Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-01 / 119. szám

1986. május 1., csütörtök Dunántúlt napló 5 Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság/ A Szigetvári Állami Gazdaság szentegáti központja elöl indul as autóbusz. Fele költséggel A Pannon Volán szállítja a Szigetvári Állami Gazdaság dolgozóit A Szigetvári Állami Gazda­ság megállapodást kötött a Pannon Volánnal, melynek ér­telmében a gazdaság meg­szünteti saját munkásszállítását és ezt a Volán veszi át. Szeghy Sándor, az állami gazdaság termelési igazgató- helyettese elmondta. Hogy a hetvenes évek elején a sziget­váriak is vásároltak autóbuszo­kat azért, hogy zavartalanná tegyék a munkásszállítást. Köz­ben megváltoztak a gazdasági körülmények, így ezeknek a buszoknak a fenntartása egyre többe kerül. Például egy ren­delet értelmében — amennyi­ben nem használják a buszo­kat közcélokra - évente 60 000 forint autóbusz-járulékot kell fizetni. A Szigetvári Állami Gazda­ságban januárban felmérték a dolgozók (300 embert érintett) utazási igényét, majd megke­resték a Pannon Volánt, hogy megbízzák a munkások szállí­tásával. Albert Ferenc, a Pan­non Volán igazgatóhelyettese szerint örömmel fogadták a kérést, hisz a minisztérium fel­adatul szabta a Volánoknak a munkásszállításokba történő fokozottabb bekapcsolódást. S ez szerencsésen találkozott gazdasági érdekeikkel is. Gyakran előfordult, hogy a Vo­lán menetrend szerinti autóbu­szai a reggeli és a délutáni órákban párhuzamosan közle­kedtek a gazdaság autóbuszai­val, így ezek a járatok nem voltak megfelelően kihasználva. Március elsejétől a Sziget­vári Állami Gazdaság meg­szüntette saját munkásjáratait, s ezt teljes egészében a Volán vette át. A Volán a menetrend szerinti járatait bővítette, így 125 000 kilométerrel többet tesznek meg ezen a területen. Mindkét fél jól jár, hisz az Á. G. költségeit a korábbinál kisebb mértékben, terheli a munkásszállítás, s így az alap- tevékenység fejlesztésére több pénz jut. Tavaly még nyolcmil­lió forintba került a saját erő­ből megoldott munkásszállítás, idén a felére csökken. A Volán pedig biztos bérletes bevétel­hez jut, havonta 120 000 forint­hoz. Az új szállítási rendszer be­vezetését a dolgozók kétségek­kel fogadták, s nem titkolták, félnek, hogy megszűnik addigi kényelmes munkahelyre jutá­suk. A Volán vezetői azonban maximálisan figyelembe vették a járatok kialakításánál az utazási igényeket, így nem volt meglepő, hogy a gazdaság legutóbbi igazgatói értekezle­tén nem érte kritika a közleke­dési vállalatot. Sőt, a dolgozók véleménye szerint a járatok pontosak, az autóbuszok tisz­ták, az utazás kulturáltabb lett. Az országban az elsők között jött létre ilyen megállapodás a Volán és állami gazdaság között. A Volán vezetői - a kölcsönös előnyöket figyelem­be véve — további együttmű­ködéseket szorgalmaznak. R. N. A cselekvési egység garantálhatja a sikert Beszélgetés Kapolyi László ipari miniszterrel Iparunknak meghatározó sze­repe van nemzeti jövedelmünk termelésében, gazdasági növe­kedésünk ütemében, s persze abban, miképp alakul népünk életszínvonala a hetedik ötéves terv éveiben. Felkerestük Ka­polyi László ipari minisztert, és megkértük, tájékoztassa olvasó­inkat az ipari tárca, a kor­mányzat álláspontjáról, az ipar előtt álló feladatokról. — A gyorsítás programjá­ról határozott az SZKP XXVII. kongresszusa, februárban. Várhatóan hogyan hat ki ez a magyar ipar fejlődésére, gazdasági növekedésünk üte­mére, hiszen legnagyobb kül­kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. — Való igaz, az ipar rubel viszonylgtú export-forgalmából 56 százalékkal, jmnortunkhól pedig — a nélkülözhetetlen energiahordozókat is oeice..ve — 79 százalékkal részesedett 1985-ben a Szovjetunió. Hazánk 1986—90 között ti­zenkét milliárd rubel értékű gé­pet szállít a szomszédos nagy szocialista országba: e szállí­tások várhatóan meggyorsítják iparunk fejlődését. Nyilvánva­ló, iparunk érdeke, hogy csat­lakozzék a XXVII. kongresszuson jóváhagyott, 2000-ig szóló cél­programokhoz: az élelmiszer­es energiaprogramhoz, a gép- ipai fejlesztéséhez, a kemizá- láshoz, a közszükségleti cikkek gyártásának bővítéséhez és a szolgáltatások fejlesztéséhez. A XXVII. kongresszuson elhang­zottaknak megfelelően, a mi vázlatainknak is szorgalmazni­uk kell magyar—szovjet közös vállalatok, egyesülések, terve­zőirodák, laboratóriumok meg­alapítását. Ily módon ugyanis lehetőségünk nyílhat a szovjet vállalati innovációs folyamatok ba való bekapcsolódásra, ami közvetve jelentős hatást gyako­rolhat az iparunk fejlődésére, a legújabb technikai vívmányok technológiák és berendezések gyá rtá sóban. — Egy adat szerint az ösz- szes ipari termékekből csak 8 százalék volt újnak, korsze­rűbbnek nevezhető a VI. öt­éves terv átlagában. Ez nem­zetközi összehasonlításban kedvezőtlen mutatószám. Mi­lyen kibontakozásra számít­hatunk a VII. ötéves terv idő­szakában, hiszen ez a mű­szaki fejlesztés meggyorsítá­sát igényli, beruházásokra vi­szont most sincs elég pén­zünk. — Én nem vonnék le mesz- szemenő következtetéseket ab­ból a 8 százalékos arányszám­ból, hiszen az átlag eleve ni­vellál, nem beszélve arról, hogy az egyes ágazatok, ezen belül lő termékcsoportok műszaki el­avulási ideje, a termékek élet­görbéje nagymértékben eltérő sajátosságokat mutat egymás­tól. Jellemző például, hogy 1984- ben a gépiparban az 1—3 éves termékek aránya elérte a 21 százalékot, a műszeriparban pedig 22, á textiliparban 35, a bútoriparban 39 százalékos arányt. Mind nagyobb teret hódít az iparban az új techni­ka, technológia. A szilárd ás­ványi nyersanyagok bányásza­tában például széles körben elterjedt a hazai fejlesztésen alapuló diszpécser- és rendszer- irányítás; a kohászatban fi­gyelemre méltó a porbefúvásos technológia, a hidegfolyatás és félmeleg alakítás bevezetése. Atomerőművet építünk a vil­la m o se n e rg i a - i pa ab a n, a CNC vezérlésű lemezmegmunkáló köz­pont létesült a gépgyártási technológiák korszerűsítésére, s megkezdődött a meleg- és nehézüzemi robotok, manipulá­torok gyártása. Megalapoztuk mikroelektronikai iparunkat, je­lentős előrelépést értünk el a mikroelektronika alkalmazási kultúrájában. A professzionális hírközlés területén a többi kö­zött kifejlesztettük a digitális alközpontot, elkészült a több- csatornás rurál- rádiótelefon­rendszer. Új mérő-érzékelő gyártmánycsaládokkal gazda­godott műszeriparunk, jelentő­sen fejlődött az irányítástechni­kai rendszer. A VI. ötéves terv időszakában 6 új, originális gyógyszerkészítmény került for­galomba, s további 6 originális gyógyszer törzskönyvezése vár­ható. További konkrét példákat említhetnék a textilipar terüle­téről és még több más iparág­ból. De — és ez természetes, — nem vagyunk elégedettek a termékszerkezetváltás, a műsza­ki fejlesztés eredményeivel és gyorsaságával. Ezért a VII. öt­éves terv során, a korlátozott erőforrások koncentrált felhasz­nálásával, a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsítására törekszünk. Az iparfejlesztésnek hat^ kiemelt, fő iránya lesz, amelyek többnyire egybeesnek a KGST Komplex Programjá­ban foglaltakkal. Ezek: termé­szeti kincseink gazdaságos hasznosítása; az agrárgazdaság ipari hátterének, biotechnoló­giájának fejlesztése; a mikro­elektronika, az elektronikai be­rendezésgyártás technológiai hátterének fejlesztése; az ener­getika továbbfejlesztése; az anyagkultúrához kapcsolódó feilesztések: a feldolgozottsógi fokot növelő fejlesztő munka. A legmarkánsabb szerkezeti változás a gépiparban várható, s azon belül is a közlekedési eszközök, a híradás-, illetve vá­kuumtechnikai ágazat, s a műszeripar fejlődése lesz a legdinamikusabb. A vegyiparon belül különösen a gyógyszer-, illetve műanyagfeldolgozó ipar, valamint a gumiipar, a könnyű­iparon belül pedig a konfek­cióipar fejlődési üteme lesz gyorsabb az átlagnál. — A VII. ötéves terv folya­mán néhány új bá­nyától, illetve a Pak­si Atomerőmű bővítésétől eltekintve nem épül nagyobb, új ipari üzem a megyék terü­letén. Mit jelent ez konkré­tabban, hiszen az ország ke­vésbé fejlett körzeteiben igencsak érdekli ez a közvé­leményt. — Nem a nulld pontról in­dulunk, hiszen 1966-83 között 243 ipari telephely került ki a fővárosból, csupán a felső szin­tű határozatok alapján, összes­ségében még ennél is több volt a vállalati elhatározásból kez­deményezett kitelepítések szá­ma. Különösen Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat'már, Bócs-Kiskun és Tolna megyékben vezetett ez szembeötlő változásokra. E fej­leményekről már azért is szólni kell, mert az így született ipari bázisokkal, az ipari kultúrák meghonosításával országszerte megteremtettük a továbbfejlesz­tés lehetőségét. Ez is jelentős szerepet játszik majd a megyék további iparosításának folya­matában. Mintegy 160—170 milliárd forintot költhet beruházásokra a feldolgozóipar a VII. ötéves terv időszakában. E beruházá­sok vállalati döntési körbe tar­toznak. Minthogy a fővárosi ipar szelektív-intenzív fejlesz­tését, szerkezetének racionali­zálását továbbra is folytatni kell, feltehető, hogy a fejlesz­tések tetemes részét Budapes­ten kívül, a kevésbé iparoso­dott területeken realizálják. Erre készteti, kényszeríti őket a sok gondot okozó fővárosi munkaerőhiány is. Magától ér­tetődik, a megyei, helyi szervek kezdeményezőkészségére, ál­dozatvállalására is szükség lesz, hiszen gondoskodniuk kell az ipartelepítés infrastrukturá­lis feltételeiről, megfelelő mun­kaerőről stb. A vidéki ipartelepítés alatt egyébként nemcsak komplett üzemek áthelyezését értjük, ha­nem egyes gépek, gyártósorok, termelőberendezések kihelyezé­sét is. Az Ipari Minisztérium a jö­vőben is szervező, koordináló tevékenységet fog kifejteni a megyék iparosításában. — Sok szó esett az utóbbi időben a vártnál alacsonyabb népgazdasági teljesítmények­ről, illetve arról, hogy az év első hónapjaiban is folyta­I tódtak az 1985-re jellemző, kedvezőtlen gazdasági folya­matok. Mire számíthatunk az év hátralévő időszakában? —- Azt hiszem, felesleges vol­na részletekbe bocsátkoznom a gazdaság növekedési ütemé­nek, az export-import egyen­legének kialakulásáról és más­ról, hiszen ezekről sokat írt a sajtó, így meglehetősen ismer­tek a közvéleményünk körében. Köztudott az is, hogy a kül­gazdasági egyensúly megszilár­dítása, az antiinflációs politika következetes végrehajtása áll a párt és a kormány gazdaság­politikájának homlokterében, s ennek legfőbb biztosítéka a gazdasági növekedés meggyor­sítása. Számos kormányzati döntés, intézkedés született már a kedvező folyamatok kibonta­kozásának ösztönzésére, s ezek előnyös hatása az ipari értéke^ sítések márciusi élénkülésében már kezd megmutatkozni. Az egész VII. ötéves tervre kihat, hogyan zárjuk majd az idei évet. Minthogy csak a tel­jes cselekvési egység garan­tálhatja a sikert, több lépcső­ben folytattunk eszmecserét a vállalatvezetőkkel. Márciusban alágazati igazgatói értekezlete­ken vitattuk meg a közös te: endőket. Ezt követően a minisz­térium munkatársai, a társszer­vekkel közösen felkeresték a vállalatokat, hogy — immár a részletekre is kitérve —, el­háríthassuk a tervteljesítés út­jában álló akadályokat. Ezután, április 11-én, került sor az ipari tárca nagy aktíva­értekezletére, a Budapest Kong­resszusi Központban, ahol a vállalati igazgatók, a vállalati tanácsok elnökei, párt- és tö­megszervezeti vezetői egyaránt jelen voltak. Ismeretes, hogy e tanácskozáson Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, mi­niszterei nők-helyettes egyértel­mű útmutatást adott arról, mit vár a párt és a kormány az * ipartól. Én csak megismételni tudom, amit ott, az 1500 ember előtt, a vitaindító előadásom végén elmondottam: bízom ab­ban, hogy az ipar tisztességgel kiveszi a részét a tervcélok megvalósításából — mondotta befeiezésül Kapolyi László ipa­ri miniszter. Vasvári Ferenc Tanácsadáson A bolt előtt egy babakocsi­ban két-ihárom hónapos kis­gyermek fekszik. Puha, hófehér holmiba öltöztetve, arcán a legteljesebb nyugalommal, fel­felé tartott, félig összecsukott tenyérrel alszik.' Senki sem tud elmenni úgy mellette, hogy legalább egy pillantást ne ves­sen rá. Egy szemmel láthatóan a szülés felé közeledő fiatal- asszony meg is áll mellette. Megfogja a babakocsit, előre­hajol, úg’y nézi az alvó gyer­meket. Aztán mégrebben, mint akit rajtakaptak, mert egy má­sik kéz is megérinti a kocsit. A gyermek édesanyja jött ki a boltból. Mindketten elmosolyod­nak! A várandósság 36. hetében járó Szabináné Angyal Ida is ilyen melegséggel nézeget cse­csemőket, ilyen bensőséges mo­sollyal fordul édesanyjuk felé. A pécsi fiatalasszony most fi­gyelmesen hallgatja dr. Arany Antal tanársegédet. A kérdé­sekre halkan, nyugodtan vála­szol. Tanácsadáson vagyunk Pécsett, a Dr. Veress Endre ut­cai rendelőintézetben. A vér­nyomás-, a súlymérésen, a vize­let- és a belső vizsgálaton már túl van. Minden a legnagyobb rendben. A következő hetekben elsősorban arra kell vigyáznia, hogy ne fogyasszon túl .sok fo­lyadékot, és szabad a közelgő szülésre, a kisgyermek fogadá­sára készülnie. — Az első gyermekünk lesz — mondja mosolyogva — és nagyon örülök, hogy nem volt semmi problémám. Jó a közér­zetem, nyugodtnak, kiegyen­súlyozottnak érzem magam. Nem siettetem a napok múlá­sát, de az estéket mégis vá­rom, mert akkor mozog leg­többet. Most már valóban sokat gondolok a szülésre is és el­kezdtem a bevásárlást. Negy­ven rendes pelenkát, két cso­mag Ágnes-pelenkót, angol­pólyát, kisingeket, gumibugyi­kat vásároltam. — Nevet választottak már? — Ha kislány lesz, Barbará­nak, ha fiú, akkor Rolandnak hívjuk. Keresztesi Imréné még a 21. hétben jár, de nevet már ő is tud mondani. Ágnes, Vagy Gergely. Teljesen otthonosan mozog a rendelőben, fesztele­nül kérdez, beszélget. Pedig a nőgyógyászati rendelésre so­kan — elfeledkezve a szűrések fontosságáról —, sajnos még napjainkban is csak akkor mennek, ha már nagyon mu­száj! Most más a helyzet. Mintha nem is ugyanabban a helyiségben lennénk, ahol a nőgyógyászati betegeket is fo­gadják. Perceken át arról be­szélgetünk, hogy mennyire más a rendelőben 'különböző pana­szokkal jelentkezni, mint ta­nácsadáson lenni. Pedig a be­rendezés, a kezelőasztal, a műszerek ugyanazok. Csak hát, akik a tanácsadáson együtt vannak, azok mások. Az ajtón nem feszültséggel teli beteg lép be, hanem egy qlyan nő, aki a legfontosabb óhaját és küldetését, egészséges gyermek vüágrahozatalát akarja teljesí­teni. A rendelőben pedig nem •a betegséget biztosan meg­állapítani és jól gyógykezelni akaró orvos, néni a nyugtató és útbaigazító asszisztens, ha­nem egy kicsit a gyakorló apa, az állapotát átérző édesanya beszélget vele. Érthető, hogy Keresztesinéről nemcsak azt tudják, hogy a férje most ka­tona, hanem azt is, hogy jelen­leg gyengélkedőn van, hogy a fiatalasszony rendszeresen gya­log sétál le tanácsadásra a Kodály Zoltán utcából, hogy szívesen kötöget, s hogy na­gyon szereti a különféle salá­tákat. Keresztesiné néhány kérdést i« feltesz. Az Anyák Iskolájáról érdeklődik, amely január vé­gén kezdődött a Szülészeti Klinikán. Hat hónapig tart, s utána indul a következő. Aztán arról, hogy mennyire befolyá­solhatja a szülést vagy a ké­sőbbiekben még egy gyermek vállalását az, hogy csípőfica­mos. Dr. Arany Antal meg­nyugtatja: sem a szüléstől, sem a második gyermek kihordásá­tól nem kell tartania. Amiatt pedig végképp felesleges ag­gódnia, hogy a gyermek csípő­ficamos lesz, hiszen újszülött korban kiszűrik és meggyógyít­ják. Ezen a hétfő délutáni ta­nácsadáson 12 leendő édes­anya állapotát ellenőrizték az intézet földszintjének 7-es szá­mú rendelőjében. A délután krónikájához tartozik, hogy két fiatalasszonyt a többieTc maguk elé engedtek, mert tudják ró‘ luk, hogy tanácsadáskor a szomszédok vigyáznak a két nagyobb gyermekükre. Egy fél­idős várandósnak a belső vizs­gálat eredménye alapján az azonnali klinikai befekvést ja­vasolták. Vele hosszasan be­szélgettek. A fiatalasszony a második gyermekét várja, ért­hető, hogy nem szívesen válik meg hónapokra két és fél éves •kisfiától és férjétől. És ezen a napon is megerősödött egy jelenség: olyan várandós jött tanácsadásra, aki elmúlott 37 éves, és a harmadik gyermeké­vel terhes. Azt mondják, az utóbbi időben, bár sem az ilyen korbani terhesség, sem a har­madik gyermek tudatos vál­lalása nem gyakori, de nem is olyan ritka. Török Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents