Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-21 / 169. szám
Ősbozótos arborétum Sellyén Megújul, de miért csak most?...- Hát, bizony, Draskovich gróf ketmény leckét adott oz utókornak — 'mutat a kastélypark-rekonstrukció kiterített tervrajzára Nóránt Lászlóné dr., Sellye nagyközség tanácselnöke. Arra utalva, hogy az arborétum nagy műgonddal, hozzáértéssel ültetett több száz fa- és cserjekülönlegessé- gének összhangját meg akarják őrizni. A terv létezése azonban (1984-es dátumozással!) enyhén szólva meglepett. Az viszont, hogy ugyanez az elképzelés — társadalmi síkon - a helyi erdészet részéről korábban már több ízben is fölvetődött Sellyén, a tanácselnökasszonyt lepte meg, módfelett. ,/Hogy-hogy én erről nem tudok? .. —, néz rám csodálkozva Nóránt Lászlóné dr., aki egy éve tölti be mostani tisztségét. S mivel válaszolni magam sem tudok, elmondom, mi az, amit erről az ügyről, pontosabban közügyről, eddig sikerült megtudnom. A Sellye címszónál minden valamire való útikalauz foglalkozik a község centrumában álló, a 18. század közepéről származó, néhány éve újjávarázsolt egykori Draskovich-kas- tély tiszta barokk épületével. És természetesen a köréje telepített, hasonló korú, illetve folyamatosan mintegy 10 hektárosra 'megnövelt nagyon szép és értékes park jó fél ezernyi — nagyobbára megóvásra érdemes — fa- és növényféleségeivel. (Több, mint 300 faj!) Köztük számos ritkaság is megcsodálható. Hatalmas vérbükikök, páfrányfenyők, magaskőris, magnólia-ritkaságok; égbe törő Douglas-OMom- mut)fenyő; tuják, ciprusok és más díszcserjék; ősrégi tiszafák, fenyőfélék, és megannyi lombhullató óriás. összeérő koronáik alatt nem látni az eget. Oldalt tisztások, séta- utak. Sellyére (általában hosszabb ormánsáni kirándulóút pihenő szakaszaoan érkeznek a kirándulócsoportok százai. Fölüdítő élmény sétával körbejárni ezt a nemzeti kincset jelentő arborétumot. Csak... Lehangoló, hogy a nemes vonalú, 100—200 éves egzotákat szinte úgy IkefI a szemünkkel „'kihámozni" a teljes elhanyagoltság indái, dudvái, a fölverődött gyamfák ősbozótosának sűrűjéből. Bizony, ez szomorú látvány! A parkot övező szöqesdrót- kerítés íves betonoszlopaival együtt. .. A parkot 1945 után a séta- utak kivételével senki nem gondozta szakszerűen. A park (Természetvédelmi Terület) a nagyközségi tanács 'kezelésében van. Minderről néhány hete hallottam először, véletlenül. Mint kiderült, itt egy bizonyos problémáról s nem is csupán park- ügyről van szó. Fölkerestem az illetékest. Bodor László, a Sellyéi Erdészeti Vállalat igazgatója: — Ide kerülve, mór 1981-ben körüljártam a parkot. Az egyetemen ugyanis kellőképpen „beoltottak” bennünket, s nekem egy kicsit hobbim is lett minden természetvédelmi terület és arborétum. Ez a sellyei különösképp hozzám nőtt. Láttam a bajait: az elhanyagoltságát; azt, hogy itt 50—60 fa beteg, „tőkorhadt” állapotú. Ezeket ki kellene vágni, s a helyükbe újat kellene telepíteni. Persze, szalkszerűen. Megőrizve, 'sőt, továbbfejlesztve a növényi, értékek esztétikai viszonyát egymáshoz, vagyis az összhatás harmóniáját. Ebben sokat tudnék segíteni, hiszen Sopronban s másutt is vannak jó kapcsolataim. A ritkítás is ráférne némelyik fenyőfajra. S egyáltalán, rendbéhozás után a ikarbantartás. Ennek a fölmérését, irányítását szívesen vállaltam volna társadalmi munkában. A munkálatokat pedig nem lett volna különösebb gond elvégezni, ha a kezelésünkbe adták volna azzal a, gondolom, minimális 100—200 ezer forinttal, amit évente úgyis ráköltenek. Nekünk vannak hozzá szakembereink, s van az erdészetnek 250 dolgozója . . . — És? . . . — A javaslatom nem talált rokonszenvre. A helyi tanácsnál elejtették . . . Azután még egyszer próbálkoztam. Jó három éve fölmerült: hol legyen az új tornacsarnok? Javasoltam, legyen a szakiskola mellett, a park nyugati tisztásán. Ahol 13—14 fa körben úgyis beteg, előbb-utóbb úgyis ki kellene vágni. így minimális faveszteséggel megúszhatnánk. Sajnos, ezt is elvetették. A tornaterem a volt gimnázium mellett épül, ahol egyébként fiatal zöldterületet kellett emiatt megszüntetni . . . Akkor még népfrontelnök voltam, illetve akkor lemondtam. — Ezért? — Jó részt... Is. — A tanácsi vezetők akkor ■mivel indokolták nemleges döntésüket? — Nem indokolták semmivel . . . * A tanácselnökasszony változatlanul nem érti a dolgot. Behívatja munkatársát, aki régóta itt dolgozik a tanácson. Dr. Kasza Gyula vb-titkár: — Ezt az egész parkügyet az akkori elnök, Sági elvtárs vette kézbe. Többször is beszéltünk róla, de nem emlékszem, hogy említette volna az erdészet fölajánlását. Beszélt akkor a Megyei Tanáccsal is, de a társadalmi felajánlás hivatalos elutasításáról, a tanács részéről, nem tudok . .. Ami pedig a tornacsarnokot illeti, az, sajnos, egy konok döntés volt. A park ügyeiben s a helyszín ügyében is a pécsi kertészeti vállalat főmérnöke mondott szakvéleményt. . . Ez ügyben megkérdeztük Kalla Gábort, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat főmérnökét, akitől a következő választ kaptuk: — Mi valóban javasoltuk, hogy a tornacsarnok ne az arborétum területére kerüljön; hogy emiatt ne kelljen fákat kivágni. S úgy tudom, ez az elképzelés megegyezett a helyi közvélemény óhajával is. Egy bizonyos: a parkrekonstrukciós tervet a mi mérnökünk készítette el, s nekünk van botanikus szakemberünk, aki felelősséggel megállapíthatja, hogy melyik fákat kell kivágni, ritkítani, pótolni stb., ha erre a tanács fölkéri. Mindenképp hasznos lenne viszont, ha a kivitelezésre a sellyei erdészet kapna megbízást. A sellyei arborétum rekonstrukciós terve már 1984- ben elkészült. Van tehát előbbrelépés, biztosít róla Nóránt Lászlóné dr.; s a megyei tanács is ad hozzá támogatást. Eddig 50 ezer Ft-ot utaltak át, -amiből a beteg fák ki- vágatását még az idei évben megkezdhetik. Az egész fölújítás 1990-ben fejeződne be a tervek szerint, s ebben, -mint az elnökasszony hangsúlyozta, valóban jó lenne a helyi erdészet támogatását igénybe venni. De vajon kinek jó, hogy ezt a támogatást a tanács korábban elutasította? . . . Wallinger Endre Leáldozóban a diszkó? Napjaink társastánca A tánciskolában nincs felső korhatár A 70-es évek vége felé berobbanó diszkóláz mintha leáldozóban lenne. Napjainkban divatosabbak már a valamivel szűkebb létszámú, baráti körben rendezett házibulik, a játékos, beszélgetős összejövetelek, no meg a különböző apropóból szervezetit nagyobb rendezvények, a bálok. Természetesen ezekről sem hiányozhat a tánc mint a társasági élet egyik legfontosabb eleme. A tánc. De milyen is ez a tánc? Bizony a diszkóritmusra ugrabugrálós mozgás mellett egyre gyakrabban kerülnek elő a klasszikus táncok, a rumba, a szamba, a csacsacsa, a slow-fox, swing és az ezeknél is idősebb keringő. Az idei báli szezon végén egy érdekes megállapítást tehettünk. A gimnazista korosztálytól felfelé igen szép számú az a fiatal, aki alapfokon vagy már annál valamivel magasabb szinten műveli a felsorolt táncok valamelyikének, de az is lehet, hogy mindegyikének lépéseit. Hogy mennyire igénylik a fiatalok a klasszikus táncok tanulását, azt a következő^/ adatok jól szemléltetik. A pécsi Vasutas Művelődési Házban egymást érik a kezdőknek és haladóknak kiírt hathetes tanfolyamok az ideálisnak mondott 60-at mindig meghaladó létszámmal. A Leöwey Klára Gimnáziumban márciusban olyan tánciskola fejeződött be, amelynek 137 befizetett növendéke volt. De az új tendencia nemcsak a megyeszékhelyre korlátozódik. Baranya más városaiban, mitöbb, községeiben is tanulják a csárdást, kerin- gőt, polkát. A tánctanulók között a diákoktól a dolgozókig, jegyespároktól a már idősebbnek is mondható korosztályig mindenki megtalálható. A tanulókat és az iskolákat már megemlítettük. Most essék szó azokról is, akiktől tanulják a táncot, akik vezetik az iskolákat. Pécsett, és mondhatjuk azt, hogy az egész megyében két ember foglalkozik hivatásszerűen táncoktatással. GUI Imre és Cziráki József a városban és vidéken jó néhány tanfolyamot vezet. A régi világban a tánchoz szorosan kapcsolódott az udvariassági szabályok megtanulása. Az oktatók neve aTatt is ez szerepelt: tánc- és illemtanár. Bár manapság ilyen címmel már nem találkozhatunk, Gil! Imre szerint a két dolgot nem lehet elválasztani egymástól. A lépések elsajátítása közben rendszeresen előkerülnek olyan új és új helyzetek, amelyek magyarázatra szorulnak. Ezeknek a viselkedésformáknak a megismerése és megtanulása után a tánciskolán kívül is várhatóan másképp fog viselkedni partnerével az, aki már ilyen téren is iskolázott. Újra divat tehát a táncban is a régit elővenni. Aki nem reménytelenül botlábú, hat hét alott igen jól megtanulhatja a táncok alapjait. És akkor a bálokon már nem kell hallgatnia az oktató segítő vezénylését sem, hogy „urak jobbra előre, hölgyek balra hátra!” Kaszás E. CSORBA GYŐZŐ Megint tavasz Megint tavasz. Nem tud meghatni többé: a kell, a kell — csábító mezbe bújva, a kell, a kell — a törvény masinája, azt hallom én kattogni újra s újra. # Mandula-, kajszi-, meggyvirág s a fűben ibolya-foltocskák. Holnaputánra hervadás, majd gyümölcs (ha jól megy), aztán megint az ősz s a tél kálváriája. Szabály, ismétlődés, nagyon meguntam. S ki örvendeztem a törvénynek egykor, ma fázom tőle, s félek; azt szeretném, ha kizökkenne a rend a szokottból. Akkor még .. akkor még talán ... De lelkem (poros hasonlat) elfáradt madár már, s ha villám vág is mellette a fába, csak odanéz, bólint, s tovább se száll már. FODOR ANDRÁS Mindvégig Ha már csak ilyen szabadságot jussolhatok magamnak, mint a rab, számolok minden percet, órát, — ha már a boldogság se több, mint megoldott feladat, azért még el ne hagyjatok, még bízzatok a mozdulatban, melyből a szép-önkéntelen, az egymásért viselt hiány gyűrött sziromként fénybe pattan. Fogyatkozik a szó, tudom, részenként veszni, bukni kell, de amíg lélegzik a bőr, testem a tested halfény-illatát nem tévesztheti el. S ha többé nem kel föl a nap, karom a vaksötétbe ejtem, szerelmünk élő parazsát szorítom össze akkor is halandó tenyeremben. SZEPESI ATTILA Trió A nyeggetö a faggató merülő arcunk idejében hová fürkész három görbedt diák míg haitik lenn a földalatti város zúgó nekropolis a tavaszra-vetkezett lányok lépte alatt három horgadt bohóc rekedten hangicsál mint részeg macskák fenn a háztetőn vagy Szent Vitus rángó-kezű-lábú bolondjai egyikük félarcú éjszakát játszik a fuvolán a másik hegedül most minden lélegzet övé emlékek pulzálása és emléktelen dadogás egyetlen cérnaszálon tartja a bámész arcokat a bőgős most fölösleges elbolyonghat sötét szemüvege mögött hallgatva cseréptányéron a pénz-csörgést a diákok távoli rikácsolását mert a bolondok órája ez az ember őskort játszana csak a fák állnak fehér koldusbottal a járdaszélen nekik nincs többé feltámadás UTASSY JÓZSEF Rigóhívogató Gyere, te kis néma madár: feketerigó! Hagyd ott, olyan vén a határ, ránézni se jó! Gyere, hallgatag testvérem, diktátor a téli Hallgassunk együtt kevélyen, súgva, mint a szél. Ne borzongasd a bokrokat, , gyere, gyere más, bajtársam a sorsban: költő fekete madár.
