Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-01 / 119. szám
1986. május 1., csütörtök Dunántúli napló A mozgalom derűje Békés István érdeme, hogy anekdotás köteteiben megörökít néhány derűs epizódot a To- nácsköztársaság vezetőinek életéből, s hogy felkutatott számos, a Horthy-korszakból és a felszabadulást követő évekből származó politikai anekdotát is. Május elseje tiszteletére ezekből közlünk néhányat. A Tanácsköztársaság idején Alpári Gyula gyakran járt ki az üzemekbe gyűlésre. Egy hűvös, márciusi napon valamelyik csepeli gyár udvarán beszélt a munkásokhoz. Hideg szél fújt, a politikus kabátban állt az emelvényen. — Az elvtárs is csak beszél, beszél — vágja oda neki valaki a vita hevében —, aztán micsoda úri kabátot hord . .. Alpári kis szünet után szólal meg; — Elvtá'S — mondja neki ccendesen —, a proletárdiktatúrának nem az a feladata, hogy a nyomort minél szélesebb körben elterjessze . .. Nem az én jó kabátomat akarjuk rongyokra felcserélni, hanem magát akarjuk, elvtársam, rongyok helyett jó kabáthoz juttatni! Az MKP földreform-ellenőrző bizottságának három tagja 1945. márciusi országjárása során eljutott Tihanyba. Az volt a feladatuk, hogy ellenőrizzék: rendben megy-e a földosztás, jól működnek-e a helyi szervek. A központban a lelkűkre kötötték, hogy egyházi személyekkel udvariasan, tapintatosan bánjanak. A bizottság egyik tagja, Máté György, a későbbi jeles újságíró, publicista, a tihanyi apátot kereste fel. Az apát bölcs, idős ember'volt, világosan értésére adta a küldöttnek, hogy belenyugszik a váltóztathatatlanba. — Egy kívánságom lenne azért — fűzte hozzá. — öregember vagyok, megszoktam, hogy az apátság erdejében sétálgatok. A szívemhez nőtt .ez az erdő, azt kérem, hagyják meg nekem. Ennek nem lesz akadálya — gondolta Máté de azért megkérdezte: — És mekkora terület ez, főtisztelendő uram? — Húszezer hold — hangzott a szelíd válasz. * A bortermelés kérdéseit tárgyalta 1948 tavaszán a Gazdasági Főtanács. Az értekezlet egyik résztvevője — újdonsült demokrata — minden mondatába beleszőtte a demokratikus jelzőt. Beszélt a demokratikus szőlőtelepítésről, a demokratikus permetezésről, a demokratikus borkezelésről, a borelosztás demokratizálásáról. — Mondja, uram — kérdezte a felszólalás végén Vas Zoltán főtitkár —, tulajdonképpen mit ért ön a bortermelés teljes és tökéletes demokratizálásán? Azt gondolja, hogy a jövőben csak vörösbort fogunk termelni?! BERTÓK LÁSZLÓ A vasgolyó A vasgolyó, a jobb-lett-volna-ha, beléakadt arcod ráncaiba, egy szempillantás hidege elég, hogy jéggé váljon alatta a fék, egy tétova gondolat huzata elindítja síkos útjaira, s a lejtőnél, ha meglódul kicsit, az emlékek az örömig lökik, s ahol megállni készteti a mély, mindig fölvillan valami tökély, hogy visszafelé, mikor megakad, jobban sajogjon tükrében a nap. Kondor Lajos rajza fe ö :Ov Ez csodálatos szakma J. Móker Zsuzsa keramikussal — kiállításrendezés közben Először a cím kerül a falra, az első fényképes tablók elé: „J. Móker Zsuzsa kerámikus kiállítása". Hároim órával vagyunk a megnyitó előtt. A művésznő maga rendezi kiállítását — mint másutt, itt a pécsi Ifjúsági Házban is. Két segítője van: egyikük a képeket rögzíti a falra, a másik letörölgeti és kézre adja az edényeket, vázákat. Az anyag egyébként a komlói, mohácsi művelődési házakból érkezett ide. — Sok művész kilejezetten kiállításellenes. Azt mondják, sem művészileg, sem anyagilag nem éri meg a fáradságot. .. — Anyagilag valóban nem mindig kifizetődő, de ez nem lehet egyedüli szempont. A kiállítás nyilvános megmérettetés, amire minden művésznek szüksége van. Ez a festőkre is igaz, hát még a formatervezőkre! A formatervező a kiállítással akarva-akaratlan a közízlés formálója, és jó esetben a gyár piackutatásra is felhasználja az ilyen alkalmakat. Itt az IH-ban is volt már olyan kiállításunk, amelynek kitöltött kérdőívei után kezdődött meg egy edény sorozatgyártása. Ez a folyamat — ö tervezéstől a döntésen ót a sorozatgyártásig - bizony, elég lassú: pályám elején gyorsabb tempóban reménykedtem. Erről a pályáról valamit. Móker Zsuzsa 1946-ban született, 1974-ben diplomázott az Ipar- művészeti Főiskola porcelán szakán, Schrammel Imre növendéke volt. A Zsolnay gyárban készítette diplomamunkáját, azóta is itt dolgozik. Rendszeresen részi vesz a siklósi kerámia szimpozion munkájában, szerepel a pécsi biennálén; Faenzóban, Vallaurisban, Valenciában, Freiburgban állították ki munkáit, számos pályadíj és nívódíj tulajdonosa. Készít edényeket, építészeti kerámiát, egyedi dísz- és használati tárgyakat. — Egyedi tárgyakat csak azóta, mióta különvált a kerámia- biennálé az ipari formatervezési biennálétól. Engem a sorozatban gyárlhatáság érdekel igazán. Azt akartam bizonyítani, hogy alkalmas vagyok por- celóngyári formatervezőnek, aki praktikus és szép, sorozatban gyártható edényeket és sorozatban gyártható építészeti kerámiát tervez. Ez csodálatos szakma: nagyon sok mindent kell tudni, hiszen még a formázáshoz szükséges fémszer- szóm rajzát is nekünk kell elkészítenünk.- A sorozatgyártás megkö- lö.lségei nem szorítják vissza a művész fantáziáját?- Nem. A feladat a maga szigorú előírásaival kihoz belőlem olyan teljesítményt, amire enélkül nem lennék képes. A kötöttség feldob, erőfeszítésre sarkall. Szünet következik: helyükre kerülnek azok a formás piro- gránit elemek, amelyekből falburkolat, térrács, virágtartó, padlóburkolat készült — kemény, rusztikus felület, dekoratív formo. Akkor készültek, amikor még működött a gyárban a pirogránit-részleg.- Ennek a vázának a párját és egy reliefet most küldtem el Faenzába, Vallaurisban pedig nemzetközi pályázaton veszek részt egy falitállal és relieffel — mondja Móker Zsuzsa. Feltesz a falra tíz porcelán- reliefet — Levelek 1-től 10-ig, ez a címe. Finom levélerezeték pozitív és negatív lenyomatának fontáziadús variációja. A 84-es biennálén kiállították. Van itt két tál: egyedi darabok, csipkefüggönyminta van ráégetve a gyári sokszorosításban készült tálakra. Tulipán háztartási edény együttes, olvasható egy hófehér porcelán étkészlet előtt. Meleg, intim, kissé öblös formák, amelyek kiemelik az anyog keménységét, eleganciáját. — Hogyan illeszkedik bele ez a teljesen sima, minta nélküli felület a Zsolnay-hagyo- mányokba? — Nem a díszítés az a hagyomány, amit a Zsolnay-ha- gyományokból meg kell őrzini. Hanem az igényesség, a minőség tisztelete, a mívesség, az anyagban való gondolkodás. A szakmai tisztesség, a technológiai megbízhatóság. A formát a Zsolnayék a nagyvilágból szedték össze: a cég naprakészen tájékozott volt a művészi törekvésekről, a világdivatról, a közönség igényeiről, és ezekre gyorsan, rugalmasan reagált. — A Tulipán együttest már több kiállításon láthattuk . . . — 1975-ben kaptam a megbízást a gyárban egy olyan edényegyüttes tervezésére, amely az új automata gépsorokon sorozatban, minimális kézi erővel gyártható. A prototípus elkészült, a gyári zsűri még akkor elfogadta, több kiállításon szerepeltem vele. Az érdeklődés elég nagy volt. De csak tavaly gyártottak belőle egy ezer darabos próbaszériót. — Hogyan él ma egy gyárban dolgozó formatervező, aki egyedi művészi alkotásokat is készít? 1 — Négyezer-hétszázötven forint a havi fizetésem, a gyárban kapott feladatokat végzem, az elfoqadott tervékért a házizsűri külön tiszteletdíjat fizet, ez évente kb. hatezer forintot tesz ki. A gyár lehetővé teszi, hogy külön művészi alkotó munkát folytassak itt bent, munkaidő után. Az Így készült minden műtárgy a gyár tulajdona, de a kiállításokon, pályázatokon kapott díj az enyém. A nemzetközi kiállítások költségeit a rendezők fedezik, a hazai egyéni tárlatokhoz gyakran én is hozzájárulok. — Köztéri szobrok, plasztikák, közösségi megbízások milyen üzletet jelentenek a művésznek? — A költségek nagyobb részét a Jdvitelezés emészti fel, ezt, mivel nincs saját kemencém, nem én végzem. Az enyém csak az alkotói tisztelet- díj, s mert a megrendelőnek gyakran kevés a pénze és az öntés, égetés stb. ára nem csökkenthető, ezért a tiszteletdíjból faragnak le. Én is írtam már alá olyan nyilatkozatot, hogy lemondok a honorárium feléről. Gyakori eset az ilyen, csak ritkán beszélünk róla. — Mire készül most? — Az első olyan megbízásomra, amit a lektorátuson keresztül kaptam a Baranya Megyei Tanácstól: díszkutat tervezek Harkányba. Közben helyér^ kerül az utolsó tárgy is. Tíz perc múlva megnyitó. Újabb kiállítás, újabb megmérettetés. Gárdonyi Tamás J. Móker Zsuzsa a Zsolnay Porcelángyár tervezőműhelyében Fotó: Proksza László Nem csak átcsúszni a mérce alatt Egy demonstrátor gondolataiból Tudománnyal foglalkozó hallgatókat kerestem, így ajánlották Horváth Károlyt, harmadéves a JPTE Tanárképző Kar magyar—művészettudományi szakán, megpályázta a de- monstrátorságot és így heti kétszer egy órában úgynevezett tutori órákat tart elsős, magyar-esztétika szakos hallgatóknak. — Hogyan zajlik egy ilyen óra? * — Sokféle dolgot megpróbálunk. Az elsős hallgatók tanulmányaikat mindjárt Lukács esztétikai rendszerével kezdik és elég sok néhézséget jelent nekik az értelmezés és a kifejezések tisztázása. Vannak órák, amikor igyekszünk mindent megbeszélni, „felfejteni" a lukácsi sintaxist. Van, amikor több szerző szemszögéből is ismerkedünk Lukács György esztétikájával és van amikor a szöveget elemezzük tartalmilag, megvitatjuk, ki mit ért belőle. Most év végén vizsgáznak a hallgatók, úgyhogy ez számomra is vizsgát jelent.- A hallgatók elfogadták „tanárként"?- Nagyon érdekes ez. a szerepmegosztás. Nem tanárként viselkedem, hanem egy hallgatóként, aki már többet olvasott náluk. Voltak viszont, akik nem ■tudták, hogy még én is hallgató vagyok és oktatóként kezeltek, jóformán „lecsókolo- moztak". Oe most már, úgy érzem, segítő-baráti viszony alakult ki közöttünk. Egyébként az elsősökkel az a baj, hogy „nyuszik", nem mernek kérdezni, félnek, hogy butaságot beszélnek. Erről próbálom őket leszoktatni. Én is átestem ezen a félszegségen, sőt ma is érzem, ha egy rendkívül művelt szakemberrel beszélgetek. — Egyetemi tanulmányaiból melyik tudományágat kedveli leginkább? Az esztétikát. Már én is gondolkodtam rajta, hogy miért, de magamnak sem tudok teljesen kielégítő választ adni. Magának az esztétikának önmagának „haszna" lehet, hogy nincs is. Az a műveltség a haszon, amit tanulmányozásával meg lehet szerezni, a belső tudományos vizsgálódás, a hagyományok, értékek értelmezése és átmentése. Több ezer éves szellemi értékeink ápolására specialistákra van szükség és az esztétikával foglalkozók is ilyen specialisták.- A tudományos érdeklődése miatt vagy az oktatók személyisége, buzdítása hatására kapcsolódott be előbb a tudományos diákköri, majd a demo nstrátori munkába? — Mindkettő szerepet játszott. A tanár személyisége nagyon fontos, a hallgatók is elsősorban tanárt választanak és így a tanár kutatási területét. A tanszékek tudományos légköre is vonzó, aki egyszer ebbe „beleszippantott", nehezen tud lemondani róla. A demonstrátorokat be is vonják a tanszéki kutatásokba, én például Lukács levelezésével foglalkoztam, amelynek megállapításait felhasználják a Lukács munkásságáról készülő mű nem elméleti szöveggyűjtemény összeállításánál. — Az oktatók általában arról panaszkodnak, hogy elég nehéz a hallgatókat bevonni a kutatómunkába. Tapasztalatai alapján mi erről a véleménye? — Sokan csak a diploma megszerzéséért jelentkeznek egyetemre, nem az oktatás tartalma miatt. Én bűnnek érzem, ha valaki egyetemi évei alatt nem azzal törődik, hogy minél többet elolvasson a szak- irodalmakból. — A tudomány érdekében miről kell lemondani a hallgatóknak? — Szerintem semmiről. Ha a lemondás érzése felvetődik, már nem érdeklődik igazán a választott téma iránt. Ha fontosnak tartja, nem számolja az órákat és nem fáj a szíve egy mozi .mfatt. — Az egyetem befejezése után milyen tervei vannak? — Csak sejtéseim vannak, ötödéves koromig kiderül, mire vagyok képes, és hogy mondjuk az egyetemnek van-e rám szüksége. Mindenképpen olyan területen szeretnék dolgozni, ahol valóban megállóm a helyemet és nem csak átcsúszom a mérce alatt. B. A.
