Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-18 / 196. szám
e Dunántúli napló 1986. július 18., péntek Hagyomány Surányi Miklós / irodalmi értékelései (Elmélkedés halálának 50. évfordulóján) Baranyai horvát népviselet (Művészi kivitelű könyv a horvátságról) 1936. június 23-ón, ötven éve, hogy elhunyt Surányi Miklós író, szerkesztő, irodalomszervező. Élt 54 évet. Halála utón Pécs városa a Mecsek egyik legszebb útját az ő nevéről nevezte el. Az egyszerű pécsi polgárok inkább csak az édesapjára gondolnak, aki a köztemető gondnoka volt. A pécsi tükék (idősek és nagyon betegek) gyakran emlegetik: „majd a Surányi meggyógyít”. Figyelemre méltó akármelyik írónk halála utáni „utóéletét" végigkísérni, s megfigyelni azt, hogy milyen buktatókon esik keresztül, amíg irodalomtörténetünkben végre elismerik. Babits Mihályt és Tóth Árpádot nem ismerték el a személyi kultusz idején, őket a közösségtől elzárkózó, a saját bajaikkal foglalkozó költőknek tartották. Aztán rájöttek, hogy ezek a jellemzések igen sematikusak voltak, és mostanában e költőink már megkapták méltó elismerésüket. így vagyunk Surányi Miklóssal is. Megnéztem, hogy mit írnak róla az egyes irodalomtörténetek és lexikonok. „Egyik meghatározó vonása liberális színezetű konzervativizmusa." (A magyar irodalom története, Bpest, 1966.) — „Surányi Miklós igénytelen színvonalú, szórakoztató és életrajzi regényeinek sokaságával tette nevét ismertté." (A magyar irodalom története. Bpest. 1982.). Az újabb Irodalmi Lexikon (1978.) pedig merészen azt írja, hogy az újságok hasábjain .Ireakci- ós szellemben” számos cikket írt. Ha valaki ezeket a bírálatokat elhiszi, akkor elmegy a kedve Surányi regényeinek, írásainak olvasásától. Az az érzésünk, hogy valaki egyszer kimondta Surónyiróf, hogy konzervatív, igénytelen, és a többi bírálója egyszerűen szóról szóra átvette ezeket a jelzőket egymástól. Tehát nem ismerik Surányit. Józan megállapítást tesz Ne- rneskürty István irodalomtörténetében: „A harmincas években kiadott történelmi regényei máig kapós darabjai az antikváriumoknak. Ez legalábbis elgondolkoztató.” A Benedek Marcell által szerkesztett Irodalmi Lexikon ezt írja róla: „A történelem festői elemeit használja fel leginkább, diszkrét romantikával. Népszerűségét főkép könnyed vonzó előadásmódjának köszönhette." Egy másik lexikon „átfogó és mély humanista kultúráját” emeli ki, (úgy látszik, hogy a cikk szerzője olvasta Surányit). A Jelenkorban (1962) Pusztai József szintén humanista élet- filozófiáját hangsúlyozza, amelyet az író Janus Pannonius életideáljából merített. Surányi Miklós irodalom szervező is volt. A Pécsi Janus Pannonius Társaság első elnöke lett 1931-ben, tiszteleti tagja pedig Babits Mihály. Surányi programbeszédében „egy új szellemi élet kialakításáról" beszélt a vidéken, Pécs-köz- ponttal. A társaság tagjai között voltak: Bárdosi Németh János, Csorba Győző, Csuka Zoltán, Illyés Gyula, Keresztúri Dezső, Kodolányi János, Németh László, Weöres Sándor és még sok neves író. A Sorsunk folyóiratban írtak. Surányi halála után, főleg a 40-es években egyes haladó írók az ő szellemében harcoltak az erősödő német nyomás és fasiszta szellem ellen, az élen Várkonyi Nándor állt. Eölfedezem a Magyar Úri- asszonyok hetilap 1933. évfolyamában Surányinak egyik cikkét, melynek címe „Osztozzunk!" Ebben ezt írja: „Én nem akarok osztozkodni senki emberfia javain, de van valami, amiben sürgős szükségét látom az osztozkodásnak. A munkáról van szó." Az író beszél a munkások nyomoráról. a szellemi dolgozók munkanélküliségéről, melyet egyenesen „nemzeti szerencsétlenségnek" nevez. Ezután így folytatja: „Az egyik ügyvéd, író, vagy művész éhenhal, de- moralizálódik és desperádá lesz azért, mert nincs mit dolgoznia, a másik prostituálja és elaprózza magát, és képtelenné válik minden nagy koncepcióra, mert lelkileg tönkremegy az embertelen munka robotjában." (1933. szept. 1.) „A fiataloké a világ" című cikkében pedig az ifjúság kilátástalan helyzetéről ír, és biztatja a fiatalokat, akik „a tavaszt, az erőt és a jövőt jelentik”. (1933. szept. 20.) Folytathatnám tovább még Surányitól vett idézetekkel, és bizonyíthatnánk, hogy ő nem volt sem igénytelen, sem konzervatív, hanem haladó író volt. Babits Mihály és Tóth Árpád már elfoglalták helyüket irodalmunk történetében. Az eddigi értékelések többsége felületesen és sematikusan jellemzi Surányi munkásságát. Pedig Széchenyiről jobb és szebb regényt nem írt senki sem az övénél. („Egyedül vagyunk.") Néhány regényét már kiadták napjainkban is. Jó lenne, ha irodalmáraink halálának 50. évfordulóján Surányi Miklós munkásságát figyelmesebben átvizsgálnák, és árnyaltabban jellemeznék az eddigieknél, hogy végre irodalmi rangjának megfelelően méltó elismerést kapjon az utókortól. Dr. Szántó Károly Aki a mohácsi múzeum raktáraiban többször megfordult az elmúlt évtizedben, ámulva láthatta a szinte példonélkül: ütemben -folyó gyűjtőmunka során gyarapodó nemzetiséginéprajzi anyagot. A népi viseletre irányuló gyűjtés különösen lenyűgöző .volt számomra. S -ami -a legtöbb múzeumi gyűjteménytől megkülönbözteti és fölé emeli e gyűjteményt, hogy példás rendje, téma szerinti elhelyezése létrehozta az ún. „iraktármúzeumot”. Ez már önmagában is nyitott könyv volt a szakember és az érdeklődő részére egyaránt. Ennek a példás imunkánat irányítója Sarosácz György, a múzeum vezetője, a magyar- országi nemzetiségi néprajzkutatás markáns személyisége. A Tankönyvkiadónál most megjélent horvát—magyar nyelvű könyve ennek a nagyszerű barcnyai múzeumi gyűjteménynek egy részéről olyan áttekintést ad, amely lebilincseli o szakembert és a tárgy iránt csak érdeklődő olvasót. A A Kossuth Lajos utca 32. számú ház előtt elhaladók sűrűn térnek be az Éva cukrászdába, melynek kapuján az 1789-es évszám sejteti, hogy régi pécsi házról van szó. A patinás falak közt kávézók, fagylaltozók nem is sejtik, milyen nevezetes falak közt töltik idejüket. Nem árt tehát, ha az emlékek fölidézésére vállalkozunk, és megismertetjük a ma olvasóját eme régi házzal, melynek falai közt sok híres pécsi család megfordult. . A ház történetével a tegnap híres kutatói, Németh Béla, Cserkuti Adolf és publicistája, Rónaky Kálmán foglalkozott. Madas József pedig — az 1978-ban közreadott könyvében — pontos adatokkal szolgált a házról és tulajdonosairól. Adataik szerint itt már 1695- bén is állott emeletes ház Nagy György tulajdonában. 1722-ben özv. Putics Jánosné,. 1737-ben özv. Putics Katalin, 1748-ban Gregorics Márton, 1752-ben Horváth Ignác birtokolta a házat. Az 1757-es adat szerint özv. Nagyné Katalin Toliner Tamás szíjártónak adta el a házat, míg 1759-ben Horváth Ignác szenátor vette meg, miközben az épület többször cserélt házszámot. Horváth Ignác már városbíró volt, amikor eladta a házat 1787-ben 1800 forintért Kutro- vátz András kávés és kereskekönyv kiállítása még csak erősíti bennünlk azt az érzést, hogy nem csak tudományos babérokra, hanem méltán szépségdíjra -is pályázhat. Sarosácz György a hazai délszláv -népek emlékeinek összegyűjtésében és ezek közreadásában kiemelkedő szerepet vállalt. 1967-től megjelent munkái mind szeretett -népének életét, kultúráját és ezen belül ís népművészeti sajátosságait mutatták be. E könyvnek forrását a magyarországi délszláv bázismúzeum gyűjteménye jelentette, amely a Kanizsai -Dorottya Múzeumban található Mohácson. A szerző a baranyai harvót- ság gazdag és látványos népviseletét mutatja be, amely népviselet a századfordulón már megragadta a magyar festészet legkiválóbbjainak fantáziáját. A baranyai horvátság történetét tekinti ót a szerző egy kitűnő sommás -bevezetőben. Ezt követően a ruházkodás alapanyagainak -és -technikáknak az dönek, mivel egyik házasságából sem született gyermeke, sőt közeli rokona sem akadt. Két év múltán azonban a már központi fekvésű, nagyértékű ház nemes Sziberau Ágoston cukrászé lett 2836 forintért, aki megnyitotta üzletét. Azóta működik itt ilyen üzlet, jogos tehát a kiírt dátum. 1796-ban a tulajdonos meghalt, özvegye sz. Anglbauer Anna 1800-ban költözött el az élők sorából. Rokonuk nem lévén, a város árverést hirdetett, melynek során 3500 forintért Schreiber György kávéfőző birtokába juelemzésére kerül sor. Megismerhetjük a kenderfonás fázisait, a szövés különböző technikáját. Igen figyelemre méltó, hogy a borválságon belül elkülönülő népcsoportok milyen gazdag változatot mutatnak a szövés tekintetében. A hímzés technikájáról -ugyanolyan részletes, szemléletes képet ikaphat az olvasó, -mint az elkészített ruha költemények viseléséről, tárolásáról. A -viselési módok, a murtka- ruhák, ünnepi és -kivételes alkalmakra készített és hordott ruhadarabok bemutatása nem egy elvont szakmai leírás. Sarosácz történeti eszközökkel dolgozik. A horvát népviselet alakulását és a hatásókat -már a középkorban felvillantja. Az elmúlt évszázadban pedig gazdag adatokkal mutatja be a ruhák, a viselet alakulását. A könyv külön ncgy fejezetben tárgyalja a baranyai horvát texti’lmotívumokat, -amelyek több évezredes alkotó munka alapján jöttek létre. így a so- kác, bosnyák női ingdíszek. tott. A ház vételára öt év múlva már 5000 forint volt, új tulajdonosa Peitler János lett, aki akkor költözött a városba a stájerországi Marburgból. Peitler János kávéházat és cukrászdát működtetett, mesz- sze földön híresek voltak maga készítette süteményei. Fiai közül kiemelkedett Antal, aki később váci püspök lett, és aki ezen falak közt nevelkedett. A tulajdonos 1828-ban, felesége pedig 1834-ben hunyt el 56, ill. 52 éves korában, gyermekeik Platz Antalnak és nejének adták el a házat, de ezt a hatóvagy kézelődíszek csodálhatok -meg a 'könyvben. A motívumról és a -horvát népviseleten -látható konkrét motívumok és a -népben élő szimbólum -közötti kölcsönös kapcsolótokról, a színek szerepéről, a népviselet megjelenéséről a népköltészetben stb. ugyancsak pontos tudományos magyarázatokat kapunk. Külön kell szólnunk a könyv pazar képanyagáról. 58 színes felvétel és 76 fekete-fehér fotó ékesíti közel száz szabásminta rajz -mellett a -könyvet. A magas szakmai színvonalon megírt könyv rendkívül olvasmányos. Szép stílus, -méltó a tartalomhoz és az utóbbi évek legszebb kiállítású baranyai könyvéhez. A fényszedéssel, ofszetnyo- mássa-l készült -műre a -Da-basi Nyomda is büszke lehet. Mán- dity Zsivkó szerkesztő szép és gondos munkát végzett. A baranyai nemzetiségi szak- irodalom e kötete -mind -a horvát, mind a magyar olvasó számára élvezetes és tanulságos olvasmányként szolgál. ság megsemmisítette, mivel a szomszéd ház tulajdonosa, Schack Ferenc aranyműves is megadta a 3600 forintos vételárat. Az ő fia volt Béla, aki nagy érdemeket szerzett a hazai kereskedelmi szakoktatás megszervezésében, és aki kora neves tanára és szakírója lett. Az épület 1849-ben került Hügel József és Fetter Katalin tulajdonába, akik 1862 körül az utcai szárnyat építették át. Fivére, Benjámin Nápolyban tanulta ki a mesterséget, ő vezette tovább az üzletet. 1865- ben került városunkba a Svájcban született 26 éves Caflisch Kristóf, aki 22 éven át vezette az üzletet, 1887-ben bekövetkezett halálát követően pedig felesége, a helybéli Murányi Anna virágoztatta föl. A Hügel- ház 1893-ban Reinhardt János kocsigyártóé lett 10 000 forintért, de a cukrászda továbbra is működött. A bérlő, Murányi Anna a házat az első világháború előtt vette meg, és hosszú évtizedeken keresztül ő maga gondoskodott a színvonalról. Nevezetes asszonya volt Pécsnek, mindenki ismerte, messze földről hozzá jártak az emberek, ha különlegességekre fájt a foguk. A korzózás fénypontja volt beülni a Caflisch- ba, minden kor gyermeke jutalomként ezt a lehetőséget kapta meg Pécsett. A mai üzletnek tehát ezzel az emlékkel kell megküzdenie, reméljük, a jövő embere erről is úgy beszél majd, mint hajdani elődjéről! Varga Antal Dr. Szita László levéltárigazgató A Caflisch-ház története Ma itt működik az Éva cukrászda Szigetvár ostroma 430 éve mór állt az ostrom. Az új begler-bég, Ali basa 25 000 főnyi seregével, 1556. június 16-án megtámadta Szigetvárt. Horváth Márk várkapitány és prefektusa, Újlaki Sebestyén úgy döntött, hogy Icsak a végső esetben vonulnak vissza a várba. Ezután Radován hadnagy megszervezte az első kiráhanást. Az aznapi erős szél azonban az ostromlóknak kedvezett, akik dárdákkal égő szurokkoszorúkat dobtak a város nádtetős faházaira, amelyek a lángok martalékává lettek. A zűrzavart a törökök igyekeztek éjjeli támadásra kihasználni és a tartalékok bevetésével a harcot napokig folyamatossá tenni. Eközben a település árkaiba ■nagy mennyiségű fát hánytak, és azon ót Véli aga janicsárjaival rohamot intézett a város ellen. A védők azonban a fatömeget felgyújtották és az ádáz harc nagy veszteségeket okozott a támadóknak. Horváth Mórkék mégis úgy döntöttek, hogy most már feladják a várost és visszavonulnak a várba. A leégett település elözönlé- se után a törökök sokezer kocsi 'fával töltést építettek a vá' irányába. Ekkor Újlaki és 'Radován vezérlete alatt egy rejtett ajtón át hátba támadták az ostromlókat, a töltésen elhelyezett ágyúkat pedig igyekeztek a vízbe hányni. Ez a véres küzdelem hosszú órákig tartott. Elesett Olaj bég és íNas- suf koppányi bég, s velük együtt mintegy 200 janicsár. Velit, a 'janicsárok vezérét pedig a védők fogolyként a várba hurcolták. A törökök részéről ekkor 800 ember vesztette életét vagy lett harcképtelenné. A vórvédő tisztek részéről Macedóniai György, Nádor György és Topordi Benedek esett áldozatul. Ali basa serege ezután folytatta az előkészületeket a vár bevételéhez. Lecsapolták a várat körülvevő tó vizét, fahasábok felhasználásával az iszapon ót a vár védősáncaival azonos magasságú töltést építettek, majd a falakat helyettesítő védősáncok 'mentén futóárkokat készítettek és a vár fa- gerendázattol megerősített sáncait a várkapunál, a Ná- dasdi-bástyánál s a nyugati oldalon kezdték aláásni. íE veszélyes munkálatokat Szigetvái asszonyai és leányai úgy igyekeztek akadályozni, hogy forróvizet és köveket zúdítottak az ellenségre, akik marhabőrökkei voltak kénytelenek védekezni. A végső támadásra készülve, Ali basa ágyúival szüntelenül lövette a vár kerek tornyát és a várat védő töltés fagerendó- zatát. Egy helyen már 70 lépésnyi rés keletkezett. A tragikusnak ígérkező helyzetet sú lyosbította a két tűzmester megsebesülése, de ekkor jelentkezett egy török hadifogolytüzér, a trák (görög) származású Lázár, aki szabadon bocsátása fejében vállalta a török elleni harcot, és nyomban hasznavehetetlenné lőtt egy török ágyút, más veszélyes célpontok leküzdése mellett. iMost már hiába hangzott el Ali basa erélyes felhívása a vár feladására, Horváth Márknak az a mentőgondolata támadt, hogy valamennyi ágyújával a fatöltésre vontatott közeli ágyúkat veteti tűz alá, amelyek a várkapu tornyát igyekeztek lerombolni; az ötletet siker koronázta, mert a török tüzérek meg-' futarnodtak, majd Szekcsöi Máté és Radován Jakab vezetésével ismét kirohanást intéztek a várból, hogy a veszélyes faalkotmányt a tűz martalékává tegyék. A napokig égő hatalmas építmény megsemmisülése elvette Ali basa kedvét az ostrom folytatásától és seregével nyugati irányba távozott, talán azért, hogy Babócsán megpihentesse fáradt seregét és közben Berzence, Csurgó és Kanizsa kisebb erősségeinek sikeres megvívásával bátorságot és erőt nyerjen az itteni ostrom folytató sóhoz. Amíg folyt a szigetvári küzdelem, Nádasdi Tamás nádor és Zrínyi Miklós horvát bán egyesítették csapataikat Szigetvár felmentésére, előbb azonban Babócsát akarták a töröktől visszavenni, majd hírét vették Ali basa közeledésének, így Babócsánáil került sor az ősz- szecsapósra, amelynek nem volt abszolút győztese. Ezalatt azonban 'Horváth 'Márkék elegendő időt nyertek a megrongálódott vár helyreállítására. Ali basa július 26-án érkezett a vártól északra fekvő Basalra, ahonnan ismét felszólította a védőket a vár feladására, miközben a babócsai csatából hozott, közel 300, karóra tűzött emberfejjel akarta őket megfélemlíteni. A védők azonban erre ágyúzással és kitámadással válaszoltak. Ezután az ostromlók megkísérelték a város újbóli elfoglalását, de a mindenre elszánt védők, naponként megismételt kitámadásainak eredményeként, Ali basa július utolsó napján az ostrommal felhagyott és megtépázott sz- reg'ével visszavonult Pécs irányába. A szigetvári és a ba'bo- csai harcok után, a törökök veszteségét tízezer főre becsülték. 'Horváth Márk egyik leveléből tudjuk, hogy a várban tartózkodók lélekszóma 2590 volt. Ennek nagyobb része asszony és gyerek, a katonaság viszont 201 emberből állott. Kecskeméthy Zoltán dr.