Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-10 / 158. szám

2 Dunántúli napló 1986. június 10., kedd Mihail Gorbacsov hétfői programja Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) legtökéletesebb és leghatalma­sabb technikát a tudomány eredményeit, az alkotó munka erejét. A szocialista Magyaror­szág felvirágzása érdekében végzett munkában újabb sike­reket kívánok a dicső forradal­mi hagyományairól ismert Vö­rös Csepel kollektívájának, min­den dolgozójának" — írta Mi­hail Gorbacsov. Az üzemláto­gatás alkalmával Kapolyi László rögtönzött termékbemutatóra invitálta a vendégeket: a kiállí­tás a magyar ipar csúcstechni­kát képviselő berendezéseiről nyújtott áttekintést. A program az üzem tanács­termében rendezett barátsági nagygyűléssel folytatódott. Erdei István megnyitó szavait köve­tően elsőként Saráz Andrásáé, az üzemgazdasági osztály veze­tője kapott szót. Elöljárójában emlékeztetett arra:' ez a gyár csaknem 103 éve ad munkát és kenyeret az embereknek, sok szállal kap­csolódik a magyar ipar egé­széhez, s azon igyekszik, hogy olyan termékeket gyártson, amelyek hasznára válnak a népgazdaságnak. Ma már a közeli jövő, a robotok alkal­mazása számára készítik elő itt a gépműhelyeket. Simoncsik Attila, a fúró­marógép szerelde lakatos szakmunkása szólalt fel ez­után. Dolgozótársai, a gyár fiataljai nevében is üdvözölte a vendégeket. Kádár János: Egységünk szilárd és megbonthatatlan Kedves ElvtársakI Elvtársnők! Köszönöm a szíves fogad­tatást. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának nevében s a magam ré­széről köszöntőm a becsülettel és eredményesen dolgozó Cse­peli Szerszámgépgyár kol­lektíváját, a magyar-szovjet barátságot kifejező naggyűlés minden részvevőjét, s az önök személyében köszöntőm a ma­gyar munkásosztályt, dolgozó népünket. Kiemelkedően fontos és ör­vendetes politikai esemény szá­munkra, hogy meghívásunkat elfogadva baráti látogatást tesz nálunk, s most itt van közöt­tünk Mihail Szergejevics Gor­bacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Enge- delmükkel én is szeretném szív­ből köszönteni magas vendé­günket, hozzánk oly közelálló elvtársunkat, Gorbacsov elvtár­sat, kedves feleségét és a kísé­retében levő valamennyi szov­jet barátunkat. Személyükben a hazánkat a hitleri fasiszta megszállás alól felszabadító Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, a velünk jóban-rosszban kitartó, segítő, igaz barátot, nagy szövetségesünket köszönt­jük. Kedves Elvtársak! Gorbacsov elvtárssal a teg­napi napot munkával töltöt­tük. Tájékoztattuk egymást az országainkban folyó szocialis­ta építőmunkáról, áttekintettük kétoldalú kapcsolatainkat, a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztésének lehetősé­geit, beható eszmecserét foly­tattunk a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről. Tárgyalásainkon ismét bebi­zonyosodott, hogy egységünk szilárd és megbonthatatlan, mert közös marxista-leninista elveink alapján, valamint or­szágaink alapvető érdekeinek és távlati céljainak egybeesése nyomán pártjaink a szocialista építés és a viláqhelyzet kérdé­seit azonosan ítélik meg. Kö­zös az elhatározás abban, hogy a kétoldalú magyar-szovjet együttműködést minden terüle­ten továbbfejlesztjük és maga­sabb színvonalra emeljük, s ab­ban is, hogy a nemzetközi kérdésekben együtt, azonos cé­lokért: a viszonyok megjavítá­sáért, a tartós békéért, az em­beriség nyugodt, pusztító fegy­verektől mentes jövőjéért küz­dünk. Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Elvtársak! Magunkról, a szocialista épí­tés magyarországi helyzetéről szólva reális tájékoztatást ad­tam Gorbacsov elvtársnak. Őszintén elmondtam, hogy gon­dunk jelenleg is van, több mint elegendő, s a szocialista építés menetében igen nehéz akadályokat kell még leküzde- nünk. De a helyzet valóságos megítéléséhez az is hozzátar­tozik, hogy a felszabadulás és az 1956. évi törés óta eltelt év­tizedekben népünk, pártunk ve­zetésével, nagy és vitathatat­lan történelmi eredményeket ért el a termelésben, az élet- körülmények javításában s a kulturális színvonal emelésében egyaránt. Viszonyaink már-már alig hasonlíthatók a néphata­lom kivívása, a szocialista rendszer megteremtése előtti helyzethez. Joggal állapíthat­juk meg: új Magyarország szü­letett a régi helyén. Meggyőződéssel mondhatjuk barátainknak azt is, hogy mun­kásosztályunk, szövetkezeti pa­rasztságunk, a magyar értelmi­ség, népünk óriási többsége érti és támogatja pártunk po­litikáját, amelynek célja elért eredményeink, szocialista vív­mányaink megőrzése és gyara­pítása, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítése. Legfőbb törekvésünk, hogy ezen az úton járva békét és biztonságot, az eddig elértnél is különb életet, boldogulást biztosítsunk né­pünk, nemzetünk számára. Előrehaladásunkhoz pártunk KIM. kongresszusa megfelelő irányvonalat, a VII. ötéves terv reális programot adott. Ennek végrehajtása megkezdődött, bár — őszintén megvallva - elég lassan és eddig még nem kielégítő eredménnyel. Ha számba veszem összes mostani nehézségünket, tudom, hogy nem kis feladatokat kell megoldanunk. De tudom azt is, hogy voltunk már százszor nehezebb helyzetben is, és a párt, a társadalom, a nép erő­it összefogva úrrá lettünk raj­ta, túljutottunk az akadályo­kon, és alig hihető, szép ered­ményeket értünk el. Most sok­kal több erőnk van, pártunk és népünk tapasztaltabb, éret­tebb, nagyobb tudása, gazdagabb mint régeb­ben volt. Ezért sok múlik a céltudatosságon, az akaraton, a felelős hozzáálláson a fel­adatok megoldásakor — rövi­den szólva: sok múlik a jobb munkán. Bízom abban, hogy erőinket mozgósítva s megfelelő lendü­lettel dolgozva pártunk és né­pünk meg tudja tenni mind­azt, ami a XIII. kongresszus ha­tározatainak végrehajtásához, az ötéves terv és az idei terv mind jobb teljesítéséhez szük­séges. Saját erőink mozgósítása mellett rendelkezünk még más fontos erőforrásokkal is. A sokoldalú magyar-szovjet kap­csolatok fejlesztésével, a KGST keretében a többi szocialista országgal együtt a nemzetközi munkamegosztásból adódó le­hetőségekkel jobban élve, gyorsabban haladhatunk előre szocialista utunkon. Gorbacsov elvtárs, szovjet barátaink je­lenlétében felelősen mondha­tom: a Magyar Népköztársa­sággal, mint szilárd szocialista országgal, az együttműködés területén pedig mint megbíz­ható partnerrel számolhat min­den barátunk a jövőben is. Tisztelt Nagygyűlés! A Szovjetunió az emberiség legszebb reményeinek megtes­tesítőjeként lépett be a törté­nelembe, és csaknem hét év­tizede a társadalmi haladás és a béke legfőbb támasza. Ta­pasztalatainak és sikereinek je­lentősége felbecsülhetetlen a szocializmus, az emberiség szá­mára. Pártunk és népünk nagy ér­deklődéssel és rokonszenvvel követte az SZKP XXVII. kong­resszusának munkáját, és üd­vözli annak határozatait. A le­nini szellemben megfogalma­zott törekvések és célok erősí­tenek bennünket is szándéku­nkban, s további gondolkodás­ba és cselekvésre ösztönöznek. Viszonyunk a Szovjetunióhoz kipróbáIt, az élet által igazolt internacionalista elveken, ba- 'áti és jószomszédi összefogá­son, közös érdekeken nyugszik. Kapcsolatainkat az egymás iránti bizalom, tisztelet és meg­értés hatja át. A magyar-szov­jet barátság erősítését, sokol­dalú együttműködésünk fejlesz­tését a jövőben is elsőrendű, nagy jelentőségű feladatunk­nak tekintjük. Kedves Elvtársak! Kedden kezdi meg munkáját hazánkban a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácsko­zó Testületének soros ülése. Szövetségi rendszerünk párt- és állami vezetői feszült és ellent­mondásos nemzetközi helyzet­ben tanácskoznak. A genfi szovjet-amercikai csúcstalálko­zó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jövőbe. Már akkor számoltunk azonban azzal, s a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyít­ják, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a szemben­állás amerikai és más hívei nem egykönnyen adják fel ter­veiket, tovább szítják a fe­szültséget, fokozzák a fegyver­kezési hajszát. Pártunk, kormányunk, egész népünk nagyra értékeli, hogy a szovjet vezetés ebben a hely­zetben is higgadtan, körülte­kintően válaszol a kihívásra. A Szovjetunió állhatatosan, kez- deményezően törekszik a nuk­leáris fegyverek felszámolásá­ra, a világűr militarizálásánaK megakadályozására, a fegyver­kezési verseny radikális korlá­tozására, a valamennyi állam számára elfogadható és meg­bízhatóan működő biztonsági rendszer megteremtésére. A hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésére tett legújabb szovjet javaslat jelentősen segíthet bennünket az európai béke és együttmű­ködés megszilárdításában. E szándékaiban a többi szocia­lista országgal együtt határo­zottan és aktívan támogatjuk a Szovjetuniót, és részt válla­lunk valóra váltásukban. Kedves Elvtársak! Barátaim! Kedves Vendégeink! Befejezésül ismételten han­got adok megelégedésünknek, hogy Gorbacsov elvtárs mos­tani látogatása tovább erősíti népeink barátságát, és újabb ösztönzést ad együttműködé­sünk fejlődésének. Kérjük önt, tisztelt Gorbacsov eltvárs, hogy hazatérve adják át a Szovjetunió kommunistái­nak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocia­lizmust építő magyar nép test­véri üdvözletét. Teljes sikert kí­vánunk a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXVII. kongresz- szusa határozatainak végrehaj­tásához. Mondják el azt is, hogy a magyar nép a szovjet néppel szoros egységben ha­lad tovább előre közös törté­nelmi utunkon, a szocializmus útján. Mihail Gorbacsov lépett ezt követően a szónoki emelvényre. Mihail Gorbacsov: Az atom­fegyvereket meg kell semmisíteni Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást. Őszin­tén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar bará­tainknak az országunkról és a szovjet-magyar barátságról itt elmondott meleg szavai­kat. Nem először járok Budapes­ten. Ez az újabb találkozás az önök gyönyörű 'óvárosá­val és ismerkedésem a gyár­ral feljogosít arra, hogy ki­jelentsem: az ország jó mun­karitmusban él. Itt, Csepelen érzem azt a szovjet munkás- kollektívákkal történt találko­zásaimból ismerős légkört, amelyet áthat, hogy az em­bereket nemcsak a saját üze­mük ügyei, hanem az ország dolgai is érdeklik. Érezhető, hogy nem a régi módon akar­nak dolgozni, hanem úgy, ahogyan most az idő megkö-. veteli. Kádár elvtárssal tegnap tartalmas beszélgetést folytat­tunk. Szót váltottunk a világ­ban végbement jelentős vál­tozásokról, a szocialista vi­lágrendszer problémáiról; ar­ról, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban hogyan old­ják meg a pártjaink kongresz- szusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Ma­gyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkö­vetelik. Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, se,m más testvéri országoknak. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívása elé állítja a szocializ­must. Nincs jogunk egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel' ál­líthatjuk teljesebben a dol­gozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartaléka­it és lehetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szilárdítjuk or­szágaink, a szocialista világ- rendszer nemzetközi pozícióit, növeljük tekintélyét, fokozzuk vonzerejét, hatását a világ- eseményekre, az atomkataszt­rófa elhárításáért vívott küz­delemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fej­lesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyo­lult, mind arányait, mind megközelítését, mind a meg­oldás módszereit tekintve. Mi lényegében éppen csak meg­kezdtük a végrehajtását, s az első, igaz, egyelőre még csak szerény eredményeket értük el. Sok még a tennivaló. A siker kulcsát a tömegek alkotómunkájában, öntevé­kenységük széles körű fejlesz­tésében látjuk. Ezt pedig nem érhetjük el anélkül, hogy to­vább tökéletesítsük a szoci­alista demokráciát, amely va­lóban vezető szerepet bizto­sit a dolgozóknak, szavatolja, hogy valódi gazdái legyenek a termelésnek, a társadalom­nak, az államnak. Ezen a találkozón feltét­lenül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóta nemcsak a diplomaták dolga. Vala­mennyi embert, minden em­ber sorsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atomkor valósága. Májfél' hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönk­rement a csernobili atomerő­mű reaktora. Emberek vesz­tették életüket. A szerencsét­lenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, sze­retnék köszönetét mondani Önöknek, Magyarország ál­lampolgárainak a részvétért, a szolidaritásért és a segitő- készségért. Gondosan vizsgáljuk a bal­eset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, meg­teszünk mindent, hogy a jövő­ben elejét vegyük az efféle baleseteknek. Minden atom­erőműnél — azoknál is, ame­lyek működnek és azoknál is, amelyek épülnek •— fokozott biztonsági intézkedéseket fo­ganatosítunk. Csernobil ismét figyelmez­tet: az ember működésbe ho­zott egy valóban fantaszti­kus erőt, amelyet keményen kordában kell tartani. Bizo­nyára tudják, hogy a Szov­jetunió konkrét javaslatokat tett az atomenergetika biz­tonságos fejlesztését szol­gáló nemzetközi rendszer lé­nyeges megszilárditására. És feltett szándékunk, hogy ezt elérjük. A nemzetközi ügyekben val­lott véleményünket így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megengedni, az atomfegyvereket meg kell sem­misíteni. Ebből kiindulva a Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsem­misítésének a . gyakorlatban is megvalósítható programját. Tá­mogatják ezt barátaink és szövetségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltökél­tek, elvtársak az atomkísérle­tek kérdésében. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bi­zonyítja, hogy komolyan, fele­lősségtudattal kezeljük a há­ború és a béke programját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy na­pot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kísérlet nélkül. Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Euró­pában annyi atomfegyver hal­mozódott fel, hogy sűrűn lakott földrészünk a szó szoros értel­mében a földkerekség legrob­banékonyabb helye lett. A genfi szovjet-amerikai tárgya­lásokon új tervezetet nyújtot­tunk be, amelynek célja Euró­pa mentesítése a közepes ha­tótávolságú szovjet és ameri­kai rakétáktól. Ez összességé­ben néhány száz olyan atom­töltetet jelent, amely képes Európa földjét „felperzselt földdé" változtatni. Egyedül­álló esélyt adunk arra, hogy megnyíljék az út az atomle­szerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Francia- országnak is vannak atom­fegyvereik, Ezek egyelőre sem­milyen tárgyalások napirend­jén nem szerepelnek. Álláspon­tunk a következő: a legfonto­sabb, hogy ez az erő ne nö­vekedjék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megsem­misíti közepes hatótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk Londonnak: ha le­mond az atomfegyverről, ak­kor a Szovjetunió arányosan csökkenti nukleáris eszközeit. A közeli napokban a Szov­jetunió elvi fontosságú javas­latot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke”, na pedig „csillagháború" színte­révé. Az emberiség képes rá, hogy együttes erővel, közös fel­lépéssel előbbre jusson a vi­lágmindenség kutatásában és kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése érde­kében. Ez komoly, nagyszabású program. Javasoljuk, hogy megvalósítására az ENSZ ke­retében hozzák létre a koz­mosz-világszervezetet. Ez meg­felelne minden — kis, közepes és nagy - állam érdekeinek. Az a gyakorlat, amelyet a szo­cialista országok az Interkoz- mosz szervezetben szereztek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. Kedves Elvtársak! Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást. Sikereket kívánok önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építésben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Diadalmas­kodjék földünkön, Európában és határain túl a béke és az együttműködés! Mihail Gorbacsov nagy tapssal fogadott beszédét be­fejezve a magyar forradalmi munkásmozgalom számára kü­lönösen értékes emléket ado­mányozott a gyár kollektívájá­nak: Venyiamin Szibirszkijnek, az OSZSZSZK népművészének, „üdvözlet a magyar munká­soknak" című festményét. A kép Lenint és Szamuely Tibort ábrázolja 1919 májusában, a Vörös téren. A kollektíva nevében Erdei István köszönte meg az aján­dékot zárszavában, s a ma­gyar munkások ajándékaként a Tanácsköztársaságot idéző szobrot nyújtott át Mihail Gorbacsovnak. Ezzel fejező­dött be a barátsági nagy­gyűlés és a szovjet vendégeit csepeli látogatása. Séta a Belvárosban Mihail Gorbacsov belvárosi sétával folytatta hétfői prog­ramját. Ide is, miként Csepel­re, elkísérte felesége, Raisza Gorbacsova, s ott voltak a magyar vendéglátók, akik­hez csatlakozott Kádár János­áé is. Ugyancsak jelen voltak az SZKP KB főtitkárának kísé­retében lévő szovjet vezetők. Pontban 13 órakor, mikor c Belváros szokott kora dél­utáni életét élte, Mihail Gor­bacsovot és feleségét Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke, Szűcs Istvánná, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Szekeres László, az V. kerületi tanács elnöke üdvözölte a Váci utca és a Kígyó utca sarkán. Úttörők virágcsokrokkal ked­veskedtek a vendégeknek, akik hazai járókelők és kül­földi turisták érdeklődésétől kí­sérve gyalog indultak a Vö­rösmarty tér felé. Találkozó az MSZMP Központi Bizottságában Mihail Gorbacsov hétfőn, a Központi Bizottság székházá­ban találkozott Kádár János­sal, és a Magyar Szocialista Munkáspárt más vezetőivel. A megbeszélésen részt vettek az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, a Központi El­lenőrző Bizottság elnöke és a Központi Bizottság titkárai. Szovjet részről jelen volt Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Krucsina, az SZKP KB tagja, a KB osz­tályvezetője, valamint több más szovjet személyiség. Elvtársi beszélgetésre került sor az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásával összefüggő időszerű kérdések­ről. Megkülönböztetett figyel­met szenteltek a szovjet­magyar együttműködés fej­lesztése és elmélyítése távla­tainak. Megerősítették az SZKP és az MSZMP eltökélt­ségét, hogy fejlesztik együtt­működésüket a szocialista épí­tés minden területén, gazda­gítják a párt- és államközi kapcsolatok tartalmát, minden eszközzel elősegítik a gazda­sági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés ha- tékonyógának növelését, új, korszerű formáinak alkalma­zását. A találkozó szívélyes, bará­ti légkörben, a kölcsönös megértés és a teljes egyet­értés jegyében zajlott le. •Se A kora délutáni órákban a Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Meriklon Gazdasági Társulásánál foly­tatódott Mihail Gorbacsov programja. A pesthidegkúti tsz-központban Havasi Ferenc, Pál Lénárd, és Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Kótai Géza és RadiCs Katalin, a KB osztályvezetői, Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának első titkára, Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Be­tend T. Iván, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke. Láng István, az MTA főtit­kára, valamint több tudomá­nyos intézet vezetői fogadták a szovjet vezetőt. Murvai László, a főváros II. kerületé­ben és a pilisvölgyi térség tíz községének határában több mint 4200 hektáron gaz» dálkodó szövetkezet vezetője tájékoztatta a Rozmaring alap- tevékenységéről, valamint a Meriklon kutatási, fejlesztési, termelési gt-ben folyó mun­káról. A tsz tradicionálisan dísznövénytermesztéssel fog­lalkozik: a gt-ben dolgozók elsősorban szaporítóanyagokat állítanak elő. * Este a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga díszvacsorát adott az SZKP KB főtitkárának tiszteletére a Parlament vadásztermében. A vacsorán Kádár János és Mi­hail Gorbacsov pohárköszöntőt mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents