Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-07 / 124. szám

1986. május 7., szerda Dunántúli napió 3 Különböző stílusú, szép bútorok a Domus földszintjén Erb János felvételei Nagyobb önállóság a boltokban A ruhaféléktől a műszaki cikkeken át a bútorig szinte mindent árusítanak a Baranyc Kereskedelmi Vállalat üzletei­ben, ami egy háztartásban szükséges. Boltjaik, szaküzle­teik Pécsen kívül megtalálha­tók Komlón, Siklóson, Mohá­cson, Harkányban és Máza- szászváron.- Hogyan birkóznak meg a feladatokkal? — Erről, beszél­gettünk a vállalat új igazga­tójával, Münszter Andrással.- A kereskedelemben na­gyon fontos a piac ismerete, a kapcsolattartás a gyártók­kal, a szállítókkal és a vevők­kel. Ez utóbbinál persze nem­csak az egyéni vásárlókra gon­dolunk, hiszen rövid időn belül meg akarjuk teremteni a nagy­kereskedelmi tevékenység alap­jait is. Az az igazság, hogy más vállalatokhoz viszonyítva ebben egy kicsit lemaradtunk.- Lesz ehhez elegendő áru­alap, hiszen a vas-műszaki szakmában például elég gya­koriak a hiánycikkek?- Ésszerű szervezéssel és a lehetőségek jobb 'kihasználá- sával van remény a boldogu­lásra. Azért mondtam, hogy nagyon fontosak a kapcsola­tok. A Baranya Kereskedelmi Vállalat szívesen köt üzletet bárkivel, ha ez az egüttműkö- dés a választékbővítést segíti. A jobb áruellátás érdekében ugyanakkor nemcsak hazai lehetőségeket keresünk, de igyekszünk bevonni külföldi gyártókat is. Jugoszláviából például idén 200 000 dollár ér­tékű bútort vásárolunk. Bulgá­riából, Lengyelországból és a Szovjetunióból termékcsere út­ján szerzünk be különféle áru­kat. A Ivovi területről 100 000 rubelért olyasmit is im­portálunk, ami idehaza hiány­cikknek számít. — Mennyire alkalmas a fel­adatok ellátására a jelenlegi bolthálózat? — Közel száz egységünk mű­ködik a megyében. Ezek kö­zött több olyan is van, amely feltétlenül korszerűsítésre szo­rul. A Mecsek Áruházban pél­dául javítani kell a vásárlási 'körülményeket, modernizálni a világítást, a fűtést. Idén több mint kétmillió forintot költünk a felújításra. Mindent azonban nem tudunk egyszerre 'megol­dani, így jövőre tovább foly­tatódnak a munkák. — Mi lesz a belvárosi üzle­tekkel? — A rekonstrukció miatt a történelmi városközpontban elő­reláthatólag igen jelentősen változik a kereskedelmi háló­zatunk. Azt, hogy ez milyen lesz, jelenleg egész pontosan nehéz megmondani. Vannak ki­dolgozott terveink. A Kossuth Lajos utcában például az egy­kori Hamerli boltot szeretnénk kisáruházzá alakítani, de egy kedvezőtlen statikai vizsgálati ededmény könnyen keresztül­húzhatja számításainkat. — És vidéken? — Harkányban a következő években kisáruház épül. Sikló­son bővítjük, korszerűsítjük ház­tartási boltunkat. Mohácson ezer aprócikk üzlet nyílik. Kom­lón a BÉTEX-el működtetünk közös boltot, valamint egy ház­tartási műanyagot árusító kis- áruházat nyitunk. Készen van­nak a kétszintes kertvárosi mű­szaki-iparcikk kisáruház tervei is, az építkezés előkészítése jövőre kezdődik.- Néhány kereskedelmi egy­ség szeretne nagyobb függet­lenséget.- A boltok egy része eddig is rendelkezett bizonyos önálló­sággal. A lehetőségeket most még tovább fejlesztjük. Szeret­nénk, ha a boltvezetők — és természetesen az eladók is — a szó igaz értelmében keres­kednének. Aki odafigyelt a munkájára, az eddig is bekalkulálta a szál­lítási költségeket, gazdálkodott az árukészlettel, szem előtt tar­totta, mit kínálnak a gyártók, mit keresnek a vásárlók. Mind­ez a bevezetésre kerülő új ér­dekeltségi rendszer alapján még fontosabbá válik, hiszen alapvető célunk teljesül a na­gyobb önállósággal, miközben a bolt, a vállalat, sőt a fo­gyasztó is jól jár.- Hogyan gondolják a do­log technikai megvalósitását?- A vállalati tanács foglal­kozik a kérdéssel és rövidesen döntenünk kell, milyen tevé­kenységi formák alakuljanak ki. A belső munkaszervezésben az egyik leglényegesebb, hogy ne foglalkozzon mindenki min­dennel, legyen mindenkinek meghatározott területe. Aki például a hálózat irányításáért felelős, az azt tegye, aki a vas­műszaki cikkek forgalmazásáért, az arra figyeljen. Ilyen elvek alapján jött létre a vállalkozói csoport.- Ők segítik a jövedelemér­dekeltségű és szerződéses bol­tok működését?- Igen, de távolabbi cél­jaink is vannak velük. Egy olyan szervezeti korszerűsítést szeretnénk megvalósítani, amelyben fontos szerepe van ennek a csoportnak is. Jelen­leg a legfontosabb a jövede­lemérdekeltségű és szerződéses üzlethálózat kialakítása. Ter­veink szerint havonta 10-15 egységgel kötünk szerződést, fél év múlva az üzletek 50 szá­zaléka már nagyobb önálló­sággal működhet.- A fokozott követelmé­nyeknek csak úgy felelhet meg egy vállalat, ha a változásokat ligyelemmel tudja kísérni, ha jelen tud lenni ott, ahol fel­tétlenül szükséges. Egyelőre meglehetősen kevés felsőfokú végzettséggel rendel­kező szakemberünk van. Ez nehezíti a dolgot, de vannak bizonyos reményeink is. Elkép­zeléseink szerint nyolc-tíz fia­talt kezdünk foglalkoztatni c hálózatban. Valamennyiük előtt nyitva a lehetőség, hogy az egyes lépcsőfokokat végigjárva eljussanak egy adott szintre és alkalmassá váljanak a legne­hezebb feladatok megoldásá­ra is.- Nem beszéltünk eddig a vállalati eredményességről.- Az idei évre 2,4 milliárd forintos forgalmat tervezünk. Szeretnénk 9-10 százalékkal jobb eredményt elérni, mint tavaly. Ennek érdekében pél­dául erőteljesebb lesz a válla­lat reklámtevékenysége. Több olyan akciót szervezünk, amely­nek célja a vásárlók megnye­rése, az árukínálat folyamatos bemutatása. A jobb működés segíti, hogy lecseréljük a régi könyvelőgépeinket, sőt talán az is, hogy ismét megnyitottuk a Baranyakor Klubot, ahol aktív dolgozóink, nyugdíjasaink és a kereskedelmi szakma fiataljai találkozhatnak. Ferenci Demeter A Szliven Aruház cipöosztálya Lelki beszélgetések Ifjúsági telefon Búcsúén és Pécsett Bécsben — nem messze a Modern Művészetek Múzeumá­tól — a J. Sobieski utca egyik épületében kezdte meg műkö­dését 1983 őszén a Bécsi Gyer­mektelefon. A szolgálat létrehozásának alapötlete az volt, hogy bizo­nyos esetekben hatékony se­gítséget jelenthet a Bécsi Szo- cialterápiás Intézet tevékeny­ségében egy olyan telefon, amelyet gyermekek hívhatnak fel, s a vonal végén ülő szak­emberek (pszichológusok, pszichiáterek) a telefonon ke­resztül adhatnak tanácsot, öt­leteket a hívó gyermekek gondjainak, problémáinak megoldásához. A gyakorlatban azonban ki­derült, hogy lényeges különb­ség van az intézetbeli terápiás és a telefonos munka között. A telefon esetében sokkal in­kább a hívó megértésére, a vele való érzelmi azonosulásra van szükség, ezért felmerült az, hoqy a hívó gyermekekhez életkorban közelebb álló mun­katársak lássák el a szolgála­tot, a szakemberek tevékeny­sége inkább az ellenőrzésre és a szolgálatot ellátók felkészí­tésére korlátozódjon. Jelenleg a vonal végén álló stáb olyan fiatalokból — többnyire diá­kokból - áll, akik késztetést éreznek magukban arra, hogy segítsenek fiatal embertársaik­nak a beilleszkedési, családi, iskolai, egészségügyi, párkap­csolati problémáik megoldásá­ban. A „Kindertelephon” a bét öt napján (hétfőtől pénte­kig) 12 és 21 óra között áll a hívók rendelkezésére. Az eddigi hároméves műkö­dés tapasztalatai kedvezőek. Nemcsak a telefont hívó gyer­mekek, de azok szülei is fon­tos segítőnek tartják, sok a rendszeres hívó. Ugyanakkora vonal végén ülők is sokat ta­nulhatnak a beszélgetésekből, embereket, sorsokat, helyzete­ket ismerhetnek meg, és az itt szerzett tapasztalataikat nem­csak a telefonos munkában, hanem saját életük alakításá­ban is felhasználhatják. Ezen utóbbi vonatkozásban hason­lít a bécsi telefonszolgálat te­vékenysége az amerikai gyer­mektelefonokhoz, ahol kezdet­től fogva a telefon végén ülő stáb tevékenységére, annak közösségalakító erejére fektet­tek hangsúlyt. A kedvező külföldi tapaszta­latok hatására indította be április 2-án - kísérleti jelleg­gel - a pécsi Apáczai Neve­lési Központ az Ifjúsági Telefonszolgálatot. (Az anyagi feltételeket az Állami Ifjúsági Bizottság biztosítja.) Itt 35 fiatal (középiskolások, szakmunkástanulók, egyetemi hallgatók, fiatal dolgozók) vál­lalkoztak arra, hogy fogadják kortársaik hívásait. A szolgá­lathoz csatlakozásuk előtt mindannyian részt vettek egy tanfolyamon, ahol felkészültek a telefonbeszélgetések leveze­tésére, a várhatóan előforduló helyzetekben való viselkedés­re. Együtt dolgozták ki a mű­ködés szabályait, ők szervezik a propagandát, ők osztják be az ügyeleteket maguk között. A felnőtt segítők (pszichiáte­rek, pedagógusok, népműve­lők) tevékenysége elsősorban a felkészítések, továbbképzések lebonyolítására, a hetenkénti rendszeres munkamegbeszélé­sek vezetésére, és a működés feltételeinek biztosítására kor­látozódik, illetve rendszeresen figyelemmel kísérik a napi szolgálatok munkáját, közülük mindennap egy valaki elérhe­tő a szolgálatot teljesítő fia­talok számára, hogy szükség esetén azonnali segítséget nyújtson. Az eddigi egy hónapos mű­ködés tapasztalatai azt mutat­ják, hogy elsősorban informá­ciókérés, és különböző iskolai, kapcsolati, kapcsolatteremtési problémák miatt hívják az Ifjú­sági Telefonszolgálatot. Las­san körvonalazható a szolgá­lat szerepe is. Köztudomású, hogy a hivatalos intézménye­ken kívül kevés olyan hely, fórum van a fiatalok számára, ahol megnyilvánulhatnak, ahol 'megkérdeznék és meghallgat­nák őket, ahol megpróbálnák orvosolni panaszaikat, megpró­bálnának segíteni a gondjaik­ban, problémáik megoldásá­ban. A kísérlet június 30-ig tart, de valószínű, hogy a szol­gálat nem válik feleslegessé. Az ideális azonban az lenne, fia nemcsak telefonon, hanem személyesen, közösségekben is lehetne szót váltani azokról a dolgokról, amelyekről még csak a szolgálat ügyeletesei és a 41-329-es telefonszámot hívó fiatalok között esik szó. Talán ez a szolgáltatás is segít majd ilyen közösségek kialakításá­ban. Pörös Béla : ' •••/• / '■ r. . ... Papírgyűjtő iskolásoknak is remek „zsákmány” a kartondoboz. A három kis gézengúz szem­mel láthatóan élvezi a játékot. Madzaggal összekötöttek 'né­hány kartondobozt, kettő húz­za a szállítmányt, a harmadik meg távolabbról bíztatja őket. A sarkon túlról nagyobb fiúk jönnek, nekik már kocsijuk is van, rajta jópár kiló összehaj­togatott kartonpapír. — Dilisek, ezek az egészet elszórják! — mondja az egyik. Emezek nem hagyják szó nélkül. — Mi vagy te rendőr, vagy közterületfelügyelő? Szívódj fel, mert megbánod! Ezzel tulajdonképpen vége is a vitának. Mindenki megy a maga útján. A közeli bolt előtt egy fúra szerkezet fékez. Elölről fűnyíró­nak nézné az ember, hátulról meg egy miniatűr teherautó­ra hasonlít. Tulajdonosa egy ősz hajú ember, lekászálódik a jármű nyergéből és a bejárat felé indul, de néhány perc múlva jön is vissza. Látom az arcán a csalódást, a papírhegy tetejére dobja a kabátját, be­szédbe elegyedünk. — Ha megígéri, hogy nem írja ki a nevemet az újságba, elmesélek magának egy törté­netet. A fiam nem venné jóné­ven, meg nem is vágyom én már a népszerűségre. Az egész dolog akkor kezdődött, amikor nyugdíjba mentem. Egyszerre csak több időm lett figyelni a világra. Észrevettem, hogy mi­lyen sok mindent elhánynak az emberek és gyűjtögetni kezd­tem. — Mit? — Először csak az üres üve­geket szedtem össze és tettem pénzzé. De amikor egy alka­lommal nézeteltérésem támadt egy nem éppen józan társa­sággal, felhagytam a dolog­gal. Különben is gondot jelen­tett, hogy nem mindent vásárol­tak vissza, sőt néha nagyon furcsán néztek rám az eladók. Megfigyeltem viszont, hogy sok papírféle, kisebb-nagyobb kar­tondoboz hányódik a boltok környékén. Egyszer aztán meg­kérdeztem, hogy elvihetném-e. Az első helyen elutasítottak, azt mondták nekik is szüksé­gük van egy kis mellékesre. Másutt azonban sikerrel jártam. Volt, ahol valósággal örültek, hogy végre megszabadulnak ettől a tehertől, de akadt olyan is, ahol rábeszéltem a boltvezetőt. — Mi a fizetség a munká­ért? — A MÉH-telepen 1,50-et fizetnek a papír kilójáért. Azt, hogy honnan származik, senki sem kérdezi. Beviszem, ők le­mérik, kifizetik és kész. Túl sokat nem vállalok, vannak ál­landó kuncsaftjaim, a kis pénz is mindig jól jön. A papírgyűjtő fiúk, vagy a leleményes öreg persze nem jutnak el mindenhova: A pécsi közterületfelügyelők vissza-visz- szatérő gondja, a sok gazdát­lan papír a boltok környékén. Ebben a tekintetben nincs kü­lönbség állami, szövetkezeti vagy magánszektor között. Az idei év első negyedében 12 üzletet büntettek meg, össze­sen 4600 forint helyszíni bírságot szabtak ki. — A papírra, nagy szükség van, ehelyett azonban a kar­tondobozok a szemétbe kerül­nek — mondja Handa Viktor, a közterület felügyelet vezetője. A boltok környékén gyakran ta­pasztaljuk, hogy a feleségessé vált göngyöleget kirakják a kuka mellé. — Mi lenne a megoldás? — Többször felvetődött már, hogy a kereskedelmi és ven­déglátó egységek mellett pa­pírgyűjtő konténert kellene el­helyezni. — A közelmúltban egy ta­nácskozáson is felvetődött az intézkedés szükségessége. Ne­hezíti a megoldást viszont, hogy vannak olyan üzletek, ahol kicsi a hely és nem fér el újabb szeméttároló, vagy konténer. Mi mindenesetre na­gyon szeretnénk, ha a boltok mielőbb megoldanák ezt a gondot, akár úgy is, hogy megáliapodnának bizonyos vállalkozókkal. F. D. Értele nélkül?

Next

/
Thumbnails
Contents