Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-08 / 156. szám

Panoráma A fesi-őnő és a férfiak Julie Faucon párizsi fes- tőművéiznö arról híres, hogy eddig összesen négy tárlatán kizárólag férfi­portrékat állított ki. Most egy oltárképre kapott megbízást, s ezzel a meg­jegyzéssel vállalta el: „Ügy festem meg Krisztust, hogy bármikor Judásnak is lássék, hiszen ismerem a férfiakat!” (Képünkön: Julie Faucon.) ■ Búvá rd rá ma a lovasiskolában A világhírű bécsi Spa­nyol Lovasiskola úszóme­dencéjében mutatják be Bécs egyik színházi fene­gyerekének, Justus Neu- mannak Zsigmond című drámáját, mely egy búvár emberi tragédiája. Cirkuszherceg Cirkuszhercegnek is ne­vezik III. Rainert, Monaco hercegét, cirkuszszeretete miatt. Évente egyszer meg­rendezteti a monacói cir­kuszfesztivált. Ezen a világ legjobb cirkuszai mutatják be új produkcióikat. Idén egy szovjet bohóc, Jurij Kuklacsev nyerte el az el­ső díjat macskaidomítás- sal. Mozi az operában Több váratlan torokgyul­ladás miatt elmaradt né­hány előadás a bécsi I Staatsoper-ban. Helyette ötletes módon, egy óriási filmvásznon bemutatták Franco Zeffirelli: Otelló című operafilmjét. |[ siker fliers, Eva néninek „Nagyon fáradt vagyok”, súgja oda Janikovszky Éva, amikor a pécsi Hunyadi köny­vesboltban végignéz a dediká- cióra várakozók hosszú során. Nem csoda: ezen a napon ez az ötödik „fellépése”. De mi­ként a jó színész, nagy rutinnal legyőzi a fáradtságot, hiszen a kedves közönségnek, vagyis az olvasóknak nem szabad eb­ből semmit sem észrevenniök. S nem telik bele néhány perc, hogy a könyvet szorongató fel­nőttek és gyerekek feledtessék, az utazások megpróbáltatásait: mindenkinek jut egy mosoly és néhány kedves megjegyzés az aláírás mellé - és nem is pro- tokollból. A sor hosszú, a korosztály változatos. Anyuka a gyerek­kocsival („régi csodálója va­gyok az írónőnek, gyűjtjük min­den könyvét") az Akár hiszed, akár nem című könyvbe kér aláírást. Egy másik édesanya a Te is tudod? címűt veszi elő: „majd belenősz", mondja Ja- nikovszky Éva a karonülő ba­bára pillantva. Egy apuka mel­lett három gyerek sorakozik: egy óvodás, két Iskolás, mind­egyik a maga korosztályának megfelelő könyvet hozott. Végül az Apuka az Aranyesőt magá­nak kéri: „Már gyerekkoromban is olvastam az srónőt”, mondja. Egyszercsak megakad a sor. Elől szavalat hangzik: Bogiári Tamás hat és féléves óvodás vigyázba vágja magát: „Szeret­nék Éva néninek verset monda­ni: a verset írta Janikovszky Éva.” És elmondja. Aztán jön­nek a többiek, frissen vásárolt A hét bőr című gyermekregény- nyel és ronggyá olvasott Velem mindig történik valami című. ki tudja hányadik kiadásban megjelent vidám történettel. Ajánlások, aláírások Attilának, Andreának, Zsanikának, Csen­gének, Zalánnak, Kocsubejnek, Gitta Bernikének. És, hogy mi mindent kell tudni az írónak? Még öntözőkannát rajzolni is, mert egy Péter nevű kisfiúnak ez az óvodai jele, és így kérte a dedikációt. — Hogy lehet ilyen népsze­rűvé válni a gyerekek között?- Sokat kell köztük lenni, be­szélgetni és levelezni velük, csak így lehet elsajátítani azt a képességet, hogy felnőttként is állandóan tudjunk az ő fe­jükké1, szívükkel gondolkodni.- Könyveit a felnőttek is szí­vesen olvassák, mert nemcsak a felnőttek világa jelenik meg bennük a gyermekek szemével, hanem a gyerekek gondolkodá­sáról is számára érdekes képet kap a felnőtt. Véletlen ez? — Nem, nagyonis tudatos, hosszú, nehéz írói munka ered­ménye. A valóságban sem kü­lönül el olyan mereven a fel­nőtt- és gyermekvilág. — Néhány nappal ezelőtt ve­hette át a Gyermekekért kitün­tetést . .. — Ügy tekintem én ezt, mint a magyar gyermekirodalomnak szóló elismerést. Ez az iroda­lom már régen, az ötvenes évek óta különösen egészen magas­színvonalú, s már régebben is megérdemelte volna, hogy az olvasóik körében elért siker dí­jakban is kifejeződjék. Szeren­csére mostanában sok író, költő kapott díjat gyermekeknek szó­ló műveiért. — A televizióból tudjuk, hogy a könyvkiadóból, ahol dolgozik, nyugdíjba megy. Mit csinál az­után? — Talán lesz időm írni. Tegyük hozzá: míg dolgozott a kiadónál, és ezért „nem volt ideje”, huszonöt év alatt meg­írt tizenkilenc könyvet. Ezek szerint sok dedikálnivaló lesz még a következő években. Á tájékozatlanság napi 500 forintba kerül Csipogni kezdtek a kvarcórák... Még egy hét, és határállo­másainkon megindul a turisták szokásos nyári áradata. Sok éves tapasztalat szerint június 15. és szeptember 15. közötti három hónapra jut az éves hatórforgalom 70 százaléka. Nem kivétel ez alól az udvari határállomás sem, amely Dél- Dunántúlon a legjelentősebb kapu az országhatáron. A négy Barqnya és Somogy megyei közúti határállomás forgalmá­ból Udvar 40 százalékban ré­szesedik. Ez a június eleji hétköznap mégcsak nem is sejteti a kö­zelgő nyári csúcsot. Ottjártunk- kor másfél óra alatt csak né­hány kamion és személygépko­csi esett ót a vámvizsgálaton. A nap első 12 órájában 187- en léptek ki és 275-en jöttek be a határállomáson. Tavaly a nyári csúcs idején volt olyan nap, amikor 35 000 utas for­dult meg Udvaron. A legmoz­galmasabb hónap 192 859 fős forgalommal július volt. Az idén az év első öt hónapjában az utasforgalom a tavalyihoz képest közel 10 százalékkal emelkedett. A magyarokon kí­vül a legtöbb utas jugoszláv állampolgár, utánuk a lengye­lek és a csehszlovákok követ­keznek. Kivitt áruk népszerűségi lis­táját a dinár alacsony árfo­lyama és magyarországi és a jugoszláviai kávéárak közötti 300 százalékos különbség ha­tározza meg. Tőlünk elsősor­ban kávét, élelmiszereket, is­kolai tanszereket visznek ki, Jugoszláviából pedig italféle­ségeket, hanglemezeket, mag­nókazettákat, sportszereket, gázkályhákat és legújabban csónakmotorokat hoznak be, olykor az illegális úttal is meg­próbálkozva. Az udvari vámhi­vatali kirendeltség raktárában néhány száz üveg márkás ital és egy presszó egész éves szükségletét fedező kávémeny- nyiség tanúskodik minderről. Tavaly az év első öt hónap­jában Udvaron a profi vámo­sok és a zömében amatőr csempészek vetélkedője 30 olyan kísérlet felfedésével járt, amelyek miatt az elkövető el­len eljárás indult. Az összér­ték 126 417 forint volt. Idén ugyanebben az időszakban 24 ilyen ügy volt összesen 149 199 forint értékben. Simon György, a Mohácsi Vámhivatal parancsnoka — hozzájuk tartozik az udvari határállomás — néhány neve­zetesebb esetet említ az idei lebukásokból: a jugoszláv Zasztavást, akinek a 650 köb­centis kocsijának motorteré­ben 10 üveg italt találtak) egy másik jugoszláv állampolgárt, aki a Hegyeshalmon 50 kilo­gramm kávé behozataláról ki­állított vámbiztosíték leple alatt még 50 kiló kávét pró­bált kivinni. Igazán peches volt az_a jugoszláv házaspár, akik lakókocsival Harkányba igyékeztek volna, de pont a vámellenőrzéskor kezdtek el egyszerre csipogni a lakóko­csiban elrejtett kvarcórák, le­buktatva ezzel az 54 számoló­gépet, a 14 falra akasztható telefont, a 20 pulóvert és 25 üveg Napoleon konyakot is. Végül egy megszívlelendő tanács minden külföldre uta­zónak: ajánlatos előre tájéko­zódni a vám- és devizajogsza­bályokról, hogy mit és miből mennyit lehet kivinni és be­hozni. Ehhez segítséget nyújt minden vámhivatal, valamint az ezzel a témával foglalkozó kiadványok. Ellenkező esetben a tisztességes szándékú utazót is kellemetlen meglepetések és anyagi veszteségek érhetik, hiszen a kiviteli és behozatali korlátozások gyakran változ­óak, s meglehetősen széles kö­rűek. Az önként bejelentett, de ki nem vihető áruk letét­ként való raktározásáért na­ponta 500 forintot kell fizetni! D. I. Sír a Montmartre-on Hazahozzák Batthyány Kázmér hamvaif Batthyány Kázmérnak ugyan nem Baranya volt a szülőföld­je, hiszen 1807-ben Pozsony­ban látta meg a napvilágot, de reformkori és 1848-as po­litikai tevékenységének jelen­tős része megyénkben, s kü­lönösképpen Siklóshoz kötődik,, amelynek földesura volt. Az 1843/44-es országgyűlé­sen már unokatestvérével, Batthyány Lajossal, a későb­bi első miniszterelnökünkkel és Teleky Lászlóval együtt a főrendi ellenzék egyik vezére. Később mindinkább Kossuth hatása alá került, s vele együtt dolgozott, különöskép­pen a magyar ipar fejlődését előmozdító terveken. Nemcsak politikai programjával, de a gyakorlatban is úttörő sze­repet vállalt a jobbágyság feudális, alávetettségének fel­számolásában: birtokainak több.községével még az 1848- as törvények előtt megkötöt­te az örökváltság szerződést. Az 1848-as magyar kormány megalakulása utón Baranya főispánjának nevezték ki. Jel- lasich támadása idején a vé­delem és a nemzetőrség szer­vezője volt országos kormány- biztosként Baranyában, majd később Bácskában. 1849 ele­jén vezérfőispán és országos biztos a délvidéken. A Habs­burgok trónfosztása után, Kossuth felkérésére a magyar kormány külügyminisztere lett. A szabadságharc leverése után az utolsó pillanatban menekült Törökországba. Mint a szabadságharc egyik veze­tőjét, a császári bíróság tá­vollétében felségsértés bün­tette miatt halálra ítélte, va­gyonát elkobozták, nevét 1851. szeptember 22-én jelképesen bitón helyezték el. Batthyány Kázmér Párizsban telepedett le, s ott is halt meg váratlanul, és viszonylag fiatalon, 1854 július 12-én. Sírja a Montmartre temető­ben található, de már nem sokáig. Siklóson - ahol méf- tó kegyelettel őrzik Battyány Kázmér emlékét, szobrot állí­tottak neki, iskolát, utcát ne­veztek el róla — a Vár- és Múzeumbaráti Kör kezdemé­nyezte a reformkor és sza­badságharc kiemelkedő jelen­tőségű politikai vezetője ham­vainak hazahozatalát. — 1981-ben kaptunk hírt róla, hogy Batthyány Kázmér sírja nagyon elhanyagolt — meséli Perics Péter, a Siklós* Vár- és Múzeumbaráti Kö» elnöke. — Irtunk Púja Frigye* külügyminiszternek, aki a sí* gondozására felhívta a pári­zsi magyar kolónia figyelmét. 1984-ben kint járt Párizsban a baranyai honismereti moz­galom egyik lelkes aktivistájo, a hidasi Major Mátyás. Ag­gasztó hírrel érkezett hazo: Párizsban záros határidőn belül szanálják, majd beépí­tik a Montmartre temetőt. Úgy határoztunk, hogy szor­galmazzuk Batthyány Kázmé* hamvainak hazai földre hozatalát. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsáho» fordultunk kérésünkkel még 1984-ben. A tavalyi választá­sok miatt az ügy intézése el­aludt, de idén újbóli kérel­münkre biztató ígéretet kap­tunk. Reméljük, hogy sikerű* megvalósítani tervünket. Úgy tervezzük, hogy a siklósi vár­kápolnában helyezzük el Batt­hyány Kázmér hamvait. D. I. / / Vesztegetési ügy egy szigetvári szövetkezetnél Aláírás kétezerért Gyors vizsgálattal derített lel egy vesztegetési és csalási ügyet a Pécs székhellyel mű­ködő gazdasági rendészet, kor- Bitve a Baranya Megyei Rend­őr-főkapitányság társadalmi tu­lajdon-védelmi osztályával, il­letve a KISZOV revizori irodá­jával. Ketten előzetes letartóz­tatásban várják a vizsgálat be­fejezését. Meglehetősen rosszul állt a múlt év első felében a Sziget­vári Építőipari Szövetkezet. Különösen a lakatosmunkákat igénylő megrendeléseknek vol­tak híján. Munka kellett. Pich­ler Béla, a szövetkezet főmér­nöke Győrben próbálkozott, a RÁBA egyik gyáregységénél, ott is a mérnök-koordinátornál, Göncz Istvánnál. Nem ered­ménytelenül, mert azt a választ kapta: az üzlet nyélbe üthető, de értékének meghatározott százalékára igényt tart a meg» rendelést biztosító Göncz Ist­ván. Mit lehet ilyenkor csinálni? Kettőt kell Tépni... Először is tisztázni kell a szövetkezet ve­zetőivel, hogy ilyen üzletbe be­le lehet-e menni. Ha igen - ez a második lépés -, biztosítani kell valahogy a vesztegetéshez szükséges pénzt. Nos, az Épí­tőipari Szövetkezet három veze­tője - Tétényi Géza elnök, Mer­ke László főkönyvelő és Pichler Béla - úgy döntöttek: kell any- nyira ez a munka, hogy néhány tízezret csúsztassanak érte. Honnan legyen a pénz? Ra/- czi György, a szigetvári Sütő­ipari üzem vezetője vállalko­zott Pichler kedvéért egy, azóta mór hálátlannak bizonyult sze­repre: fiktív üzletkötői szerző­dést írt alá az építőipari szö­vetkezettel — az elsőt múlt év májusának végén, a másodikat szeptember 2-án —, s ebből eredő jutalékként kiutaltak a számára először 25 000, később újabb 22 000 forintot. Ezt per­sze mindjárt vissza is adta Pichlernek, hogy az Győrbe vi- hesse Göncznek. Csak az alá­írásáért tartott vissza - az ő előadása szerint 1000, a volt főmérnök állítása szerint 2— 2000 forintot. Ez eddig tehát 47 000 forint. Kötött azonban a szövetkezet egy szerződést az egyik barcsi gmk-val is. Több mint 130 000 forintot számláztak a barcsiak­nak „falból”, ebből 40 000 Pidhlernél maradt - természe­tesen Győrbe, Göncznek szán­va. Csakhogy nem jutott el az összes pénz a címzetthez. A RÁBA előzetes letartóztatásban levő mérnök-koordinátora val­lomásában azt állítja, hogy 55 000 forintot kapott a sziget­vári szövetkezettől. Pichler Bé­la ugyanakkor elismerte - fő­nökei megrökönyödésére —, hogy itt-ott lecsípett a veszte­getésre szánt összegből, össze­sen 15 000 forintot. (Külön kér­dőjel lehet ebben az ügyben: a csalással előteremtett, vesz­tegetésre szánt összegből ez­rek leemelése minek minősül?) Maradjunk azonban az alap­cselekményeknél. Göncz mellett előzetes letartóztatásban várja a csalás és vesztegetés alapos gyanúja miatt indított vizsgá­lat befejezését Pichler Béla is. Mint a gazdasági rendészetnél megtudtuk, szerepe van az ügyben Göncz egyik főnökének. Jankovics István műszaki osz­tályvezetőnek is, aki ugyan pénzt nem kapott a vizsgálat eddigi eredményei szerint, de szobáját a szigetváriak által készített térelválasztó polcrend­szer díszíti. Csak az anyag- költsége 10 000 forint körül van. Amit persze nem kellett kifizet­ni... Még egy gondolat: a RÁBA termelési igazgatója szerint csúszópénz nélkül is több mil­liós megrendelést kaphatott volna a szövetkezet — ha meg­felelő szakemberrel tárgyalnak. Mészáros Attila Móllá Naszreddin Azerbajdzsán! török anekdota Egyszer megkérdezték o Mollát: — Mondd csak, Móllá, ha feljön az ájhold, mit csinálnak a régivel? — Hogy mit? Felaprit- ják apró darabokra, csil­lagokat csinálnak belő­le...— válaszolta a Móllá. (Dr. Mándoki László fordítása) vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents