Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-11 / 159. szám

e Duncintini napló 1986. június 11., szerda dj^ilmölcstermesztes — korszerűen Zöldmetszés A mai termelési gyakorlat­ban szinte kizárólag csak a kis­kert, hobbikért, háztáji kert művelői alkalmazzák, a nagy­üzemi termelésből gyakorlati­lag teljesen kiszorult ez as egyébként korántsem felesle­ges és feltétlen jó szakmai is­mereteket feltételező termelés­technikai eljárás. Talán helyesebb is lenne ösz- szefoglalóan zöldmunkáknak nevezni, mintsem zöldmetszés­nek, de végül is mindkét kife­jezés meglehetősen pontosan fedi azokat a munkákat, ame­lyeket gyümölcsfáinkon a vege­tációs időszak alatt végzünk el. A módszerek közül legismer­tebb a pincirozás (hajtásvisz- szacsípés): a zöld, még meg nem fásodott hajtásokat, — azokat, amelyek nem konkurál­nak a vezérrel, vagy az oldal­vezérekkel, és a koronában jól elhelyezkedve termőalapokat alkothatnak — korlátozzuk a hosszanti növekedésükben úgy, hogy 5—8 levélre visszacsípjük őket. Ezzel elérjük azt, hogy a visszacsípett hajtás végén lévő szemekből egy-két másodren­dű hajtást kapunk, az alattuk lévő szemek pedig megduzzad­nak és majd termőrügyekké alakulnak. Visszacsíphetjük a másodrendű hajtásokat is egy­két' levélre vagy egy alsóbb rendű hajtásra. A pincirozás valaha az alakfák kiformálásá­ban volt nagyjelentőségű, de ma is eredménnyel alkalmaz­hatjuk pl. az erőteljesen nö­vekvő őszibarackfajták eseté­ben július végén vagy augusz­tus elején. Ez esetben úgy vé­gezzük el, hogy a másodrendű hajtásokkal "berakott elsőrendű hajtást csípjük vissza a felső végétől számított 1/4—1/5 rész­szel, de másodrendű hajtásra. Ennek következménye az lesz, hogy a másodrendű hajtások is megerősödnek és termőrügyek­kel berakodnak. Az eljárást csak jó kondícióban lévő fá­kon alkalmazzuk! Kevésbé elterjedt a vitorla- visszacsipés. A módszer lénye­ge az, hogy ez esetben a te­nyésztőcsúcsot nem távolítjuk el, hanem a közvetlen közelé­ben lévő kis levelek levélleme­zéit távolítjuk el körömmel visz- szacsípve mintegy felére. Ezzel a levélkék asszimilációs felüle­tét csökkentjük, aminek ered­ménye az, hogy a hajtásfej­lődés kb. 2 hétre leáll, majd utána ismét megindul. A mód­szer kitűnően alkalmazható a fővezér és az oldalvezérek, il­letve az oldalvezérek növeke­désének egymáshoz viszonyított egyensúlyának biztosítására. Ma alig ismert módszer a levélkoszorúra metszés. Régen a Lorette-féle metszést első­sorban körte-alakfókon alkal­mazták, de a mai termesztés­ben is helye van, ha a felfelé törő hajtásokat kívánjuk vissza­metszeni. Ez esetben a hajtá­sokat nem tőből távolítjuk el, hanem az alsó, fejletlen sze­mekre, az .úgynevezett levélko­szorúra metsszük vissza. Hajtásválogatásról akkor be­szélünk, ha a nyugalmi álla­potban megmetszett fáinkon képződött hajtások közül azo­kat, amelyek a korona alakítá­sa szempontjából feleslegesek, tőből eltávolítjuk június elején. Alkalmazásának a korona ki­alakításában van jelentősége. Visszametszés. A tavaszi hajtásnövekedés megindulása után a mai koronaformák és művelésmódok közül ennek a módszernek van a legnagyobb jelentősége, pótolhatja a lekö- tözés körülményes módját, de meglehetősen munka- és szak­értelem-igényes. Lényege: a nyugalmi állapotban megmet­szett fák fővezérvesszejét a ta­vaszi hajtásnövekedés 10 cm-es állapotában visszavágjuk úgy, hogy levágjuk vele a felső 2— 3 felfelé törő hajtást is. Ezzel elérjük, hogy az új fővezérhaj­tás kisebb töréssel folytatja a növekedést, az alatta lévő ol­dalhajtások többnyíre a vízszin­tes állapotban törnek elő. Ezért nevezik a módszert álsudaras metszésnek is. Buzássy Lajos Július közepén damping várható Dinnyeérés előtt az Ormánságban A sellyei Gerdei Józsefné a bogdásai határban egy holdon ter­mel dinnyét Növényvédelem Peronosípóraveszély A csapadékos, párás időjárás a növényeket ká­rosító betegségeknek rend­kívül kedvez. A megye egyes területein a jégverés a károsítás lehetőségét csak fokozta. Szőlőben a Ridomil vagy a Curzate permetezését javaslom peronoszpóra el­len a károsított területe­ken. A botritisz, mely a für­tökön okozhat jelentős kárt, Rovral, Ronilan vagy Fundazol permetezéssel megelőzhető. A szőlőmo­lyok ellen továbbra is a Chinetrin, Decis vagy a Ditrifon használható. Jú­nius 15. utón a szőlőliszt- harmat ellen a folyamatos védekezést meg kell kez­deni. Az alma- és körtefákat varasodós ellen Chinoin Fundazol, Zineb vagy Di- thane M-45 szerrel perme­tezzük. Őszibarackiákat levéltet- vek és gyümölcsmolyok el­len Chinetrin vagy Decis permetezéssel védjük. Az uborkát és a babot a baktériumos betegségek ellen Kasumin 2 EC-szer- rel permetezzük, A vegy­szer nehezen szerezhető be, csak egyes boltokban kapható. A baktériumos betegségeket kis mérték­ben a Dithane M-45 és a réz hatóanyagú szerek is csökkentik: A burgonyát és paradi­csomot a burgonya-, illet­ve paradicsomvész ellen Curzate vagy Ridomil szer­rel permetezzük. Dr. Frank József Június végén már lesz dinnye!” - ezzel biztathatott május közepén tett ormánsági, Dráva menti kőrútunk során több tapasztalt dinnyetermesz­tő, és akkor még úgy tűnt, hogy a korai kezdés jól elnyúj­tott, több hetes szedés! idő­szakkal párosulhat. Volt alapja kijelentésüknek, hisz a legjob- baknál már akkor megvolt az első kötés, sokan már mogyo­rónyi nagyságú kisdinnyékkel is dicsekedhettek. Hogy ilyen ko­rán számíthattak az első sze­désekre, arra a szakszerű és odaadó munkájukon túl a ked­vező időjárás — májusi meleg napok és gyakori kisebb esők — adtaik alapot. Bizakodva vár­hatták hát a dinnye második és harmadik kötését is. Az időjárás azonban nem­csak ad, hanem gyakran el is vesz. A május végétől bekö­szöntött . hűvösebb - időnként hideg - esős időjárás szigorú vámszedőnek bizonyult. A di­dergő napok ára az első és második kötések csaknem tel­jes pusztulása, a virágok és a még zsenge termés lehullása lett. A Vajszló környéki falvakban - Hegyszentmártonban, Bo- gádmindszenten, Páprádon, Baranyahídvégen, KováCshi- dán, Csányoszrón, Sellyén, Ká­kicson - a dinnye összterülete már az 500 holdat is jócskán 'meghaladja, a termés pedig 6000 tonna felett várható. A gazdák kisebb részben sa­ját, főképpen azonban a tsz- től járó háztáji, vagy a mező- gazdasági' nagyüzemektől bé­relt, általában 1—1,5 holdas földön gazdálkodnak. A bér­leti díj 12-18 000 forint, és ez­zel, valímint a palánta-, fólia-, növényvédelmi, esetleg napszá- mosköltségekkel együtt az öt­venezer forintot is elérheti, meghaladhatja az egy holdra eső ráfordítás. A befektetés vi­szont - igaz, a sokszor min­dennapos és fáradságos, a pa­lántaneveléssel már március­ban kezdődő munkát nem szá­mítva - 100 000 forintos ha­szonnal kecsegtet. Mohácsi Józseffel és felesé­gével, a Baranya Megyei Zöldért 3-as számú felvásárló­telepének vezetőivel a Zöldért­nek történő értékesítés lehető­ségéről beszélgetek. Több va­riáció között választhat, aki ve­lük szerződést köt. Átveszik tő­lük a termőhelyen, a gazda beszállíthatja tárházukhoz, de terítheti boltjaikba is áruját, és igényelheti a tavaly bevezetett új formát, a jutalékos rendsze­rű értékesítést is. Ez utóbbinál a Zöldért az ország különböző pontjain felkutatott kereskedők, átvevők címeit és megrendelé­seit juttatja el a termelőhöz egy—két százaléknyi részesedés fejében. Ez a rugalmasabb for­ma valószínűleg jobban meg­felel a termelőknek, akik kö­zül többen magasnak tartották a Zöldért eddigi átvételi for­máihoz kötődő részesedését. — A sok munka. Egyéb cso­daszer nemigen van. Ez is olyan, mint a szőlő. Nem gazda kell neki, hanem szolga. Ez a véleménye Farkas Jenő vajszlói nyugdíjasnak is, aki a 112 holdon dinnyéző baranya- hídvégi szakcsoport vezetője. Öt éppen vadriasztó berende­zésük szerelése közben talál­tam portáján: a hangos ,,fegy­verre” szükségük is van, mert területeiket a vajszlói erdészet vadrezervátuma övezi. Jenő bá­csi a nagy családdal 3 holdon dinnyézik. Fólifektetőt, sorjelö­lőt, kis traktort - mindent ön­erőből hoztak létre. A termés javát ők is július 10-e után vá rják. Mint minden évben, ismét az ormánsági dinnyések jelennek meg legelőször az ország kü­lönböző részein - a Balaton mindkét partján - a kedvelt görögdinnyével. Ami pedig az esetleges értékesítési nehézsé­geket illeti: a Zöldért pécsi központjában azt is megtud­tam, hogy kedvezőek export- kilátásaik. Az NDK-val és Csehszlovákiával már most 400 tonnára van szerződés. Balog Nándor Őrizzük meg a nedvességet! Zöldségnövényeinknek igen magas a víztartalma. Ez a víz­felvétel és vízleadás egyen­súlyától függ. A vízfelvétel a talajból a gyökéren keresztül történik. A vízleadás párolog­tatással megy végbe. Levélben a sejtek közötti térben össze­gyűlt pára zömmel a levél fonákén található légréseken keresztül távozik, ezzel a levél felületét egyúttal hűti is. Nö­vényeink a párologtatás erős­ségét szükség szerint szabá­lyozzák a légrések szűkítésé­vel ill. tágításával. Ha a páro­logtatás nagyobb fokú, mint amilyen ütemben a gyökerek felveszik a vizet, akkor a nö­vény lankadni, hervadozni 'kezd. 'Hosszan tartó lankadás a növények sejtjeiben helyre­hozhatatlan károsodást okoz. Két—három hetes csapadék- talan, meleg időjárás mór ká­rosan hat a zöldségfélék fej­lődésére. Igaz, hogy zöldségféléink nem egyformán reagálnak a vízvesztésre, a szárazságra. A burgonya összes víztartalmá­nak 25 százalékát is elveszt­heti látható Jankadás nélkül, mások viszont már 2—3 szá­zalékos vízcsökkenéskor is lankadni kezdenek. A vízigény szerint zöldségféléinket az alábbiak szerint csoportosít­hatjuk: — Sok vizet kívánó növé­nyeket sikeresen csak folya­matos öntözéssel termeszthet­jük. Ilyen a paprika, uborka, káposztafélék, karósbab és zeller. — Közepes mennyiségű vi­zet kívánó zöldségeket keve­sebb öntözéssel, legtöbbször csak a természetes csapadék kiegészítésével termelhetjük. Ezek a gyökgumósak (sárga­répa, petrezselyem, retek, cékla stb.), a paradicsom és a bokorbab. — Szárazabb, meleg idő­járást kedvelő zöldségnövé­nyek fejlődésüknek csak egyes szakaszaiban kívánnak több vizet. Ilyenek a vöröshagyma, fokhagyma, dinnyefélék. A borsó és a bab vízellá­tása szempontjából a virág- zási idő a döntő, mért ha ekkor száraz és meleg az idő, rosszul kötnek és igen keve­set teremnek. Virágzás kez­detén ajánlatos őket megön­tözni. Mint látjuk, zöldségnövé­nyeink zöménél megbízható­an nagy termést csak öntö­zéssel tudunk elérni. A víz meghatározza munkánk sike­rét, ezért nagyon fontos —, akár tudunk öntözni, akár nem —, hogy a talaj víztar­talmát a lehető leghosszabb időre megőrizzük növényeink számára. Ez a talaj pofhanyós fel­színének kialakításával .érhe­tő el. Minden, a talaj felszí­nét tömörítő eső vagy öntö­zés után a felszikkadást kö­vetően a talajt porhanyítani kell. A talaj felső rétegének porhanyítása, lazítása egyút­tal a gyomok irtását, ill. ge- gálja. A fogasolás, ill. ge- reblyézés a felszín egyengeté- sét is ellátja. Az elegyenge­tett felszín csökkenti a felü­letet és a kiszáradást. Ro­tációs kapát csak a hozzá kapható kultivátorral vagy a speciális ferde vágóélű gyom­irtó hengerrel használjuk. Ha mégis a kapatestekkel dolgo­zunk, akkor a lehető leg­sekélyebben járassuk a gé­pet és utána simítózzuk el a felszínt, A talaj tömörítése a nagyobb hézagok megszünte­tésével véd a 'kiszáradás el­len, de az erős tömörítés fo­kozza a felszíni vízvesztést. Helyesen tesszük, ha kapá­lás után kigereblyézzük a gyo­mokat, melyeket a komposzt­halomra tesszük s ezzel a 'későbbiekben, igen hatásosan takarhatjuk talajunkat. A ta­lajtakarással is igen eredmé­nyesen védekezhetünk a víz­vesztés ellen. A takarás ked­vezően hat talajunk morzsalé- kos szerkezetének kialakítá­sára, ezen keresztül a talaj-, víz-, levegő- és tápanyaggaz­dálkodására. Növeli a talaj humusztartalmát és megaka­dályozhatja a gyomosodást is, növényeink erőteljes kezdeti fejlődésnek indulnak és gaz­dagon teremnek. Takarhatunk zöldtrágya- növényekkel, ilyenek a zöld­ségsorok közé vetett spenót és a fehér mustár. Takarha­tunk fű ka szó lék kai, gyomokkal, burgonyaszárral, szalmával, szalmás trágyával, komposzt- tal, tőzeggel, fűrészporral és minden egyéb rendelkezésünk­re álló szervesanyaggal. Egy kicsit drágább, de hatásos módja a takarásnak a fényt át nem engedő fóliák haszná­lata. Tóth Attila Euffordufio Lovász Pál Kilencven évvel ezelőtt, 1896. május 26-án született a szívjó­ság, a humanitás melegszívű költője, a fáradhatatlan iroda­lomszervező: Lovász Pál, so­kunk Pali bácsija. Bár munkás­ságának sok-sok mozzanata Pécshez kötötte élete fonalát, mégsem patinás városunkban született, hanem Bácsföldvá- ron. Alig tizenhat éves, midőn a Temesvári Újság már közöl­te verseit. Az 1922-ben meg­jelent Tiszamentén című vers­kötete meghitt melegséggel mutatja be a bácskai táj kül­ső szépségében az emberi lé­lek belső rezdüléseit, az év­szakok hangulatát, a gyermek­kor báját, bensőséges világát. A szülőföld szeretétében ölel­kezik itt egymással a kormos falak közt dolgozó kovácsmes­ter, a halzsíros csizmájú révész és a csontos arcú pásztorok bús vágyakozása. A Böngé­szők ben szembéállítja a len­gő rongyú, hajlott hátú, mezí­telen lábú „szegény Lázárok bús csapatát” a cifra villák fényében vigadók hadával. Lovász Pál 1928-ban vissza­tért „szépanyja földjére”, Ba­ranyába, ahonnan valamikor az ősök elindultak, és ahová oly szívesen visszafogadták: Felém rebben mécse jó testvérsziveknek; itten akaratlan szeretek s szeretnek. Irodalomszeretete Pécsett is hamar kiütközik. Személyes kapcsolatai révén - évek hosz- szú munkájával — megszervez­te, és 1931. június 10-én meg­alapította a Janus Pannonius Társaságot, amelynek első tit­kára, majd főtitkára volt a Társaság 1946-ban történt megszűnéséig. Életeleme, moz­gató motorja lett a Társaság­nak. Hogy Pécs újra szellemi központtá vált, jórészt Lovász Pál munkásságának köszönhe­tő. A Társaság egyesítette és közös munkára fogta a város, az egyetem, a Dunántúl, sőt az ország jeles költőit, íróit, tudó­sait. „A Janus fogalommá vált - írja Várkonyi Nándor —; minden rendezvényekor ' zsú­folásig megtelt a megyeháza barokk díszterme, később a színház nézőtere is.” Mivel városunkban mindig voltak különböző célkitűzésű fo­lyóiratok (Új írások, Symposion, Ottorony, Minerva, Pannónia, Műhely stb.), ezért Lovász Pál­ban is felmerült a lapindítás gondolata. Visszaemlékezé­seiben erről így ír: „Kezdettől fogva dédelgetett gondolat volt a Dunántúl tájáról hangzó lap életre hívása. Surányi Mik­lós sugárzó arccal néha haj­nalokig beszélt ennek jelen­tőségéről is. A lap hiánya egy­re jobban éreztette hatását.” Ekként sarjadt ki a Társaság megalakulásának tizedik év­fordulóján, 1941-ben á Sor­sunk c. folyóirat, amelynek Lo­vász Pál társszerkesztője, majd igazgatótanácsának tag­ja lett. (A Sorsunk működését behatóan ismerteti László La­jos tanulmánya, míg a Társa­ság munkáját Horváth Veroni­ka ismerteti részletesen.) Nem volt termékeny költő. Második verskötetét is csak erőszakkal tudták megjelen­tetni. A Vándorút apró kis raj­zaiban a falu életének szivár- ványos színei sziporkáznak elénk. Utolsó verskötetét, az Arcképet elhunyt felesége em­lékének szentelte. E válogatott verseit is tartalmazó kötetben a pécsi táj hangulatos harmó­niája hozzásimul a hitves, a család, az unoka meghitt sze- retetéhez. Kevesen tudták róla, hogy felelős állása tudatában sem hajtotta végre a zsidótörvény utasításait. Neki volt köszön­hető, hogy a pécsi gettóba zártak gyógyszerellátásban ré­szesülhettek, és 1944 novem­berének utolsó napjáig a pécsi OTI volt az egyetlen, amely tovább végezte a betegsegé­lyezést, a bányabérek folyósí­tását, a kiürült klinikák gyógyszerekkel, műszerekkel való ellátását. Nemcsak versei, tettei is idé­zik felejthetetlen alakját. Tóth István dr. Zöldség a kiskertekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents