemegy a térképről, mire odaér. Az útelágazásban csak egy, már olvashatatlan, rozsdaette tábla jelzi. Akit itt kerestem, Gergely András agrármérnök. Házának udvarán gyönyörű Ford kocsi, hozzákapcsolva speciális lószállító utánfutó. Két évig dolgozott Algériában - tehenészeti telepek létesítésében és beindításában vett részt — a kocsit és utánfutót abból a keresetéből vette az elmúlt héten. Ugyancsak nagy a kontraszt a szép kocsi és a ház között, amit itt Karácod- fón vásárolt. Mintha végnapjait élné, épp ideje, hogy valaki kézbevegye a végső összeomlás előtt. A berendezés még jobbára csak a ki sem bontott hatalmas hajóbőröndökből áll, bennük gondosan csomagolt afrikai népi köcsögök, kerámiák és fafaragások, valamint hatalmas tengeri kagylók, csigák. Gergely András csak az idén májusban érkezett haza és nem sokkal ezután, június 28- án volt az említett verseny. (Margarétát két évig barátok gondozták.) — Városi gyerek vagyok, pesti születésű, mégis entern csak a természet, az állatok érdekeltek mindig. Ezért jelentkeztem Gödöllőre rs. Már ott is foglalkoztam a lovakkal, szórakozásból lovagoltam is, de versenyezni sohasem engedtek, azt mondták, túl magas vagyok, a termetem nem alkalmas ehhez. Évekig készültem rá, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét, most 44 évesen sikerült. Ez volt életem első versenye, a taktikát, a módszert elméletben dolgoztam ki, ez vált a gyakorlati próbája — mondja Gergely András és közben megpaskolja Margaréta oldalát. — Amikor ezen a júniusi versenyen a versenybírókkal közöltem, én nyereg nélkül indulok, nem akartak hinni a fülüknek. Azt mondták, nincs olyan, aki a 40 kilométeres versenytávot így végiglovagolja. Akkor meg végképp hitetlenkedve néztek rám, amikor megtudták, hogy oda is így mentem innen Baranyából. Előzőleg számításokat végeztem, hogy különböző sebességeknél a nyereg mennyi terhelést jelent a lónak. Sőt azt is pontosan kiszámítottam, hogy az ún. pihentetés fázisai milyenek legyenek, vagyis,' hogy a versenytáv milyen szakaszain és mennyi ideig futtassam lovas nélkül és hogy mekkora az a legnagyobb sebesség, amit én ezalatt a ló mellett futva el tudok érni. A távlovaglás szabályai ugyanis ezt megengedik. Hogy a számításaim jók voltak, bizonyítja a második díj, sőt kaptam egy különdíjat is, a ló legkíméletesebb módon való versenyeztetéséért és a kuriozitásért. Gergely Andrást sokan különcnek tartják, hogy aba- ligeti szép házát válófélben lévő feleségének, gyerekeinek hagyta és kiköltözött ide, szinte az Isten háta mögé. Csak az érti, aki azt is megérti, hogy egy életet tett a lovakkal való foglalkozásra. Mint mondja, ő együtt akar élni a természettel. Sarok Zsuzsa Münsteri mandolinzenekar Hosszúhetényben Az NSZK-beli Frankfurt melletti Münster városka kilencven lakosát, köztük Kari Grimm polgármestert látják vendégül egy hétig a hosszúhetényiek. Tegnap délután fél öttől kétórás közös műsort adott a hosz- szúhetényi általános iskola alkalmi színpadán a Münsteri Természetjáró Társaság 23 tagú mandolinzenekara és a Komlói Áfész hosszú- hetényi népi együttese. Vendégek és vendéglátók váltakozva szórakoztatták a több száz fős nézősereget. A mandolinzenekar klasszikus zeneszerzők műveit játszva vastapsra késztette a megjelenteket. Első műsorrészük végén a Természetjárók Társaságtól további ötvenen felálltak a zenekor mögé a színpadra, s a házigazdákat is meglepve magyar népdalokat énekeltek, mandolinkísérettel. A hosszúhetényi népi együttes táncosai a tavaszváró mellett a Hetényi vígságokat és a Hetényi lakodalmast adták elő, tíztagú rezesbanda muzsikájára. A münsteriek zenekarvezetője, Erick Kern zenetanár, a tagok közép- és főiskolások, valamint munkások és kisiparosok. — Nálunk a kirándulás és a zene úgy összetartozik, mint az evés meg az ivás — magyarázta Günter Keil, a természetjáró társaság vezetője, amikor a társaság és a zenekar kapcsolatáról érdeklődtem. Este nyolctól a hetényi kultúrotthonban lakodalmas jellegű vacsorát kaptak a vendégek: vaddisznót is tartalmazó vegyespörköltet, sült csirkét, rétest. A nagyterem előtt felállított óriási sátor alatt pedig hajnalig lophatták a táncot, mégpedig népi táncosokkat. A két együttes közötti kapcsolatot az NSZK-ban élő Bohner József egy éve kezdeményezte. Tavaly a hosszúhetényiek voltak Münsterben, egy hétig Aki a két együttes közös műsorára kíváncsi, az Komlón, a városi színházteremben, szerdán 19 órai kezdettel még megtekintheti. IUIalcarítis Samíir kepei Galéria a négy égtájhoz Egyiptomban született, Magyar- országon festett, Argentínában él Egyiptomi születésű, Németországban tanult, most Argentínában műkereskedő, fotóművész és művészi, szellemi hazájának Magyarországot tartja. Makarius Samiir-nak hívják, festményeiből jövőre kiállítás lesz Pécsen. Makarius Samiir 1924-ben született Kairóban, libanoni maronita keresztény családból. 1933-tól 1940-ig Németországban tanult, majd Magyarországra jött és itt dolgozott 1946-ig. Budapesti tartózkodása alatt kapcsolatba került az Európai iskola néven ismert képzőművészeti csoportosulással. Akkoriban az Andrássy úti Misztótfakjsi könyvesboltban berendeztek egy Galéria a négy világtájhoz nevű kióllítóhelyi- séqet, és később e köré tömörült az Európai iskolából kivált absztrakt művészek csoportja. 1946-ban rendezték meg az elvont művészet első magvar csoportkiállítását, amelyen többek között Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martinszky János, Vajda Lajos és Martyn Ferenc vett részt. És Makarius Samiir, akiről Kállai Ernő, a neves művészettörténész ejtett elismerő szavakat. Samiir egy zürichi kiállítás után Argení- nában telepedett le, ma is ott él. Nemrég járt Pécsett - kiálításról táravalt.- Hogy találkozott Makarius Samiir és Pécs? Várkonyi György, a Janus Pannonius Múzeum igazgató- helyettese válaszol. — Martinszky János életművének feldolgozásával foglalkozom: a két világháború közötti festőnemzedék jelentős és méltatlanul elfelejtett alakjával, aki Mohácson élt és 1949- ben halt meg. így jutottam el Samiir nevéhez, majd Lossonczy Tamás segítségével felkutattam a címét, örömmel válaszolt, amikor levélben megkerestem, hogy kiegészítse Martinszkyről és kortársairól összeavűlt ismereteimet. — Vajon nem csak udvariasságból mond egy rövid ideig itt élő festő ilyet: művészi és szellemi hazájának Magyarországot tartja? — Mi oka lenne az udvariaskodásra? Másrészt tudjuk: húszéves fiatal volt, fogékony korban ismerkedett az akkoriban létező áramlatokkal és ezek döntően hatottak művészi fejlődésére, és 1945 után is egy darabig termékenyítő művészi közeq vette körül. És bizonyára nem mellékes: magyar nőt vett feleségül, ma nemcsak ő, hanem az unokái is jól beszélnek magyarul. — Szívesen vállalta a pécsi kiállítást? — Igen, Budapesten is bemutatkozik képeivel, és felajánlotta néhány művét a Pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Képtárának. G. T. Módszertani segítségamagyar nyelv külföldi oktatóinak Szombaton befejeződött Debrecenben a külföldön magyar nyelvet oktató pedagógusok tíznapos továbbképző tanfolyama. A Magyarok Világszövetsége és a Debreceni Tanítóképző Főiskola által immár tizenegyedik alkalommal megszervezett kurzusra az Észak-Amerikai Egyesült Államokból, Ausztriából, Hollandiából, Lengyelországból, az NDK-bóí, az NSZK-ból és Svédországból csaknem harminc magyar származású nyelvoktató érkezett. Pécsi diákok a pekingi egyetemen- Van a közelben egy olcsó vendéglő, oda megyünk el vacsorázni, ha van pénzünk, s szórakozni akarunk barátainkkal. Gyakorlatilag beszélgetünk - mondja a két szimpatikus diák. S mivel ők Pekingben diákok, a „kö- zel"-ség tíz kilométert jelent csak — nem is tudják, menynyit bicikliztek ősz óta Kína fővárosának kerékpárosoktól zsúfolt utcáin. A pekingi nyelvi főiskola és a magyar nagykövetség például egyaránt a belvárosban található, s mégis 22 kilométer választja el őket, dehát ezt a távolságot is örömmel kerekezik le Balázsék, ha „pakk” - jött otthonról. — Igazán mindenki nagyon rendes, mert ha a szülők megtudják, hogy küldöttség, utazó jön Pekingbe, még a minisztériumi delegáció is szívesen elhozza nekünk a csomagot, benne a hazaival. Gothár Brigitta és Kassai Balázs egy éve még a JPTE Közgazdaság; Karának hallgatója volt. Balázs a kicsit elhúzódó vizsgaidőszak vége- felé pillantotta meg a hirdetőtáblán a kis cédulát, hogy a Művelődési Minisztérium pekingi ösztöndíjat hirdetett. Brigittával együtt megpályázták - rajtuk kívül még hárman Budapestről - így az ötvenes évek óta ismét van magyar egyetemi hallgató Pekingben. — Hárman közgazdaságtant tanulunk majd szeptembertől, a pekingi népi egyetemen, a negyedik társunk kínai irodalmat, az ötödik pedig történelmet hallgat majd - mondják, merthogy az első év a nyelv- tanulásé volt. — Ott az a gyakorlat, hogy a tanárok is az egyetem területén laknak, így gyakran kopogtatunk be este is nyelvtanárainkhoz, akik csak a kínai nyelvet beszélik. Októbertől 1500 jelet tanultunk meg — két—háromezerrel már újságot lehet olvasni —, de úgy gondolják, ennyivel már a kínai diákokkal együtt hallgathatjuk az előadásokat. Tanáraink feltételezik, már kaptunk annyi alapot, hogy önképzéssel is elboldogulunk. A beszélt nyelv viszont már elég jól megy, pedig egy jelet Brigitta és Balázs a Nagy Falon négyféleképpen is hangsúlyozhatunk, s változik attól függően a jelentése. A magyarok azt ajánlották, hogy az ,előadáson magyarul jegyzeteljünk, mert így a fordítással együtt is jobban követhető a téma, mintha a kínai jelekkel írnánk, vagy a latin-betűs, fonetikus átiratban, a pin- jing írással. A magyar diákok jelenléte a kínai egyetemen csak apró, bár számúnkra fontos jele a megújult kínai politikának. Brigitta és Balázs elmondása szerint az európai szocialista országokból a magyar csapat a legnépesebb, a Pekingben tanuló külföldiek túlnyomó többsége az Egyesült Államokból és Japánból jött, s sokan vannak az afrikai fejlődő országokból is, Brigittának japán kislány a barátnője, s gyakran kísérik őket abba a közeli étterembe tanzániai, zambiai barátaik is. Jól látható a megújult kínai kül- és belpolitika 'következménye az emberek, elsősorban a nők öltözködésén, a korábbihoz viszonyított bőséges élelmiszerellátáson, a világ minden részéből importált árucikkeken, a sok építkezésen. — Jól ismertek a magyar áruk is: a Videoton tv ott áll a japán készülékek mellett, . s az áruk is hasonló, ismert az Ikarus és a' Lehel márkanév is. Amit mi importálnánk? Hát például az aku- punktúrás elven ható kézi masszírozókészüléket. . . Négy év múlva, amikor elvégezzük a közgazdasági egyetemet, akkor már bizonyára mást is, hiszen bízunk abban, hogy a magyar—kínai gazdasági kapcsolatokban is kamatoztathat- liuk majd a kínai nyelv- és szaktudásunkat. B. L.
