Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-03 / 151. szám
1986. június 3., kedd Dunántúlt napló 3 Hiányzik a komplex érdekeltségi rendszer Hozzászólás a vitához (1.) ' * ' " - ■ Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9-én megjelent Közgazdasági élet rovatunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanácselnökével készített interjúnkat, vitára kérve és ösztönözve az érdekelteket. Most megkezdjük a hozzászólások közlését azzal, hogy készséggel adunk helyet minden, a beruházási és felújítási folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos véleménynek, elgondolásnak. M. Z. Újdonságok a pécsi TSZKER-től A Bólyi Állami Gazdaság törökdombi takarmánykeverő üzeme Farmertáp és szupermix Mintha a hazai takarmánygyárak az utóbbi években megfeledkeztek volna arról az alapigazságról, hogy jó minőségű sertés- és baromfihúst csak jó minőségű takarmányból képes a mezőgazdaság produkálni. Nem csoda, .ha megrendült a bizalom a gabonaipar csak papiron garantált minőségű termékei iránt. A zsíros húsok, húskészítmények nemcsak a külföldi, de lassan már a hazai piacon sem kellenek. A hazai építési gyakorlatban több évtizedes szünet után 1983. január 1-től az állami döntésű beruházások körében jogszabályi kötelezés útján, ismételten megindult a verseny- tárgyalásos vállalatba adási rendszer. E több mint hároméves időtávlat, illetőleg gyakorlatunk és gyakorlatlanságunk végett, s nem utolsósorban teendőink összehangolása érdekében időszerűnek tartom a tapasztalatok áttekintését, a beruházási folyamatban részt vevő felek vitáját, érdekegyeztető mechanizmusát a sajtó hasábjain is. Középpontban az ár A beruházási gyakorlat megítéléséhez, s a soron következő feladatok meghatározásához is lényegesnek tartom; hogy a versenytárgyalásos forma bevezetése a gazdasági reformfolyamat alapelveiből következik, bár kissé megkésve kezdtük alkalmazni, akkor, amikor építőiparunkat számos gond is nyomja. A másik előfeltevés, hogy az építőipar, mint a legfőbb végtermék-előállító, visszatükrözi a gazdaság teljes termelési vertikumának jegyeit, a megelőző fázisban részt vevő valamennyi szervezet szervezettségét, költség- gazdálkodását, vállalkozáspolitikáját. Az építőipar a termelési folyamat, a termékelőállító lánc legvégső eleme, s így a lánc erőssége nem csupán tőle függ. A bontakozó vitát nem közvetlen a versenytárgyalás, hanem annak egy mozzanata, a vállalkozói ár hozta felszínre. Ez utóbbi, ha vállalkozói ár lenne, akkor tartalmaznia kellene az építtető által megkívánt funkciót és felszereltséget, a minőséget, a határidőt, valamint azt, hogy a beruházás működtetése során mekkora folyó ráfordítások várhatók. Ideális esetben az árat e négy tényező együttesen határozza meg. Tapasztalatom viszont az, hogy az építtető csupán a mindenkori beruházási eszköz alapján dönt. A döntési ismérv csupán a funkció minél alacsonyabb áron való megvalósítása. Ilyetén valóban érthető az az erőteljes nyomás, ami ma az építőipart éri, hogy minél olcsóbban, minél egyszerűbb megoldásokkal és minél élőbb vállalkozzon. A feltételek viszont nem elégségesek a követelmények kielégítésére. Az építtető érthető, hogy nincs tekintettel az építőipart megelőző munkafázisok szervezettségére (vagy szervezetlenségére), illetőleg költségszintjére sem. Az építőipari vállalkozó pedig az esetek csak kis részében van olyan helyzetben, hogy veresnyeztessen alvállalkozót, szállítót, mert jobban ki van szolgáltatva azoknak, mint az építtető a kivitelezőnek. Ezzel az a minősítés is leiródott, hogy ma még a versenytárgyalásos rendszer közel 3 éves tapasztalata alapján nem állapítható meg, hogy javult-e és miben, a beruházó helyzete, illetőleg az, hogy megyénkben a fenntartás és magasépítés területén mutatkozó kapacitáshiány miatt döntően a kivitelezők irányítják a piacot. Belső forráshiány A piac kategóriájánál maradva, illetőleg visszacsatolva gazdasági reformelveinkhez és gyakorlatunkhoz, szólni kell arról, hogy a piac ma nálunk nem az, ami e szó klasszikus tartalma. A piacon ugyanis nem csupán a megrendelőnek és a vállalkozónak kell jelen lennie, működnie kell a tőkének és a munkaerőnek is. Ez utóbbi kettő szűk keresztmetszet az építőiparban. Egyrészről kihasználatlan a géppark, s miközben a hasznosítható és a termeléshez szükséges technikákat eszközhiány miatt nem tudjuk megújítani és pótolni, illetőleg egyáltalán beszerezni. Másrészt, s ez különösen a szervezett építőiparra vonatkozik, ha lenne is elegendő és megfelelő technika akár úgy, hogy a saját vagyon része, akár úgy, hogy kölcsönözhető, a működtetéséhez szükséges, az igények volumene és struktúrája által megkívánt mennyiségű és minőségű munkaerő térben és időben nem állna rendelkezésre. Ennek oka az építőipar belső forráshiánya, a fejlesztési és keresetszabályozási lehetőségek, feltételek szigorú korlátái. A kivitelező építőipar a mai szabályozási keretek között nem teheti meg, hogy az adott feladathoz igazodóan mc ,,X", holnap pedig ,,Y” létszámú munkaerőt foglalkoztasson. (Ez persze sajátos módon nem igaz a nem szervezett építőiparra, illetőleg a magánvállalkozókra.) Mindezek mellett a mai felfogásunkban a versenyt elsősorban az állami építőipartól várjuk el. Holott éppen ő van legjobban korlátozva ebbéli szabadságfokának kiterjesztésében. E helyzet ismeretében is azt vallom, hogy egy önmagáért felelős kollektíva nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy tartósan távol maradjon a versenytől. Ez ugyanis jól méri a közösség szervezettségét, fejlődését, és bemutatja a gyenge pontokat is. Vagyis a verseny mór ma sem csupán az építtető érdeke, hanem egy helyesen felismert és jól alkalmazott érdekeltségi rendszerben valamennyi vállalkozó kényszere is. A vitaindító címére reagálva úgy vélem, a kérdés nem az, hogy mikor tanulunk meg beruházni, hanem az, hogy melyek azok a feltételek, amelyek a szellemi tőkét, a beruházási szaktudást az új követelmények között is képes hatékonyan működtetni. Ennek érdekében több teendőnk is van. Néhány ezek közül: • több időráfordítással gondosabban kell előkészíteni a beruházási célra vonatkozó progrdmokat olyképp, hogy az döntően a tartalmat, a minőségi követelményeket, az üzemeltetési igényeket tária fel, s ne foglalkozzék ennél részletesebb dolqokkal. Erre az építtetőnek kell jól felkészülnie, esetleg meqbíznia valamely felkészült vállalkozót; • az építtetők mozgásterét a pénzforrástól függetlenül úgy kell szabályozni, hogy ne kerülhesse meg a nyílt versenyeztetést; 0 a vállalkozónak olyan külső és belső érdekeltségi rendszerrel kelljen együttélnie, amely kényszeríti az állandó megújulásra, a rendszeres versenyre; • a vállalkozási feltételek közelítése, az eqyenlőbb versenyfeltételek biztosítása a szervezett építőipar, a házilagos építési tevékenységet folytató szervezetek és a magánépítési vállalkozók között. Átfogó korszerűsítés kell összegezve, úgy vélem, hogy akkor várható az építőipar megújulása és folyamatos alkalmazkodása a módosuló igényekhez, ha ezt nem csupán a gazdasáo egyetlen részterületének finomításával kívánjuk elérni, hanem a gazdaság eaészének átfoqó korszerűsítésével. Az építtetők, beruházók jogos igényeinek akkor lesznek meg a folyamatos megvalósítási feltételei, ha azt külső és belső érdekeltségi rendszer, mint előfeltétel ;s biztosítja. A beruházási folyamat a népqazdasáq fejlesztésének egyik legjelentősebb eszköze. Valamennyi résztvevő viselkedése akkor lesz más és jobb, ha erre komplex érdekeltségi rendszer kényszeríti, s nem attól, hoqy felkérjük a másként cselekvésre. Arra a kérdésre, hogy mikorra lesznek együtt a feltéte- ' lek, a reális válasz: sem előbb, sem később, mint a gazdaság egészének olyanná történő átalakulása, amikor a gazdasáqi szervezetek döntő többségének elkerülhetetlen érdeke lesz az állandó megújulás, a vállalkozás. Kovács Lajos, a Baranya Megyei Tanács építési osztályának Vezetője A Hajdúsági Agráripari Egyesülés, ismertebb nevén HAGE, éppen a korrekt minőségi garanciák miatt vásárolta meg a Purina cég licencét sertés, illetve baromfi szaplementek gyártására. A szaplement tulajdonképpen átmenet a premix és a koncentrátum között, amennyiben az ásványi pemixen kívül csak állati eredetű fehérjét tartalmaz, a növényi fehérjét (szóját, napraforgódarát) a gazdasági abrakkal — kukorica, árpa, takarmánybúza — egyetemben a felhasználó mezőgazda- sági üzemek keverik hozzá. Az Egyesült Állomokban farmer- tápnak nevezik a szaplementet, amelynek további előnye a kész táppal szemben, hogy kis meny- nyiségben kerül forgalomba, s így szállítása is olcsóbb. A szaplementek gyártását Karcagon kezdte meg a HAGÉ, a forgalmazást pedig a TSZKER - amely egyébként szintén tagja a hajdúsági egyesülésnek — kezdte meg bizonyos formában. Az etetési kísérletek Baranyában is 1983-ban kezdődtek, s tavaly teljes sikerrel záródtak. A Purina cég 10 naponként vizsgálja a Karcagon gyártott szaplementeket, ezzel is ügyelve a minőségi garanciákra. Baranyában a dunaszekcsői, a sombereki tsz sertéstelepén igen jól vizsgázott a farmertáp, s már a megye majdnem minden nagyobb sertéstelepén s a lippói tsz baromfitelepén is megkezdték az etetését. A pécsi TSZKER 1986-ban már 150 millió forintos forgalmat bonyolít le a szaplementekből. A másik újdonságuk a szupermix, ámít országosan terít a pécsi TSZKER, a háztáji állattartók, kistermelők részére. A szupermix azért mix, mert a vevő mixeli össze. Béltartalma hasonló a szaplement’hez, csakhogy ez koncentrátumot - tehát növényi fehérjét is — és kiegészítő anyagokat; vitaminokat, gyógyszereket is tartalmaz. A szupermixet 20 kilós kiszerelésben árulják, s a vevők ott- ihon keverik össze a gazdasági abrakkal, kukoricával, árpával a megfelelő arányban. A kész táp 60-70 százalékát végeredményben a gazdasági abrak teszi ki. Az otthoni keverést közönséges betonkeverőben is elvégezhetik az állattartók. Aki tehát rendelkezik ótthon gazdasági abrakkal, vagy a tsz-től gabonában kapja a háztáji járandóságát, annak nem kell kész tápot vásárolnia mázsaszám, elég ha a kiváló és garantált beltartalmú szupetmixet megvásárolja. A 'húszkilós szu- permixből 200 kiló kész táp gyártható (házilag. A szupermix gyártását a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát is megkezdte törökdombi ta- karmónyüzemében. A pécsi TSZKER fél éve végzi az új, korszerű termék forgalmazását, - Rné Az anyagellátási gondok nyomában Orientációs bázis hiányában nem tudjuk teljesíteni... - Sok kis egység hiányzik az építőiparban Az építőipari vállalatok anyaghiányának összegzésére a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat anyagosztályának vezetőjével, Varjú Istvánnal teszünk kísérletet. Mint mondja, a korábbi időszak téglahiánya megfordította az elmúlt évek alatt a helyzetet, bizonyos fokú túlkínálat is jelentkezett, így 1984 óta ebből a szempontból nincs probléma. Van elég panel és cement is. Azt várná az ember, ha az alapvető anyagokból egyenletes az ellátás, akkor kiegyensúlyozott a lakások átadásának üteme is. Azért, hogy ez nincs egészen így, sokszor saját bőrünkön tapasztaljuk. Magyarázatul Varjú litván egy megrendelés visz- szaigazolását mutatja: „orientációs bázis hiányában” — írja a Szerelvényértékesítő Vállalat, nem tudják Ijesíteni a harmadik negyedéves Vilo szivattyúigényt. — Márpedig valamennyi lakóépület hőközpontjának lelke ez a svéd berendezés — hangsúlyozz» az osztályvezető, — Hiányában nem tudjuk átadni a központokat és a lakásokat sem, hiszen nincs fűtés. Az, hogy teljes harmadik negyedéves rendelésünket visszautasították, 400 lakást érint. Félő, hogy az utolsó három hónapra igényelt szerkezeteket sem kapjuk meg. Ilyenkor nemcsak a leendő tulajdonosok bosszankodnak. hanem az építőipari vállalat is. Kell-e mondani, az árbevételi tervből mekkora kiesést jelent 400 lakás. — Lehetne-e magyarral pótolni a kieső szivattyúkat? — Sajnos, nem. Olyan hazai gyártmányú gép ugyanis nincsen, amely megfelelne mutatóiban a svédnek. De még ha lenne is. Az összes szerelvény, a teljes fűtési rendszer, valamennyi radiátor és cső ezekhez a szivattyúkhoz méretezett. Az egész épületet nem szabad átszerelni egyetlen kis egység hiánya miatt. Sok ilyen kis egység hiányzik. A csongrádi Fűtőber által szerelt szellőző-berendezésekhez például gyakran nincs motor. A robbanásbiztos motorok egyedüli gyártója ugyanis az ÉVIG, és amíg exportkötelezettségeinek nem tesz eleget, rendszerint akadozik a belföldi ellátás. Előfordult már az is, hogy motor nélkül hozták el a szellőztetőket, de ez sem bizonyult megoldásnak, hiszen a csongrádiak itt, Pécsett szerelték készre a berendezéseket, és a kiszállási költséget a BÉV állta. Állandó hiánycikk a fehér csempe. A színeset nem lehet beépíteni a lakások árába, egyedül a romhányi gyár termékeire van kereslet. Még a nagyobb méretű hódmezővásárhelyi csempe is drágább. A vállalatok sokszor arra kényszerülnek, hogy a kiskereskedelemből vásárolják fel a hiányzó' mennyiséget. Ez azután akadozóvá teszi a lakossági ellátást. Adódik olyan helyzet - pillanatnyilag is ezzel küzdenek —, hogy annyira nincs csempe, előregyártottan nem is lehet beépíteni. Ilyenkor külön emberre van szükség, aki a kész lakásokban pótlólag felragasztja, de ez ütemezési gondokat von maga után. Kisért a lorcsövek hiánya. Olyan vastagabb csövekről van szó, amelyek a meleg- és nagy nyomású víz szállítását szolgálják. Bizonyos méretek fölött katasztrofális a helyzet. A fűtési csatornákban emiatt más szakmák dolgozói sem jutnak előbbre, újra és újra fel kell vonulni, ez további költségeket jelent, amelyeket a vállalat visel. Második negyedévi igényükre nem kaptak visszaigazolást, csak ígéretet, hogy az import beérkezésétől függően indul a szállítás. Nincs csőkapcsoló sem, 2,5-től 4 coliig tartó méretskálán nem lehet beszerezni. Magyar gyártás nincs, csak importból jön néha, ha jön, csőkapcsoló. Vízszerelési probléma az is, hogy kevés a golyós és gömbcsap. Festék. Mivel a Stollak gyártás központja Sellye, az ellátás megyén belül megoldott. Mások viszont — a zománc, az olaj — gyakran eltűnnek, és hetek telnek el, mire kaphatók megint. Ilyenkor is a kiskereskedelemből vásárolják fel az árut. A műanyag alapú festékekkel is sokszor ez a helyzet. A szállítás szinte sosem pontos. Komoly gond, hogy az NDK- ból érkező robbanásbiztos szerelvények I. negyedéves szállításából is vannak elmaradások. Háromhetes csúszást kellene behoznia a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárnak, a BÉV arra is kényszerült már, hogy öt kádért Szekszárdro, háromért Kaposvárra indítson kocsit, persze a jelentkező járulékos költségek nem számlázhatók. Gépalkatrészek. Bár a Volvo és Poclain cégeknek van konszignációs raktára Budapesten, a valutakeretek szűkössége miatt csak hosszú átfutási idővel és a minimális szinten biztosított az alkatrészellátás. Jobb a helyzet az ELBA gépekkel, itt az ÉPGÉP kooperáció jelent némelyes segítséget. A szocialista országokból érkező alkatrészek szállítási ideje és szintje a Volvóéval azonos. Bizonytalan az új építőanyag - az Izorast — gyártásának indulása az import alapanyag hiánya miatt. Ígérettel bírnak, hogy a beüzemeléshez megkapják az anyagot, a továbbiak a Külkereskedelmi Minisztériumtól, közvetve az ország gazdasági helyzetétől függnek. — Számunkra úgy tűnik — summázza Varjú István —, hogy ártatlanságát valameny- nyi alapanyaggyártó igazolni tudja. Különösen, ha azt a bűvös kifejezést használják, hogy „az import beérkezésétől függően", akkor mindenki meghajol az érv előtt. De ettől még nem tudunk dolgozni. Sz. Koncz István Hogyan korszerűsíthet# a beruházási folyamat?
