Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-02 / 150. szám
1986. június 2., hétfő Dunántúli napló 5 Keramikusok, szobrászok Tájrendezés a kőfejtőben Összeférceli a sziklákat Galéria nyílik Siklóson . Fényét majd égetés után kapja meg Lázár Zsuzsa tálja Elég megbirkózni a samottos agyaggal, nemhogy még elviselni kíváncsi tekinteteket. Mert noha az alkotás tudatos folyamat, az anyaggal párbeszéd folyik — ezt csak zavarhatja egy kívülálló. Ezért aztán Lázár Zsuzsa keramikusművész, az Iparművészeti Főiskola tanársegéde, miután bemutatta készülőiéiben lévő munkáit, elmondta szándékait, tapintatosan figyelmeztet: dolgozni, csak úgy tud, ha egyedül van. A Siklósi AMcotótelepek kerámia alkotóházában addig is serény a munka, míg a Ligeti Erika vezette nemzetközi Ma- riana-szobrászcsoport el nem kezdi a szimpózium, kipróbálni, mily lehetőségeket ad a kerámia a szobrászatnak, s míg el nem kezdődik a másik szim- pozion, mely a. sómázas kerámiák elfelejtett titkairól szándékozik fellebbenteni a fátylat. Az egyénileg alkotók mellett — Schrammel Imre például a Pécsi Nemzeti Színiházhoz készít reliefet. — Őri Miklós kisszériás edénycsaládot gyárt ipari körülmények között, hét 'keramikusművésznő pedig az ARTEX megbízásából készít kerámia dísztárgyakat külföldi értékesítésre. Ez utóbbiak hozzájárulnak a Siklósi Aíkotótelepek költségvetéséhez, mint ahogy a bevételt szeretnék növelni azzal is, hogy kedden nyitják meg Siklós belvárosában az elárusító galériájukat, ahol a helyben készült kerámiák és a 'kortárs képzőművészek alkotásai vásárolhatók majd meg. A nagyharsányi kőfejtőben is folyik már a munka, noha a szimpózium még itt sem kezdődött meg. Annak keretében az angol Colin Foster művészeti vezetésével, építészek, kertmérnökök, elméleti szakemberek, s természetesen szobrászok bevonásával nagyszabású tájrendezésre kerül sor a szoborpark területén. De most js repked a kőszilánk: Pál Zoltán és Pócs Péter fejezi be a tavaly megkezdett munkáját. Pócs Péter grafikus, így hát sokszor fordul tanácsért Pál Zoltánhoz, aki megint „csalóka" műre készül: harminc centiméter átmérőjű márvány „cérnával” összeférceli az egykori kőfejtő falának néhány szikláját. Szinte sajtótalálkozó volt múlt héten a nagyharsányi szoborparkban: a Magyar Televízió Siklósról és környékéről szóló dokumentumfilmjéhez készített felvételeket, csendre intve a népes kirándulócsoportokat, s kőfaragó szobrászokat. B. L. Pál Zoltán faragja a márványtömböt Vasárnaptól új menetrendek Vasárnap léptek életbe az új autóbusz- és a vasúti menetrendek. Célszerű tehát útra- kelés előtt tanulmányozni a már közzétett menetrendi tájékoztatókat. A Volán vállalatok új menetrendje szerint 470 új buszjárat indul, ebből 64 új vonalakon közlekedik, 406 pedig a meglévő vonalakon sűríti a' forgalmat az utasok igénye szerint. Négyszáz járat a korábbinál hosszabb, 200 pedig rövidebb útvonalon jár ezentúl, az alig kihasznált buszjáratokat pedig megszüntetik. Az üdülőkörzetek közlekedési kapcsolatainak javítására újabb összeköttetéseket teremtenek a Volán vállalatok az üdülő- és kirándulóhelyekre. A Volánbusz Vállalat új járatokat indít a fővárosból egyebek között Mátraházára, Esztergomba, Egerbe és a Szelidi tóhoz. Ugyancsak a Volánbusz két új nemzetközi autóbuszjáratot indít: Zakopánéba szombatonként, Opatijába - június 6-tól szeptember 28-ig - péntekenként. A MÁV új menetrendje szintén az utasok igényeihez igazodik. A Budapestről eddig 15 órakor induló miskolci gyorsvonat helyett a 14 órakor induló Pécs—Miskolc közvetlen járat közlekedik. A kihasználatlanul közlekedő vonatokat a MÁV is megszünteti. A nemzetközi forgalomban újdonság, hogy úgynevezett Interexpressz vonatokként közlekedtetik a Hungária, a Metropol és a Varsovia expresszt. Ezek a rövidebb határállomási várakozások következtében az eddiginél jóval gyorsabban teszik meg útjukat. Naponta új gyorsvonat indul Neszebar néven Burgaszba és Várnába, a Fonyód és Lipcse között közlekedő „Favorit" útja pedig három órával rövidül. A Leöwey Gimnázium női kara énekel (Fotó: Vadász T.) Terembe került az első Zenélő udvar A vasárnap délelőtti eső elől a tímárház időszakos tárlatait kiállító terembe húzódott az első Zenélő udvar műsorát adó pécsi Leöwey Klára Gimnázium női kara és közönsége. A teremben helyet foglalók számára azonban a borús idő csak addig tartott, mig fel nem csendült az első dal. A kiváló akusztikájú falak között a műsor folyamán Palestrina, Lassus, Mendelssohn, Liszt, Ko-i dály és Bartók kórusművei hangzottak el. A dr. Szabó Szabolcs vezényelte kórus szórakoztató és egyben igényes zenei matinét nyújtott a közönségnek. És hogy az előadást nemcsak a nézők, hallgatók élvezték, azt az bizonyítja, hogy műsoruk végeztével a lányok árteremben körbe állva adtak ráadást, amit szintén az egybegyűltek elismerő tapsa kísért. Az esős idő ellenére jól mutatkozott be tehát Pécs új zenei rendezvénye, a Zenélő udvar. A továbbiakban július 20-án a nemzetközi zenei tábor kamaraegyüttese szerepel ugyanitt, augusztus 24-én pedig a JPTE Tanárképző Kara női kamarakórusa lép fel. így a Csontváry-matinék végeztével továbbra is emlékezetes programokat szervez a zene barátainak a Janus Pannonius Múzeum. 300 km-es körben vizsgálhatók a felhők a radar képernyőjén Fotó: Cseri László Jégeső-elhárítók a Ten kés-heg yen Április 1-től október végéig ellenőrzik az eget Szürke hasú viharfellegek gomolyognak, rohannak, feketére változva vágtáznak az égen. Villámok szántják a felhőpaplanokat, távoli dörgések rázzák az ablakokat. Előbb hatalmas cseppekben, majd egyre sűrűbben, végül függönyszerű- en zuhog a zápor. Később szapora kopogás, csattogás ... apró, majd galambtojósnyi jégdarabok szaggatják, tépik a faleveleket, a szőlőt, a gabonát. Oda a termés . . . így érkezett a múlt hét közepén hazánkba a Skandináviából elindult hidegfront. Azóta sem javult az idő. Hűvösesős napok köszöntöttek be. Az emberek riadtan lesik az eget: a májusi eső aranyat ér, de a jég mindent elvihet. A szőlők és gyümölcsösök gazdái, a tsz-dolgozók egymástól kérdezgetik: mit tesznek, miér.t nem dolgoznak ezekben a kritikus napokban a jégelhárítók? A jégesőelhárítók dolgoznak. Április 1-től október 31-iq az emberek 24 órás szolgálatot látnak el háromnaponként. Tegnap délelőtt fent jártunk a Tenkes hegyen lévő irányítóközpontban, és az 1-es számú kilövőállomáson. Szürke go- molyfelhő burkolta a heqy tetejét. A bissei szőlőhegyből vezető keskeny betonút beleveszett, eltűnt benne. Itt a heav tetején kapott helyet a védekezés irányítását végző központ. Az irányító szobában hatan tartózkodnak eqy műszakban. Vástyán Zoltán beavatkozásvezető a mai parancsnok. A többiek kezelik a radart, tartiók a a kapcsolatot a kilövő állomásokkal, röqzítik az adatokat, rajzoliák a arafikonokat, mérik a felhők iellemzőit. Óránként békapcsoliák a radart, pásztázzák vele 300 km-es sugárban az eaet. Ha vihar, zivatar közeledik, valamennyien átvonulnak a radarkupolába: felkészül minden változásra, parancstovábbításra a stáb. — Azt mondják, igen jó hatékonysággal működik a jégelhárítás ... Akkor miért verte el most Baranya egy részében a termést a jég? — Baranya megyében Szigetvártól Pécs—Mohács térségéig, délen a Dráváig tart a védett terület, összesen 15 állomással van „lefedve" úgy, hogy az egymás irányában lőtt rakéták biztonságosan megvédik, szinte búraszerűen óvják ezt a területet. De! A nagyvárosok — Pécs, Mohács, Siklós, Szigetvár — és a nagypbb települések — Boly, Beremend, Egerág — megkülöbnöztetett kategóriába tartoznak (ugyanígy a határ végig): nem szabad föléjük-rakétát kilőni. így egyáltalán nem védhetők. —• Különben teljes a védelem másutt? — Igen. Mi naponta két prognózist készítünk, ezt radarral pontosítjuk. Ezeket a számítógép is ellenőrzi. Ha úgy ítéli meg — 80 százalékban biztos, hogy jég várható — légtérhasználati enqedélyt kérünk Budapestről. Ez általában 30 perc, újabb 20, míg a teljes rendszerbe betöltik a rakétákat,... szóval jól fel kell mérni, hogy mikor lőjünk ... Ha viszont közbe már elkezd hullani a iéq — azt nem tudjuk megakadályozni. — Munkánk eredményessé- qére eqy bizonyító adat: ebben az évben Baranya védelmére már 474 rakétát kilőttünk, ebből múlt csütörtökön 131 darabot. Az utóbbi időben — április elsejétől mostanáig — hét alkalommal került sor beavatkozásra, és az Állami Biztosítónál tett beielentések alaoián elmondhatjuk, hogv a védett területen jelentős kór nem keletkezett. Adóm Erika Attila Attila végül is nem került a „peremre", bár oda juthatott volna, hiszen eléggé szétesett a család jó évekkel ezelőtt, amikor a szülők elhaltak, de a gyerekek állami intézetbe vonultak: a legidősebb szabó mesterséget tanult, a következő padlóburkoló, a harmadik asztalos, van egy nővére, aki férjnél van és végül ö maga, a legkisebb, másodéves sütőipari tanuló s a testvérek között az utolsó, aki még „intézeti” fiú. — A bátyáim valamennyien elhagyták a szakmájukat. Csak tudnám miért? — Nem találkozol velük? — Ritkán. Szanaszét élnek, hol Pesten meg Komlón ... Néha elmegyek Jánoshalmára a nagyanyámhoz, de csak külön engedéllyel utazhatok el olyan messzire. A GYIVI * i * — ez a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet — nagyon félti a „kincstári” gyerekeket . . . Attila okos, széleslátókörű fiú: mindent olvas, ami a ke- zeügyébe kerül, szépirodalmat, természettudományi kiadványokat, néha — többnyire fáradtságűzőnek — krimit is. A kollégiumban angol nyelvórákra jár, de van számítógép is, most ismerkedik vele, azt mondja fontoskodva: „A számítógépé a jövő ..." Tőle hallva ez nem is közhely. Az intézet igazgatónője átengedte az irodáját, a szomszédos teremben különben is pedagógusünnepség van, hallani a tapsot, amint elhangzik egy-egy név. Aztán berobban egy fekete hajú, tíz év körüli kis ünneplőruhás lány, csokor virágot tesz az íróasztalra. Ferdén mosolyogva hátrál kifele: „Ágika nem szokás kopogni?!” — korholja Attila tettetett szigorral. — Miért a pék szakmát választottad? — Nem is tudom. Nem mondhatnám, hogy nagyon rajongok érte, de talán megszeretem majd. Mindegy, ebből kell megélnem ha felnövök és ezért meg is tanulom jól, amennyire csak lehet. De irtkább az a tervem, hogy tovább tanulok. Élelmiszeripari technikumra gondolok, de hát ez még messze van . . . — Hogy telnek a napjaid? — Pécsváradon van az iskola, egyik héten elméleti, másik héten gyakorlati a pécsi Kenyérgyárban. Hétvégén pedig itt vagyok az intézetben. Barátaimmal járunk strandra, egyiknek van autója és elmegyünk a Dombai- tóra, ide-oda kirándulni. A másik barátomnál videózni szoktunk. Tévét nem nagyon nézek, nem szeretem, ha leköti az időmet... Van két versenykerékpárom is. Krémszínű, finom nyári inget visel, mintás pulóvert, ha jól látom, mikrokord nadrágot. — Van pénzed is? — Igen. Ezer forint a tanulmányi ösztöndíjam, mert négyes fölött van az átlagom. Aztán a kenyérgyártól kapok elvileg négyszázötven forintot, de ezt egy összegben kapom meg, ha szakmunkás leszek, azzal a feltétellel, ha a vállalatnál maradok három vagy négy évig, különben vissza kellene fizetnem. Eddig úgy érzem hogy maradok. Sőt, biztos. Attól még a technikumot elvégezhetem . . Kikísér a folyosóra, kezét nyújtja. Rab Ferenc H« éle« peremén...
