Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-07 / 155. szám
Tekintélyt a teljesítmény ad Ki a jelenlegi helyzetből! Élj f tatákon Mit és hogyan a távol-keleti piacokon? Felvehetjük a versenyt a konkurenciával Döntő az állategészségügy, a higiénia Az, hogy mind több és újabb külföldi piacon kell versenyképes árukat elhelyeznünk, vállalataink egy részének nem valamiféle közgazdasági általánosság, hanem a legkézzelfoghatóbb valóság. így értelmezi ezt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt is, melynek két szakembere nemrégiben távol-keleti piacszerző, -feltáró körúton vett részt, két külkereskedelmi szakember társaságában. A küldöttség tagja volt Brun József, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója. — Japánban, Szingapúrban és Malaysiában jártunk, azzal a céllal, hogy felderítsük hazai hús- és tejiparunk, illetve konzerviparunk számára az ottani lehetőségeket — mondja a Baranya Megyei Húsipari Vállalat igazgatója. — Közelebbről ez azt jelenti: ismereteket kellett szereznünk az említett országok hús-, illetve sajtfogyasztási szokásairól, kereskedelméről, az ez irányú marketing sajátosságairól.'Kapcsolatokat kellett kiépítenünk az ottani, befolyásos, a piacot behatóan ismerő állami és vállalati tisztségviselőkkel, marketing szakvállalatokkal. Elöljáróban még annyit: célunk nem a közvetlen piacszerzés volt, hanem annak felderítése, milyen termékekkel, milyen úton-módon szervezendő kereskedéssel nyerhetünk teret e tőlünk sokezer kilométernyire fekvő országokban. Különösen Japánban, számos helyen megfordultunk, sok tárgyaláson és élelmiszeripari kiállításon vettünk részt, több kereskedőházzal és marketingintézettel - többek között a japán Ma- rubeniveI, a Sumimoto Corpo- raf/onnal és a Macrocommal — kötöttünk részletes megállapodást, mely szerint ezek vállalják a részletes piacfelderítést, exporttermékeink minősítését a japán fogyasztási szokások tükrében, és összehasonlítható vizsgálatokkal értékelik termékeinket az eladhatóság minden lényeges tényezője szempontjából. — Milyen termékekre lehet vevő a japán konyha? — Az ottani húsáruk sok tekintetben különböznek a magyartól, de nem annyira, hogy ne tudnánk viszonylag gyorsan alkalmazkodni sajátos étkezési kultúrájukhoz, igényeikhez. Japánban a hús elég drága; a japánok sertés- és marhahúst egyaránt esznek, de a mieinknél kisebb arányban. A húsételeket másképpen készítik el. Paprikát nem használnak, hanem inkább borssal ízesítenek, sok húskészítményhez adagolnak szóját; nyershúst rizzsel és más köretekkel fogyasztanak; töltelékárujuk kevesebb, de sokféle és zsírtalan. Ugyanabból az áruféleségből — például sajtból, húsokból — az áruházakban náluk egyszerre kapható, található meg a holland, a dán, az új-zélandi vagy ausztráliai, tehát egy-egy ország termékének van náluk hitele, versenyképessége, nem pedig egy-egy cég termékének. Megveszik például a jó minőségi magyar bort is, de csak lényegesen alacsonyabb áron, mint a vele azonos értékű franciát, s ugyanez a hagyományos belső piaci értékrend például a dán sajtot tartja a legjobbnak. Ebből következik, hogy egy ilyen magyar „ország-image" kialakítása semmiképpen sem könnyű: körültekintő, hatalmas marketingmunkát igényel.- Mi tehát a követendő koncepció és taktika? — Egyik eleme: ha ugyanolyan terméket akarunk eladni, amilyent ott megvesznek, annak olcsóbbnak kell lennie. Ha viszont mást akarunk eladni, annak újszerűnek, speciálisnak kell lennie, s persze az sem baj, ha paprikás. Nagy tere van a különlegességeknek: olyan terméket például, mint a híres Pick-szalámi, ajándékként vesznek meg a japánok nagy ünnepeik előtt. Japánban mintegy kétszáz húsipari vállalat van, közülük alig néhány adja a termelés 80 százalékát. Az tehát nem látszik célszerűnek, hogy valamiféle széles körű kampányt indítsunk. Az viszont kivitelezhető, hogy a kereskedőházak révén, velük együtt, fokozatosan nyerjünk tért bővítve, változatosabbá téve a választékot. Ez a friss húsra a szállítási idő hosszúsága miatt nem vonatkozik, annál inkább áll viszont a magas színvonalon feldolgozott töltelékárura, a konzervekre — amelyek egyharmados aránynál több húst nem tartalmazhatnak -, a fost food, tehát gyorsan fogyasztható, félkész cikkekre és például a fóliázott sonkára. Esetleg a húseladás is elképzelhető, magasabb szállítási költséggel, ottani feldolgozással. Nem érdektelen, hogy a magas húsárak miatt termékeink a szállítási költséget is „elviselik", tehát viszonylag előnyösebben adhatók el, mint például jelenleg Nyugat-Európában. Mivel egyébként — úgy vélem — minden adottságunk megvan az ottani igényekhez való alkalmazkodáshoz, már csak ezért is ki kell használnunk a lehetőséget. Ezt támasztja alá az is, hogy — a Marubeni Corporation felmérése szerint — Japánban a húsfogyasztás 3-4 százalékkal emelkedik évente, s az ázsiaitól egyre inkább az európai fogyasztási szokásokra térnek át. Bővülő piaca lehet egyébként a csirkének is, és több cég nyilatkozott: választékbővítés céljából hajlandó a magyar ajánlatokkal foglalkozni.- Milyen lehetőségek vannak a többi országokban, illetve melyek a további teendőink, lépéseink?- Fagyasztott sertéshús és fagyasztott baromfi szállítása Szingapúrba már a közeljövőben megindulhat, és szóba került a feldolgozott termékek kivitele is. Malaysia részéről - elsősorban a marhahúsból — fő feltétel a vallási előírásoknak megfelelő, úgynevezett muszlim vágás megvalósítása, és érdeklődnek sertésmáj, zsír és feldolgozott húsipari termékeink iránt is. Valamennyi országban fontos előfeltétel az állategészségügyi előírások és a higiénia nagyon pontos betartása — nemcsak egy-egy hazai cégünknél, hanem az egész iparágban. Ami a teendőket illeti, e pillanatban az említetteken kívül más, eladható termékünk még nincs, de az ÁHT folyamatosan értékeli a Távol- Keletről beérkező javaslatokat és ajánlatokat, gondoskodik az engedélyezésekről; még az idén elkészülnek a termékismertetők, s a Terimpex és az ÁHT kidolgozza a japán kereskedőházakkal kapcsolatos piacszervezési politikát. Már keressük az együttműködés út- ját-módját a konzerviparral közös fejlesztési lehetőségekre is. Varga J. Egy tokiói szupermarket részlete Pályását a vízmüvek fejlesztésére Öt évre huszonötmillió forint A Baranya Megyei Vízmű öt év alatt huszonötmillió forintot ajánlott fel a baranyai településeknek: pályázzanak a meglévő vízművek fejlesztésére, elsősorban a vízbázist és a vízminőséget növelő beruházások megvalósítására. Ebből az összegből a megvalósítandó beruházás negyven százalékával járul hozzá a vállalat. Elsősorban azokon a területeken lényeges ez a segítség, amelyeken nem halogatható már a feladat megoldása, de a tanácsoknak kevés az anyagi ereje a gondok felszámolására. A pályázat szükségességének bizonyítéka, hogy huszonegy település jelentkezett, és ezzel a támogatással maga is szívesebben lép a vízügyi feladatok megvalósításában. A Baranya Megyei Vízmű, a VÍZIG, a KÖJÁL és a megyei tanács építési osztálya mindenek előtt feltérképezte a megye vízügyi helyzetét, rangsorolta a tennivalókat és meghatározta a feladatokat, amelyek megoldása 1990-ig reális cél. így mentek ki a javaslatokkal az ajánló levelek. A vállalatot nem lepte meg az érdeklődés, sőt, számít a települések kezdeményezésére. Az idei terv kész: 6,3 millió forinttal járul hozzá a vállalat jelentős beruházások megvalósításához, amelyeken részben már dolgoznak a szakemberek. Mi épül ebben az évben? A vízellátás szempontjából egyik legnehezebb helyzetben lévő területen tudnak fejleszteni: a DÉLVIÉP megkezdte a tizenöt kilométer hosszú mohács—bár— dunaszekcsői térségi regionális vezeték építését, melyet a terv szerint még ez évben át is adnak. Ehhez kapcsolódik az az ezer köbméteres tározó, amelyet Mohácson építenek. A regionális vezeték építéséhez kétmillió forintot adott a megyei vízmű. A harkány—máriagyűdi regionális rendszerhez a technológia két tározót igényel, a központi pénzek csak egy megépítésére elegendőek. A vállalat két és félmillió forintjával elkészülhet a második ötszáz köbméteres tározó is. Sellyén a meglevő két kút víztisztítása sürgető feladat, 1,3 millió forinttal járul hozzá a megyei vízmű, s egyben vállalja a átruházás bonyolítását is, csökkentve a tanácsi költségeket. A víztisztító berendezést most tervezik, a második félévben építik be. A kistelepülések életében jelentős segítség: Bikái és Egyházaskozár kétszázezer forintot kapott az új kút bekötéséhez és hasznosításához, míg Vásárosdombó háromszáz- ezer forintot a víztisztító berendezéshez. Természetesen a tervidőszak következő éveire pályázhatnak a települések a hálózatbővítésen kívül — ez kifejezetten tanácsi feladat - fontos vízügyi gondjaik megoldásával. Miért éri meg a megyei vízműnek saját pénzeiből áldozni? Dr. Karancsi Zoltán fejlesztési mérnök fogalmazta meg: kevesebb üzemeltetési gondjuk lesz, több olyan problémát fel lehet számolni így, amelyre a tanácsok önállóan nem képesek. S ami a legfontosabb: Baranya több településén tudnak egészséges ivóvizet szolgáltatni biztonságosan. Gáldonyi M. HÉTVÉGE 5. A Baranya—Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat megüresedett igazgatói posztjára a pályázók közül Harag Józsefet, a Somogy— 2ala Megyei Téglaipari Vállalat műszaki-fejlesztési osztályvezetőjét nevezték ki öt éves időtartamra. * Csendes, szerény, 39 éves, tele ambícióval, üzemmérnöki diplomával, 17 éves téglaipari szakmai múlttal a háta mögött kapott bizalmat Harag József, aki tősgyökeres kaposvári. — Gyermekévéi met a tüskevári téglagyár szomszédságában töltöttem, s gyakran eszembe jut, hogy milyen nehéz is volt a szakma. Még lábbal taposták az agyagot — emlékezik szakmai indulására, bár akkor még álmában se hitte volna, hogy valaha ő maga is „téglás" lesz. S lóm, mit tesz a sors és menynyi szerep jut a véletlennek, no meg a szerencsének. Tizenhét éve maga is téglaipari dolgozó lett, s lehetőségein belül azon fáradozott, hogy a téglagyártásban teret nyerjen a gépesítés. Amikor üzemmérnökként Kaposváron elhelyezkedett, nem elégítette ki akkori munkaköre. Szinte kapóra jött a lehetőség, hogy a kaposvári székhelyű testvérvállalat meghirdette: fejlesztőmérnököt keres. Ennek tizenhét éve. Aztán a vállalatnál más és más beosztásokban dolgozott, Volt szervező, majd csoport- vezető a műszaki és fejlesztési osztályon. — Ez nagyon nehéz, sűrű és mégis emlékezetes időszak volt az iparágban. A gépesítési programban összesen hét beruházásnál működtem közre, így a gyakorlatban ismerhettem meg az iparág gondjait, sikereit, kudarcait és eredményeit. S a szerencse is mellém pártolt — hiszem, hogy annak is nagy szerepe van az életben —, amikor nyolc éve megbíztak, majd kineveztek a műszaki-fejlesztési osztály élére. — A mostani időszak nem sok lehetőséget biztosít a látványos és a tömeges beruházásokra. Azért begubóz- ni se lehet... — Most inkább a belső fejlesztésekre, korszerűsítésekre és erőátcsoportosításokra kell összpontosítanunk. A kereslet megcsappanása miatt mélyponton van az iparág. Jelenleg mi is 9,2 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóanyag-készlettel rendelkezünk. A legfontosabb rövid- és középtávú feladatunk az, hogy mindenképpen gazdaságosan végezve a gyárást, fokozzuk a lakossági ellátást úgy, hogy a vevő egyetlen gyárunkból se távozzék üres kézzel. Ugyanakkor a hosszú távú elképzeléseinket semmiképp sem adhatjuk fel. Stratégiai jellegű elképzeléseink alapja, mindent el kell követnünk azért, hogy a vállalat ne legyen veszteséges. A kereslet jelentős megcsappanása miatt komoly mértékben csökkent az árbevételünk . .. Most a kiutat jelenti, hogy abszolút önköltségcsökkentő intézkedésekre kényszerülünk — ez viszont nem mehet hosszú távon. Szükségesek bizonyos „ belső szervezeti átalakítások, egyes gyárak gazdaságosabb termelése végett. — Tudta, ha pályázatot nyer, mire számíthat? — Külső szakmabeliként jól ismertem ezt a vállalatot, hiszen szakmai, fejlesztési vonalon jók voltak a kapcsolataink, különösen az utóbbi időben, az alsómocsoládi beruházás kapcsán. Egymás szakmai rendezvényeire is rendszeresen jártunk. így tehát nagyjából ismertem a pécsi székhelyű vállalatot és ismerem az egész iparág gondjait is. Úgy jöttem el Kaposvárról, hogy ott felszámoltam mindent. Remélem, az itteni kollektívával sikerül olyan összhangban és eredményesen együtt tevékenykednünk, hogy gyökeret ereszthetek Pécsett. — Nem titok, hogy az idei tervük teljesítésével sem lesz kihasználva gyáraik kapacitása. .. — Nincs kihasználva valóban a kapacitásunk, ugyanakkor mindent meg kell tennünk, hogy megtarthassuk dolgozóinkat, hogy ők megtalálják a szűkös piaci körülmények között is számításukat a minimálisra csökkentett bérpreferencia ellenére is. Csak egyet tehetünk: termékszerkezetünket kell módosítanunk, növelnünk kell a fokozott hőszigetelő képességű termékek gyártását. Ennek még vannak megvalósítandó feltételei. Új termékünk a bá- taszéki PF-36-os kézi falazóblokk, fokozni kívánjuk a 10-es válaszfaltégla gyártását. Mint már említettem, gazdaságosan termelve igyekszünk kielégíteni az igényeket. — A hetedik ötéves tervidőszakra milyen vállalati stratégiát dolgoztak ki? — Két lehetőséggel kell számolnunk, eszerint dolgoztuk ki elképzeléseinket: a piaci keresletnövekedés esetére, illetve a nyomott piaci helyzetre. Bízunk benne, hogy e két lehetőség közül az előbbi, tehát a piaci kereslet esetére kitűzött terveinket válthatjuk valóra. Ki kell mozdítani a vállalatot a jelenlegi helyzetéből, hiszen több benne a szellemi és eszköztőke, mint amennyit jelenleg felmutatni és kamatoztatni képes. A végső szó, sajnos iparági szinten is, a kereslet alakulásáé. Murányi László
