Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-19 / 197. szám
Megkondul a lélekharang? Rákóczi út S0{/ Római kori falmaradványok? Különös statikai vizsgálat 1884-ben már állt Baranyában ezernél több ember nem fizeti a közös költségeket Az igazamért Jó múltkor, amikor arról írtunk, hogy órkádosítani fogják a Rákóczi út 50-es számú házat és ennek kapcsán természetesen eltávolítják ,,a vil- lenyrendőr" fülkét, dr. Varga Gyula sajnálkozott emiatt. Azt irta: túl könnyedén szabadulunk meg a közelmúltunk emlékeitől, mert „hajlamosak vagyunk . . . megőrzendőnek tekinteni azokat, amelyeket pillanatnyi értékítélet alapján tartunk érdeklődéskeltőnek". Pillanatnyilag ez a rendőri irányítófülke — amely szerint „senkit nem zavarna" és „nem ez rombolná a vegyes stílusú kereszteződésnek a harmóniáját"- nem tűnik érdeklődéskeltőnek, holott mindmáig ez Pécsett a „villanyrendőr”, hiába van ma már több tucatnyi forgalomirányító berendezés városszerte. Dominó-elv? A szóbanforgó ház fölött ismét megkondították a lélekharangot, jóllehet pár hónapja mór eldöntött tény volt a felújítás és az árkádositás. Mai szemmel és egymagát tekintve talán nem nagy az értéke, ám ha a Rákóczi út déli oldalának az — erősen megcsonkult — egészébe ágyazottan nézzük, más lehet a véleményünk, még ha a racionális műszaki elme mást is állít. A Bajcsy-Zsi- linszky út és a Zsolnay-szobor közti házsor — a két végponttól eltekintve — eltűnt, bár mai gondolkodásunk szerint lett volna a házak között megmenthető. Most a még meglévőkért kell megkondítani a vészharangot. Kétségtelen, hogy a Rákóczi út vonalához képest sután-fer- dén telepített OTP-székház erősen megkérdőjelezi a Rákóczi út 50. sorsát, sokan pécsiek is úgy vélik, hogy ezt a házat fel kell áldozni, a később születendő összhang érdekében. Ám tegyük! Csakhogy akkor át kell nyúlni a Bajcsy-Zsilinszky út túloldalára, hiszen társ nélkül maradva — a dominó-elv alapján — elveszti létjogosultságát a volt jogászkollégium is, meg utána a többi. Érdekes módon 3' terület rendezését szolgáló fc’-vi-.álvázatok résztvevői is ezzel számolnak, s a házaitól megszabadított Rákóczi úti déli oldalt parksávvá formálnák. Megmozdul-e a fal? A ház sorsát eldöntendő most kutatás kezdődött, előbb csak statikai jellegű, amely aztán pincekutatássá fejlődött. Az aknamélyítők egy kb. 8 méteres aknát mélyítettek a legutóbb 6. HÉTVÉGE volt gyógyszertári bejárat mögött. Onnan nyúlik egy tömedékelésre váró pinceág a Rákóczi út aló. A statikai kutatás laikus számára is meghökkentő. Kiss Csongor, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat pécsi megbízottja így fogalmaz: „Mi a falra merőleges árokkal szoktunk — az alap védelme érdekében — kutatni..." Itt ugyanis belül a fal mentén egy roppant mély árok húzódik az épületalap vizsgálata céljából. Felébred a féltés, az árokban belső támasz nélkül maradt alapfal nem mozdul- hat-e meg a kívülről jövő dinamikus forgalmi terhelés hatására? Kárpáti Gábor régész az árok szélén állva egy falrészletet mutat, amely „lehet római kori is, de ezt további kutatással kell eldönteni". Dr. Fülep Ferenctől tudjuk, hogy e helytől tán 100 méterre délnyugatra egy teljes római kori ház falai szunnyadnak visszatemetve a föld alatt. Ezen a környéken volt egykor a római polgárváros. Nem kerülhető meg tehát a kérdés: az esetleges rómaikori leletek nem szólnak-e éppen a ház lebontása mellett? A régész tiltakozik: „A ház megtartása mellett is lehet kutatni, s az esetleges bemutathatóságot sem zárja ki, ha az újabbkori ház az ősi fclak fölött marad." Európa kávéház Újabbkori . . . Csakugyan, milyen korú ez a Rákóczi út 50-es ház? Madas József, a helytörténeti kutató valószínűsíti, hogy ez a Hamerli-ház Schlauch Imrének, a századforduló körüli évtizedek kiváló pécsi építészének és építőmesterének a műve, „hiszen 1880- tól kezdve gyakorlatilag mindent ő épített Pécsett.” Móró Marianna levéltári kutató ezt korabeli iratok alapján így pontosította: „1884-ben már állt ez a ház, amelyben az Európa-kávéház volt, közvetlen tulajdonosa pedig Engel Adolf. Egy 1917-es adat szerint akkor már a Hamerli-család birtoka." A vitatott jövőjű ház tehát elmúlt 100 esztendős, korához képest elég jó állapotban van. Sorsáról ennek az ismeretében kellene dönteni. Ilyenkorú, vagy ennél fiatalabb pécsi házak sora élvez műemléki vagy mű- emlékjellegű védetséget; ez már csak a korát és helyét tekintve is városképi védettséget érdemelne. Baranya megyében ezernél több ember nem fizeti be hónapról hónapra a szövetkezeti lakás közös költségeit, illetve a lakbéreket. Van, aki néha törleszt, van, akinek letiltják a fizetéséből. Több millió forintról van szó. De miért? Anyagilag nem bírják az egyre emelkedő költségeket? Hanyagságból, nem- töiődömségből késnek a befizetésekkel? Egyszerűen felelőtlenek? Több családot felkerestem. Többen elutasítottak: nincs kitakarítva a lakás, jöjjenek visz- sza néhány nap múlva. Mentem. — Nem nyitottak ajtót. Most nem érnek ró, különben sincs otthon a házastársuk — menjek vissza ekkor, vagy akkor. Visszamentem — Közölték, hogy nem hajlandók semmit mondani. Teljes névtelenséget ígértem. VégüI is három család vállalkozott rá, hogy elmondják adósságuk történetét. * Lvov-Kertváros tízemeletes épületének kilencedik emelete. Hosszas csengetésre a férj nyit ajtót. Alsónadrágban, kissé imbolyogva invitál a konyhába. — Tessék a konyhába jönni, a szobában a gyerekek alszanak. Jöjjön, megmutatom őket. A nagyszobában aranyfürtös apróság szundikál — talán másfél éves. Régi típusú szekrénysor, üres könyves polcokkal, tv és egy kisebb rádió. A rakodás rész féliq nyitva — felnőtt és gyermekruhák szépen összetűrve. Az ülőgarnitúra piros bársony — méq teljesen új — kockás takaró védi. Új a szőnyeg is. A kisebb szobában csak ágyak vannak. A rácsos kiságyban egy hároméves fiúcska alszik. Az előszoba frissen festve, ugyanígy a konyha is. — Tessék csak nyugodtan kérdezni. A feleségem a két nagyobbikkai elment az anyósomhoz. Én meg főzöm az ebédet. Zöldbabfőzelék lesz pörkölttel. Várakozósteljesen néz rám. — Szóval a tartozásuk ügyében . . . — Története van annak. Én nyugdíjas vagyok. Előtte cukrász voltam. Mikor ide költöztünk az első feleségemmel, akkor sem fogadtak itt bennünket szívesen. Aztán meghalt szegény — én teljesen kikészültem, szinte alig jártam haza. Akkor nem ért utol a házmester. Ha egyszer nem éri el az embert, többet nem jön, csak jelzi, hogy nem akarok fizetni. Egyszer adtam neki pénzt, nem írta föl, mégegyszer kérte. Kérem, én azóta nem fizetek. Nekem jobb, ha a nyugdíjamból levonják. Nem a házmestert vádolom, csak bizalmatlan vagyok. Látja, megpróbáljuk a lakást is szépíteni, pedig a második feleségem gyes-en van. Négy gyerekünk van, és egész fiatal — 26 éves — a feleségem. Különben nem szeAndrea nem volt beteg, élhetett volna még, ki tudja meddig. Egy végzetes mozdulat következtében már nincs más hátra, mint a temetéséről gondoskodni. A kétéves kislány elsétált egy tál kisütött keserűgomba mellett, meglátta, s levett magának egyet. Azt az egyet, amely nem keserűgomba volt, hanem gyilkos galóca. * Hiába, hogy évről évre megszedi áldozatait a gomba, többnyire a gyilkos galóca, hiába kapnak nyilvánosságot az esetek a rádióban, a televízióban, az újságokban, hiába minden figyelmeztetés. Hihetetlen, hogy éppen felnőttekkel nem lehet megértetni, hogyha valaki gombát szed, hát vegye már a fáradságot, vigye el szakértőhöz. * Egy-két évvel ezelőtt szerencsés kimenetelű gomba- mérgezéses esetnél voltam a pécsi Gyermekkórházban. A testvérpár megúszta gyomormosással. Elmondták, hogy a gombát „anyukám szedte"... retek adós lenni, vettünk most új bútort is OTP-re, azt is fizetem. Tudom, hogy kell, soha nem tagadtam meg a közös költséget. Vonják le, úgy biztosabb . . . * Ugyancsak Lvov-Kertváros- ban, egy négyemeletes házban, hétgyermekes család. Öcska, vizes, dohos albérleti szoba után szinte palotának tűnt a tágas, háromszobás lakás. A bajok ott kezdődtek, hogy ők tanácsi lakást igényeltek és helyette kapták a magasabb költségű szövetkezetit. Folytatódott ott, hogy a lakások egykés tulajdonosai nem fogadták kitörő örömmel a hét gyereket. Persze, hogy zajong- tak, rohangáltak, hangoskodtak... Többször próbálkoztam velük beszélni. Hosszasan csöngettem, végül üzenetet írtam. A velük átellenben lévő lakásból hangosan szólt a zene és kattant az ajtón lévő „kukucs- ka". Mikor oda is becsöngettem, lehalkították a rádiót — nem nyitottak ajtót. A sokadik eset után reménykedve bandukoltam felfelé az emeletre. Három kisgyermek igyekezett előttem egy fiatalos külsejű asszonnyal. Együtt értünk az ajtó elé. — Már nem aktuális a beszélgetés, mert elköltözünk — fordult felém. Azért beinvitált a lakásba. Az előszoba tapétája a sok kéztől elkoszolódott, szakadt. A konyha is hasonlóan elhasználódott, a mosogató tele poharakkal. A gáztűzhelyen fő a vacsora. Itt ülünk le, mert a gyerekek édesapja alszik, állandó éjszakás. — Tulajdonképpen első pillanattól nem jöttem kis a szövetkezettel és a házbeliekkel. Ami a lakásban elromlott, nem jöttek el megjavítani. A csap már ki tudja mióta folyik, én szóltam, nem jöttek . . . Kértem az ablakokba védőrácsot — kicsik a gyerekek, nem lehetek mindiq a nyomukban . . . Nem csinálták meq. Eltűnt a lépcsőházból a babakocsi, elvitték a takarókat, a averekek camping- bicikliiét . . . Hiába szóltam a házmesternek, nem intézkedett. De bezzea, mikor a lépcsőhn- 7nt telefirkálták, röqtön ideállított, hoav r-saL n én gyerekeim lehettek. Hát nem, nem fizetek ezek után. — De a beköltözés óta eav- szer sem fizette a közös költ- séqet . . . — Nekem nem csináltak meg semmit a beköltözésünk óta. De különben is elmegyünk innen. Elcseréltük a lakást egy kisebbre. Kétszobásra, azt is itt a Kertvárosban. A cserepartnerünk pedig kifizeti a hátralékunkat — negyvenezer foHalálos mérgezést okozó gombák Magyarországon a gyilkos galóca és a viszonylag ritkán található fehér gyilkos galóca. A halálos végű gombamérgezéses tragédiák kilencven százalékát ezek idézik elő. Egyéb mérgező gombák a kerti su- sulyka, a téglavörös susuly- ka, a párducgalóca, a légyölő galóca, a világitó tölcsérgomba, a vörhenyes őzlábgomba, a parlagi tölcsérgomba, a nagy döggomba, a sátántinóru. Hatásmód szempontjából a gombamérgek három nagy csoportba sorolhatók: sejtmérgek, amelyek elsősorban a májsejteket károsítják; az idegmérgek, amelyek az idegrendszerre hatnak; a gyomor- és bélrendszerre ható méreganyagok, amelyek hányást, hasmenést okoznak. Vannak, akik már tíz—húsz éve rendszeresen szedik a rintot— és ad annyi lelépési dijat, hogy új bútorokat és egy Trabantot is tudunk venni. — Ha elmennek kisebb lakásba, még jobban összezsúfolódnak . . . — Sokkal jobb lesz. Szeretnék szeptembertől dolgozni menni. A nagyfiam már dolgozik, a férjem állandó éjszakás, hogy több legyen a pénz. De most gyes alatt is dolgozom. Béreltünk egy kiskertet Mólomban és ott megtermelem a háztartásba valót. Télen sem kell nagyon zöldségért, krumpliért menni a boltba . .. Azért most is megvan mindenünk, kijövünk szűkösen a fizetésből. Én nem tagadom meg a szépet a gyerekeimtől, megveszem, amire vágynak . . . * Nyugat-Mecsek legújabb lakótelepe. Mindenütt kétszintes, sorházas villák, gyönyörűen rendbentartott kertecskék. A névtáblák ragyogóan csillognak, mutatják, hogy nemrég költöztek a lakók. Azt beszélik városszerte, hogy ez a milliomos negyed . . . Ennek ellenére többen itt sem fizetik a közös költséget. — Miért nem fizetik a havi 150 forintot? — kérdeztem a házigazdáktól, mikor felértem a gyönyörűen forogott lépcsősoron a tágas nappaliba. A bőr- garnitúrába süppedve vártam a választ. — Mert úgy ítéliü1'. hogy nem fizetünk ennyit. Mi egy lakásépítő szövetkezetbe kényszerültünk bele. Jobb lett volna, ha magánépítők maradunk, mert a szövetkezet semmit nem dolgozott itt. Mindent mi szePénteken Sopronban megnyílt a hatodik országos múzeumi és műemlékvédelmi tábor. Tíznapos programján azok a felső tagozatos általános iskolások vesznek részt az ország minden részéből, akik az elmúlt tanévben rendszeres múzeumi kutató-, és gyűjtőmunkát folytattak, s a legsikeresebb dolgozatokat küldték be a Tájak, korok, múzeumok című pályázatra. A 105 táborlakó ezúttal a római korral ismerkedik a soproni Liszt Ferenc Múzeum szakembereinek irányításával. Nemcsak előadásokat hallgatnak, hanem életre is keltik a csaknem 2000 évvel ezelőtt virágzó római birodagombát, s még soha nem mutatták meg vizsgálónak. Szerencsére, még nem tévedtek. Legritkább esetben a gombázó az áldozat, többnyire valamelyik családtag, vagy azok közül valaki, akiknek elajándékozta. Sajnos, nagyon sokszor éppen egy kisgyerek. * Láttok már intenzív osztályon napok óta eszméletlenül fekvő kisgyermeket? Már rákapcsolták a légzőkészüléket... minden létező helyen csövek és drótok tömege .. . óráról órára lassulnak az életműködései ... Az orvosok tudják, gyakorlati- laq menthetetlen. Dehát a világ legtermészetesebb módián minden emberit megtesznek érte . . . Nemrégiben láttam egy kétéves kislányt. Éppen a negyedik vércsere előtt . . . reztünk be, fogadtuk a mesterembereket. illetve magunk végeztük a segédmunkát. Ennek ellenére számításaink szerint legalább 40 000 forinttal megkárosítottak bennünket. Hogyan? A saját munkánk után is SZTK-t vontak le és úgy számolták, mintha segédmunkások, nem mi, végezték volna ezt bérért. Már mindenféle fórumhoz fordultunk az igazunkért. Az eredeti tervek szerint 1980- ban költözhettünk volna, aztán ez három évvel eltolódott. Erről az építkezési időről nincs is semmiféle bizonyíték, mert „eltűntek", megsemmisültek a számlák. Lebukott a szövetkezet elnöke és főkönyvelője. — Különben mi a saját számlánkat fizetjük, küldjék cl nekünk — ezt meg is írtuk a szövetkezet elnökének. De rájuk egy fillért sem áldozunk - mondja a férj. — Nincs szükségünk a szövetkezetre, nem fizetünk nekik plusz havi száz forintot, mert havi ötvenesből kifutja a hidegvíz és a szemétszámla. Én szívem szerint kilépnék a szövetkezetből, annyi borsot törtek az orrom alá. Különben sem értem ezt a. mostani adósságot, hisz a közelmúltban küldtek egyszámlát, azt kifizettük, utána jött egy papír, hogy rendben van, nincs adósságunk. Most megint van? Elegünk van a szövetkezetből. Annyi tüske van az emberben, hogy az hihetetlen. Azt hiszem, naqyon sokan megbánták, hoqy ide építettek. Ráment oz ember ideje, pénze, még- sincs nvuqalom. Megpróbálom elérni, hoqy igazam legyen. Nerr azért a havi száz forintért, csak az igazamért. . . lom mindennapjait. Megalapítják a római államot, megválasztják a szenátust, amely naponkénti ülésein értékeli a táborlakó polgárok cselekedeteit. A program csúcspontja lesz a nagyszabású amfiteátrum! játék a bécsi dombi ráma: amfiteátrum romjai közt, amelyen a gyerekek maguk készítette álarcokban, korabeli jelmezekben római költeményeket, táncokat adnak elő. A táborlakók az Ikva-parti' város műemléki negyedében megismerkednek a különféle építészeti stílusokkal, s a legszebb gótikus, reneszánsz és barokk épületek makettjét elkészítik papírból, agyagból. A méreg lappangási ideje hosszú: 12—24 óra. Mire az első tünetek jelentkeznek, visszafordíthatatlan folyamatok játszódnak le a szervezetben. Az áldozaton gyakran már segíteni nem lehet. Dr. Járai István, a Gyermekkórház főorvosa elmondja: az a legnagyobb baj, hogy az emberek tévedhetetleneknek hiszik magukat. Elképesztő, hogy egy-egy tragédia után más amatőr gombaszedők még mindig nem okulnak. Szedik tovább a gombát. Szedik, hazaviszik, megfőzik vagy megsütik, s terített asztalnál, tálcán nyújtják sokszor a halált. Legtöbb esetben nem is kirándulókkal fordul elő, hanem olyanokkal, akik falun, vagy valahol erdő közelében élnek. * A városokban egész nyáron minden szombaton—vasárnap ingyenes gombavizs- gólatot tartanak a KÖJÁL- nól. Dücső Csilla Andrea Adóm Eriko Országos múzeumi tábor Sopronban Hársfai István
