Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-25 / 203. szám

1986. július 25., péntek Dunántúlt napló 3 Az ÉDOSZ elnökségének ülése Az élelmiszeripar első fél­évi eredményeit elemezte az ÉDOSZ elnöksége csütörtöki ülésén. A testület megállapí­totta : az ágazat ez év első hat hónapjában is megfelelő, kiegyensúlyozott ellátást biz­tosított a lakosságnak. A tel­jesítmények összességében úgy alakultak, mint az elmúlt év azonos időszakában, ám a vállalatok között eléggé nagy különbségek mutatkoztak, ami részben az alapanyagellátás­sal hozható összefüggésbe, részben pedig azzal, hogy esetenként csökkentek az ér­tékesítési lehetőségek. Az első félévben különösen a baromfiipar növelte az áru­kibocsátást, mintegy 10 szá­zalékkal több alapanyagot vásároltak fel, mint tavaly és 6-7 százalékkal nagyobb mennyiségű árut értékesítet­tek belföldön. Az exportot is fokozták. Hasonlóan eredmé­nyes volt ez az időszak a tartósító iparban; a konzerv­ipar 30, a hűtőipar pedig 20 százalékkal múlta felül az 1985 első félévi teljesítményt. A tejipar, bár valamivel ke­vesebb alapanyaghoz jutott, mint tavaly ilyenkor, mégis tovább javította a belföldi el­látást. Az elmúlt hat hónap­ban visszafogták a tejpor­gyártást, és így jutott na­gyobb mennyiségű termék a fogyasztókhoz. A húsipar csak lassan lá­bal ki a tavaly is megmutat­kozott visszaesésből. Az állat- tenyésztés helyzetének javítá­sára hozott kormányintézke­dések első jelei azonban megmutatkoztak: például több sertést vettek át, mint 1985 első hat hónapjában, mindent egybevetve azonban az ágazat teljesítménye el­maradt a tervezettől. A ga­bonaipar az első félévben növelte az exportszállításokat. A növényolaj fokozta a ter­melést, ám az igen alacsony világpiaci árak miatt a ko­rábbi exporteredményeket nem tudta megismételni. A sörgyárak többet adtak a ter­vezettnél, 13 százalékkal nö­velték az értékesítést a tava­lyihoz képest, még import­sörből is többet biztosítottak, mégis a kánikula idején a sör hamar elfogyott az üzletek­ben. Kemping­világtalálkozó A Debrecen melletti Veke- ri-tónál létesített kempingben augusztus 1. és 10. között — 20 év után ismét Magyaror­szágon - rendezik meg a 47. kempingvilágtalálkozót. Erről tartottak sajtótájékoztatót csü­törtökön a MUOSZ-ban a Camping és Caravanning Club képviselői. A világtalál­kozóra a Nemzetközi Cam­ping és Caravanning Szövet­ség 34 tagországából mintegy 6400 külföldi és több száz magyar vendéget várnak, Legtöbben az NSZK-ból és Franciaországból érkeznek, de jönnek Portugáliából, Angliá­ból, Lengyelországból, Cseh­szlovákiából és Bulgáriából is. A kempingvilágtalálkozók történetében első alkalommal- a MÁV kezdeményezésére- az olasz, az osztrák, a bel­ga, a holland vasutak és a Magyar Államvasutak 25-50 százalékos kedvezményt nyúj­tanak a világtalálkozóra uta­zó vendégeknek. A rendezők igyekeznek kel­lemessé tenni a magyaror­szági tartózkodást, . megszer­vezték például, hogy a határ- átkelőhelyeken gyorsított el­járással kezeljék a találkozó résztvevőinek útleveleit. A tá­borba érkezés, elhelyezés megkönnyítésére előre kijelöl­ték, hogy ki hol ütheti fel sátrát, helyezheti el lakóko­csiját. A tizenévesekről Interjú dr. Varga Sabján Lászlóval, a KISZ KB titkárával A tizenévesekkel való fog­lalkozás, az ő megnyerésük volt az egyik legfontosabb gondolata, irányvonala a KISZ XI. kongresszusának. A középfokú tanintézetekben tanulók körében végzendő if­júságpolitikai munka felelős­ségéről, a megújulás lehető­ségeiről és hogyanjáról kér­deztük dr. Varga Sabján Lászlót, a KISZ KB titkárát. — A társadalomnak és az ifjúsági szövetségnek sokkal többet és jobban kell foglal­koznia a tizenévesekkel, hi­szen e generáció gondolko­dásmódját, jövőjét, s ezen ke­resztül az egész magyar tár­sadalom jövőjét illetően alap­vető a felelősségünk. A kong­resszus előtt és alatt oly sokat hangoztatott megújulást is náluk kell kezdeni, hiszen a körükben elérhető eredmények az egész ifjúsági szövetség szempontjából meghatározóak lesznek. A tizenévesek a leg­fogékonyabb korosztály, ben­nük a legnagyobb a közösség iránti igény - ezek olyan tu­lajdonságok, melyekre építeni lehet és kell.- Vagyis ez azt jelenti, hogy valódi, igazi közösségek megteremtéséhez kell segít­séget nyújtani, s meg kell próbálni elérni azt, hogy ma­ga a KISZ is valódi közössé­get nyújtson? — Igen. Szembe kell néz­nünk saját hibáinkkal is. El kell ismernünk, hogy jelenleg nem egészen őszinte a viszony a KISZ és a diákok között, s éppen az a törekvésünk, hogy ezen változtassunk. Az ifjúsági szövetség munkájában sok a formális elem, ezeket meg kell szüntetni, s a KISZ-nek sokkal inkább, mint eddig, politikai szervezetként kell működnie. Elsősorban azokat szeretnénk magunk között tudni, akik a diákok között a legtöbbet vál­lalják. Mindehhez persze nem­csak a KISZ-nek, hanem az egész diákmozgalomnak na­gyobb teret kell kapnia a cse­lekvésre. — Emlitette a valódi, a tizenévesek számára igazán vonzó közösségek kialakítá­sát. Ez a jövőben nem csu­pán a szövetségen belüli közösségeket jelentené, ha jól értelmeztem. — Az édeklődési körökre, az öntevékenységre, diákkörökre, különböző kisebb közösségek­re gondolok, melyeket a diá­kok — számítva a pedagógusok támogatására -, önmaguk hoz­nak létre, s saját maguk tűzik ki céljaikat. Ezek az öntevé­keny körök egyáltalán nem je­lentik azt, hogy mindenkinek, aki ezekben részt vesz, feltét­lenül KISZ-tagnak kell lennie. A KISZ ezen belül egy belső, kisebb kört jelentene, amely­ben a diákmozgalom legjobb­jait tömörítenénk. A többlet­cselekvést persze nem minden­ki vállalja, de ebből természe­tesen nem származik hátránya. — Sokan úgy vélték és vé­lik, hogyha nem lépnek be a KISZ-tagok közé, akkor hátrányba kerülnek társaik­kal szemben, például az egyetemi felvételinél. . . —' Igen, ez a — bátran me­rem mondani —, hamis tudat még most is elég erős. Pedig ez az új szisztémánk éppen azt fejezi ki, hogy a KISZ-tagság nem „külső elvárás", nem is „érdek”. S hogy ezt valóban el is higgyék a diákok, szeret­ném megemlíteni a KISZ KB IB döntését; az egyetemi felvéte­lire nem készül még a KISZ- tagok mindegyikéről sem jel­lemzés a jövőben, közülük is csupán a legjobbakról, de ezek sem a felvételi bizottság­hoz kerülnek, hanem teljesen külön kezelve, az egyetemi KISZ-bizottságok kapják meg. Éppen azért, mert az ilyenfaj­ta „érdekeltségnek" még a látszatát is kerülni akarjuk. Ezenkívül ősztől kezdve meg­szűnik a várakoztatás nélküli, majdnem automatikus KISZ-tag felvétel a középiskolákban. — Ez is már a megújulás folyamatát jelzi, s nyilván a leendő elsősökre vonatkozik. — Igen, valójában velük le­het ezt elkezdeni, ezért is mondom, hogy egy-két éves átfutása mindenképpen lesz az új törekvéseknek. Akik ősszel középfokú tanintézetekbe ke­rülnek, először a már említett diákközösségekben fognak te­vékenykedni, s az ifjúsági szö­vetségbe való felvételre majd csak később, a vállalt felada­tok és a végzett munka alap­ján kerülhet sor. Fontos az ön­tevékeny körökhöz a pedagó­gusok megnyerése, s hiszünk abban, hogy ezen a módon a tanárok és a diákok érdeklő­dése is jobban találkozik. A KISZ-nek 22 millió forint áll a rendelkezésére ahhoz, hogy se­gítse ezeket a köröket, s emel­lett két új elismerési formát is létrehoztunk, amelyekkel azoknak a tanároknak a mun­káját szeretnénk megköszönni, akik a tanórákon kívül is so­kat tettek a diákokért. Első alkalommal idén pedagógus­napkor adtunk ót ilyen kitün­tetést; ezek egyike a „Kiváló Nevelőmunkáért", a másik a „Diákközösségek támogatá­sáért" kitüntetés. Az előbbit központilag ítéljük oda, míg az utóbbit a helyi, városi diákta­nácsok javaslatára kapják meg a pedagógusok. — Személy szerint ön tehát bizik abban, hogy valóban megújulhat a KISZ és a di­ákmozgalom a középiskolá­sok körében? — Feltétlenül. Ehhez hozzá­járul az a nagyfokú önállóság, amit az iskolával közösen biz­tosítunk a diákoknak. Aki ön­állóan tűzi maga elé a célt, s megéri a sikert és vállalja a kudarcot, az egészen másfajta magatartást fog tanúsítani, mint az, aki kívülállóként, Kelet-Nyugat környezetvédelmi szimpózium Kelet—Nyugat környezetvé­delmi technológiai szimpóziu­mot rendez szeptember 18— 19-én Becsben Ausztria egyik legjelentősebb pénzintézete, a Zentralsparkasse und Kommer- zialbank — jelentették be a szervezők csütörtökön, a Buda­pest Kongresszusi Központban tartott sajtótájékoztatón. Rudolf Dirisamer, a bank igazgatója elmondotta, hogy a szimpóziummal tovább kíván­ják erősíteni az európai tőkés és szocialista országok közötti kapcsolatokat, elősegítve a legfontosabb környezetvédelmi problémák megoldását. Az ese­ményre neves politikusokat, környezetvédelmi szakembere­ket, nagyvállalatok, üzemek vezetőit hívták meg. A szim­póziumon szó lesz a levegő-, a víz- és egyéb szennyeződé­sek környezetet veszélyeztető, országhatárokon is átterjedő hatásáról, s tanácskoznak olyan együttműködésről is, amely környezeti katasztrófák esetén a lakosság mielőbbi riasztását szolgálja. hogy úgy mondjam, csak kibi- cel, és másokat kritizál. Hang­súlyozom, egy-két éves átme­neti időszak után számíthatunk csak eredményre, de egy dolog elengedhetetlen: ezen az úton még most ősszel mindenkinek el kell indulni, s az eredmé­nyért mindent meg kell ten­nünk. Nekünk is, a tizenévesek­nek is. Dücsö Csilla Pályázati eredmény A Baranya Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bi­zottsága tavaly pályázatot hirdetett olyan tanulmányok megírására, melyek híven tükrözik a megye cigányla­kossága életének változásait, a cigánypolitika eredmé­nyeit és hiányosságait. A pályázat zsűrije a bekül­dött munkák közül Lip- penszky Istvánnét találta a legjobbnak, s ítélte ezért oda a 4000 forintos első díjat a cigányság közművelő­dési eredményeit, módsze­reit feldolgozó tanulmá­nyért. A 3000 forintos máso­dik díjat Csikós Ferenc kap­ta, aki a komlói pozitív pél­dákat, köztük a tehetséges cigánygyerekek munkáit ele­mezte. Harmadik díjban (2000 Ft) Jeli József része­sült a pécsi cigánylakosság beilleszkedése témakörben írt dolgozatáért. Szemetel lerakni tilos i" Talán már maga az elgon­dolkodtató: miért kell minden falu szélétől pár száz méter­re kirakni a tiltó táblát, hogy „Szemetet lerakni tilos!"? A logika szabályai szerint ebből ugyanis az következik, hogy van hol, kijelölt helyen lebo­rítani a kocsikról, kiönteni a vödrökből a hulladékot, illet­ve hogy ahol kinek eszébe jut, ott maga szabadul a sze­méttől. És tulajdonképpen — bár ez sem igaz — a falu még jobb helyzetben van. Meg kell ugyan küzdeniük nekik is a — már-már hétköznapi a kifejezés: illegális — szeme- telőkkel, ám kis távolságokról lévén szó, és arról, hogy egy apróbb település esetében azért mindenki szem előtt van, legalább a lakott helyen kívülre kerülnek a taszító, sokszor bűzös halmok. A vá­rosok esetében azonban már többet kell(ene) gyalogolni, valójában elég néhány ház­tömbbel arrébb menni, hogy ismeretlen legyen oz ember. És elég egy foghíjtelek, az ottmaradt építkezési törmelék egy kupaca, egy bokrosabb rész — s már oson is a nejlon­zsákkal a vállalkozó szellemű, önkéntes környezetszennyező. Erősen az emlékezetemben maradt az egyik útépítő vál­lalat főmérnökének reakciója. Számonkérést érezhetett a hangomban — az országutak szélét gyakorta ellepő szemét eltakarításáról volt szó, arról: kinek lehet ez a kötelessége, kire hárul a feladat, hogy például a Harkány felőli ide­genforgalmi útvonalon ne hulladék és rendetlenség fo­gadja az érkezőket —, felhá­borodást láttam rajta, s ahogy legyűrte ezt. Tanácsta­lansággal vegyes lemondás­sal azt mondta: amit megte­hetünk, megteszünk, feladat­körünkön túl, mert nem a mi dolgunk a takarítás. . . Ha erdésszel beszélgetek, hasonló a helyzet. Szomorúan tapasztalják a vandalizmus, a nemtörődömség, a rendetlen­ség, a kíméletlenség megany- nyi jelét. Ilyen oldalról „kitű­nő példa” a számomra Pé­csett, a Kénes utat szegélye­ző kis erdő állapota — bár bevallom: mostanában ■ már nem járok arra, mert korábbi tapasztalataim elrettentettek. Mintha a városrész összes szemetét idehordanák, mint­ha kimondatlan vezényszónak engedelmeskednének sokan: ezt az erdőt el kell borítani szeméttel. . . Mindezt persze alá lehetne támasztani adatokkal. Példá­ul: az erre illetékes szervek hány embert büntettek meg, mondjuk a múlt évben sze­metelésért, összesen hány fo­rintot kellett a rajtakapottak­nak fizetni, vagy hogy a köz­terület-felügyelet működése nyomán a város hány pontján sikerült - ha kis mértékben is gyakran, illetve átmenetileg — rendet és tisztaságot csi­nálni. Mindennek megtudása legfeljebb egy telefon — úgy tűnik azonban a számomra, ez még mindig felesleges. Értem ez alatt: ha a kirívó a környezet szennyezése, a lopakodó szemetelés lenne, akkor érdemes volna ezeket az adatokat közzétenni. Csak­hogy nem kirívó. .. És nemcsak emberekről van szó. Nemcsak azokról, akik adott esetben az Alföldről ér­kezett ismerőseiket elviszik a szépséges mecseki szerpenti­nekre, élményt igyekezve ne­kik adni, másnap pedig ki­osonnak a gépkocsijukkal, és kiborítanak ugyanoda egy nejlonzsáknyi szemetet, termé­szetesen éltévé a zsákot; mert összejön még egyszer-kétszer ugyanannyi. . . Ma reggel elnéztem a ku­kásokat. Rohanva, gyors ütemben dolgoznak — meg­van ennek az egyéni érdek szerinti magyarázata —, s ahol a konténerek tartalmát a kocsiba borítják, mindig marad utánuk egy félvödörnyi szemét. A napokban egy gép­kocsit azért nem tudtam megelőzni, mert oly sűrű fel­hőben tépte le róla a lég­áramlat a szemetet, hogy kockázatos lett volna közelé­be menni. A Kertváros sajá­tos építkezésének köszönhető­en a tömbbelsőkben megpör- dül a szél, a sarkokba csa­varva az összes „szabadon engedett" újságot, műanyag­zacskót, papírdarabot, s min­dent, ami a szélnek nem ne­héz. Azt a ritmust — és éppen ideje ezt kihangsúlyozni —, ahogyan a pécsiek szemetel­nek - s teljesen mindegy, hogy utcákról, terekről, vagy a város közvetlen környezeté­ből gyűjtjük a tapasztalatain­kat -, lehetetlen lépéssel kö­vetni. Nincs annyi gép, nincs annyi utcaseprő, aki ezt bír­ná. Pedig valahol el kell kez­deni. Ügy értem: a megelő­zést. Például azoknál a gye­rekeknél, akiknek mindegy, hogy a konténer mellé vagy bele öntik a szemetet. Ám az is lehet, hogy a szüleiknél, akik nem szólnak le az ab­lakból: szedd csak össze és dobd bele! Csakhogy úgy tűnik: a kér­dés — Nem bántja a szemét? — felesleges. Nem bántja. Megkockáztatom ugyan: a ki­sebb részének nem bántja. Mégis úgy tűnik — s látja en­nek kárát Pécs és szoros kör­nyezete —, hogy ők vannak többségben. . . M. A. Esők után Az elmúlt napokban végre esőt kapott a határ, — ha nem is olyan mértékűt, mint amilyet a mezőgazdák vártak. A kapás­növényeknek nagyon kellett már a nedvesség-utánpótlás, amelyből azonban nem jutott mindenhová. Vannak az or szágnak olyan térséget, ahol a csapadék csak arro volt elég, hogy elverje a port. A MÉM adatai szerint a dé­li és a középső országrészekben kapták a növények a legtöbb esőt; általában 1Ö milliméter feletti értékeket mértek a me­teorológiai kirendeltségek, de volt olyan térség, ahol hatal­mas zápor formájában, 60—80. milliméternyi víztömeg zúdult a földekre. Volt eső, ám nem elegendő mennyiségű Szolnok megyében, Borsod és Heves megyék déli részén, és Hajdú- Bihar megyében is. A szántó­földi növények mellett ezeken a vidékeken a kertészeti kultú­rák is kívánták már a víz­utánpótlást, amelynek „hoza­ma" azonban meglehetősen szűkös volt. Alig kapott esőt Komárom megye, valamint Vas • és Veszprém megye, továbbá a kisalföldi táj. Itt főleg a ker­tészetekben, csak a mestersé­ges öntözés fokozásával tud­nak eredményt elérni. Ezeken a vidékeken nehezíti a helyze­tet, hogy mglehetősen rossz víz- gazdálkodásúak a talajok, s ilyen körülmények között he­lyenként már a szárazság jeleit mutatja a kukorica és a napra­forgó. Önkéntes környezet­szennyezők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents