Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-05 / 122. szám

TM6. május 5-, hétfő Dunántúlt napló 3 Számonkérés és ösztönzés Nemcsak szőke és kékszemű gyermek van miami gondozottak nevelőszülőknél Tervezik a hétvégi nevelőszülői hálózat kiépítését Babits városában Béla Pálné és néhány iskolai emlékfotó F »Ügy éreztem, valamit tennem kell” Nyugdíjas tanítónő alapítványa általános iskolásoknak Az elmúlt év a vártnál ked­vezőtlenebbül alakult s az idei év sem indult megfelelően. Év elejétől év végéig feszes prog­ramot kellett volna egyenletes, jó munkával teljesíteni, hogy feledtessük a tavalyi kisiklást, s biztosan alapozhassuk meg a hetedik ötéves tervciklust. Ehelyett 0,5 százalékkal nőtt az iparban a termelékenység, a bérek viszont 8 százalékkal nőttek. Az ipar szerepe meghatáro­zó. Az foglalkoztatja az aktív dolgozók egynegyedét, ott működik a népgazdaság álló­eszközeinek egyötöde, hozzájá­rulása a nemzeti jövedelem­hez, 40 százalékos, az ipar ad­ja az összes népgazdasági export 69 százalékát. Az ipar az elmúlt tervidőszakban nö­vekvő mértében járult hozzá a külgazdasági egyensúly javítá­sához, a többlettermelés nagy része exportra került. A kivitel bővítése sajnos exportstruktú­rájának kedvezőtlen irányú vál­toztatásával, hatékonyságának romlásával párosult, az egyen­súly javítását döntően nem az export bővítésével, hanem az import mérséklése útján tudja biztosítani. Nem következett be kellő előrehaladás a haté­konyság szerinti szelekció irá­nyában. Súlya miatt is növekvő sze­repet kell betöltenie az ipar­nak a gyorsabb ütemű gazda­sági fejlődés érdekében. Az eddigieknél is nagyobb részt kell vállalnia az anyagi, mű­szaki bázis megújításában, más ágazatok és a lakosság ipari termékekkel való ellátá­sában és ezekkel együtt az életkörülmények javításában. A kérdés az, hogy lehet ezt megvalósítani. Az Ikarus autó­busz 37 ezer részegységet tar­talmaz. Ahhoz, hogy egyetlen külföldön is keresett és jó áron eladható Ikarus összeálljon, nemcsak az anyagyárnak, ha­nem nagyon sok más gyártónak — egyszóval a hátériparnak — is maximális erőbedobásra van szüksége. Ez az összhang okoz­za ma a legtöbb fejfájást. Mert hiába szervezik tökéletesen a munkát az egyik vállalatnál, ha valahol, valaki nem teszi ugyanezt. Itt az ideje, hogy ki­üsse magát a gazdasági élet­ből az, aki erre képtelen. Ne a tehetetlenek szabják a felté­teleket. Az is igaz, hogy még messze nem használtuk ki a meglévő szellemi és gépi kapacitásain­kat. Annyi lehetőség, tudós, ötlet és akarat szunnyad még a fejekben, a gyárkapukon és a tervezőirodákon belül, amennyivel, ha a béklyóikat lehánthatnánk róluk, új ala­pokra állhatnánk és olyan re­ális célokat tűzhetnénk magunk elé, melyek jóval túlmutatná­nak a „talponmaradáson". Hogy megfelelhessünk a kö­vetelményeknek, gyorsítani kell a technikai korszerűsítést. És egyre több versenyképes ter­mék szükségeltetik. Ehhez vi­szont létkérdés, hogy megvaló­sítsuk a számonkérést és az ösztönzést. A mai gazdasági körülmények között csak az boldogul, aki minden tőle meg- tehetőt elkövet a felemelkedé­sért. Jogos elvárás, aki erre képtelen, az ne tarthassa a markát a mások által megter­melt — javakra. De aki képes hozni azt, amit hoznia kell, az jobban részesüljön az ösztön­zésből, több maradjon neki a továbblépést jelentő fejleszté­sekre. A felemelkedésért az élen ■haladók felkarolása, támoga­tása, vagy egyszerűbben lét­feltételeinek javítása szüksé­ges. Murányi László 1423 állami gondozott gyer­mek él Baranya megyében — közülük 750-en nevelőszülők­nél. A nevelőszülők magas száma részben azzal is magya­rázható, hogy kevés Baranya megyében a nevelőotthoni fé­rőhely, másrészt erőteljes a tö­rekvés, hogy a gyermekek in­kább családban nőjenek fel. Akik csoládba bekerültek, egész más ismeretekre tesznek szert, jártasabbak lesznek a mindennapi életben. Ezért tö­rekvése a Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézetnek, a GYIVI- nek, hogy új nevelőszülőket kutasson fel. — A legjobb propagandis­táink a már jól dolgozó ne­velőszülők — mondja Kovács Zsuzsa, a GYIVI igazgatóhe­lyettese. - Az ismerőseik, ro­konaik látják, tudják tőlük, hogy mik a feltételek és így kedvet kapnak maguk is. Sok­szor a területi gyermekfelügye­lő kér fel családokat. Ezt pénz­zel, azaz a jelenlegi térítési díjjal nem lehet megfizetni. Havonta - egészségi állapot­tól, életkortól függően - 480- 900 forint a gondozási pénz. Ehhez még jön a családi pót­lék, és évente kétszer ruha­ellátás. Gondoskodunk a havi állandó költségekről — bérlet, színház, mozi, korrepetitor, ze­netanár stb. — az iskoláztatás­ról — könyvek, füzetek, táska, köpeny, tornafelszerelés — és térítésmentes bölcsődei, óvo­dai, iskolai napköziellátást kapnak a gyerekek. Mindeb­ből még egy család sem gaz­dagodott meg, hisz a többszö­rösét is rááldozzák a náluk élő gyermekekre. Pécsvárad, Pécs, Budapest, Peking — az állomások. Sza­badságra jött haza Pécsvárad- ra dr. Tóth Zsuzsa, ki másfél éve gazdasági szakértőként dolgozik a Külkereskedelmi Minisztérium pekingi kirendelt­ségén.- Kína gazdasági és társa­dalmi téren egyaránt nyitot­tabb politikát folytat. Hogyan tükröződik ez az utcán? — Az élelmiszerüzletek ki tudják elégíteni az igényeket. Egyes, Európában alapvetőnek számító élelmiszereket, mint például tejet és kenyeret ott nemigen esznek. Azokban a boltokban, amelyekben a kül­földiek vásárolnak, természete­sen mindig lehet kapni. Nagy a technikai import, s már van­nak magasabb jövedelmű ré­tegek, melyek meg tudják ven­ni ezeket a tárgyakat. Jó a textilkínálat, szinte .minden má­— Kik vállalják az állami gondozottakat?- Mindenféle képzettségű és foglalkozású akad közöttük. Viszont megfigyelhető, hogy a fiatalabbak — gyesen lévők — szívesen vállalnak egy-két gyermeket a maguké mellé. Ugyanakkor az idősebb kor­osztály — kiröppennek a gye­rekek, még nincs unoka — is megpróbálja pótolni a gyer­mekzsivajt, csicsergést. . . Eb­ből következik, hogy szíveseb­ben visznek apróbb gyermeke­ket, mint nagyobbakat. A ki­csik jobban a családhoz, az életmódhoz szoktathatok, per­sze, ez sem általános, mert vonnak, akik kamaszodó gyer­mekeket kérnek. — Kívánság szerint válogat­hatnak a nevelőszülő-jelöltek a gyermekek közül?- Jelenleg még igen, az igényük szerint kapják a gyer­meket. Bár ennek a fordított­jára lenne szükség. Igaz ugyan, senkit sem kell túlsá­gosan győzködni, ha nem ta­lál olyan gyermeket, amilyent megálmodott: a szőke, kék- szemű helyett megszeretik a barna, feketeszeműt. Tulajdon­képpen a változtatáson dolgo­zunk éppen: részt veszünk az országos kísérletben, melynek a címe: hivatásos nevelőszülő kerestetik. Most kutatjuk azo­kat, akik megfelelnének az igényeknek — vállalnák például sodik üzlet textifbolt. Az igé­nyek nőttek, divatosabbak a hazai holmik. Bár ott a színes is divatosat jelent a korábbi évek egyforma szürkéjével szemben. Szövetből inkább nadrágok készülnek a nőknek, mint szoknyák, de nyáron már sok selyemszoknya lobog a bicikliken.- Bicikli. Hogyan közlekedik közel tizmillió ember egy vá­rosban? — A járdákon és a kerék­pársavakon a munkaidő kezde­tekor és befejezésekor nagy a zsúfoltság. A két biciklisávval együtt 8 sávos a 40 km hosszú főút. A főutat keresztező na­gyobb utak is 6-8 sávosak. De Pekingre nem ez a jellemző, hanem a három méter széles mellékutak. A közlekedést nem nagyon irányítják, táblát elvétve talál­ni. Csak egy szabályt kell be­az anyagcsere-zavarokkal küszködő, és emiatt diétára fogott gyermekeket, vagy a sú­lyos szív-, vesebeteg, esetleg végbélkivezetéses gyerekeket. A sérült gyermekek gondozá­sát, normális életre szoktatá­sát, tanítását, beilleszkedését és a különleges tehetségű — például muzikális gyermekek — nevelését. — És azok a gyermekek, akik senkinek nem kellettek? — Rajtuk is megpróbálunk segíteni. Tervezzük a hétvégi nevelőszülői hálózat kiépítését. Hasonló már elkezdődött - őket patronáló szülőknek hív­ják. Ezt kellene tovább fejlesz­teni hétvégi nevelőszülőkké, vagyis hétvégeken tölthessék családban, családoknál a pi­henőidőt az intézeti gyerme­kek. Mert akik tizennyolc évig intézetben nőnek fel — a valós életről keveset tudnak, alap­vető dolgokkal nincsenek tisz­tában. És ezeket az ismerete­ket csak egy átlagos család­ban tanulhatják meg, leshetik el. Erre várjuk most a jelent­kezőket. Idén a nevelőszülők na­gyobb összegű jutalmazására is gondolhatunk: központi ke­retből kaptunk rá pénzt. So­kan ezt igazán megérdemlik, hisz vannak harminc-húsz éve állami gondozottakat fölneve­lő, velük kapcsolatot tartó szü­lőink . . . Adóm Erika tartani: ne legyen ütközés. Az úton a gyengébbnek mindig elsőbbsége van, tehát a ke­rékpárosnak előnye van a mo­torosokkal, a motorosnak az autóssal szemben. Különösen akkor kell vigyázni, ha a bi­ciklin egy nagyobb tárgyat szállítanak: hűtőszekrényt, ágyat, malacot, gyapotbálát. — Milyenek az emberek? — Csendesek, zárkózottak, mosolygósak, és nagyon tole­ránsak. Tisztelik az idegeneket, de kisebbségi érzés nélkül. Az üzleti életben talán egy kicsit ráérősek. Szeretnek játszani. Nyáron a buszmegállókban, utcasarkokon 8-10 ember gug­gol, s együtt játszik egy földre rajzolt tábla mellett. — Mi volt a legmeglepőbb Kínában? — A hatalmas kontrasztok. A fővárostól nem messze az autópályán gabonát száríta­A szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola jubileumi ün­nepségén felállt egy nyugdí­jas tanítónő, és azt javasolta: hozzanak létre alapítványt, s ebből Babits szülővárosában, a róla elnevezett iskola diákjai közül évenkint jutalmazzák meg azt, aki a helyi hagyo­mányok, a költői örökség ápo­lásáért legtöbbet tesz. Egy sebtében előkapott kartondo­bozba beletett néhány bankót: a doboz körbejárt az ünnep­ség résztvevői — az iskola egy­kori tanárai és diákjai - kö­zött. Hatezer forint gyűlt így akkor össze: ez azóta már majdnem húszezerre gyarapo­dott. A tanárnő, Béla Pálné Pécsett lakik, nyugdíjasként ma is dolgozik. Régi fényképeket terít ki az asztalra - tipikus csoportképek az osztályról, amatőr felvételek kirándulás­ról, farsangi bálról. Képek a pályáról, emlékek a gyermek­korból. — 1936-tól 1940-ig Szekszár- don voltam diák, aztán a Go­ra yb an érettségiztem — mond­ja Béla Pálné. - Dáikkori szé­nak, csépelnek: nem baj, ha rámegy egy autó a kévékre, sőt, az aszfaltról könnyen ösz- sze lehet söpörni a kihullott szemeket. Ugyanakkor egyes üzemekben csúcstechnológiát alkalmaznak. Már vannak luxushotelek, s van még faekés földművelés. Csalódást okozott, 'hogy a régi kínai épületeket, a keleti hangulatot nem találtam Pe- kingben. A kulturális forrada­lom szinte mindent lerombolt. Többszintes házakból álló új lakótelepek és földszintes ne­gyedek váltják egymást. Szo­katlan, hogy sem bútorban, sem evőeszközben nem szere­tik az összetartozó darabokat. Amit megszoktom, az a kerék­pározás. Nyáron diplomata rendszámú biciklimmel járok a 8 km-re lévő hivatalba. Porth Etelka relmem Babits nagy rajongó­ja volt, természetes hót, hogy én is ismertem, olvastam mű­veit. A költő családjának há­za előtt mentem el naponta, amikor Szekszárdon tanítottam. A negyvenes, ötvenes években az irodalomtörténet is, a vá­ros is megfeledkezett róla, lát­tam, hogyan megy tönkre a ház. 1958-ban az iskola felvet­te Babits nevét, és Kedves Henrik igazgatósága alatt nemcsak egy pedagógiai meg­újulás kezdődött, hanem a Ba­bits kultusz ápolása is. Jó volt ott pedagógusnak lenni, mind­három gyerekem odajárt. Ké­sőbb elköltöztünk Pécsre, és megszakadt a közvetlen kap­csolatom az iskolával. De ami­kor a névadás évfordulóján — egyébként akkor emlékeztünk meg Babits 100. születésnapjá­ról is - úgy éreztem, tenni kell valamit. Más is így gondolkod­hatott, mert hamarosan meg­telt a doboz.- Mit tud az alapitvány to­vábbi sorsáról? — Sajnos, semmit. A szekszárdi iskola igazga­tója, Scherer Sándor, örömmel mondhatja el, hogy a gyere­kek, úttörők és a szülői mun­kaközösség jóvoltából — pa­pírgyűjtés, rendezvények révén — szépen megnövekedett az összeg. De további áldozat­készséget is vár, hiszen mint­egy 25—30 ezer forintra van szükség ahhoz, hogy az ala­pítványnak kiosztásra érdemes, kb. 2000 forintos kamata le­gyen. Az alapitvány okmányai most vannak a közjegyzőnél. Esze­rint első ízben 1987-ben kap­hatná meg a díjat eav olyan nyolcadikos tanuló, aki köze­pesnél nem rosszabb tanulmá­nyi eredményű, magatartásá­val rászolgált az elsőségre, sok munkát végzett a közösségért, a városért, az iskoláért, segíti társait, esetleg valami rendkí­vüli tettel, kiváló eredménnyel öregbítette az iskola, a város hírnevét. Az alapítványi összeg odaítéléséről bizottság dönt. amelynek tagjai, az iskola igaz­gatója, a szülői munkaközös­ség elnöke, a csapatvezető é* három tanuló az úttörőtanács­ból, G. T. Pécsváradi kill keres Pekingben

Next

/
Thumbnails
Contents