Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-24 / 172. szám
1986. június 24., kedd Dunántúlt napló 3 Hogyan korszerűsíthető a beruházási folyamat? Menekülés a verseny- tárgyalás kötöttségeitől Hozzászólás a vitához (6.) ■ te ' Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9-én megjelent Közgazdasági élet rovatunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanácselnökével készített interjúnkat, vitára kérve és ösztönözve az érdekelteket. Folytatjuk a hozzászólások közlését azzal, hogy készséggel adunk helyet minden, a beruházási és felújítási folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos véleménynek, elgondolásnak. M. Z. —— ---------------------------------------------------------- « — ■ 650 kg/óra teljesítményű, korszerű csomagológéppel cserélik le az eddigieket még ebben az évben a B. m. Tejipari Vállalat sajtérlelőűzemében. Fotó: Proksza László Á tejipari ágazat lépést tart Verseny a fogyasztóért ~ Uj termékek, szebb csomagolás Hosszabb eltarthatósági idők A beruházás és felújítás közismerten összetett, bonyolult tevékenység. A társadalom szinte valamennyi tevékenységét befogadó térbeli és időbeli keret. A közgazdászokat és a műszakiakat évtizedek óta foglalkoztató kérdés: „hogyan lehet gyorsan és jól beruházni?” A megoldás elvi tisztázása valamennyi népgazdasági terv kidolgozása előtt felmerült, de a „tüneti" kezelésen kívüs más nem történt. Meglepő, hogy a jelentős gazdasági reformok után is továbbéltek a korábbi megoldások, a korábbi szemlélet. Az időközben megjelent jogszabályok halmaza mögött a probléma lényegét tekintve jelentős változás alig következett be. A beruházási piac feszültségei fokozódtak, az egyidejűleg folyamatban levő beruházások száma és volumene nem csökkent, a hosszú „átfutási” idők tovább növekedtek stb. Gyökeresen új helyzetet csak az 1983-ban bevezetett versenytárgyalási rendszer jelentett, ami szakmai körökben vegyes fogadtatásban részesült. Ennek okai többrétűek: egyrészt a már említett beruházási piaci feszültségek miatt nem alakulhatott ki valós versenyhelyzet, másrészt a technikai lebonyolítást, a „hézagos” jogszabályi háttér akadályozta, illetve a hagyományos ajánlat- tevésen alapuló vállalkozási formákat erősíti. Kétségtelen, hogy az elmúlt két évben több részprobléma (árformák, vállalkozási korlátok, műszaki-gazdasági tervfajták) megoldódott, mégsem beszélhetünk vállalkozás jellegű beruházási tevékenységről. A versenytárgyalás kötöttségeitől való „menekülés" egyébként nem magyar specialitás. A fejlett, piacorientált gazdasággal rendelkező országokban is tendencia, úgy az építtetők, mint a vállalkozók részéről. A 70-es évek végén Franciaországban és az NSZK-ban a közszállításoknak mintegy 1,0— 1,5 százalékát kötötték versenytárgyalásokon. Szimpatiku- sabb a beruházók körében az úgynevezett „ajánlati felhívá- sos eljárás”, mivel jóval rugalmasabb az előzőnél. Verseny- tárgyalás, vagy ajánlati felhívás A versenytárgyalásos rendszerben mechanikusan csak az ár alapján döntenek, míg az ajánlati felhívásos eljárás esetén az áron kívül az üzemeltetési, fenntartási szervizköltségeket, a garanciális időt, a minőséget és egyéb hasznos tulajdonságokat is figyelembe vesznek az elbíráláskor. A megyei tapasztalatok alapján a versenytárgyalásokon a minőségre nagyon ritkán történik utalás. A döntéseknél két szempont dominói, az ár és a határidő. Ezek közül is az utóbbi merev, minimális követelménye pályázók részére. Tisztében vannak azzal a vállalkozók, hogy a kiírásban szereplő határidőnél jobbat nem szükséges megajánlani, mert a versenyt úgyis az ár dönti el, aminek a változtatásához az árlejtés során van lehetőség. A tanácsi beruházások esetén az ár és a gazdaságosság sajátosan jelenik meg, mert a beruházó tanácsok akarati autonómiája több oldalról meghatározott, ugyanis erős kontrollként jelenik meg a helyi, megyei, regionális elvárás. Tehát alapvetően nemcsak a piaci mechanizmusok kényszerítik a legolcsóbb, legkedvezőbb ajánlat kiválasztására, hanem a naturális célok, a tervezett egységek tervidőszaki megvalósítása is (lakásszám, iskolai tanterem stb.). Az elmúlt három évben Baranyában meghirdetett tanácsi beruházások esetében csak nagyon szűk területen érvényesült a versenytárgyalási rendszer árcsökkentő hatása. Jelentős árleszállító hatást — 15—20 százalék megtakarítást — csak Mohács térségében tapasztaltunk, de a többlet és pótmunkák elszámolása ott is gondot okozott. Egyértelmű díj- csökkentéssel csak a tervezők versenyeztetésénél és a mélyépítési munkáknál találkoztunk. A magasépítési munkák körében a költségek jelentős, 20— 30 százalékos növekedésének okát több tényező is meghatározza. Ezek közül csak néhányat említenék meg. • A beruházások, felújítások költségtervezéséhez megadott főhatósági árinformációk eltérnek a tényleges vállalkozási és bekerülési áraktól, ezért a tervezők a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudnak megfelelő költséginformációt adni a beruházói döntésekhez. Ezért gyakran igazságtalanul vádolják a tervezőket szakmai hozzá nem értéssel, a beruházó tudatos félrevezetésével. • A költségek növekedését még fokozottabban befolyásolja a kivitelezésre ajánlatot tevők bizonytalansága. A vállalkozók eleve az alkú lehetőségére rendezkednek be, és így ajánlatukat nagy biztonsági tartalékkal állítják össze. Ez a tartalék a vállalkozás fedezete a költségtervezési bizonytalanságaikra. így a vállalkozási árba értéknövekedés nélküli költség épül be. Okát a szabályozási mechanizmusban látom, ami a folyamatból egy-egy időre kizárja a piaci hatásokat. Szűkül az árverseny hatása azzal, hogy a kiíró eleve megmondja biztosan, mennyit hajlandó fizetni, és nem azt kérdezi, hogy mennyiért tudja megépíteni a vállalkozó. Meggyőződésem, hogy az ár kiírásának elhagyása elősegítené a valós versenyhelyzet kialakítását. A kiírót nem érhetné az a vád, hogy „alátervezett" árat adott meg, és megteremtenénk a lehetőséget, hogy a beruházói előirányzatnál alacsonyabb ajánlat is érkezzen a kiíróhoz. • A harmadik jelentős költségnövelő tényezőt abban látom, hogy a magyar népgazdaságban az építőipar volt az első olyan ágazat, ahol a versenyhelyzet megteremtésére irányuló központi akarat érvényesült. Az ágazatot körülvevő gazdasági környezet teljes körűen nem versenyeztetett, így a kapcsolódó háttéripar árai nem a versenyszférában alakulnak ki. További kritikus tényezők A beruházási és felújítási folyamat, a versenytárgyalási rendszer teljes körű elemzésére egy újságcikkben képtelenség vállalkozni. Ezért az egyes költségnövelő tényezők ismertetése után csupán pár mondatban szeretnék utalni azokra -a további „kritikus" tényezőkre, amelyek akadályozzák, hogy a beruházás vállalkozás legyen. • A versenyeztetés során nagy determináltságú részfeladatokat írunk ki a pályázatokban és nem a beruházási célt. Az előkészítési folyamatot is versenyeztetni kell, nemcsak a megvalósítást. • A hazai és a külföldi versenytárgyalási szabályzatokat vizsgálva megállapítható a részletes szabályozás szükségessége. Az Állami Fejlesztési Bank, a beruházási vállalatok, a megyei tanácsok kidolgoztak külön-külön szabályzatokat, de nincs egy egységes, országos hatályú „Versenytárgyalási Kódex". Meglepően rövid és hézagos a magyar szabályozás. A beruházási folyamat szervezetlensége legtöbb esetben a műszaki-gazdasági előkészítés fogyatékosságaira vezethető vissza. A fejlesztési célok hatékonyabb gazdasági megalapozását elősegítené olyan tanácsadó szervezet létrehozása, amely az előkészítési tevékenységeket menedzserként tartaná kézben és irányítaná. Feladata lenne a piaci információs bázisok kialakítása, a potenciális tervezők, kivitelezők és szállítok bekapcsolása a műszakigazdasági előkészítésbe. A kiemelt fontosságú és nagy volumenű célok megvalósítására pedig speciális profilú vállalkozói szervezet létrehozása szükséges (például a belvárosi felújításnál). A jogi szabályozás finomítása szükséges * A beruházási-felújítási folyamat változása, átalakulása tapasztalható. A kibontakozásnak az elvi lehetőségei adottak, de a gyakorlati végrehajtásban több negatív jelenség tapasztalható. Jelentős előrelépés csak a beruházási-felújítási piac egyensúlyi helyzetének megteremtése, jogi szabályozásának finomítása, kiegészítése, és a résztvevő szervezetek érdekeltségének összehangolása után várható. Solti Dezső, a Baranya Megyei Tanács tervosztályának vezető-helyettese Az egészséges táplálkozás egyik fontos feltétele a magas tej és tejtermék fogyasztás. E téren az elmúlt időszakban nagyot lépett előre a magyar lakosság. Az egy főre eső fogyasztás az öt év előtti 162,5 kilóról tavaly 186,2 kilogrammra emelkedett. Ebben a 20 kilogrammos fogyasztás-növekedésben kétségtelenül nagy szerepet játszik az a körülmény, hogy a tej és a tejermék a legolcsóbb élelmiszerek közé számít hazánkban. E mellett azonban a tejipar is sokat tett a fogyasztók megnyeréséért azzal, hogy korszerűsítette a termékszerkezetét, szélesítette a választékát, csak az állami tejiparnál évente 10- 12 új termék került forgalomba. Látványosan bővült a magasabb feldolgozottsági fokú termékek, desszertek, savanyított és ízesített készítmények gyártása, s ma már csak sajtból 50-féle kapható a boltokban. A következő években a lakosság élelmiszervásárlásra fordított jövedelme reálértékf- ben várhatóan nem növekszik lényegesen. Ezért számítani kell arra, hogy az egyes élelmiszeripari ágazatok között fokozódik a verseny a piaci részesedés növeléséért. Vagyis megindul a harc a hazai fogyasztóért. Az állami tejipar ebből az alapállásból dolgozta ki a hetedik ötéves terv fejlesztési koncepcióját. A tervezésnél figyelembe vették egyfelől azt, hogy a tejtermékek várhatóan a jövőben is az olcsóbb árfekvésű élelmiszerek közé tartoznak majd, továbbá, hogy az emberek a jövőben méginkább az egészséges táplálkozásra fognak törekedni. Ezt a várható fejlődést támasztják alá a hasonló gazdasági helyzetű és táplálkozási kultúrájú országok fogyasztási mutatói is. Jelentős tartalék rejlik még a vidéki fogyasztás felzárkóztatásában is. Jelenleg vidéken savanyított termékekből 33, vajból 68, sajtból 53 százalékkal kevesebbet fogyasztanak, mint Budapesten. Ha az ipar ezeken a helyeken bővíti a kínálatát, akkor jó eséllyel startol a fogyasztókért induló versenyben. A fenti tényezők alapján a tejipar továbbra is dinamikus fogyasztás-felfutásra számít és arra készül fel, hogy az egy főre eső tej- és tejtermék fogyasztás 1990-ben a jelenlegi 186,2 kilóról 205 kilóra emelkedik. Ennek nemcsak menynyiségi, de választéki és minőségi kielégítésével is lépést kívánnak tartani a tejipari vállalatok. Várható ugyanis, hogy a bérek, jövedelmek differenciálódásával az áruvásárlás szerkezeti összetétele is differenciáltabb lesz. Várhatóan élénkülni fog a kereslet az olcsóbb, kisebb adagcsomagolású termékek iránt, másfelől azonban számítani kell a delikát termékek keresletének növekedésére is. A vásárlások differenciálódásával együtt jár a kis és nagy (családi) csomagolási egységek iránti igények növekedése is. A választékban tehát lenni kell olcsóbb és magasabb feldolgozottságé (vagyis drágább), kis és nagy kiszerelésű, alapellátást szolgáló és ezen felüli, ízesített, savanyított terméknek, desszerteknek, lágy és penészsajtoknak, porított készítményeknek. S mindezeket megelőzve legsürgetőbb teendő a fogyasztói tej csomagolási módjának korszerűsítése, és az alacsony eltarthatósági idő növekedése. A differenciált igényekhez igazodva dolgozta ki hetedik ötéves tervi fejlesztéseit az iparág, A differenciált igényeknek és a rendelkezésre álló forrásoknak megfelelően, szelektív fejlesztést kívánnak megvalósítani. Az elmúlt tervidőszakban jelentős kapacitásbővítésre került sor. Új üzem épült Debrecenben, Szekszár- don, Pásztón, rekonstrukciós fejlesztés történt Zalaegerszegen, Makón, Bácsbokodon, ezzel jelentősen csökkentek a csúcsidőszaki feldolgozási gondok. A következő időszak kiemelt feladata a Budapest és Miskolc ellátását közvetlenül szolgáló területek fejlesztése az alapanyag termelés és nagyváros ellátása szempontjából egyaránt. A Budapest tejövezetének kialakítását közvetlenül szolgáló vállalatok — a Budapesti, a Közép-magyarországi, a Szolnoki és a Borsod Megyei Tejipari Vállalat fejlesztésére helyezik a fő hangsúlyt. A második kategóriába azokat a tőkeerős vállalatokat (Fejér, Veszprém, Baranya, Csongrád, Hajdú) sorolták, amelyek képesek saját erőből is kisebb építéssel járó jelentős fejlesztésekre. A tröszt megítélése szerint ezek a vállalatok a tervidőszak végére az európai élvonalat megközelítő szintre fejlődhetnek. A többi vállalatnál a fokozatos felzárkóztatás a cél. .A fenti elvek alapján tervezett fejlesztésekhez mintegy 7,4 milliárd forint saját és külső pénzügyi forrás áll rendelkezésre, ebből 4,6 milliárd az előirányzott új beruházás. A tejipar történetében első alkalommal nyílik lehetőség világbanki hitel igénybevételére a féltartóstej-gyártás növelésének programjára, és az anyagtakarékos, ultraszűréses technológiák szélesebb körű elterjesztésére. A 7 napos eltartha- tóságú fogyasztói tej aránya a tervidőszak végére a belföldi értékesítésben eléri a 20 százalékot. E programba Baranya is bekapcsolódik. Négy megye, Baranya, Somogy, Tolna és Zala tejipari vállalatai világbanki konstrukcióban, 90 millió forintos beruházással Kaposváron létesítenek egy évi 15 millió liter kapacitású üzemet, amiből Baranya a hozzájárulással arányosan évente 4,2 millió liter féltartós tejet kap majd vissza. A pályázat elbírálása folyamatban van, az engedélyezés után az építkezés még ez évben megindul. Remélhetően még a tervidőszak első felében megjelenik a pécsi boltokban is a 7 napos féltartós tej. A Baranya Megyei Tejipari Vállalatnak a tervidőszakban még két komolyabb fejlesztése lesz, a 25 millió forintos véméndi sajtüzemi fejlesztés, amelyre exportárualap bővítő hitelt kapott a vállalat, és a hasonló nagyságrendű sellyei sajtüzemi rekonstrukció, amelyre 1988— 89-ben kerül sor. Ez szervesen illeszkedik az iparági és a nép- gazdasági tervbe, hisz a sajt jó exportcikk, emellett hazai fogyasztása is dinamikusan emelkedik, öt év múlva várhatóan 25 százalékkal több sajtot fogunk fogyasztani. Már ez évben komoly előrelépés várható a napi fogyasztói tej csomagolásának korszerűsítésében. Új fajta, igen erős, jó minőségű tejeszacskót hoznak forgalomba, amellyel végleg hadat üzennek a tej szivárgásának és az ebből adódó veszteségeknek. Egyelőre csak Veszprémben, de beindult az új Tetra csomagolású tej gyártása. A Hungária Műanyagipari Vállalat előzetesen elvállalta a nagyobb kiszerelésű tejes flakonok jövőbeni gyártását. A finn Halonen céggel közös vállalatot alapít a tejipar finn-pack csomagológépek gyártására, termelésbe állítására. — Rné —
