Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-14 / 162. szám

Befejezett

múlt

A búzamag kicsi, barna, barázda felezi, szárazon kell tartani, őrölhető,' a lehető legjobb a térfogat- és felületaránya, koncentrált szénhidráttartalmú — számtalan tulajdonsága, jellemzője van. De oktalanság lenné bármelyiket is számonkérni rajta, amikor földbe vetve kihajt a kis növény: zöld már és nem barna, vizet kíván és nem száraz helyet, napfényre van szüksége, napról napra növekszik. Számon kérhetjük-e a megérett, aranysárga szal- májú, kalászé növényen a kisarjadt búzalevelek tulajdonságait? — Azt a jégtől is óvnánk, ezt acéllal kaszáljuk, annak esőt kívántunk, ennek szárító, meleget — mindegyik búza, mindegyik más mégis, míg újra ott nem vagyunk, a magnál, csak már több a számuk, van szalmánk, s földben hagyott, talajlazító-el- korhadó gyökérzetünk.

Mondhatjuk-e: a folyamatban, hogy hol ez, hol az romlik el a búzában? Előbb a barnája zölddé, majd zöldje sárgává, majd sárgája ismét barnává? Mondhatni éppen mondhatjuk.

Mert hogy sokat hallom : elromlott, széthullott, elseké- lyesedett, leértékelődött, értékét vesztett - hétköznapi ténymegállapításaink tele vannak múlt idővel, befejezettséggel, hiánnyal.

Például a munkaerkölcs. Ami valamikor jó volt, legalábbis jobb, mint ma. Hát, szó1 ami szó, panaszkodhatunk eleget, gyenge minőségű termék, udvariatlan szolgáltatás, rideg kapcsolatok, tetézve csúszópénzzel, paraszolvenciával, borravalóval kikényszerített kisebb-na- gyobb korrupciókkal. Az elromlott munkaerkölcs az oka, hogy egy év múlva kátyús az új út, hogy leválik a tapéta, hogy a gyerek nem tudja a matematikát, hogy úszik a zacskós tej a zacskótlanban, hogy nincs alkatrész, hogy már megint fut a kép a tv-n. S közbert visszasírjuk a régi idők jó munkaerkölcsét, bár sejtjük, tudjuk, hogy az a munkaerkölcs korábban sem lehetett jobb: a kocsis akkor is lefröcskölte sárral a járókelőt, aki vagy pörölt, vagy félreállt csendesen, a gyerekek akkor a számtant utálták meg, nem a matematikát, s a kefekötők is úgy ittak régen, mint ma az építőipari segédmunkások — munka közben. Meg hát kevesebb tárgyon tudtuk lemérni a munkaerkölcsöt: nem volt rádiónk, tv-nk, autónk, s Ha kidőlt a ház oldala, magunkat hibáztathattuk, hogy rosz- szul tapasztottuk. Nem volt annyi,.amit rosszul csináltak volna meg, nem volt tömeg- közlekedés, tömegétkeztetés, tömeges nyaralás, nem volt óvoda, bölcsőde, ahol állandóan középfülgyulladást kap a gyerek, ami miatt táppénzre iratkozik az anyuka, volt viszont immár visszasírt nagycsalád, három generáció egy fedél alatt, tapasztalat- és életbölcsesség-átadás, meleg ebéd és meleg vacsora, ha volt. Most meg már a család is elromlott, széthullott, kulcsosgyerekek bandáznak a lakótelepeken, nagyszülők magukra hagyva a szociális otthonban.

Viszont mintha kevesebb lenne az anyósvicc.

Már az anyósviccek sem a régiek.

Nincsenek már olyan igazi veszekedések, balra keverd fiam a tojássárgáját a cukorral, mert sohasem lesz jó piskótád, nem megmondtam, hogy balra keverd, ilyen ki- állhatatlan menyecskét még életemben, nem láttam, de már az anyja ij ilyeo volt, az sem arra keverte, milyen anyja volt az ilyennek, csönd,

itt én vagyok otthon, te uborkafára felkapaszkodott, vagyonba beült perszóna, vén boszorka, fogja már be a pofáját, jaj kisfiam én egyszer megölöm magam, én már nem bírom ezt tovább . ..

Meg a kis család is szétesett, nők nevelik az elvált szülők gyerekeit. Jaj!

Meg elnőiesedtek a férfiak, elférfiasodtak a nők, el- embertelenedtek az emberek.

Na ugye. Csupa hiány, befejezett múlt időben, romlás, pusztulás, kopás.

Ellenhatásaként a sikerpropagandának? Amikor minden fejlődött, javult, szépült?

Főleg fejlődött. Fejlődött a búza, fejlődött a természet, fejlődött az ember, fejlődött a társadalom, fejlődött az emberiség, vele az egész univerzum, fejlődésünk felső hatóra következésképpen

még csak nem is a csillagos ég, hiszen az is fejlődik fölöttünk a csillagos égig.

Szóval most meg minden romlik; az életszínvonal, a perspektíva, az egynsúly, a létbiztonság. Logikus, egyszer fejlődik, egyszer romlik, a dolgok már c*sak ilyenek, vagy-vagyok: Széchenyi vagy Kossuth, Fradi vagy Pamacs, élet vagy halál, szeretsz, nem szeretsz, lenni vagy nem lenni, fejlődni vagy visszaesni. Jó idő és rossz idő, unalmas és szórakozás, kártékony és hasznos állatok, gyilkos gom-bák és ehető gombák, környezetszennyezés és környezetvédelem, fegyverkezés, leszerelés, infláció, defláció, prosperitás, olajárrobbanás.

Lassan már egyik sem jó.

Sem a fejlődés, sem a hanyatlás.

Milyen jó lenne már egy kis csend, nvuqalom, biztonság időállóság, inflációmentesség. Mozdulatlanság. Kristályragyogás.

Piramisok évezredes búza- magsága? Élettelensége? Arany, gyémánt időtlen változatlansága, szépsége?

Kellene a változás, az egyszerű megszüntetés, újjászületés. A búza csodája: fejlődik és mindig megszünteti önmagát, elveszti tulajdonságait és újakat teremt helyébe, sem rosszabbat, sem jobbat, önmagában a barna, a zöld, a sárga ugyan egymás tagadása, de mindegyik alacsonyabb és mindegyik magasabb minőség egyúttal, ha valamelyiknél megáll a folyamat, a változás, mindeayik elpusztul. Ha változik, akkor él, gazdaaszik, lesz az egy szem maqból hullámzó búzamező, változásaink állapotait, jelzőit, tulajdonságait nem keverhetem tetszésem szerint a búzamagban nem kérhetem számon, hogy hiányzik belőle, a búzalevél zöldje, pedig hát mégiscsak benne van'.

Saj nálhatom, ha nem gügyög már aranyosan a kisbaba, de már pelenkát se kell mosnom, bosszanthat, hogy miértekkel gyötör, s büszke vagyok nyíló értelmére, idegekre mehet egy lakli kamasz esetlensége és megható első szerelmes időszaka, rossz szokásokra tesz szert, de ember már — torz gnóm lenne eqy ember, ha megőrizni akarnám minden, valaha volt jó és szép tulajdonságait: szöszke, aügyöqő, először mamát mondó, elsőszerelmes, felnőtt férfi, gyá- molító, dolgozó egyszerre nem lehet.

De jó is, hogy nem lehet, csak úgy: volt, van, lesz, mindig vótozón, mindig másképp, mindig ugyanúgy, mindig más tulajdonságokkal, jókkal, rosszakkal. Emberként.

Bodó László

Egyiiit a szomszédokkal

Villány lehetőségei

Folytatódik a családi házak építését elősegítő program — Kistérségi vízmű

A Tenkesalja ÁFÉSZ új ABC áruháza Villány központjában

A meliorációs út vízelvezető- mederként és közútként szolgál, építtetője a Pannonvin volt.

emberek kölcsönadásában. A kereskedelmi ellenőrző apparátusaink pedig átjárnak egymás területére.

Ha a térségi szemléletről van szó, feltétlenül beszélni kell a vízről. A hetedik ötéves terv legnagyobb helyi vállalkozásaként szól a tanácselnök az ún, kistérségi vízműről, amelyre öt év alatt 90 millió forintot szándékoznak költeni. De hogy megvalósul-e, az a lakosságon is múlik: 40 ezer forint körüli érdekeltségi hozzájárulással szervezik a vízmű- társulást. Palkonyán önálló vízmű lesz társulásos formában. Villánykövesden a percenként 1000 liter hozamú kútból önmagában tiszta karsztvíz jön fel, ezt behozzák a villányi rendszerbe, amely ellátja Kis- jakabfalvát és Ivánbattyánt is, később egy 2 kilométeres vezetékkel rácsatlakozhat erre Má- rok, távlatban pedig Lippó, Tőttös és Bezedek is sorrake- rül. De miért is tud Villány ilyen gavallér lenni a környezetéhez? A magyarázatot az Űj Alkotmány Termelőszövetkezet szolgáltatja. A gazdaság korábban jelentős mennyiséget vett igénybe az állattartó telepe számára a nagyközség vizéből. Ez a vízmennyiség fel- szdbadult azáltal, hogy a tsz önálló vízrendszert épített ki. Ugyanilyen községsegítő fejlesztésnek számítanak a Pannonvin által épített, már emlí-. tett meliorációs utak. Az eróziós károk elhárítása végett, a szőlők védelmében kellett ezt a több kilométer hosszú, háromágú út — valójában árok — rendszert megépíteni a déli hegyoldalban. A Pannonvin ezzel 5 milliót vállalt át a tanács helyett.

Végezetül amikor ismét a tanácselnöki munkáról és az ő személyéről van szó, Maurer György szerencsédnek mondja magát, hogy jól beszél németül, hiszen nagy hasznát látja annak, hogy számos ügyfelével az anyanyelvén érthet szót. így sokak számára nagyobb a ‘bizalom. És a végső kérdés éppúgy elkerülhetetlen, mint az első volt: meddig akarja csinálni, folytatja-e a következő ciklusban? Tagadóan válaszol. De vajon mi lesz erről a villányiak véleménye?

Hársfai István

— „A korábbinál nagyobb ütemben folytatódjék a kedvező adottságú községek fejlődése" — és mintha a mi problémáinkat sorolná — „ javuljanak az alapfokú ellátás feltételei, ezen belül az ivóvíz-ellátás, a közlekedés, az általános iskolai oktatás, valamint a személyi tulajdonú lakásépítés leltételei". Ezt nekünk találták ki! Az eszközök megvannak — a hatodik ötéves terv szegényebb volt eszközökben, most viszont ■magas biztosított összegekkel számolhatok, bár ebben a boLelkesen kalauzol a villányi utcákon és nem titkoltan büszkélkedik az elmúlt évek eredményeivel, amelyekben az ő munkája is benne van. Modern új utcasorok erre is, arra is, korszerű otthonokkal, egy új ABC a nagyközség központjában, aztán a szolgáltatóház, amely kellemes, új színfoltnak ígérkezik . . . Amikor megállunk az én. meliorációs utak aljában — széles árok, 'betonozott aljzattal, amely a felhőszakadások idején a lezúduló áradatot szelidíti, máskor meg útként szolgálja az errefelé élőket —, nem kerülhetem el, hogy megkérdezzem Maurer Györgytől: hogyan lett az egykori bútorbolt-vezetőből nagyközségi tanácselnök? A történet kezdete anekdotaszerű:

Még befejezetlen az új szolgáltatóház — Petényi Margit tervei alapján épül —, de az elkészült részben lévő kávézó és zöldségbolt már nagy népszerűségnek örvend.

nyolultabb eszközrendszerben jól ‘ki kell ismernie magát az embernek, hogy meddig terjednek a lehetőségei. De ezeket a pénzügyi alapokat ki kell még egészíteni, vagyis megtalálni azokat a feladatokat, amikhez megvalósító partnerként társulnak a helybeliek.

Ez a mostani találkozás mottója is: mi foglalkoztatja most, egy évvel a választás után a villányiakat, az 53-ról 31-re cspkkent létszámú, felerészben megújult tanácsot, túl az első nagy erőpróbán, a település- fejlesztési adóvá lett település- fejlesztési hozzájárulás meg- szavaztatásán. A tanácselnök feleleveníti ennek az előzményeit és mutatja a „Mi az ön véleménye?" című kérdőívet, amely tulajdonképpen a hetevall, hogy inkább arra gondolnak: ezt meg kell valósítani. A helyi feladatok: mint bárhol másutt. És nem véletlenül idézte Maurer György a tervtörvényt, mert az alapellátás fogalomkörébe tartozók színvonalának a növelése van a középpontban: egészséges

ivóvíz, a kereskedelmi hálózat, az általános iskola bővítése, a csalódalapító fiatalok lakásépítésének a segítése, az idősebbekről való gondoskodás, a községi kultúrházak, a nem túl nagyszámú tanácsi bérlakások időszerű felújítása .. . Folytatódik az új családi házak építését elősegítő program is. Az előző tervidőszakról Villány emiatt adósságterhet hozott át a mostanira, és ez bizony meghatározóan szól bele az idei- Még az 1980-as választás előtt kérdezték tőlem a népfrontban, lennék-e tanácstag. Csak úgy rávágtam: az nem, de tanácselnök . . . Mégis tanácstag lettem. A láncházak szervezése révén szinte belecsöppentem a dologba. Aztán ■1980 októberében meghalt a tanácselnök, engem meg a szavamon fogtak. Nehezen vállaltam, de a feleségem bíztatott: „Ha valamit tudsz tenni a községért, próbáld meg ..

Megpróbálta. Most már a második ciklust csinálja autodidakta tanácselnökként, hiszen — ritka kivétel — söha nem részesült ilyenirányú szakképzésben, s az elmúlt években csak olyan esetenkénti továbbképzéseken gyarapíthat- ta az ismereteit.

— Sokat segítettek a kollégák. És végigcsináltam a rendezési tervet; az ember rengeteget lát, hall, sok mindent megismer ebben a folyamatban, s akkor tapasztaltam 'igazán, milyen sok gondja, problémája van ennek a Villánynak, amivel foglalkoznunk kell. Tulajdonképpen ezért is vállaltam újra, mert láttam már, hogy mit lehet tenni, miután módom volt megtervezni — pontosabban előkészíteni — a hetedik ötéves tervet.

Bent a községházán folytatjuk a beszélgetést. A tervtörvényt szedi elő az egyik fiókból és idéz belőle:

di'k ötéves terv előkészítését szolgálta. Ezen 24 különböző, a társközségekre — Mórokra, Villánykövesdre, Ivánbattyánra és Kisjakabfalvára - is érvényes feladatot soroltak fel, hogy válasszon közülük a lakosság: melyeket látná viszont legszívesebben a tervben.- Ez az informálódásunk segített abban, hogy a lakossággal egyetértésben alkossuk meg a hetedik ötéves tervünket, és meghatározhassuk azokat a célokat is, amikhez a településfejlesztési hozzájárulást kérjük. A lakosság közreműködését mi sem nélkülözhetjük. Egy évre 23 millió forintunk van, amelynek a nagyobb része - 15 millió - az intézmények működtetését szolgálja, a többi a felújításoké, a fejlesztéseké. És még ezt sem vehetem biztosra. Az intézményeinknél így is minimumgazdálkodás folyik, s ha bármi is bejön, pl. egy nem várt árváltozás, azonnal át kell csoportosítani erről az oldalról, mert a működtetést mindenképpen biztosítani kell.

No, de erre jöbb nem gondolni. S a program, amely a most kezdett fél évtized villányi tennivalóit foglalja össze, arra

dolgokba. Mégis újabb — 500 —700 négyzetméteres — közművesített építési telkeket alakítanak ki a volt szerb temetőnél és a Dózsa utca mögötti területen.

Amikor ezekről beszélgetünk, ismételten említődik egy két- szavas fogalom: a térségi szemlélet. Mi is ez?

— Saját fejlődésünk a térséggel együtt — így magyarázza az elnök. — A szomszéd tanácsokkal együttműködve egyszerűbb megoldani bizonyos dolgokat. A Bolyhoz tartozó Tőttös pl. a mi rendszerünkből kap majd vizet. Létrehoztunk egy hulladéklerakót — ide kénül a szippantott szennyvíz is -, megindulhatott a szervezett szemétszállítás, ebben benne van Beremend és Magyarbóly is. Kölcsönfelvétellel és megyei támogatással készülünk a vágóhíd felújítására, itt a szomszéd tanácsok részére is lesz kényszervágás. iMi beszállunk a siklósi kórház fejlesztésébe, gyermekorvosi ellátásban viszont nálunk lesz a körzeti központ, amihez 1,1 milliós vissza nem térítendő hitelt kapunk a megyétől. A szomszéd tanácsokkal kisebb dolgokban is segítjük egymást, pl. szakHÉTVÉGÉ